Wahorn Andrást még a 95%-os feldolgozottságnál értük utol, és bár rádión követte a választás alakulását, különösebben nem hozta izgalomba az állás. Nem volt szavazni – amerikai–magyar kettős állampolgárként nem is tudja, hogy neki lehetett-e volna –, de mint elmondta, az alatt a másfél év alatt, amióta itthon tartózkodik, nem is látott olyan politikust, olyan politikai kultúrát, akire-amire rábízta volna a szavazatát. Arról sincs igazán meggyőződve, hogy a demokráciát a magyaroknak találták ki, igaz, az amerikaiakban sem teljesen biztos. Odakint a legutóbbi elnökválasztás előtt kapta meg az állampolgárságot, amivel szavazati jog is járt: „Akkor nagyon elkeserítő volt a helyzet, de akkor sem láttam olyan jelöltet, akiben megbízhattam volna.”
Az A.E. Bizottság egykori frontembere mindig is anarchistának érezte magát: „Nehezen csatlakozom pártokhoz vagy csoportokhoz, amit én érzek a világról, azt kevesen érzik, és senkire sem erőltetném a véleményemet.” Hiteles politikusként Tamás Gáspár Miklóst említette: „Szeretem őt hallgatni, de nem tudom, mennyire Che Guevara típus: más dolog meglátni a problémákat, és más megoldani azokat. Nem tudom, van-e olyan, aki ezt a kettőt egyesíti magában a magyar palettán.”
Nem sokon múlt, hogy az MSZP egyedül szerezzen abszolút többséget. A koalíció az eddiginél kényelmesebb többséggel folytathatja a következő négy évet. Orbán közölte, hogy a Fidesz elnölksége benyújtja a lemondását, és azt is egyértelművé tette, hogy minden felelősség őt terheli. Az MSZP már a koalíciós kormányzásra és az önkormányzati választásra készül. Kuncze nem akar miniszter lenni, de egy miniszterelnök-helyettesi poszt szerinte létrejöhet.
Mély tisztelettel, de némi értetlenséggel figyeltem Orbán Viktor beszédét. Se az ötmillió csalásról, se az Eperjes művész úr elleni aljas rágalomhadjáratról, se a komcsik hazugságairól és elhallgatásairól nem beszélt. Szóltam Ajtonynak és Hunornak, hogy egyelőre várjanak a híddal, csütörtökön igazít el a tábornok úr. Négy éve a polgári köröket mondta, kíváncsi vagyok, most mit kapunk Tőle.
Dávid Ibolyának persze megint első dolga volt a Fidesz mocskolása. Elnökasszony, nem volna egyszerűbb belépni az MSZP-be? Ki hiszi még el ezt a kutyakomédiát?
Kuncze Gábor még nem közölt konkrétumokat a koalíciós tárgyalásokon képviselendő SZDSZ-es politikáról, annyit azonban elmondott, hogy a jövő héten megkezdődnek a tárgyalások. Hétfőn az SZDSZ még házon belül egyeztet, így legkorábban kedden ülhetnek tárgyalóasztalhoz a koalíciós pártok. Mint mondta „először a programokat kell egyeztetni, aztán a kormány méretét, aztán lehet beszélni tárcákról és személyekről”. Sajtótájékoztatóján az egészségügy, a szociális juttatások, a gazdaságpolitika és a közigazgatás kérdését emelte ki, amivel azért érzékeltette az SZDSZ prioritásait.
Az SZDSZ kampánystábjától származó értesüléseink szerint Kuncze egyébként egy pillanatig sem tartott attól, hogy a szocialisták abszolút többségbe kerülnek. A hét második felében már azt mondta, ennek csak annyi az esélye, mint annak, hogy a Fidesz képes fordítani.
Wahorn Andrást még a 95%-os feldolgozottságnál értük utol, és bár rádión követte a választás alakulását, különösebben nem hozta izgalomba az állás. Nem volt szavazni – amerikai–magyar kettős állampolgárként nem is tudja, hogy neki lehetett-e volna –, de mint elmondta, az alatt a másfél év alatt, amióta itthon tartózkodik, nem is látott olyan politikust, olyan politikai kultúrát, akire-amire rábízta volna a szavazatát. Arról sincs igazán meggyőződve, hogy a demokráciát a magyaroknak találták ki, igaz, az amerikaiakban sem teljesen biztos. Odakint a legutóbbi elnökválasztás előtt kapta meg az állampolgárságot, amivel szavazati jog is járt: „Akkor nagyon elkeserítő volt a helyzet, de akkor sem láttam olyan jelöltet, akiben megbízhattam volna.”
Az A.E. Bizottság egykori frontembere mindig is anarchistának érezte magát: „Nehezen csatlakozom pártokhoz vagy csoportokhoz, amit én érzek a világról, azt kevesen érzik, és senkire sem erőltetném a véleményemet.” Hiteles politikusként Tamás Gáspár Miklóst említette: „Szeretem őt hallgatni, de nem tudom, mennyire Che Guevara típus: más dolog meglátni a problémákat, és más megoldani azokat. Nem tudom, van-e olyan, aki ezt a kettőt egyesíti magában a magyar palettán.”
Dávid Ibolya megzökkent nagybeszéde közben, amikor a kihangosított közszolgálati tévé, amely addig közvetítette az MDF elnökének beszédét, Orbán Viktor miatt lekeverte őt. A pulpitus mellett álló plazmatévén a választási eredményeket elemző nagybeszéd közben egyre csak a Fidesz elnöke jelent meg amint híveihez szól.
A váltás miatt Dávid egy pillanatra abbahagyta szövegének felolvasását, de a környezetében állók hangos bíztatására, hogy „minket ez érdekel, minket ez érdekel”, kis zavar után folytatta vége felé közeledő beszédét.
Orbán az épületen kívül, a drukkereknek is mondott egy beszédet. Ebben nagyjából megismételte benti beszédét. De külön szólt a fiatalokhoz: „A jövő azokon múlik, akik megnyerték a választást, viszont rajtatok, fiatalokon áll.” Összefogás nélkül nem lehet nyerni, a második forduló azon vérzett el, hogy az MDF-el nem sikerült megállapodniuk. Orbán azt mondta, azon fog dolgozni, hogy ezt a 2,2 milliós közösséget megerősítse. Nem sokkal a szónoklat után a pártelnök elhagyta a helyszínt.
Az ajtóban Varga Mihály alelnöknek egy erdélyi szimpatizáns odasúgta: „Holnap is felkel majd a nap.”
A Fidesz választási központjában elkezdték lebontani a díszleteket, a tortához nem nyúlt senki. Azt csütörtökön, a Fidesz-frakció alakuló ülésén eszik majd meg.
„1957. május elseje effektus„ – mondja a fideszes középkádár, a barátja, akit nem ismerek, szomorúan rábólint. A gótikus Fidesz-kampányközpont aulájában próbálom felmérni, hogy a következő hetekben tovább szurkálják-e a hosszú tűket a viaszból készült Dávid Ibolya- és Gyurcsány Ferenc-bábukba a hithű fideszesek, vagy esetleg feltámad az önkritika.
Három, többé-kevésbé a tűz közelében lévő, és persze szigorúan névtelen aktivistával sikerült beszélnünk, és közülük ketten is kimondták a „stratégiai hibákat követtünk el” szókapcsolatot.
Ez alapján persze a világért sem mernénk állítani, hogy Deutsch-Für Tamást és Rogán Antalt lovak közé kötözve fogják végighúzni a Rákay Philip birtokán elterülő igen tüskés málnásban, de az legalább világos, hogy a tűzhöz közel állók szerencsére nem a Magyarok Istenét vagy a Kommunizmus Kísértetét vádolják. A Nép jól megkapja a magáét a mezei bámészkodóktól, de még a szónokoktól is.
„Aztakibaszottkurvaisten, mennyien lettünk” – jegyezte meg hangosan a szocialista párt székháza előtt egy aktivista. Az MSZP-s politikusok és szimpatizánsok közül többen keserűen jegyezték meg, hogy sok olyan arc jelent meg, akiket négy évig nem lehetett látni, csak a győzelem napján tűntek fel.
Sas József humorista felesége társaságában jelent meg az MSZP-nél. Jó hangulat van a fővárosban, így értékelte az Indexnek a választás végeredményét. Sehol sem volt durvaság, tisztán nyerték meg a választást. Szerinte az a lényeg, hogy az ország békében legyen. Felesége megjegyezte, hogy bele volt kódolva a Fidesz kampányába a vereség.
„Győztünk” – jelentette be az ünneplő tömeg előtt Gyurcsány Ferenc a Köztársaság téren. – A győztesnek van egy fontos felelőssége, az, hogy ezzel a győzelemmel egész Magyarország nyerjen.”
Gyurcsány kifejtette, hogy olyan országot szeretne, amelyben aki a piros színt választja az is büszke lehessen magára, de az is, aki a narancsárgát, a kéket vagy a zöldet választotta. Az önmagában álló pirosnál, narancsnál, kéknél pedig van valami fontossab, az pedig a nemzeti zászló piros-fehér-zöldje.
„Amit nyertünk, az nem elsősorban hatalom, hanem felelősség és feladat is” – fogalmazott Gyurcsány, majd arról beszélt, hogy hisz Magyarországban, a kézfogás erejében, az összekapaszkodás elkerülhetetlen törvényszerűségében, abban, hogy minden magyart fölemeljenek, szülessenek azok kis faluban, városban vagy Budapesten.
"Ez a haza csak annyi tud adni nekünk, amennyit mi adunk neki” – szólt a tömeghez, majd köszönetet mondott a baloldalnak, a liberálisoknak és a „sokmillió jóakaratú magyar embernek”, akik dolgozni kívánnak, és előremenni.
Latin diszkó kezdődött, Csizmár Gábor munkaügyi miniszter a tömegben vegyült, amikor Gyurcsányék a színpadon voltak. Azt mondta, nem kell oda mindenki. A sátor egyetlen pultjánál elfogyott a sör, nem bírják kiszolgálni a hatalmas tömeget. Nagyon jó a hangulat, bár még csak páran táncolnak.
Mielőtt, kedves barátaim, egymásnak esnénk, és ott keresnénk a felelőst, ahol jó szándékú, egyenes beszédű, a nemzetért lobogó igaz hívő magyarok vannak, idézzük fel a régi nótát: médiafölény! Hogyan is nyerhettünk volna, ha két mamuttévé, számtalan újság, bulvárrádiók, szemétdomb-portálok, liberális gennycsatornák sulykolják nap mint nap, heti 168 órában azt a beteg, öngyilkos világképet, amit ellenségeink képviselnek? Győzike népe nem is tudja, miről szavaz, csak mint a Megasztárban, odapöttyinti az ikszet félvállról. És nem hallatszik át a technozenén a magyar anyák jajveszékelése.
Szeretünk, Viktor, Te mindent megtettél!
„Egy 18 éves forma lány az előbb azt mondta nekem, hogy Gabi bácsi. Ilyen durván még senki sem támadott engem a kampány alatt” – kezdte ki tudja hányadik köszönő beszédét Kuncze Gábor a liberálisok sátránál. Ezután viszont rögtön köszönetet mondott a fiataloknak, akik végig nagy számban vettek részt az SZDSZ kampányrendezvényein. A győzelmi beszédek után most Hungária számokkal szórakoztatják a közönséget.
Amilyen szolidan indult, olyan szolidan ért véget a Fidesz választási éjszakája, bár Orbán beszéde alatt volt némi viktorozás és zászlólengetés. Aztán utólag mindenki azt mondta, hogy persze tudta előre az eredményt, csak tömegben könnyebb elviselni, azzal hazaballagtak. Most – fél órával a beszéd után – a várban lehetnek még talán kétszázan, de folyamatosan fogy a társaság, és mindössze egyetlen kapatos férfi forgatott az előbb egy nemzeti zászlót.
A hivatalos program végén egy vicces jelenetet láttunk még: hirtelen kisebb tapsvihar tört ki, körbepislogtunk, és meglepve láttuk, hogy a távozó Rogán Antalnak és Szijjártó Péternek szólt. A meglepetés nem véletlen, hiszen az a néhány lelkes szimpatizáns, aki hajlandó volt a tömegből válaszolni a bukás okait firtató kérdésünkre, az mind a kampányt érintette.
Hétfőn nézzék az Index mozgóképeit, mert érdemes: meginterjúvoltunk néhány távozót, és az derült ki, hogy a fideszesekből egyáltalán nem veszett ki a humorérzék és az önkritika. Nem kevesen voltak, akik bevallottan csajozni érkeztek a Halászbástyához, és a terep erre igazán alkalmas volt. Tippünk szerint ezzel a csajozási együtthatóval kizárólag a pletykákban terjedő Nagymező utcai amőbás buli tud versenyezni ma este.