Gellért, Mercédesz
13 °C
25 °C
Index - In English In English Eng

Ingó-bingó Horn Gyula

2007.07.07. 00:21
Horn Gyula hetvenötödik születésnapján kiderült, hogy a világ azért szereti, mert átvágta a vasfüggönyt, a magyar baloldal meg inkább azért, mert a 10 százalékos pártból négy év alatt abszolút győztest barkácsolt.

"Szeretettel köszöntjük vendégeinket Horn Gyula születésének 75. évfordulója alkalmából rendezett fogadáson!" Ez a felirat fogadta a Magyar Nemzeti Galéria C épületébe betérő látogatókat Horn Gyula 75. születésnapjára rendezett buliban. Magyarország első MSZP-s miniszterelnöke még életében legendává vált, legalábbis a meghívottak zömét kitevő szocialista országgyűlési képviselők körében.

Itt van mindenki, aki számít, a baloldalról. Medgyessy Péter és Juszt László egy autóval érkezik, Kovács László az ünnepelttel beszélget, Gyurcsány Ferenc Klára asszony oldalán, Nyers Rezső, a párt első elnöke egy sarokban szerényen meghúzódva, satöbbi.

Feltűnő volt, hogy Takács Albert igazságügyi és rendészeti miniszter, hátsóján még ott van a tojáshéj, az ünnepelt asztalánál kapott helyet, Gyurcsány, Lendvai Ildikó frakcióvezető, no meg a két nagyágyú, Hans-Dietrich Genscher és Mihail Gorbacsov társaságában, miközben Szekeres Imrét, Kiss Pétert vagy éppen Medgyessyt és Kovács Lászlót másik asztalhoz ültették.

Ingó-bingó Horn Gyula

Az élő legendát köszöntő kisfilmben híres európai politikusok méltatják Horn érdemeit, a közönség kétszer nevetett fel. Az egyik fotón az óriás Helmut Kohllal fog kezet, a másikon focimezben van. Amikor Genscher tűnik fel a vetítővásznon, Takács Albert Genscherhez fordul, és mintha ezt mondaná: "Jé, a bácsi van a TV-ben!"

Koncz Gábor színész, aki emlékeink szerint a Munkáspárt Kádár-megemlékezésein és kongresszusain szokott Szózatot és József Attila-verseket szavalni, a Horn-születésnap kedvéért szakított a kommunistákkal, hogy elszavalhassa az ünnepelt kedvenc versét Rudyard Kiplingtől.


Az ünnepelt (Fotók: Huszti István)

Az úri közönség nem szokott hozzá az efféle mulatsághoz, a vers harmadik soránál, amikor Koncz azt mondja, hogy "Ezzel menetelnélek köszönteni tíz év múlva", nagy tapsban tör ki.

Nem bírnak magukkal, na, látszik, hogy most aztán meg akarják mutatni országnak-világnak, hogy csak azért is megünneplik Horn Gyula 75. születésnapját, méghozzá a kitüntetést megtagadó Sólyom László hivatalának, a Sándor palotának a szomszédságában.

Lendvai Ildikó frakcióvezető eljátszik a gondolattal: mi volna, ha Gyula növény volna (erős fa, mély gyökerekkel, hosszú árnyékkal), állat volna (igazi, villámgyorsan mozduló nagyvad), tárgy volna (olló, amivel a vasfüggönyt és a múltját is átvágta).

És jön az üzenet Sólyomnak, akinek a "tévedése bizonyára őt is gyötri".

Genscher – a liberális szabaddemokraták külügyminisztereként vált világhírűvé, 1974-től 1992-ig vezette a német diplomáciát – túl a nyolcvanon is jólétben nevelkedett nyugatnémet úriember benyomását kelti. Keleten született pedig, nem mintha ennek akkor még bármi jelentősége lett volna, tagja volt Hitler ifjúsági szervezetének, mint annyian a kortársai közül, és 1945-ben, a harmadik birodalom bukásának évében még a náci pártba is belépett, vélhetően nem önként és dalolva.

Vagyis bizonyára nem ítéli el oly mélyen Horn karhatalmista múltját, mint a hazai jobboldal, bár kíváncsiak lennénk, mit szólna az MSZP egy olyan fideszes politikushoz, aki 1944-45-ben, kényszerből bár, de a nyilaspárt tagja volt.

A közönségnek játszik, rögtön az elején leszögezi: "Nem árt, ha jön valaki, és kívülről mondja el, milyen büszke lehet egy ország nagy fiára". Nagy taps, az MSZP-s képviselők egymás tekintetét keresve bólogatnak, arcukra az van írva: bárcsak hallaná ezt Sólyom László is. A volt külügyminiszter a beszédét frappánsan zárja: "Horn Gyula aránylag fiatal, és még csak most jön a java."

Az ám, és mit csinál a laudációk közben Horn Gyula? Idegesen fészkelődik az asztalnál, a dohányosok izgágasága ez, néha kimegy, zsebéhez nyúl, de minduntalan utána sietnek, egyszer maga a miniszterelnök, végül sikerül meglógnia, de ne szaladjunk ennyire előre, mert jön Gorbacsov, aki már köszönésével (Dobrüj vecser!) vastapsra ragadtatja az MSZP-s vendégsereget.


A sztavropoli gépszerelősegédből lett pártfőtitkár

A műsorvezető Szily Nóra szemérmesen volt szovjet elnökként konferálja be, kétségtelenül jobban hangzik, mint az, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártjának főtitkára.

Gorbacsovot, ezt a sztavropoli gépszerelősegédből lett pártfőtitkárt hazájában éppen annyira utálják, mint amennyire a világban dicsőítik. Az 1996-os elnökválasztáson 0,5 százalékra volt jó csupán, mivel a választók az ő nyakába varrták a szovjet birodalom szétesését.

Bukása után nem sokat tanult, legalábbis beszéde alapján megrekedt a történelmet örök fejlődésnek hívő vulgár marxizmusnál. A magyar történelem Gorbacsov olvasatában: 1956-ban a Szovjetunió beavatkozása törvényszerű volt, de akadtak nagyszerű férfiak, akik kivonszolták Magyarországot a kátyúból, és a helyes irányba terelve folyamatosan fejlesztették és demokratizálták, majd a keleti blokk legfejlettebb államaként beléptették az EU-ba. Ezek az emberek, ugye, a kommunistából lett szocialisták, sőt, szociáldemokraták. Hogy közben kivégeztek pár száz embert? Néhány százezer meg nyugatra disszidált? Másoknak meg az itthoni posvány nyomorította meg az életét?

A 85 éves Göncz Árpád – 1958-ben életfogytiglani börtönre ítélik – ekkorra már elment.

Ahol Gorbacsov abbahagyta, Gyurcsány ott folytatja. Mennyiben a régi vezetők személyes felelőssége, és mennyiben zsákutca az 1990 előtti magyar történelem? Ezt feszegeti, a válasz: a történelmet nemcsak érteni, érezni is kell. "Akik ma hetykén ítélnek, azok keveset értenek abból, hogy micsoda teljesítmény átértékelni magunkat és az ország élére állni" – mondja. (Ennél már csak egy nagyobb teljesítmény lehet: átértékelni magunkat és nem akarni az ország élére állni.)

A miniszterelnök finoman üzen a renitens Szili Katalinnak is, aki amúgy nem volt a teremben: az nem volt törvényszerű, hogy a baloldal 1990-ben nem a nacionalista befelé fordulást választotta, hanem, Gyurcsány szavaival élve, a nemzeti progresszió útját. "Még mindig van a baloldalon is, akit kísért a múlt" – mondja.

Gorbacsov, mint az este összes szónokával, az asztalhoz visszatérő Gyurcsánnyal is koccint, mintha ez is benne lenne az egyébként borsos napidíjában. Tortát tolnak be, rajta a 75-ös számmal, közben Palya Bea énekli a Serkenj felt (tudják, Ingó-bingó zöld fűszál) a Budapester Klezmer Banddel: "Amennyi fűszál van, A tarka mezőbe', Annyi áldás szálljon, Horn Gyula fejére."

A szocialista vendégsereg az ünnepelt nevét skandálja: "Gyula, Gyula!" És Gyula a mikrofonhoz lép. Néhány szocialista vezető és a protokollfőnök ereiben meghűl a vér, erről a beszédről nem volt szó.

"Gorbacsov olyan életutat tett meg, amit más senki – mondja. – Neki köszönhetjük, hogy itt vagyunk, és ilyen viszonyok között élünk. Inkább feladott mindent, hogy megvédje az igazságát. Neki köszönhetjük, hogy Magyarország maga döntött a társadalmi és politikai viszonyairól." (Az iskolások sajnálhatják, hogy nem a politikusok írják a történelemkönyveket, a Szovjetunió felbomlásáról elég lenne ennyit bebiflázni, a többi okkal, például a birodalom gazdasági összeomlásával, mit sem törődve.)

Horn szerint két szót kell realizálni (feszült csend): stratégiai kooperáció. Huszonegy kitüntetést kapott életében, nem dicsekvésből mondja, ezt úgyis mindenki tudja. De ez a kinevezés, azaz kitüntetés (az elszólást nagy nevetés fogadja, Gyurcsányé kissé kényszeredett), illetve annak elmaradása fáj neki, volt olyan éjszaka, amikor róla álmodott.

Ezek a renegátok, mondja Horn, azoknak az embereknek az életútját kérdőjelezik meg, akik a rendszerváltáson túl is baloldaliak maradtak, utálja a kaméleonokat, pláne azokat, akikből a pénz csinált embert, öklükkel fenyegetőznek, miközben két szalmaszálat nem tettek keresztbe. A magyar baloldal nélkül nincs további fejlődés, és így tovább, a beszéd a vége felé követhetetlenné válik. Előbb a protokollfőnök próbál véget vetni azzal az indokkal, hogy közös fotó készül a jelenlévőkről, majd Gyurcsány megy az emelvényhez. "Nem szenvedsz a szerénység betegségétől" – mondja még neki Horn, de a miniszterelnök boldog hetvenedik (sic!) születésnapot kívánva beléfojtja a szót.

A vendégeket közös fotózásra szólítják az előtérbe. A nagy kavarodást kihasználva Horn elslisszan, a kétszáz vendég a lépcsőn elfoglalja a kijelölt helyét, szemben a fotósok és operatőrök serege, Genscher, Gorbacsov, Nyakó István és a többiek fegyelmezetten állnak a helyükön, az ünnepelt sehol.

Eltelik így egy perc, kettő, öt, tíz, tizenöt.

És megjön Horn. Megkönnyebbült sóhaj. A baloldal istent avatott.