A szegregáció már az oviban megkezdődik

Egy 553 iskolát átfogó 2004-es kutatás szerint az iskolák tagozatos osztályaiban 14,6, normál osztályaiban 29,7, felzárkóztató osztályaiban 78,1, gyógypedagógiai osztályaiban 71,2 százalék volt a roma tanulók aránya. Ezekben az iskolákban összesen 799 olyan gyógypedagógiai osztály működött, ahova kizárólag roma tanulók jártak. A kutatás 50 olyan iskolát talált ahol a teljes iskolára és a gyógypedagógiai tagozatra vonatkozó arányok között ötszörösnél nagyobb volt a különbség, 16 olyan iskolát, ahol az iskola egészében a roma tanulók aránya 10 százalék alatt, a gyógypedagógiai tagozaton viszont 50 százalék felett volt. Egy Borsod megyei iskolában a roma tanulók aránya 3,5 százalék, ám ők egytől egyig mind a gyógypedagógiai tagozatra jártak, ahol rajtuk kívül egyetlen nem roma gyerek tanult.

Nyolcadikig sem jutnak el

Nem csoda, ha a beiskolázáskor tapasztalt szegregáció rányomja a bélyegét a roma tanulók iskolai teljesítményére és továbbtanulási esélyeire is. A vizsgált iskolákban 2004-ben több nem roma volt nyolcadikos, mint elsős, hiszen a korosztályok a megelőző 8 évben rendre alacsonyabb létszámúak voltak a kimenő korosztályoknál. A romák ezzel ellentétben egyre nagyobb számban jelennek meg az első osztályokban, de még így is aggasztó, hogy közülük lényegében fel annyian voltak nyolcadikosok, mint elsősök.

Hiába több az érettségiző, az olló nyílik

Hasonló különbségek mutatkoznak romák és nem romák között a középfokú továbbtanulási arányokban. A középiskolai továbbtanulási arányoknak az elmúlt időszakban bekövetkezett robbanásszerű változása csak nagyon csekély mértékben érintette a romákat. Igaz, ma már az általános iskolát sikeresen befejező romák jelentős része beadja a jelentkezését valamilyen középfokú iskolába, de az érettségit adó középiskolába jelentkezők aránya lényegesen lassabban emelkedik, mint a teljes érintett populációban. Ennél fogva az olló romák és nem romák között egyelőre tovább nyílik.

Óvoda nélkül nehezebb

A kutatók egyöntetű véleménye szerint a bajok már óvodás korban kezdődnek, főképp az óvodai hálózat hiányosságai miatt. A kutatók olyan hátrányos helyzetű településeket kerestek, amelyben nem volt óvoda, ahol a meglevő óvodában nagy volt a zsúfoltság, ahol a gyerekek legalább negyede nem járt oviba, vagy ahol lényegesen több 5 és 6 éves járt oviba, mint 3 éves. Az ilyen módon kiválasztott településeket és ovikat vizsgálva a kutatók arra jutottak, hogy az óvoda nélküli települések csaknem fele szegény-cigány, vagy éppen gettósodó település. Az óvodával rendelkező, de ugyancsak hátrányos helyzetű települések között is több, mint 45 százalék volt azoknak az aránya, amelyekben a roma ovisok aránya meghaladta a 25 százalékot.

Ez azt jelenti, hogy minél magasabb a településen a romák aránya, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy az óvodák túlzsúfoltak, és még így sem tudnak minden jelentkezőt felvenni. Így fordulhat elő, hogy a gyógypedagógiai osztályokba járó roma elsősök 37 százaléka korábba nem járt óvodába. Márpedig a korai gyerekkor problémáival foglalkozó kutatások azt mutatják, hogy az otthonról hozott hátrányokat a leghatékonyabban az óvoda tudja kompenzálni, az iskolakezdésre a különbségek megmerevednek és a hátrányok ledolgozhatatlanná válnak.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!