Judit
2 °C
7 °C
Index - In English In English Eng

A valóság vagy a realitás csapdájában

2010.09.10. 10:40

A Demokrácia és Dilemma Intézet (DeDi) arra figyelmeztet, hogy az önkormányzati választás alkalmas lehet arra, hogy a Fidesz hatalmas csapást mérjen az ellenzéki pártokra. Egy-két fős minifrakciókban, mutatóba maradhat csak nem fideszes politikus a testületekben, ami hosszabb távon is káros lehet a kisebb pártoknak. Ugyanakkor a politika hatalmas többséggel sem fenékig tejfel. A külföldi nyomás legyőzte Orbánék ambícióinak néhány sarkalatos pontját, és hamarosan igen szigorú költségvetéssel kell a választók elé állni.

Furcsa, a rendszerváltás óta nem látott helyzet alakult ki az önkormányzati választásokra. A Fidesz (–KDNP) a messze legtöbb jelöltet állító, és a közvélemény-kutatásokat nagy előnnyel vezető párt, ráadásul a frissen módosított választási törvény miatt képviselőik várhatóan még többen lesznek, mint amilyen arányban a választók kitüntetik őket bizalmukkal.

Fideszes városházák

Utóbbi az igazán érdekes, mert 1994-ben például szocialistából volt nagyon sok a képviselőtestületekben. Az lesz izgalmas, hogy az egyéni mandátumok arányának növelése és a cédulagyűjtés megnehezítése révén nagyon kevesen lesznek a nem fideszesek.

Egy-két fős ellenzéki frakciók alakulhatnak a települési önkormányzatokban, magányos tagjaikat sokkal inkább felőrölhetik majd a hétköznapok, mintha nagyobb közösségben moroghatnának a többségi álláspontokon.

Ez hosszabb távon azért különösen fontos, mert az önkormányzati politikusok alkotják a pártoknak azt a második vonalát, ahonnan frissíteni lehet a nagyobb nyilvánosság előtt dolgozó csapatot. Például a Fidesz idén elindított ötvenöt új parlamenti egyéni jelöltje közül negyvenhárom volt önkormányzati képviselő.

A várhatóan megalakuló minifrakciók azért is érdekesek, mert a két új parlamenti párt most először szerezhetne komolyabb önkormányzati pozíciókat. Az újonnan lett politikusok első szocializációs élménye így az lesz, hogy magányosak és gyengék.

intézetünk nem szeretné túldimenzionálni ezt a pszichológiai hatást, és messzemenő politikai következtetéseket sem vonnánk le ebből, de azért nem utolsó szempont, hogy egy új munkahelyen és új szakmában hogyan telnek az első évek. Több jobbikos és néhány LMP-s ebből a szempontból nehéz kezdésre számíthat, az MSZP-sek pedig eddig nem ismert nyomasztásra csodálkozhatnak majd rá.

A Fidesz hatalomtechnikai szempontból az idei önkormányzati választás szabályainak átdolgozását remekül megoldotta magának. Az ellenfelek hosszú távú kivéreztetését készítette elő azzal, hogy az önkormányzati testületek létszámát úgy csökkentették, hogy a listás mandátumok számát sokkal jobban szűkítették, mint az egyéni helyekét.

A reformot egy időben vitték át a kisebb parlamenttel, ahol azt kommunikálták, hogy a mostani listás-egyéni arányok nem változnak. Így alig kaphatott teret az ezzel kapcsolatos ellenzéki hiszti. A többi párt talán ki sem számolta rendesen a törvény gyors áterőltetésekor, hogy például egy ötvenezres településen négy listás helyen kell osztozniuk, mégpedig úgy, hogy ebből kettőt szinte biztosan elvisz a Fidesz. Tiltakoztak ugyan a parlamenti vitában, de komoly ellenkampányra nem futotta erejükből.

Azon sem hisztériáztak igazán erőteljesen, hogy a lerövidített ajánlószelvény gyűjtés idén augusztusra korlátozódott, vagyis sok választó volt szabadságon, és a fiatalok (akik a Jobbik és az LMP szimpatizánsai között felülreprezentáltak) jó eséllyel vakációztak még. Úgy tűnt, mintha az egész súlya csak augusztus végére esett volna le nekik.

A Jobbik sikeresen vette a jelöltállítási kört, az LMP azonban képtelen volt országos mozgósításra. A legkisebb parlamenti párt súlyos kudarca, hogy a megyék többségében nem lesz listájuk, és a nagyobb városok közül is alig lesz polgármesterjelöltjük.

A helyi ügyekben szűkül a mozgástér

Januártól tovább erősödik a kormányzat ereje. Az új közigazgatási hivatalok ekkor alakulnak kormányhivatalokká, amelyek a megyékben és Budapesten várhatóan több feladatot is átvesznek majd az önkormányzatoktól. Ezeknek a hivataloknak az élére kormánymegbízottakat neveznek ki, akiknek konkrét feladatuk még nem világos ugyan, de a központosítási törekvés egyértelmű. Ez várhatóan tovább frusztrálhatja az egyébként is gyenge önkormányzati ellenzéket.

A közigazgatási átszervezés (amelyet Szabó Erika államtitkár a magyar történelem legnagyobbjának nevezett) a kormány egyik legfontosabb ügye lesz, mert az ügyintézések menetének változását sokan és közvetlenül érzékelhetik majd. A változások fokozatosan jönnek, csak a ciklus végére látszik majd világosan, mennyire lesz működőképes az új rendszer. Amelynek egyik fontos eleme a járások feltámasztása, illetve a régiók és a kistérségek elfelejtése a közigazgatásban.

Historikus távlat és fokozatosság

A hosszú táv és a történelmi jelzők egyébként is jellemzők a kormánypárt kommunikációjára. Orbán Viktor beszámolója az első száz napról ismét 1956-hoz és 1989-hez hasonlította az áprilisi választásokat, míg a megszorításokat sejtető, szerdán bejelentett költségvetési vállalások arra utalnak, hogy hogy a következő évben se nagy beruházásokra, se nagy adócsökkentésre nem lesz pénz. Még az sincs kizárva, hogy a nyár elején meghirdetett huszonkilenc pontból lesz, aminek megvalósítása 2013-ig tolódik.

Nincs mit tenni

Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter bejelentése a jövő évi GDP-arányos hiány három százalék alatt tartásáról egy tavasz óta halogatott dilemmát oldott fel. A bejelentés abból a szempontból tényleg történelmi, hogy Magyarország először vállalja az EU-tagságból adódó, elvben kötelező hiánycél szintjét. Hogy ez jó vagy nem, arról egész Európa vitázik az euró bevezetése óta.

A kormánynak egyáltalán nem fűlt a foga ehhez a történelmi léptékű költségvetési szigorhoz. Azt tervezték, hogy a gazdaságot további hitelekből és adócsökkentéssel élénkítik inkább. Komoly világnézeti vita ez most világszerte: a fejlődés záloga a spórolás vagy az okos költekezés (illetve adócsökkentés)? Orbán Viktor és Matolcsy György tavaszi nyilatkozataik alapján inkább az utóbbi mellé álltak. A nemzetközi nyomás azonban elvette tőlük a lehetőséget terveik megvalósítására.

A kényszerpálya miatt nehéz felmérni, hogy milyen tervek esnek kútba, és még nehezebb megjósolni, hogy kompenzálásul milyen látványos, de olcsó intézkedésekkel próbálja a kormány megvigasztalni a választókat. Hogy a mostani megadás nem ment könnyen, azt jól bizonyítja a nyár ellentmondásos kommunikációja gazdasági ügyekben. Hogy a valóság vagy a realizmus nyert-e az eredeti tervekkel szemben, az nem teljesen világos, de az elég erősen látszik, hogy kétharmad ide, kétharmad oda, nem sikerülhet mindenben úgy alakítani a jövőt, ahogy azt Orbánék a választások előtt képzelték.

Kampánypolitika

A Fidesz az önkormányzati kampánynak újabb lökést adott két, tavasz óta jegelt ügy megpiszkálásával. Már intézetünk is nyafogott, hogy mi lesz a nagy kivizsgálásokkal, és hol vannak Varga Mihály csontvázai. Utóbbiakat a héten bemutatták a sajtónak, de látványosat nem sikerült ütni vele, az igazán nagy tételek adóbevételek túltervezéséről szóltak. A szigorú visszatekintés az előző ciklusra jobban megy. Ősz elején újabb őrizetbe vételek történtek, azt várjuk, hogy a választások közeledtével még több büntetőügy pörög fel.

Még érdekesebb a 2006-os tüntetések idején elkövetett rendőrségi hibákat vizsgáló bizottság, amely néhány naponta képes erősebb híreket generálni, és ezáltal olyan élményeket felidézni, amelyek alapvető okai lettek az MSZP–SZDSZ-kormány megrendülésének. A bizottság jó érzékkel éppen az önkormányzati választás előtt készíti el jelentését.