A fiatal fákat tizedeli a sózás

Éghajlatunkon olcsón és hatékonyan nem lehet másképpen az utak síkosságát megszüntetni, hó- és jégmentesítését elvégezni, mint sózással - ezt Ambrus Kálmán, a Műegyetem Út-, Vasútépítési Tanszékének laboratóriumvezetője mondta el az Indexnek. Az alternatív módszerek ugyanis vagy drágák, vagy pedig a kiszórt anyagok nem olyan hatékonyan olvasztják el a havat, jeget.

Az építőipar éppen ezért felkészült arra, hogy rendszeresen sózzák az utakat. A hatvanas évek végétől még azokat a szerkezeteket - például a hidakat - is "sóbiztosra" építik, amelyekhez hasonlók korábban igencsak sokat károsodtak a nem megfelelő anyagok kiszórása miatt.

Egy elrettentő példa?

A sózás elrettentő hatására mind a mai napig a budapesti Szabadság hidat emlegetik, minthogy ennek járdaszegélyeit a hatvanas évekbeli intenzív sózás tette tönkre. Ambrus Kálmán azonban ennek kapcsán megjegyezte: a Szabadság hídon valóban súlyos korróziós problémák vannak, de ezeknek nem a sózás a legfőbb oka.

A mai hidakat például vastag betonszegéllyel, komoly védőréteggel építik, vagyis az útfelület sózása esetén sem jut el az olvadt, sós víz a kritikus helyekre. Az utak közül a betonutak - amelyek ismét divatba jöttek, például az M0-s legújabb szakasza épült ilyen technológiával - inkább veszélyeztetettek a korrózió miatt. A mai betonutak esetén már a sózásnak jobban ellenálló, zártabb betonkeveréket alkalmaznak.

Kevesen tudják, hogy a sima aszfalt viszonylag jól bírja a sózást, ez az útépítő alapanyag inkább az olajra érzékeny. Az aszfalt további problémája a nagy súlyú járművek forgalmának növekedése. A kamionok, teherautók elsősorban nyomvályúsodást okoznak, illetve a kátyúsodás is komoly probléma.

Az FKF-et is izgatja az ügy

A Fővárosi Közterület-fenntartó (FKF) Rt. Budapesten sokat foglalkozik a sózás problémáival - mondta el dr. Pfeiffer Zsuzsa, a cég környezetvédelmi osztályvezetője. Az FKF Környezetvédelmi laboratóriumában vizsgálatokat folytatnak a technológia javítására, az alkalmazott módszerek környezetkímélőbbé tételére.

Így például a budapesti főutak tisztaságáért és járhatóágáért felelős cégnél hosszú évek óta kutatják az alternatív jég-, hó-, és síkosságmentesítő eljárásokat. Így Az utóbbi években már nemcsak konyhasót (NaCl, nátrium-klorid), hanem más sóféleséget, így például kalcium-kloridot (CaCl2) is alkalmaznak.

Szintén használnak homokkal kevert sót, valamint zeolitos kalcium-kloridot. Ez utóbbi igen különleges anyag. A zeolitnak megvan az a tulajdonsága, hogy megköti azokat az ionokat, amelyek esetleg károsíthatják a környezetet, és így a kikerült sózó anyag kevésbé árt az élővilágnak, és "fő feladatára" a hó- és jég olvasztására "koncentrálhat". A zeolit további jó tulajdonsága, hogy érdesíti a felületet, így a síkosság, a csúszásveszély is csökken.

Fotók: Huszti István

A zeolitos kalcium-klorid szóróanyagot az FKF Rt. a környezeti szempontból különösen védett fasorok mentén, így az Andrássy úton és az Üllői út egyes szakaszain használja. A korlátozott használatnak egyébként nemcsak technológiai okai vannak, hanem eleve igen drága megoldásról van szó a hagyományos sószóráshoz képest.

Az FKF egyébként nem sózza a hidakat, gyalogjárdáit és a város más Téli Munkarendben meghatározott területein csak meghatározott mennyiségben alkalmazza a vegyszereket. Az optimálisan szükséges vegyszermennyiségek kijuttatását biztosítják a korszerű "automatikus szórásvezérlésű, nyomkövető rendszerrel ellátott célgépek". A szóróberendezéseken beállítható, hogy négyzetméterenként 5, 10 vagy 40 gramm kerül a burkolatra. - mondta Pfeiffer.

Az FKF Rt. a fő- és tömegközlekedési útvonalakon mechanikai módszerekkel (ekézéssel és kézi munkaerővel), illetve vegyszerekkel garantálja a téli időszakban a biztonságos közlekedést, az évenként elrendelt téli munkarendnek megfelelően. Ugyanakkor az ingatlantulajdonosok kötelezettsége a járdák tisztítása, ahol ellenőrzés nélkül történhet a vegyszerek alkalmazása.

Több tényező is befolyásolja a fák pusztulását

Pfeiffer Zsuzsa azt is hozzátette, hogy adataik szerint Budapesten a fák pusztulását több tényező is befolyásolja. A levegő szennyezettsége, a nem megfelelő vízellátás, a gyökerek átvágása (a sok építkezés miatt) egyaránt hozzájárul a növények állapotának rosszabbodásához. A sózás a veszélyforrásoknak csak egyike, és nem is mindig döntő jelentőségű - magyarázta az osztályvezető. (Német kutatások - H. R. Höster 1979-es vizsgálatai - szerint károsítják a fákat mindezeken kívül a városi gázszivárgások, a talaj tömörítése és elárasztása is.)

A növények jelentős részét egyébként a sózás súlyosan károsítja. A fák közül elsősorban a juharfát és a hársfát sújtja ez az eljárás - olvasható Höster tanulmányában. A német kutató Münster környékén tapasztalta mindezt. Kutatásainak azért van nagy jelentősége, mert e két fa - a juhar és a hárs - a legelterjedtebb városi növények közé tartoznak.

Höster kutatásai szerint - amelyet magyar szerzők (Kovács Margit, Podani János, Tuba Zoltán és Turcsányi Gábor) is idéznek - szintén sokat szenved a bokrétafa a sózástól. Ellenállóbb viszont a platán. A legkevésbé árt a sózás az akácnak, és szintén elég jól bírja a "síkosságmentesítést" a tölgy és a japán akác.

A gyökereknél kezdődik a probléma

A már idézett magyar szerzők - "A környezetszennyezést jelző és mérő élőlények" című kötetükben - megállapítják azt is, hogy a "környezetszennyező anyagok közül a szórósók elsősorban a gyökérrendszeren keresztül hatnak az utcai fákra". A gyökerek felveszik a nátrium- és a kloridionokat (vagyis a konyhasó két alkotóelemét) és ezeket egy ideig a fa elraktározza. Majd éppen a rügyfakadáskor, illetve azután használja fel ezeket az ionokat a növény. A nátriumot és a klórt a levelekbe továbbítja, éppen akkor, amikor a levelek megnyúlnak, vagyis az egyik legérzékenyebb időszakban. Ezek az ionok azonban égési sebeket okoznak a leveleken.

Mindez áttételesen a fák növekedését is hátrányosan befolyásolja: a sózott fák évgyűrűi például sokkal vékonyabbak, ami azt jelenti, hogy az úgynevezett fás részek gyengébbek lesznek - márpedig a frissen képződő fás részek szállítják a növények jelentős részében az életfontosságú vizet. A fás részek károsodása tehát az egész növény vízháztartásának felborulásához, végső esetben pedig a fa kipusztulásához vezethet. A pusztuláshoz azonban általában több, egymást követő "rossz év" kell, vagyis egymás után következő olyan időszakok, amikor sokat sózzák az út menti növényeket. Ekkor ugyanis hosszú éveken át gyenge vízszállító részek keletkeznek, és ez fokozatosan "megöli" a növényt.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!