Karl Lagerfeld élete végéig titkolta, hogy náci szülők gyermeke

Az ikonikus hajviseletéről és napszemüvegéről ismert Karl Lagerfeld azon divattervezők közé sorolható, aki nagy hatással volt az iparra. 2019-ben, 85 éves korában halt meg, ám annak ellenére, hogy az élete csupa csillogás volt, és hollywoodi hírességeket tudhatott a barátai között, tele volt szomorúsággal. Az egyetlen férfi, akit szeretett, a legnagyobb riválisával csalta meg őt, illetve a gyerekkorában is sok olyan történet lakozik, amelyek még inkább elősegíthették, hogy felnőttkorára kifejezetten rideggé vált. Utálta a gyerekeket, beszólt a teltebb idomú nőknek, untatták az emberek, és utolsó éveire már csak a macskájával, Choupette-tel, illetve akkoriban 300 millió dollárra kiterjedő vagyonával foglalkozott. Élete legnagyobb traumáit a június 7-én a Disney+-on megjelenő, Becoming Karl Lagerfeld című hatrészes sorozatból ismerhetik meg a nézők, amelyben Daniel Brühl tűnik fel a divattervező szerepében. És volt is miből dolgozniuk a készítőknek.

Karl Lagerfeld élete során mindent elkövetett annak érdekében, hogy ne kerülhessenek napvilágra a családját érintő információk. Mindig is szűkszavúan nyilatkozott, ha a gyerekkoráról kérdezték, és sokszor hazudott a születési évét, illetve szülei származását illetően – amire nyomós oka volt. Sőt, 2006-ban beperelte Alicia Drake életrajzírót, amiért The Beautiful Fall című könyvében túlságosan próbálta beleásni magát a múltjába. Talán a legmeglepőbb információ, amivel a szerző szembe találhatta magát, az a német divattervező édesapjához, Otto Lagerfeldhez köthető, aki tejiparos volt. 1914-ben, az első világháború idején Oroszországban élt, ahol gyárak megnyitását tervezte, hogy még tovább terjeszkedjen a vállalata, ám végül kémkedéssel gyanúsították meg és letartóztatták. Egy szibériai internálótáborba küldték, ahol négy évet töltött, -45 fokos farkasordító hidegben kellett túlélnie.

Az első világháború végeztével visszatérhetett Németországba, ahol 12 évre rá megismerte későbbi feleségét, akitől három évvel később a divattervező is született. Ahogy Alfons Kaiser író egy 2020-as életrajzi kötetben arról beszámolt, Lagerfeld és neje 1933 májusában a náci párt tagjai lettek. Egyes információk szerint a pár az Anschluss, azaz Ausztria Harmadik Birodalomhoz való csatolása idején, 1938-ban még egy horogkeresztes zászlót is kitűzött a birtokán, hogy így demonstrálják hűségüket. Úgy tudni, hazudhattak a nácik felszámolása érdekében felállított bizottságnak. Az apa szidta a kormányt, míg felesége eltitkolta, hogy párttag lenne, így megúszták a büntetést. Nem véletlen, hogy a divattervező sosem beszélt szívesen fiatalabb éveiről, köztük a szüleiről sem. 

Ágyhoz kötözték

Lagerfeldnek igen viharos gyerekkora volt, ami egyrészt édesanyja, másrészt diáktársai miatt alakult így. Hamburgban nőtt fel egy kastélyban, mielőtt családjával Franciaországba költöztek. A família annak köszönhetően, hogy a divattervező édesapja jól menő vállalkozást vezetett, igen pazar életet élt. Mint arról korábban maga Lagerfeld is beszámolt, még csak négyéves volt, amikor már saját inast kapott, és 11 éves korára mindennap mandzsettagombot hordott – ami akkoriban egyet jelentett a luxussal. Édesanyja viszont különösen megnehezítette számára a hétköznapokat: az ágyhoz láncolta, ezáltal megakadályozva, hogy túl sokat egyen, illetve túl csúnyának tartotta a kezeit ahhoz, hogy rászokjon a dohányzásra. Utóbbival lehetne magyarázni, hogy Lagerfeld miért hordott olyan gyakran kesztyűket. 

Anyján kívül az iskolatársai sem könnyítették meg a dolgát, akik kiközösítették és zaklatták őt. A gyermekévek így kicsit sem teltek boldogan számára, és az ideje nagy részét egyedül töltötte. Már akkor divattervezőként bontogatta a szárnyait – tervrajzokat készített. A divatiparba 1955-ben csöppent bele Pierre Balmain francia divattervező asszisztenseként, majd 1957-ben Jean Patou művészeti vezetője lett, és 1962-től kezdve szabadúszóként a saját útját kezdte el járni. Többek között olyan márkáknak dolgozott ebben az időben, mint a Valentino. Majd 1965-ben a Fendihez került, egy évre rá a Chloéhoz, ahol több mint tíz évig dolgozott. 1983-ban lett a Chanel kreatív igazgatója, amely akkoriban, Coco Chanel halálát követően nagy válságban volt, ám Lagerfeld egyedi dizájnmegoldásaival kihúzta őket a csávából. A divattervező ezt követően 1984-ben indította el saját márkáját, aminek azóta is nagy sikere van. Még 2015-ben nyilatkozta egy interjúban, hogy addig fog dolgozni, amíg meg nem hal, ami egyébként így is alakult. 

Nem tudott túllépni rajta

Karl Lagerfeldnek egész életében csak egyetlen szerelme volt, Jacques de Bascher francia arisztokrata, aki 1971-ben szemelte ki magának az akkor 38 éves Lagerfeldet, és elhatározta, hogy a közelébe férkőzik. Végül egy évvel később, egy párizsi klubban szólította le, amit hajnalig tartó beszélgetés követett. Lagerfeld múzsaként tekintett Bascherre, sokáig azt állította, hogy nincs köztük szexuális kapcsolat – amit a barátai nehezen hittek el. A divattervező igyekezett elkényeztetni partnerét: lakást vett neki, és a költekező életmódját is finanszírozta. Bascher egyébként igyekezett segíteni párjának, néhány divateseményt ő maga szervezett meg – bár az 1977-es Moratoire Noire orgiába fulladt.

Nem szeretek olyanokkal lefeküdni, akiket igazán szeretek. Nem akarok lefeküdni velük, mert a szex nem, de a szeretet örökké tarthat

– nyilatkozta egy 2010-es interjúban. 

Nem sokan tudják, de Lagerfeld és Yves Saint-Laurent rivalizálása is részben a modellhez köthető. Utóbbival 1974-től kezdve körülbelül fél évig volt viszonya Baschernek, amikor a két divattervező között már versengés folyt. Ez idő alatt a modell annyira magába bolondította Yves Saint-Laurent-t, hogy a szakításukat követően a férfi fehér liliomokat küldött a lakására, és térdre rogyva könyörgött neki, engedje be őt. Sőt, egy róla készült képet is tartott a kabátja zsebében, a szíve tájékán. Lagerfeld ennek ellenére mindvégig hűséges maradt Bascherhez, akivel 18 évig volt együtt, egészen addig, amíg a férfi 1989-ben, 38 évesen meghalt AIDS-ben. Utolsó hónapjaiban már a kórházi ágyból sem tudott kikelni, így Lagerfeld a szobájában aludt esténként, és végül a karjaiban halt meg. Bascher elvesztésén nem tudta túltenni magát, így sosem házasodott össze senkivel, ahogy gyereke sem született. Minden szeretetével burmai macskáját, Choupette-et halmozta el, amely akkoriban magángéppel utazott, két szobalánya és saját testőre volt, illetve minden este ezüsttálból evett, Lagerfelddel szemben ülve. A macska mindennapjait az Instagram-oldalán lehet nyomon követni a divattervező halála óta. 

Sok balhé köthető hozzá

Bár Lagerfeld kétségkívül sokat tett a divatvilágért, nemcsak a szakmához köthető újításai által tett szert hírnévre, hanem ellentmondásos megjegyzései miatt is. Egyesek rasszistának bélyegezték meg őt, illetve a teltebb nőkkel kapcsolatban szintén erős mondatok hagyták el a száját. 2009-ben például arról kérdezték, mit szól ahhoz, hogy egy német magazin úgy döntött, hétköznapibb modelleket alkalmaz a vékonyak helyett, mire ő úgy felelt: a döntést túlsúlyos nők hozhatták meg, akik nem szeretik, ha emlékeztetik őket kövérségükre.

Senki nem akar kövér nőket látni. Ezek dagadt múmiák, akik egy zacskó chipsszel a kezükben ülnek a tévé előtt, és azt mondják, a vékony modellek csúnyák

– fakadt ki még akkor, és viszonylag gyakran beszélt hasonlóképp a nők kinézetéről és súlyáról.

Egy szervezet 2013-ban még vádat is akart emelni ellene a rágalmazó és diszkriminatív megjegyzései miatt, miután azt állította: „a társadalombiztosításban keletkező lyuk a túl kövér emberek által elkapott összes betegségnek köszönhető”. A divattervező több hírességbe is beleszállt élete során, köztük Adele-be, akit kissé túl kövérnek nevezett, Heidi Klum szupermodellről pedig úgy vélekedett, túl nagy a mellkasa. Diana hercegnét kedvesnek, de butának titulálta, míg Katalin hercegné testvéréről, Pippa Middletonról azt állította: nem túl szép az arca, ezért csak a hátát kéne mutatnia. Sőt, még a négy évtizedig az otthonául szolgáló Chanel divatház megalkotóját, Coco Chanelt sem kímélte, akiről azt gondolta, nem lehetett feminista, mivel sosem volt elég csúnya ehhez.

Merkellel vitázott

Lagerfeld a metoo mozgalom kapcsán is jelentősen kihúzta a gyufát, miután Kim Kardashiant 2017-ben megtámadták egy párizsi hotelben, Lagerfeld pedig azt állította, csak magát okolhatja. A nyilatkozatai viszont a Harvey Weinstein körül kirobbant botrányt követően váltak csak még inkább globális jelenséggé. Nem egyszer jelentette ki, hogy elege van a mozgalomból, aki pedig másképp gondolja, vonuljon be egy apácazárdába. Lagerfeld a vallásokat illetően szintén hadilábon állt, 1994-ben a Chanel kénytelen volt bocsánatot kérni, miután a Korán verseivel díszített ruhát tervezett. 2017-ben pedig nyilvános vitát folytatott Angela Merkellel, Németország akkori kancellárjával, miután egymillió menekültet fogadtak be Szíriából. 

Nem lehet zsidók millióit megölni, majd a legrosszabb ellenségeik millióit befogadni helyettük. Ismerek valakit Németországban, aki magához vett egy fiatal szíriait, és négy nap után azt mondta: »A legjobb dolog, amit Németország feltalált, az a holokauszt volt«

– jelentette ki még akkor.

Lagerfeldnek ami a szívén, az a száján volt, ám képes volt emberek egész közösségét megbántani. Egyszer megemlítette, hogy utálja a gyerekeket, illetve túl unalmasnak tartotta az emberekkel való szocializációt. Nem volt hajlandó más repülővel utazni, csak magángéppel, különben megbámulták volna őt, illetve érintkeznie kellett volna másokkal. Ezzel okolható az is, hogy utálta a kézzel készített, méretre szabott ruhákat, hiszen az idegenekkel való fizikai érintkezést vont volna maga után. Hogy tisztelegjenek a divattervező munkássága előtt, a 2023-as Met-gála témájának választották, ami felemás érzéseket váltott ki. Lagerfeld a gyűlölködő megjegyzéseivel ugyanis csak ronthatott a különböző társadalmi csoportok megítélésén, ám az tény, hogy amit a divatszakmában vitt véghez, azt azóta nem sokan csinálták utána. 

(Borítókép: Karl Lagerfeld divattervező 2015-ben. Fotó: Jens Kalaene / picture alliance / Getty Images)