1. Üt és simogat
Első elmélet: üzengetésről, a háttérben zajló nem túl jelentős pozícióharcról van szó, aminek nem lesz semmilyen következménye.
A hétfői lázadásvád nem az első eset, a Magyar Nemzet máskor is nekiment már hasonló módon Fidesz-vezetőknek. A legismertebb példa Pokorni Zoltán májusi megtámadása volt; egyszerűen álságos zsidóbarát liberálisnak titulálták a polgármesteri karrierjét akkor még csak előkészítő alelnököt. A választások környékén és korábban viszont már több fideszes politikus tapasztalhatta, milyen az, amikor ejtik az embert, és pillanatok alatt közellenséggé válik a jobboldalon. A központilag kirótt megaláztatás után viszont mindig úgy folytak tovább a dolgok, mintha semmi sem történt volna. Annyi különbséggel, hogy a korábban lehetséges Orbán-riválisként emlegetett megtámadott visszavonult az első sorból.
A kiemelt esetekben – amelyek a vártnál nagyobb publicitást kaptak – a recept az volt, hogy röviddel a kellemetlen cikk megjelenése után Orbán Viktor megvédte a vétkezőt. A főnöki megbocsátás után a kommunikációs stáb már nem is értette, miről van szó, ha valaki tovább firtatta az ügy hátterét. Áder János lojális mentalitását alapul véve most is az elbagatellizálási stratégia lép majd életbe, amint Orbán Viktor nyilvánosan félreértésnek deklarálja a történteket, ahogy tette ezt Pokorni és nemrég Kósa Lajos esetében is. A pártvezetésben most sem lesz nyílt szakadás, és a hívek rövidesen újra azt láthatják, hogy a Fidesz vezérei tiszta barátságban küzdenek a rossz erői ellen.
| Mi szól mellette? | Mi szól ellene? |
| Az érintettek nem nyilatkoztak érdemben a cikkről. A tespedt januári politikát felrázó írás leginkább Ádert és Schmidt Máriát hozta nehéz helyzetbe, Áder több mint fél éve hallgat, Schmidt Mária első reagálása pedig még a Magyar Nemzetet sem elégítette ki: a szerkesztők a Terror Háza igazgatójának néhány soros közleménye után odabiggyesztették sajnálkozó soraikat, hogy nem kaptak valódi cáfolatot saját, a botrányt kiváltó állításaikra. >Az elsikálás első vicces próbálkozása Kósa Lajos közleménye volt, amely a jobboldali napilap írását egyenesen Gyurcsány Ferenc nyakába varrta. Pokorni Zoltán pedig azt állította szerdán az egyik kereskedelmi tévében, hogy a történetek felemlegetése annyira bulvártéma, hogy akkor már inkább beszélne Demi Moore válásáról. |
Nem lesz hatása a pártelnöki kiengesztelésnek, mert a Nemzet a Fidesz befolyásos köreinek túl nagy részét sérttette meg Orbán érdekében. Az egyre gyakrabban felszínre kerülő válságtünetekből a párt támogatói táborában is tudatosul, hogy az egységnek vége, a vezetők között, de főként Orbán körül eluralkodott a paranoia. Előbb-utóbb valaki rászánja magát arra, hogy a Fidesz-normával szakítva kerekperec kitálaljon, és elmondja az - Orbán egyöntetű tekintélye ellenére ugyancsak megosztott - jobbos szavazótábornak, hogy milyen viták folynak a színfalak mögött. A párton kívüli Stumpf István ebben mutathat példát: az utóbbi napokban határozottan Schmidt Mária pártjára állt, és a Fidesz belső változásának szükségessége mellett érvelt több tévéműsorban is.
| |
2. Megfoszt és kérlelhetetlen
Második elmélet: A Fidesz egyes körei tényleg arra jutnak, hogy két bukás után Orbánnal nincs esélyük nyerni 2010-ben, ezért valóban szervezkednek, majd lépnek.
A párt gazdasági érdekei legyűrik a személyeskedő vitákat, és a vártnál gyorsabban megoldják az ügyet. A többmilliárdos pártadósságot felhalmozó, de a pénzforrásokat koncentráló irányításból elegük lesz a kedvezményezett vállalkozói körön kívül rekedt "nagy tőkéseknek", és elegük lesz az új hierarchiába fogott vidéki önkormányzati embereknek. A katonás szigorra épülő központosított rendszer működőképességét csökkenti, hogy az adósságok miatt megfordult a gazdasági függés iránya, a pártközpont nem adja, hanem várja a pénzt. Arról – a Magyar Nemzet megállapításaitól függetlenül – is több információ terjed, hogy különböző jobboldali körök rendszeresen tartanak megbeszéléseket, és ezeken rendre előkerül az Orbán utáni időszak tervezgetése is.
| Mi szól mellette? | Mi szól ellene? |
|
A tavaszi vereség után egyre többen kezdtek azon gondolkodni a jobboldalon, hogy Orbánnal lehetséges lesz-e még egyszer nekifutni a választásnak. A hibát hibára halmozó kampánnyal megalapozott második vereségtől még a pártelnököt istenítők is vakargatták a fejüket. Az elmaradt értékelés helyett pedig baráti beszélgetéseken vetődött föl inkább, hogy Orbánnal nem lehet választást nyerni. Különösen sokat beszélhettek erről az ős-fideszesek, hiszen Áder már a választás előtt összerúgta a port régi harcostársával, mégpedig pont a kampány miatt, egész pontosan amiatt, hogy Orbánék kifúrták a Wermer András vezette kampánycsapatot. Ha Gyurcsánynak sikerülne néhány hónap alatt kijjebb kecmeregnie a válságból, újra felerősödhetnek a kétségek a jobboldal vezérének örökös hatalmával szemben. A sokak által az Orbán melletti hűségeskű kiprovokálásra hivatott cikk hatása a visszájára fordul, a párttagságban tudatosul, hogy az orbáni renden már rések tátonganak.
|
Az önkormányzati választás és az elkúrtuk-botrány annyira jó helyzetbe hozta a pártelnököt, hogy még a párttársakat ért megelőző csapások ellenére sem hajlandó senki nyilvánosan nekimenni. Orbán szónokolt, tömeggyűléseket tartott, és ebben nincs nála profibb a magyar politikai mezőnyben. Ezzel együtt a választási vereség óta egyre jobban kiépíti maga körül a párt második-harmadik generációs politikusainak új csapatát, és még mindig sikeresen szorítja partvonalra korábbi harcostársait. Közülük sokakban maguktól fel sem merült volna, hogy kétségbe vonják Orbán primátusát, és most is inkább a kitérést választják. A párt potens személyiségei közül sokan kivárnak, és a hálátlan Orbán-ellenfél szerep helyett az önkormányzatokban építgetik saját külön karrierjüket (például Rogán Antal, Pokorni Zoltán).
| |
3. Kombinál és túlél
Harmadik elmélet: előre kitervelt, rafinált manőverről van szó, amelynek célja, hogy túlléptesse a Fideszt a "sokan, de nem elegen" állapotból, valamilyen módon kinyissa a pártot (vagy egy pártszövetséget) középirányba, az Orbán populista szólamaira allergiás, de alapvetően nem MSZP-barát, klasszikus konzervatív-polgári választók felé.
Az előző két parlamenti választás megmutatta, hogy a Fidesz támogatói a jelenlegi, szövetségi rendszerben (egy a tábor, egy a zászló), bár sokan vannak, nincsenek elegen. Orbán Viktorral viszont már nem lehet a közép felé nyitni. A jobbra tolódott pártelnök tehát átáll az amúgy is a Fidesztől jobbra pozícionált KDNP-be, a ballaszttól megszabaduló Fidesz pedig a régi gárda – és esetleg Rogán Antal – vezetésével kacsintgatna az Orbán-fóbiás középre. Az ügyes manőverrel megfordulná Orbán eddigi taktitkája; több tábor és több zászló kell, és a különutas győzelemmel szerzett többség után aztán lehet szövetségeskedni, koalíciót kötni. Ha ez a terv, - az MDF-et és a többi hajtást nem számolva - két közepesen erős pártja lehet a jobboldalnak, amely ebben a felállásban kaphatna csak több szavazatot, mint az utóbbi két választáson. Aztán már csak egyesíteni kell az erőket.
| Mi szól mellette? | Mi szól ellene? |
|
A szétválás, ha jól szervezik, akár meg is hozhatja az áttörést. A KDNP Orbánnal az élén megtartja a jobbszélről és klerikális ókonzervatívoktól begyűjtött szavazatokat, a Fidesz liberálisai által elüldözött vezér talán még azokat is visszacsábíthatja, akik az elmúlt időszakban elfordultak a szerintük nem eléggé radikális Orbántól. Másrészt a Fidesz így bátrabban nyithat középre, a nyugatos konzervatívok, a liberális jobbosok felé, felszívhatja az SZDSZ-ből még 1994-ben, illetve azóta folyamatosan kiábrándult szavazókat, és még az MDF-et is kigolyózhatja a középpárti szerepből. A sikeres manőver után ez a két párt megszerezheti a többséget a választásokon, és köthet koalíciót, sőt akár az MDF-et is könnyebben tudja maga mellé állítani.
|
Ha Orbán elhagyja a pártot, akkor egyszerűen széthullik az évek alatt összeácsolt jobboldali
gyűjtőpárt, ahol elég sokféle politikai érdek volt összepréselve, a szentkoronás nemzeti radikálisoktól, az antikommunista
liberálisokig. Ráadásul a projekt a hitelességen múlik, illetve azon, hogy az Orbán nélküli Fidesz valóban önálló, a vezér szellemétől független pártnak mutatkozzon a választók előtt. Hogy ez mennyire nehéz feladat, arra a legjobb példa az MDF, amely 13 évvel első parlamenti választási veresége után is nyögi még az Antall-kormány emlékét. Nehéz lesz például Áder Jánosról elhinni, hogy húsz év barátság után tényleg szakított Orbán Viktorral. Másik ellenérv lehet, hogy Orbánt valószínűleg nem abból a fából faragták, hogy csak úgy elhagyja a gyermekeként felnevelt Fideszt, ráadásul, ha a hadicsel kudarcot vallana, akkor az valószínűleg végérvényesen politikai karrierjének a végét jelentené.
| |
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
