Mit kezd az MSZP a népszavazással?

Október fordulatot hozott a magyar belpolitikában: két korábbi meghatározó téma – a Zuschlag-ügy, valamint a radikális akciók és csoportok kérdése – lekerült a napirendről, miközben a népszavazás súlya megnőtt, mondta az Indexnek Török Gábor politikai elemző, a Vision Consulting vezetője.

A Zuschlag-ügy lecsengése részben előnyös a miniszterelnöknek, hiszen nem indultak be azok a potenciális hatások, amelyek az ügy miatt a kormányfő alkalmasságát kérdőjelezték volna meg. Ugyanakkor az ügy eltűnése a feketegazdaság elleni küzdelem jelentőségének csökkenéséhez is vezetett, és ez a szocialista népszavazási kezdeményezések relevanciáját mérsékli.

Középpontban a népszavazás

Török Gábor szerint a Fidesz népszavazási aláírásgyűjtésének sikerével, az aláírások OVB elé terjesztésével a magyar belpolitika következő időszakának várható eseményei a korábbiaknál jobban megjósolhatók. Míg pár hónappal ezelőtt még kérdéses volt, mi lesz a Fidesz stratégiája, a kérdés októberben eldőlni látszik. A Fidesz csak a három, már korábban elfogadott kérdésben próbál népszavazást elérni, és úgy látszik, hogy a Fidesznek a gyorsaság, a népszavazás mielőbbi megtartása a legfontosabb.

A Fidesz a kormány rutinszerű, napi támadása mellett – sőt bizonyos esetekben e helyett – a népszavazási kérdésekre koncentrál. Orbán megélénkülő aktivitása (a Vision Consulting adatai szerint októberben a kormányfőnél is többet szerepelt a vezető hírekben), és ennek kizárólag a népszavazási kérdésekre való koncentrálása szintén azt jelzi, a Fidesz számára a következő időszakban aligha létezik más ügy.

Ez azt jelenti, hogy a Fidesz stratégiája a népszavazásig nagyjából előre látható: a népszavazás központi politikai kérdéssé emelése, a népszavazás érdekében folytatott mobilizáció, a népszavazási győzelem „öncélnak” tételezése abban az értelemben, hogy a következmények csak e győzelem után értelmezhetőek.

A poltikai elemző úgy látja, a kormány legfontosabb dilemmája is a népszavazáshoz való viszony, és erre három forgatókönyv képzelhető el.

Első lehetőség

A kormányoldal eddigi stratégiája a népszavazás figyelmen kívül hagyása volt. Miután nem lehetett tudni, milyen kérdésekről és mikor lesz népszavazás, a kormány könnyen állíthatta, hogy ezzel a témával még túl korai foglalkozni. Az októberi események azonban lépéskényszerbe hozhatják a kormányoldalt is. Ennek ellenére lehet, hogy a szocialisták továbbra sem foglalkoznak a kérdéssel, Török Gábor szerint erre 45 százalékos esély van. Elméletileg tartható az a stratégia, hogy a népszavazás még olyan messze van, hogy a kormány nem foglalkozik vele.

Második lehetőség

A szocialisták egyetlen látványos, a népszavazással kapcsolatos saját akciója a szocialista kérdések megfogalmazása, és ezzel a népszavazási témák átpozícionálása volt. A szocialista kérdések elméletileg még beérhetik a fideszes kezdeményezést, ha a releváns szereplők – köztük a parlament – igyekeznek elhúzni a népszavazásról szóló döntést. Mivel az MSZP kérdéseinek sorsa – az, hogy lesz-e róluk népszavazás – a parlamentben dől el, ahol viszont a kisebbik koalíciós partner egyelőre a kérdések népszavazásra bocsátása ellen foglalt állást, e kérdések jövője bizonytalan.

Ennek ellenére Török Gábor szerint releváns MSZP-stratégia lehet, hogy igyekszik az OVB által hitelesített öt kérdésében tovább folytatni a kampányolást. Vagyis elképzelhető a következő hónapokban egy olyan forgatókönyv, amelyben a Fidesz a szociális népszavazásról, az MSZP pedig a közélet kifehérítéséről beszél.

Erre a forgatókönyre komoly esély van – hiszen a jelek szerint a kormányfő ezt preferálja –, Török szerint ez inkább hátrányos lenne az MSZP-nek. Miközben a Fidesz kérdései egyértelműen a politika létező és fontos ügyeire vonatkoznak, amelyekben ráadásul az ellenzéki pártnak többségi támogatottsága van, az MSZP-nek kettős célt kellene elérnie ahhoz, hogy egyáltalán egy szintre kerüljön az ellenzékkel.

El kellene érnie, hogy a feketegazdaság elleni, az állampolgárok számára nehezen érthető küzdelem fő politikai téma legyen, továbbá be kellene bizonyítania, miért egy lassan hat éve kormányon lévő párt e küzdelem élharcosa. „E kettős cél elérése megítélésünk szerint irreális a jelenlegi politikai helyzetben, így e stratégiát kontraproduktívnak értékeljük” – mondta Török Gábor.

Harmadik lehetőség

Az is elképzelhető, hogy az MSZP változtat a stratégiáján, határozottan állást foglal a fideszes népszavazásról, és akár a „nem” szavazatra buzdító, akár a demobilizáló – a népszavazás jelentőségét megkérdőjelező – stratégiát folytathatja.

„Miközben rövid távon ez nem feltétlenül jelent győzelmet az MSZP-nek, nem szabad elfelejteni, hogy végül nagy valószínűséggel e két opció valamelyikét kell majd választania. Minél előbb kezdi az MSZP saját érveit megmutatni, annál inkább beérhetnek azok a következő választás idejére.” Ennek ellenére, főképp a népszavazással kapcsolatos erőteljes szocialista félelem miatt, jelenleg ez a legkevésbé valószínű forgatókönyv, Török Gábor szerint erre csupán 15 százalék esély van.

Tompuló radikálisok

A Vision Consulting elemzése szerint az elmúlt hónap másik fontos fejleménye, hogy mintha 2007 októberére kifulladtak volna a 2006 szeptembere óta folyó erőszakos akciók. Idén októberben az előzetes várakozásokkal szemben sem a Magyar Gárda újabb tagjainak avatása, sem október 23-a, sem a hídfoglalás évfordulója nem hozott komolyabb felfordulást Budapest utcáin, és így komolyabb napirendi súlyra sem tettek szert.

Török Gábor szerint részben az eredeti felháborodás természetes tompulása, részben a Fidesz határozottabb elhatárolódása vezethetett oda, hogy az események elszigeteltek maradtak. Ráadásul a kormányoldal nem tudta a Fideszt vádolni a szélsőségesekkel való összejátszással, a szélsőséges csoportok pedig nem kaptak még burkolt támogatást sem akcióikhoz.

Régi-új témák jöttek

Október vége felé a politikai közbeszédben ismét erőre kaptak azok a ciklus közepe felé egyre gyakoribb diskurzusok, amelyek a politikai színtér alapvető átrendeződéséről szólnak. Egyre több szó esett új pártok alapításáról, a koalíció bukásáról vagy éppen új koalíciós formációkról. A politikai elemző rendkívül valószínűtlennek látja, hogy a népszavazási és az EP-kampány előtt alapvető változások történjenek a magyar pártrendszerben. Amikor ilyen változásokra már nagyobb esély lehet, 2008-2009 táján, akkor is elsősorban a pártvezetők személye, nem pedig a pártstruktúra egésze változhat.

Török Gábor úgy látja, a találgatások felmerülésének egyik oka a belül lévők frusztrációja. A legkönnyebben ezt a Fidesz esetén látni, ahol 1990 óta ugyanaz a politikai elit van hatalmon, és a párt első számú vezetőjének a személye sem változott.

„Ahogyan a Fideszben a párt mérsékelt szárnya nagyjából 2002 óta érzi, hogy csak Orbán és köre van hatalmon, úgy az MSZP-ben a párt balszárnya számít pártellenzéknek ennél is régebb óta. Szanyi Tibor, Szili Katalin vagy Szekeres Imre – bár voltak, sőt, most is vannak meghatározó pozícióik – a párton belüli ellenzéknek számított nemcsak Gyurcsány, de Medgyessy Péter, sőt bizonyos szempontból Kovács László idején is.”

Hasonló jelenség az SZDSZ-ben is megfigyelhető, ahol Demszky Gábor 2001-es bukása óta változatlan a pártelit, és így változatlan a párt belső ellenzéke is. A „belül lévők” számára indokolt lehet minden olyan felvetés, találgatás, kiszivárogtatás, amely azt sugallja, hogy küszöbön állhat a belpolitikai élet átrendeződése.

Megtalálták a magukét

„De annak ellenére, hogy szinte minden választás előtt, és különösen a választások közötti években széles körű az elégedetlenség a politikai elittel és a fennálló pártrendszerrel szemben, a választások eredményeképp ugyanaz a politikai elit reprodukálja magát. 2006-ban az emberek többségének a felmérések szerint elege volt a politikából, ahogyan 2002-ben a »polgárháborús hangulatból« volt elegük, mégis, az emberek többsége tudott pártot választani.”

Török Gábor felhívta a figyelmet arra, hogy a magyar pártrendszer alapvető átalakulását vizionáló politikusok és elemzők legtöbbször a politikai centrum környékén képzelnek el új politikai erőt, csakhogy minden létező európai példa azt mutatja, hogy ha lehetséges is a pártellenes érzületre rezonálni, és lehetséges is új politikai alakulatokat létrehozni a létező pártrendszerrel szemben, ezek a formációk csak a pártpaletta szélén, leginkább jobbszélén foglalhatnak helyet.

A magyar pártrendszerbe való sikeres belépéshez országos szervezeti hálózat, komoly erőforrás – elsősorban kampányra és médiavásárlásra –, valamint komoly médiahátszél szükséges. „Nem elég például pénzügyi erőforrásokkal rendelkezni, hiszen ez nem oldja meg a szervezeti háló kérdését vagy éppen a médiahátszelet. – Emlékezetes, hogy az MDF, országos szervezettséggel és komoly kampányforrásokkal sem tudott 2006-ban 176 önálló jelöltet állítani.”

Új párt?

Török Gábor szerint egy új pártnak csak akkor lehetne esélye tényezővé válni, ha egy jelenlegi párt komoly, első vonalbeli embere vagy emberei dezertálnának. De ennek sincs túl nagy valószínűsége, hiszen ha valaki új pártot alapítana, minden pozícióját feladná egy olyan alakulatért, amely sikere esetén is csak a régi alakulatnál kevesebb szavazatot kapna. „Ellenben ha a párton belüli további konfrontációt választja, esélye lehet a párton belüli hatalomátvételre, aminek kudarca esetén is megmarad pozíciója, míg az új párt kudarca esetén végképp kiesik a politikai életből.”

Bár Kósa Lajos október 23-án bedobta: „Magyarországon a nagykoalíciónak semmilyen realitását nem látjuk”. Nagykoalíciók ugyanis akkor jönnek létre, ha önállóan egyik oldal sem képes a kormánytöbbséget megszerezni. A nagykoalíció realitásához az szükséges, hogy egyik oldalnak se legyen többsége. Ez logikailag csak akkor képzelhető el, ha jelentős támogatottságú szélsőséges erő kerül a parlamentbe, amellyel egyik oldal sem működik együtt, de egy ilyen helyzetre 2010-ben nincs sok esély. „A nagykoalíciós felvetést ezért minden realitást nélkülöző opciónak tekinthetjük. Kósa Lajos részéről a felvetés kizárólag politikai célokat szolgált, jelesül annak bizonyítását, hogy »mérsékeltebb« a párt vezetőjénél.

Valószínűleg maradnak a koalícióban

Török Gábor végül egy másik, nemrégiben bedobott témáról is beszélt. Az SZDSZ részéről voltak olyan megnyilvánulások, amik a koalícióból való esetleges kilépést sugallták. „Erre a következő egy évben ötszázalékos esélyt látunk.” Azok az érvek, amelyek a pártot a koalícióban tartják, most is fennállnak: az SZDSZ mai szavazói nehezen értenék meg a koalícióból való kilépést, a párt pedig belülről nincs olyan állapotban, hogy készen álljon egy ilyen lépésre.