Stockgeneration: már a honlapnak is hűlt helye

Az Indexben már több alkalommal beszámoltunk arról a Stockgeneration (SG) nevű on-line tőzsdejátékról, amelyet ír és orosz vállalkozók szerveztek, s amelynek domainnevét Magyarországon jegyezték be. A fiktív börzét fizikailag Dominikáról, egy karib-tengeri szigetről működtették, egyébként néhány alacsonyabb beosztású magyar személy részvételével. Az alábbiakban azt próbáljuk meg rekonstruálni, miként bonyolították le a játékot a szervezők, s hogyan történhetett, hogy annyian beugrottak a szépen hangzó ígéreteknek.

Az ügy hátterében a Wired amerikai számítástechnikai magazin szerint orosz vállalkozók állnak, többen például Szergej Mavrodit tartják a tényleges irányítónak, aki korábban már Oroszországban szervezett pilótajátékot. 1994-ben állítólag egymilliárd dollárt keresett Mavrodi az MMM nevű piramis-szerkezetű részvénytársaságával, de a kisbefektetők máig nem jutottak hozzá eredetileg betett pénzükhöz.

Az MMM azon alapult, hogy minél több új játékos lépett be, annál több szedhettek ki a ,,vállalkozásokból" a korábban már ott ,,játszó" résztvevők.

Kitalált árfolyamok a virtuális tőzsdén

Ugyanez volt az alapötlet az SG hátterében is: a Stockgeneration azonban egy virtuális tőzsde volt, ahol az árfolyamokat az internetes üzemeltető, az SG Ltd., egy dominikai társaság határozta meg.

A virtuális tőzsde eladta a részvényeket, a ,,befektetők" pedig - elvileg - térítés ellenében bármikor visszaadhatták fiktív értékpapírjaikat az on-line börzének. Igaz, a részvények árfolyama állandóan változott.

A konstrukció lényege az volt, hogy a játékosok 11 kitalált társaság részvényei között választhattak: az első nyolc úgynevezett ,,közönséges" (ordinary) értékpapír volt, amelyeknek az árfolyama ,,kaotikusan" mozgott, a szervezők szerint ugyanolyan kiszámíthatatlanul, mint egy rulettgolyó.

Kétszáz százalékos hozam

Különlegesnek számított viszont a kilencedik cég, amelynek az árfolyama CSAK NÖVEKEDHETETT, méghozzá egy hónapra előre bejelentett módon, többnyire havi 10-12 százalékkal! Ez évente 215 százalékos hozamot jelentett a legegyszerűbb befektetőnek is, vagyis a bónuszpontokat (amelyeket például az új tagok toborzásáért lehetett kapni) nem számították bele.

A hozamot a tőzsde garantálta, vagyis rizikó nélkül lehetett játszani. (Hogy ez persze mennyire volt valós ígéret, azt a Stockgeneration elmúlt hónapokbeli összeomlása illusztrálta.) A virtuális tőzsde üzemeltetői szerint a kilencedik társaság stabil helyzetét az teszi lehetővé, hogy a Stockgeneration Ltd. ide forgatja vissza nyereségének egy részét. (Mint utóbb kiderült, minden bizonnyal máshova is juthatott a pénzekből...)

Ám mindez nem volt elég a játék ötletes szervezőinek, hiszen a tizedik és a tizenegyedik cégről még egy szót sem ejtettünk. Pedig ezek sem akármilyen (virtuális) tulajdonságokkal rendelkeztek: e vállalatok nagy profitot, de nagy kockázatot is ígértek, amiből az utóbbi előrejelzés feltétlenül igaznak bizonyult. (Nálunk is sokan ismerik a mondást: kockázat nélkül nincs ráfizetés!)

Közel háromszázezer ügyfél a fénykorban

Ezek a kiemelt nyereségű és kockázatú cégek azonban érdekes sajátosságokkal rendelkeztek az on-line tőzsdén: árfolyamaik sokkal gyorsabban növekedhettek, mint például a kilencedik vállalaté. A részvényárfolyamok a 10. és 11. cég esetében 1998-ban például 50-100 százalékkal emelkedtek, de volt olyan időszak is, amikor ,,csak" 40 és 65 százalék közötti hozamot produkáltak. (A Stockgeneration - a klasszikus pilótajátékok hagyományai szerint - ugyanis kezdetben igen busás nyereséget fizetett azoknak, akik időben szálltak be, és a ,,piramis" felsőbb régióiba jutottak az újonnan belépők révén. A játék fénykorában egyébként 275 ezren kockáztatták pénzüket a dominikai bejegyzésű börzén.)

Ami a kockázatokat illeti, itt is tekintélyes summákról van szó, hiszen az árak ugyanolyan gyorsan zuhanásba kezdhettek, mint amilyen gyorsan felívelhettek. Így például a 10. társaság részvényei 50 százalékot veszíthettek értékükből a szabálykönyv szerint (az árfolyamokat a Stockgeneration állapította meg!), míg a 11. cég papírjai akár a teljes értéküket is elveszíthették.

Szerencsejátéknak álcázták

Ez utóbbi kitétel miatt a Stockgeneration Ltd. Dominikán mint szerencsejátékot regisztráltatta tevékenységét, pontosabban az általa működtetett tőzsdét, tehát jogilag igen nehéz helyzetben lettek volna azok, akik a virtuális tőzsdemachinációkat illegálisnak tartották volna. A gond nem is ez volt tehát, hanem az, hogy később mi történt a játékosok valódi pénzével, amit a fiktív részvényekre költöttek. Minden bizonnyal ezért nyomoz az ügyben a Wired értesülései szerint az amerikai értékpapírfelügyelet és az FBI is.

Mindez persze még mindig nem volt elég az SG szervezőinek. Különböző bónuszok révén a játékosok - a kiírás szerint - hatvan százalékkal növelhették befektetéseik értékét, ha például új játékosokat szerveztek be, vagy egy bizonyos értékhatár fölötti téttel játszottak a virtuális tőzsdén.

A játék végül összeomlott, ám ez a leírtak alapján nem csoda: egyrészt ellenőrizhetetlen, hogy mi történt a játékosok által befizetett pénzekkel, másrészt pedig nyilvánvalóan nem fedezhették egy idő után az újonnan belépő kockázatvállalók tétjei a régiek által kivett nyereséget.