Két, koreai származású sörkedvelő Fidesz-drukkert bámulok éppen, amikor pontban 18.51-kor feltűnik az első tántorgó ember zászlóval. Narancssárga esőkabátot hord, és milyen érdekes jelenség, hogy aki e pillanatban ebben a ruhadarabban tartózkodik a Halászbástyán, az mind többé-kevésbé be van nyomva. Az esőkabátosoknál mind van magyar zászló van, itt árulják a téren.
Fiatal baráti társaság ül az előttem lévő asztalnál, az egyik fiúnak V alakú, narancsszínű arcfestése van, egy alacsonyabb barna lány arcán viszont narancssárga medvekarmolás. Orbán, a férfias vérmedve, dünnyögöm magamban, aztán benézek a gótikus főhadiszállásra.
Azonnal kiderül, hogy mi is az az átok, ami a magyar jobboldalt annyi éve sújtja. Az álomkórról van szó. A Fidesz melegkonyhásai ezt a jelek szerint felismerték, és elképesztő mennyiségű kávéscsészével várják a nemzeti érzelmeket alacsony vérnyomással kombináló szavazópolgárokat.
Említést érdemel még a fiatal Kerényi Imre-hasonmás, aki ún. művészies nyári vászonzakót hord és félhosszú, ún. művészhajat. Követem az épületbe, és mit tesz isten, három perc múlva már Bayer Zsolt karjaiban kötünk ki. Én sajnos nem abban az értelemben, de az igazság szerint a fiatal Kerényi sem, így egyelőre szerény keretek között folytatódik a választási este. Az irgalom vagy a feszültség jelét egyelőre senkin sem észleltük.
Az épületben kétszáz, a Szent István-szobor tövénél ötszáz ember lehet, az átlagéletkor 18-35 év között van.
Nem sokon múlt, hogy az MSZP egyedül szerezzen abszolút többséget. A koalíció az eddiginél kényelmesebb többséggel folytathatja a következő négy évet. Orbán közölte, hogy a Fidesz elnölksége benyújtja a lemondását, és azt is egyértelművé tette, hogy minden felelősség őt terheli. Az MSZP már a koalíciós kormányzásra és az önkormányzati választásra készül. Kuncze nem akar miniszter lenni, de egy miniszterelnök-helyettesi poszt szerinte létrejöhet.
Mély tisztelettel, de némi értetlenséggel figyeltem Orbán Viktor beszédét. Se az ötmillió csalásról, se az Eperjes művész úr elleni aljas rágalomhadjáratról, se a komcsik hazugságairól és elhallgatásairól nem beszélt. Szóltam Ajtonynak és Hunornak, hogy egyelőre várjanak a híddal, csütörtökön igazít el a tábornok úr. Négy éve a polgári köröket mondta, kíváncsi vagyok, most mit kapunk Tőle.
Dávid Ibolyának persze megint első dolga volt a Fidesz mocskolása. Elnökasszony, nem volna egyszerűbb belépni az MSZP-be? Ki hiszi még el ezt a kutyakomédiát?
Kuncze Gábor még nem közölt konkrétumokat a koalíciós tárgyalásokon képviselendő SZDSZ-es politikáról, annyit azonban elmondott, hogy a jövő héten megkezdődnek a tárgyalások. Hétfőn az SZDSZ még házon belül egyeztet, így legkorábban kedden ülhetnek tárgyalóasztalhoz a koalíciós pártok. Mint mondta „először a programokat kell egyeztetni, aztán a kormány méretét, aztán lehet beszélni tárcákról és személyekről”. Sajtótájékoztatóján az egészségügy, a szociális juttatások, a gazdaságpolitika és a közigazgatás kérdését emelte ki, amivel azért érzékeltette az SZDSZ prioritásait.
Az SZDSZ kampánystábjától származó értesüléseink szerint Kuncze egyébként egy pillanatig sem tartott attól, hogy a szocialisták abszolút többségbe kerülnek. A hét második felében már azt mondta, ennek csak annyi az esélye, mint annak, hogy a Fidesz képes fordítani.
Wahorn Andrást még a 95%-os feldolgozottságnál értük utol, és bár rádión követte a választás alakulását, különösebben nem hozta izgalomba az állás. Nem volt szavazni – amerikai–magyar kettős állampolgárként nem is tudja, hogy neki lehetett-e volna –, de mint elmondta, az alatt a másfél év alatt, amióta itthon tartózkodik, nem is látott olyan politikust, olyan politikai kultúrát, akire-amire rábízta volna a szavazatát. Arról sincs igazán meggyőződve, hogy a demokráciát a magyaroknak találták ki, igaz, az amerikaiakban sem teljesen biztos. Odakint a legutóbbi elnökválasztás előtt kapta meg az állampolgárságot, amivel szavazati jog is járt: „Akkor nagyon elkeserítő volt a helyzet, de akkor sem láttam olyan jelöltet, akiben megbízhattam volna.”
Az A.E. Bizottság egykori frontembere mindig is anarchistának érezte magát: „Nehezen csatlakozom pártokhoz vagy csoportokhoz, amit én érzek a világról, azt kevesen érzik, és senkire sem erőltetném a véleményemet.” Hiteles politikusként Tamás Gáspár Miklóst említette: „Szeretem őt hallgatni, de nem tudom, mennyire Che Guevara típus: más dolog meglátni a problémákat, és más megoldani azokat. Nem tudom, van-e olyan, aki ezt a kettőt egyesíti magában a magyar palettán.”
Dávid Ibolya megzökkent nagybeszéde közben, amikor a kihangosított közszolgálati tévé, amely addig közvetítette az MDF elnökének beszédét, Orbán Viktor miatt lekeverte őt. A pulpitus mellett álló plazmatévén a választási eredményeket elemző nagybeszéd közben egyre csak a Fidesz elnöke jelent meg amint híveihez szól.
A váltás miatt Dávid egy pillanatra abbahagyta szövegének felolvasását, de a környezetében állók hangos bíztatására, hogy „minket ez érdekel, minket ez érdekel”, kis zavar után folytatta vége felé közeledő beszédét.
Orbán az épületen kívül, a drukkereknek is mondott egy beszédet. Ebben nagyjából megismételte benti beszédét. De külön szólt a fiatalokhoz: „A jövő azokon múlik, akik megnyerték a választást, viszont rajtatok, fiatalokon áll.” Összefogás nélkül nem lehet nyerni, a második forduló azon vérzett el, hogy az MDF-el nem sikerült megállapodniuk. Orbán azt mondta, azon fog dolgozni, hogy ezt a 2,2 milliós közösséget megerősítse. Nem sokkal a szónoklat után a pártelnök elhagyta a helyszínt.
Az ajtóban Varga Mihály alelnöknek egy erdélyi szimpatizáns odasúgta: „Holnap is felkel majd a nap.”
A Fidesz választási központjában elkezdték lebontani a díszleteket, a tortához nem nyúlt senki. Azt csütörtökön, a Fidesz-frakció alakuló ülésén eszik majd meg.
„1957. május elseje effektus„ – mondja a fideszes középkádár, a barátja, akit nem ismerek, szomorúan rábólint. A gótikus Fidesz-kampányközpont aulájában próbálom felmérni, hogy a következő hetekben tovább szurkálják-e a hosszú tűket a viaszból készült Dávid Ibolya- és Gyurcsány Ferenc-bábukba a hithű fideszesek, vagy esetleg feltámad az önkritika.
Három, többé-kevésbé a tűz közelében lévő, és persze szigorúan névtelen aktivistával sikerült beszélnünk, és közülük ketten is kimondták a „stratégiai hibákat követtünk el” szókapcsolatot.
Ez alapján persze a világért sem mernénk állítani, hogy Deutsch-Für Tamást és Rogán Antalt lovak közé kötözve fogják végighúzni a Rákay Philip birtokán elterülő igen tüskés málnásban, de az legalább világos, hogy a tűzhöz közel állók szerencsére nem a Magyarok Istenét vagy a Kommunizmus Kísértetét vádolják. A Nép jól megkapja a magáét a mezei bámészkodóktól, de még a szónokoktól is.
„Aztakibaszottkurvaisten, mennyien lettünk” – jegyezte meg hangosan a szocialista párt székháza előtt egy aktivista. Az MSZP-s politikusok és szimpatizánsok közül többen keserűen jegyezték meg, hogy sok olyan arc jelent meg, akiket négy évig nem lehetett látni, csak a győzelem napján tűntek fel.
Sas József humorista felesége társaságában jelent meg az MSZP-nél. Jó hangulat van a fővárosban, így értékelte az Indexnek a választás végeredményét. Sehol sem volt durvaság, tisztán nyerték meg a választást. Szerinte az a lényeg, hogy az ország békében legyen. Felesége megjegyezte, hogy bele volt kódolva a Fidesz kampányába a vereség.
„Győztünk” – jelentette be az ünneplő tömeg előtt Gyurcsány Ferenc a Köztársaság téren. – A győztesnek van egy fontos felelőssége, az, hogy ezzel a győzelemmel egész Magyarország nyerjen.”
Gyurcsány kifejtette, hogy olyan országot szeretne, amelyben aki a piros színt választja az is büszke lehessen magára, de az is, aki a narancsárgát, a kéket vagy a zöldet választotta. Az önmagában álló pirosnál, narancsnál, kéknél pedig van valami fontossab, az pedig a nemzeti zászló piros-fehér-zöldje.
„Amit nyertünk, az nem elsősorban hatalom, hanem felelősség és feladat is” – fogalmazott Gyurcsány, majd arról beszélt, hogy hisz Magyarországban, a kézfogás erejében, az összekapaszkodás elkerülhetetlen törvényszerűségében, abban, hogy minden magyart fölemeljenek, szülessenek azok kis faluban, városban vagy Budapesten.
"Ez a haza csak annyi tud adni nekünk, amennyit mi adunk neki” – szólt a tömeghez, majd köszönetet mondott a baloldalnak, a liberálisoknak és a „sokmillió jóakaratú magyar embernek”, akik dolgozni kívánnak, és előremenni.
Latin diszkó kezdődött, Csizmár Gábor munkaügyi miniszter a tömegben vegyült, amikor Gyurcsányék a színpadon voltak. Azt mondta, nem kell oda mindenki. A sátor egyetlen pultjánál elfogyott a sör, nem bírják kiszolgálni a hatalmas tömeget. Nagyon jó a hangulat, bár még csak páran táncolnak.
Mielőtt, kedves barátaim, egymásnak esnénk, és ott keresnénk a felelőst, ahol jó szándékú, egyenes beszédű, a nemzetért lobogó igaz hívő magyarok vannak, idézzük fel a régi nótát: médiafölény! Hogyan is nyerhettünk volna, ha két mamuttévé, számtalan újság, bulvárrádiók, szemétdomb-portálok, liberális gennycsatornák sulykolják nap mint nap, heti 168 órában azt a beteg, öngyilkos világképet, amit ellenségeink képviselnek? Győzike népe nem is tudja, miről szavaz, csak mint a Megasztárban, odapöttyinti az ikszet félvállról. És nem hallatszik át a technozenén a magyar anyák jajveszékelése.
Szeretünk, Viktor, Te mindent megtettél!
„Egy 18 éves forma lány az előbb azt mondta nekem, hogy Gabi bácsi. Ilyen durván még senki sem támadott engem a kampány alatt” – kezdte ki tudja hányadik köszönő beszédét Kuncze Gábor a liberálisok sátránál. Ezután viszont rögtön köszönetet mondott a fiataloknak, akik végig nagy számban vettek részt az SZDSZ kampányrendezvényein. A győzelmi beszédek után most Hungária számokkal szórakoztatják a közönséget.
Amilyen szolidan indult, olyan szolidan ért véget a Fidesz választási éjszakája, bár Orbán beszéde alatt volt némi viktorozás és zászlólengetés. Aztán utólag mindenki azt mondta, hogy persze tudta előre az eredményt, csak tömegben könnyebb elviselni, azzal hazaballagtak. Most – fél órával a beszéd után – a várban lehetnek még talán kétszázan, de folyamatosan fogy a társaság, és mindössze egyetlen kapatos férfi forgatott az előbb egy nemzeti zászlót.
A hivatalos program végén egy vicces jelenetet láttunk még: hirtelen kisebb tapsvihar tört ki, körbepislogtunk, és meglepve láttuk, hogy a távozó Rogán Antalnak és Szijjártó Péternek szólt. A meglepetés nem véletlen, hiszen az a néhány lelkes szimpatizáns, aki hajlandó volt a tömegből válaszolni a bukás okait firtató kérdésünkre, az mind a kampányt érintette.
Hétfőn nézzék az Index mozgóképeit, mert érdemes: meginterjúvoltunk néhány távozót, és az derült ki, hogy a fideszesekből egyáltalán nem veszett ki a humorérzék és az önkritika. Nem kevesen voltak, akik bevallottan csajozni érkeztek a Halászbástyához, és a terep erre igazán alkalmas volt. Tippünk szerint ezzel a csajozási együtthatóval kizárólag a pletykákban terjedő Nagymező utcai amőbás buli tud versenyezni ma este.