Elton John nehezen küzd meg saját halandóságával

Elton John egy Tony- és Golden Globe-, két Oscar- és Emmy-, illetve hat Grammy-díj büszke tulajdonosaként egy azon kevés művészek közül, akik az elit EGOT klubhoz tartozhatnak. Mint ismert, ahhoz, hogy valaki ide bekerüljön, Emmy-, Grammy-, Oscar- és Tony-elismeréssel kell rendelkeznie – rajta kívül még húsz előadót érhetett ez a megtiszteltetés, köztük Viola Davist, Jennifer Hudsont, John Legendet, Whoopi Goldberget és Audrey Hepburnt. Az énekes pályafutása több mint ötven évre tekint vissza, ez idő alatt megtapasztalta a zeneipar magasságait és mélységeit, ám 2018-ban visszavonulót fújt. Bejelentette, hogy utolsó turnéja a Farewell Yellow Brick Road lesz, ami végül 2018–2023-ig tartott az időközben kitört koronavírus-járvány miatt, mivel el kellett halasztani a koncerteket. 

John azzal magyarázta döntését, hogy szeretne több időt tölteni a férjével, David Furnishsel, illetve két gyermekükkel, Zacharyvel és Elijah-val. A felek már 31 éve alkotnak egy párt, és ha valaki, akkor az énekes párja a saját bőrén tapasztalhatta meg, milyen nehézségei vannak annak az életmódnak, amire a művészek adják a fejüket – John például évi 90-100 koncertet adott, így félő volt, hogy a nagy hajtás közepette egy más emberré fog válni, illetve a zenéhez való hozzáállása is meg fog változni. Hogy a nézők is közelebbről megismerhessék az előadó ezen oldalát, már 1997-ben kiadtak egy dokumentumfilmet Tantrums & Tiaras címmel, ami egy évüket mutatta be, és amelyben John 1995-ös angliai turnéját kísérték végig – emellett egy Rio de Janeiró-i fellépése is látható a produkcióban –, majd 2019-ben érkezett az önéletrajzi ihletésű Rocketman és a memoárja. A december 13-án a Disney+-on megjelenő, Never Too Late című dokumentumfilm viszont az előadó munkásságának egy más aspektusára fog koncentrálni.

Mint kiderült, az R.J. Cutler és David Furnish által rendezett produkció alapját az a két telt házas koncert jelenti, amit a brit énekes még 28 éves korában adott a Los Angeles-i Dodger Stadionban 1975 októberében, majd 47 évvel később, 2022-ben visszatért, hogy előadja legutolsó egyesült államokbeli fellépését. A dokumentumfilm a John utolsó észak-amerikai koncertjéig tartó hónapokat veti össze karrierje első éveivel, különösképp kihegyezve arra a figyelemre méltó ötéves időszakra 1970 és 1975 között, amikor 13 albumot adott ki – közülük hét az első helyen landolt a slágerlistákon –, ezzel együtt átírva mindazt, amit addig a rock 'n' rollról gondoltunk.

A produkció ötlete John férjétől ered, aki 2020-ban találkozott R. J. Cutlerrel, akinek a nevéhez többek között a Billie Eilishról és a Martha Stewartról szóló dokumentumfilm fűződik. Bár Furnish a búcsúturné történelmi és érzelmi jelentőségének megörökítését tűzte ki célul, Cutler vissza szerette volna pörgetni az idő kerekét az énekes karrierének első öt évére. Különösképp amiatt, mivel a Rolling Stone magazinnak adott 1976-os interjújában fedte fel másságát, amiről azt megelőzően még nem beszélt – kezdetben biszexuálisnak vallotta magát, majd csak később tette egyértelművé, hogy homoszexuális. A film részben az előadó Alexis Petridis újságíróval folytatott beszélgetésein alapszik, aki az önéletrajzi könyvét segített megírni, illetve John archívumából is előszedtek több ezer órányi sosem hallott felvételt – rálelve arra a hanganyagra, ami az énekes Rolling Stone-nak adott interjúját tartalmazza.  

Mások az értékek

A dokumentumfilmet november közepén vetítették le elsőként a Torontói Nemzetközi Filmfesztiválon, és némely országban már a mozik is játsszák – a hazaiak nem, de december 13-án megtekinthető lesz a Disney+-on. Ahogy a 77 éves Elton John az eseményen kiemelte, ez élete legjobb időszaka – még annak ellenére is, hogy egy súlyos fertőzés miatt nem lát jól –, majd az elkészült produkció fontosságáról és arról beszélt, milyen értékek számára az igazán fontosak.

Nem akarom, hogy a sírkövemen az álljon: »Egymillió lemezt adott el«, hanem az, hogy: »Nagyszerű apa és férj«

– jegyezte meg. 

Az énekes az előbbiekben említett Rolling Stone-os interjú kapcsán úgy fogalmazott, azelőtt még soha nem kérdezte meg tőle, hogy homoszexuális-e. Kijelentve, nem rejtegette másságát, inkább elkeseredett volt, mivel nem tudta, találni fog-e valakit, aki meg lesz békélve mind a hírnevével, mind a szexualitásával. Hozzátéve, ez a beszélgetés egy meghatározó időszakot hozott el az életében, mivel először beszélt nyíltan ebben a témában. Míg Furnish úgy fogalmazott, bár sokan ismerik Elton John dalait, azok keletkezésével, illetve az előadó személyes vívódásaival már annál kevesebben vannak tisztában. A filmben említésre kerül majd például az előadó kábítószer-függősége, amely következtében majdnem öngyilkosságot kísérelt meg a Los Angeles-i Dodger Stadionban tartott 1975-ös koncertjei előtt. Sőt, a túlzott droghasználat az alkotási folyamatra is kihatással volt, így nehezebben ment a dalszerzés – végül 1990-ben sikerült leküzdenie függőségét.

A zene a vigasz

A beszámolók szerint a dokumentumfilmben többek között arra térnek ki, hogyan bújt a Reginald Dwight néven született énekes az általa kitalált Elton John karakter mögé, ami magabiztosabbá tette őt. Emellett szó esik boldogtalan, magányos gyermekkoráról, amit az édesanyja és az édesapja részéről elszenvedett bántalmazás miatt élt meg így. Az apjával való viszonya pedig később sem volt túl rózsás, így sosem látta őt élőben fellépni. John kihangsúlyozza, az egyik legnagyobb elhatározása, hogy jobb apja legyen a fiainak, mint amilyen bánásmódot az ő édesapja tanúsított felé. A családi viharok hatására ugyanis visszavonult a saját világába, a zene jelentette számára a vigaszt, és egy közeli barátja sem volt addig, amíg nem találkozott Bernie Taupin dalszerzővel, akivel nagy sikereket értek el együtt. Az előadó szinte minden koncertjén megemlítette őt a színpadon, kihangsúlyozva, nélküle valószínűleg nem állna ott. 

A produkcióban ezeken felül bemutatják a hanganyagot, amelyen a Rolling Stone magazin 1976-os interjúja hallható az énekessel, ami mérföldkövet jelentett az életében. Ugyan akkoriban köztudott volt, hogy együtt él a menedzserével, John Reiddel – aki szintén bántalmazta őt –, azelőtt nyilvánosan sosem nyilatkozott a szexualitásáról. Később feleségül vett egy nőt, akivel 1984 és 1988 között alkottak egy párt, ám őt a hírek szerint nem említik meg a filmben. A válásuk után is éveknek kellett eltelniük ahhoz, hogy ne biszexuálisként, hanem már homoszexuálisként hivatkozzon magára. 

Bukás lett a vége

Mint kiderült, a filmben szintén hangsúlyt fektetnek Elton John és John Lennon barátságára, amellyel kapcsolatban egy különös történetet is elmesélnek.  Egy alkalommal a két énekes együtt mulatott zeneszerzés közepette, amihez egy egész halomnyi kokain járult hozzá. Az éjszaka közepén aztán kopogtattak a hotelszobájuk ajtaján, a küszöbnél pedig Andy Warhol állt, de nem engedték őt be, mivel attól tartottak, hogy Polaroid kamerájával, amit állandóan magánál hordott, képeket készítene a kábítószerrel túlfűtött éjszakájukról. Ahogy John pályatársával kapcsolatban megemlíti, egy 1974-es koncerten vitte fel magával őt a színpadra vendégfellépőként a New York-i Madison Square Gardenben, de Lennon annyira lámpalázas volt, hogy annak már fizikai tünetei voltak. Hozzáteszi, a közönségben állt az a Yoko Ono is, akivel Lennon házasságot kötött, de zátonyra futóban volt a kapcsolatuk. John szerint zenésztársa szereplése hozzájárult ahhoz, hogy újra felélesszék a frigyet, született egy közös fiuk is, Sean.

Ahogy a beszámolókból kiderül, a filmben szó esik arról, hogy John a saját halandóságának a gondolatával küzd, amivel kapcsolatban úgy fogalmaz, bár szeretné látni, hogy a fiai megházasodnak és gyereket vállalnak, tisztában van a saját korával. A koncertezéstől ugyan visszavonult, hogy több időt töltsön a családjával, egy-egy fellépés erejéig még feltűnhet a színpadon. Jelenleg színdarabokhoz szerez dalokat, bár a legutóbbi, a Jim Bakker feleségéről készült musical nagyot bukott – 25 millió dolláros veszteséggel számolnak –, a következő projektje Az ördög Pradát visel musical verziója lesz a londoni West Enden, ami várhatóan már több nézőt fog vonzani.

(Borítókép: Elton John 2024. október 10-én. Fotó: Tim P. Whitby / Getty Images)