Friderika
12 °C
29 °C

Lendvai: A halott feltámadásában nem hiszek

2008.04.17. 14:29
Az MSZP frakcióvezetője lapunknak adott interjújában azt mondta, hogy örülne ha sikerülne új koalíciót kötni az SZDSZ-szel, de rövid távon ebben nem nagyon bízik. Gyurcsánnyal képzeli továbbra is a kormány és a párt jövőjét és a kormány nagyobb átalakítását sem tartja fontosnak.
Fotó: Barakonyi Szabolcs

Az MSZP választmánya most bízta meg elnökét, Simon Gábort, hogy tárgyaljon az SZDSZ országos tanácsának vezetésével a koalícióról, az együttműködésről. Mi ez: csók a halottnak, vagy valóban látnak némi esélyt a szövetség újrakovácsolására?

A halott, azaz a régi koalíció változatlan munkamegosztást és szőnyeg alá sepert vitakérdéseket feltételező feltámadásában nem hiszek, abban viszont igen, hogy valami új életre keljen. Ugyanis a jelenlegi pártok közül még mindig az SZDSZ-szel van a legnagyobb közös értékmetszetünk. A kaput tehát semmiképp nem érdemes becsukni, de azt még nem tudom, hogy azon a kapun egy megújult koalíciós partner jön-e be újból összeköltözni, vagy pedig egy baráti vendég, aki sok törekvésünkben támogat.

Az utóbbi hetekben verbálisan összezárt a miniszterelnök és a szocialista vezérkar, most viszont kettéágazott az útjuk: úgy tűnik, mintha Gyurcsány Ferenc egyedül a kisebbségi kormányzást tartaná célszerűnek, önök pedig a minél szorosabb SZDSZ-s együttműködést forszírozzák. A kormányfő az önálló regnálásban látja túlélésnek esélyét?

Nem hinném. A két lehetőséget párhuzamosan kell életben tartani, a miniszterelnöknek pedig elsődleges politikai és igazgatási felelőssége, hogy az önálló kormányzás feltételeit eláőllítsa. Tény, hogy azt mondtam, a kaput nyitva kell hagyni, de közben az MSZP sem ülhet tétlenül, várva, hogy vagy bejönnek a szabad demokraták, vagy nem. Ráadásul, legalábbis rövidtávon tényleg önálló kormányzásra kell készülni. Jó volna, ha az SZDSZ küldöttgyűlése másképp döntene, de ennek kevés a realitása. Nyilván a szabad demokratáknak is végig kell gondolniuk, milyen programok mentén, milyen formában tudnak együttműködni. Személy szerint örülnék, ha az önálló kormányzás csak átmeneti periódus volna, vagy ha mégsem, akkor kiszámítható lenne, és a főbb kérdésekben bizton számíthatnánk az SZDSZ-re.

A rövid táv az ön értelmezésében hány hónapot jelent, ugyanis a miniszterelnök kormányszerkezet átalakításra készül, és nem célszerű most, majd egy esetleges összeborulás után újra megbolygatni a rendszert.

Legfeljebb gondolkodni lehet a kormányszerkezet esetleges csiszolgatásán, ha egy kicsit stabilabban rendezkedünk be önálló kormányzásra, de nem ez a legsürgősebb tennivaló. Inkább azokat a programpilléreket kell mihamarabb meghatározni, amiket önállóan is képesek vagyunk megvalósítani, egy koalíciós partnerrel meg még kényelmesebben.

Konkrétan mit is csinálna az MSZP a következő két évben?

Van, amit ki kell dobnunk az eredeti csomagból, azaz a kormányprogramból. Realitás, hogy önkormányzati reformot ebben a ciklusban nem igazán lehet csinálni. És ha nem akarunk illúziókat kergetni, akkor majdnem az összes kétharmados jogszabállyal ezt kellene tenni. Vannak olyan tervek is, amiket át kell alakítanunk, mert az eredeti célhoz más utak vezetnek. Például az egészségügyben, ahol valamit vissza kell venni a pénztártörvényből, és előre kell menni az ellátórendszer átalakításában. Leegyszerűsítve: amit a vegyes tulajdonú pénztáraktól vártunk, a versenyeztetést és a racionalizálást, annak egy részét magántulajdonosok híján a kormánynak kell felvállalnia.

Hadd legyek egyszerű: magyarán a kormány majd megversenyezteti az intézményeket, hogy melyikük operál ki olcsóbban egy vakbelet?

Ha nem is a kormánynak, de az Országos Egészségbiztosítási Pénztárnak van ilyen feladata, most is elég szabad keze van finanszírozásban, ellátásszervezésben, kapacitás-meghatározásában. Az eddigi sorrendünk az volt, hogy amit nagyon muszáj volt, azt a kormány megoldotta, például a kórházstruktúra átszabását, de egyébként vártunk, hogy a pénztárak majd kialakítják az ésszerűen és versenyelven működő ellátórendszert. Most a regionális pénztáraktól az várható, és ez sem kevés, hogy az önálló gazdálkodás miatt fokozatosan kiegyenlítik az egészségügy területi különbségeit. Az viszont kevésbé várható, hogy egymással versenyezzenek és ennek részeként az ellátó-kapacitásokat érdemben versenyeztessék. Úgyhogy ezt más úton kell elérni - az ellátások tekintetében lehet, hogy még több reformmal, mint gondoltuk.

Azért új dolgokat is tervez az MSZP?

Persze. Legfontosabb a szociális ellátás reformja, ami a munka, tudás, tulajdon programot tartja össze. A probléma, hogy Magyarországon a gazdasági növekedés legnagyobb gátja az alacsony foglalkoztatottság. Egy csoportban kiáltóan kínos ez az adat, a nyolc osztályt végzettek körében. Az unióban a munkaképes korosztályokban a foglalkoztatási arányuk mintegy 57 százalék, ami szintén kevés, nálunk viszont mindössze 37 százalék. Ha van vállalható gazdasági reformprogram, akkor az ebben a körben a munkaalkalomteremtés. Hosszabb távon egyébként erre jó a tudásprogram is a piacképes tudás feltételeinek javításával. De ezt célozza a feketemunka kifehérítésére és a közösségi hasznú munkalehetőségek teremtésére jobban ösztönző szociális rendszer is. Más kérdés, hogy az eredetileg a közoktatásra kiterjedő "tudás" programot most bővítenünk kell: nemcsak a közoktatásnak, a felsőoktatásnak is szélesebb reformmedret kell ásni, ugyanis a tandíj generálta teljesítményversenyt most más eszközökkel kell elérni. Rossz divat, ha a szabad demokrata partnerrel verbális reformversenyt vívunk, reformterveinket odaállítjuk az ajtófélfélfához, akié egy centivel is kisebbnek látszik, az veszít. Nem ezt a versenyt akarom megnyerni, de mégis látni kell, ezek a tervek sem kevésbé reformok: a rektori konferencia "nyitott kapu programja", vagyis a fizetős és az állami képzések összenyitása mélyebben nyúl bele a felsőoktatásba, mint eddig bármi. Az önkormányzati reformra ugyan fájó szívvel azt mondtam, hogy 2/3-os támogatás híján most félre kell tenni, de a szolgáltatási oldalon (polgár-hivatal kapcsolatban) kell és lehet is előrelépni. Ha ezt mind megcsináljuk 2010-ig, akkor rendben vagyunk.

Ez szépen hangzik, de nagyon sűrű a menetrend. Kezdődik a kormányszerkezet átalakításával

Hadd szakítsam félbe: a kormányszerkezet megváltoztatását nem tekinteném a menetrend részének, ha van, van, ha nincs, nincs. Ez nyilván a miniszterelnök dolga, de én nagyon mélyen nem nyúlnék a struktúrába, mert ha az ember hadjáratra készül, akkor nem bütykölhet hosszasan a konyha és a hadtáp átszervezésével, vagy akár a vezérkari főnökség átbútorozásával. Legföljebb a tárcák teljesítményét fokoznám, az meg a miniszterelnök dolga, hogy ehhez a minisztériumok határait is megváltoztatja-e.

Összevonásokra gondol?

Nem, én óvatosabb lennék, belső struktúrákról beszélek. A hivatalnokok lehetőleg dolgozzanak és ne költözzenek. De természetesen ezt végiggondolni a miniszterelnök joga és feladata.

Ráadásul a minisztériumok felsorolását nem lehet parlamenti többség nélkül módosítani.

Ez a kisebbik akadály, ebben eddig minden ellenzék szabad kezet adott a parlamentnek.

Vissza a menetrendhez: télen jön az MSZP tisztújító kongresszusa, követi a tavaszi EP-választás, és a politika szépen át is lendül a 2010-es országgyűlési korteshadjáratra. Marad egy perce is a baloldalnak, hogy végrehajtsa kormányzati programját?

Az lenne a legrosszabb, ha a naptárunkban csak ezekre a pirosbetűs eseményekre koncentrálnánk, mert akkor nem lehetne kormányozni. Persze igyekszünk jól szerepelni, de nem tekinthetjük ezeket a legfontosabb tartalmi határpontoknak. a jó szereplés föltétele egyébként is az, hogy a hétköznapi kormányzás működjön, a kormányzat sínjein minden nap menetrendszerűen menjen a vonat.

A kormányzási vonatozáshoz, például a 2009-es költségvetés elfogadásához kerestek társakat, amikor Veres János pénzügyminiszter tegnap a parlamentben részleges igent mondott az MDF két javaslatára? (A haláladónak is nevezett örökösödési illeték eltörlésére és az adóamnesztiára.)

Ezekről lehet tárgyalni, de arra nem jók, hogy az MDF a keblünkre boruljon. Ez adóprobléma és nem MDF-probléma.

Adóproblémái az SZDSZ-nek is vannak, mit lép az MSZP akkor, ha a szabad demokraták például az adójavaslataik elfogadásához kötik a büdzsé támogatását, nem utolsósorban azért, mert ez az utolsó témakör, amivel még építhetik az arculatukat.

Azt hiszem az SZDSZ, vagy egyes SZDSZ-es képviselők magatartását nem csak a pártkarakter képzése befolyásolja. Ami persze legitim igény, minél kisebb egy párt, annál fontosabb az arculatépítés. De akad egy másik szempont is, és ezt nem hamvas naivitással mondom, az ország érdeke. Azaz jó-e nemcsak az SZDSZ-nek, hanem az országnak: ha az SZDSZ miatt lesz gazdasági és politikai bizonytalanság. Szerintem nem, még karakterformálás szempontjából sem.

Kit látna szívesen az SZDSZ elnöki posztján?

Ha úgy érzi, hogy annyira elment az eszem ebben a konfliktusos helyzetben, akkor szóljon: lehet, hogy sok elment, de annyi maradt, hogy ilyen külső megrendeléseket nem adnék.

Jó, akkor módosítok. Kit látna szívesen az MSZP élén?

Örülnék, ha Gyurcsány Ferencet látnám, nem kizárólag az ő kedvéért vagy lojalitásból. Ha stabil a pozíciója, az annak a jele lesz, hogy ezen a kényes helyzeten túl tudtunk lendülni, és a dolog működik. A személyi váltás ötletéhez a pártok ama bizonyos "harmadik borítékként" szoktak nyúlni, ha nem látnak igazi tartalmi megoldást. Én ehelyett a tartalmi megoldás híve lennék. Úgy látom, a párt is.