Wahorn Andrást még a 95%-os feldolgozottságnál értük utol, és bár rádión követte a választás alakulását, különösebben nem hozta izgalomba az állás. Nem volt szavazni – amerikai–magyar kettős állampolgárként nem is tudja, hogy neki lehetett-e volna –, de mint elmondta, az alatt a másfél év alatt, amióta itthon tartózkodik, nem is látott olyan politikust, olyan politikai kultúrát, akire-amire rábízta volna a szavazatát. Arról sincs igazán meggyőződve, hogy a demokráciát a magyaroknak találták ki, igaz, az amerikaiakban sem teljesen biztos. Odakint a legutóbbi elnökválasztás előtt kapta meg az állampolgárságot, amivel szavazati jog is járt: „Akkor nagyon elkeserítő volt a helyzet, de akkor sem láttam olyan jelöltet, akiben megbízhattam volna.”
Az A.E. Bizottság egykori frontembere mindig is anarchistának érezte magát: „Nehezen csatlakozom pártokhoz vagy csoportokhoz, amit én érzek a világról, azt kevesen érzik, és senkire sem erőltetném a véleményemet.” Hiteles politikusként Tamás Gáspár Miklóst említette: „Szeretem őt hallgatni, de nem tudom, mennyire Che Guevara típus: más dolog meglátni a problémákat, és más megoldani azokat. Nem tudom, van-e olyan, aki ezt a kettőt egyesíti magában a magyar palettán.”
Rovataink a Facebookon