120 éves térhatású képek Budapestről
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Fromm Géza nagyváradi ügyvédjelölt 1894-ben egy kis belföldi kirándulásra indult: elutazott Budapestre, Veszprémbe, majd Balatonfüredre. Ami miatt ez érdekes nekünk, az az, hogy fényképezőgépet is vitt magával, nem is akármilyent! Már egy szimpla fotósorozat is izgalmas lenne ebből a korból, azonban ő sztereofotókat készített. 77 ilyen alkotása került nem is olyan rég a Fortepan gyűjteményébe. Kiválogattunk pár fővárosi képet, hogy lássuk milyen is volt 120 éve Budapest három dimenzióban!
A sztereoszkópia lényege, hogy a térhatás illúzióját kelti a kép nézőjében. A két szemünk ugyanis kicsit más szögből látja a valóságot. Vagyis ha két, kicsit más szögből készült képet nézünk egyszerre, akkor az agyunk azokat térhatású képpé tudja összekapcsolni. Ilyen fotókat már az 1800-as évek közepétől készítettek. Talán ezekkel kísérletezett ez a csokornyakkendős úr is, könnyű nyári öltözetben, hiszen lehet, hogy épp ő a képek készítője. (Fotó:
Fromm Géza / FORTEPAN)
A sztereoképek megtekintésének számos módja van (biztos sokan emlékeznek gyerekkorukból a színházilátcső-méretű képnézegetőre), a neten azonban a legegyszerűbb, ha egy két képből készített giffel próbáljuk becsapni az agyunkat. Ha nem is tökéletes a térhatás, azért jobban el tudjuk a segítségével képzelni, milyen is lehetett az Alagút bejáratának környéke, amikor még szorosan házak szegélyezték és az úttesten is lehetett korzózni. (Fotó:
Fromm Géza / FORTEPAN)
Kicsivel odébb, a Lánchíd pesti hídfője. Akkoriban még csak farács választotta el a járdákat a (baloldalon közlekedő) kocsik számára fenntartott útpályától. A merevítő fémszerkezet csak húsz évvel később kerül a helyére. (Fotó:
Fromm Géza / FORTEPAN)
Magyarország talán legismertebb Petőfi-szobra a fénykép készültekor még csak 12 éves volt, de nem csoda, hogy Kiss László meglátogatta. Izsó Miklós sokat vitatott tervei (egy majdnem négyméteres szobornak miért kell a levegőbe emelni a kezét? - kifogásoltak egyesek) Huszár Adolf valósította meg, az építészeti munkákat pedig maga Ybl jegyezte. A 22 évig tartó huzavona után helyére került alkotás kihúzta a dugót a palackból: utána sorra állították a Petőfi-szobrokat az országban. (Fotó:
Fromm Géza / FORTEPAN)
Teherhordó pihenteti hátikosarát a Danubius-kútra támasztva, középen pedig egy cilinderes úr pózol. Ez a Kálvin tér, melynek a képen látható elemeiből mára semmi sem maradt. Pedig a Dunát és mellékfolyóit ábrázoló kutat, s a mögötte látható bérpalotát egyaránt Ybl Miklós tervezte. Ez utóbbiban lakott amúgy ő maga is, ma Budapest egyik legjobban utált épülete, a Kálvin Center irodaház van a helyén. A világháborúban megrongálódott kutat viszont újrafaragták és az Erzsébet téren állították fel. (Fotó:
Fromm Géza / FORTEPAN)
A József körút a mai Krúdy utcától a Baross utca felé nézve. Az itt látható házak valamennyien állnak mind a mai napig. Hogy mégsem ismerősek? Na igen, őket is utolérte a budapesti tetők végzete: a háború után nem állították vissza a kupolákat, részint takarékosságból, részint mert nem egyeztek a szocialista szemlélettel a burzsoá díszítmények. A képen látható három kupolából ma már egy sincs meg, de a távolabbi tornyocskák többségét is hiába keresnénk. (Fotó:
Fromm Géza / FORTEPAN)
A Nyugati pályaudvar látszólag nem sokat változott. Sőt, már ott a villamossín is, de még a fák földtányérjait védő rácsok is ilyesmik mind a mai napig. Már akkoriban sem volt új: 1877-ban adták át az akkoriban technikai bravúrnak számító épületet, melyet Gustave Eiffel irodája tervezett. (Fotó:
Fromm Géza / FORTEPAN)
Másik grandiózus pályaudvarunkat, az 1884-ben átadott Keletit is meglátogatta Kiss László (valószínűleg nem csak a látvány kedvéért, hiszen utasként is használnia kellett azokat). Az akkor még jellemzően kisebb házakkal beépített külső kerületekben, a gyér lovaskocsi-forgalom mellett jóval monumentálisabbaknak tűnhettek ezek az indóházak. Főleg, hogy akkor még a Rákóczi út végét sem keresztezte a felüljáró. (Fotó:
Fromm Géza / FORTEPAN)
A mai tér névadója, Szabó Ervin még csak 17 éves volt a kép készültekor, akkoriban nem is volt neve ennek a közterületnek. Az épület pedig, mely ma a könyvtárnak ad otthont, Wenckheim Frigyes palotája volt. Mint minden valamire való képviselőnek, neki is kellett egy kis alkalmi szállás az akkori országház közelében, építtetett egyet hát magának. A villamos ugyan eltűnt azóta a Baross utcából, ám a villa előtti terecske kifejezetten előnyére változott az itt kialakított fasornak és a többi növénynek köszönhetően. (Fotó:
Fromm Géza / FORTEPAN)
A budavári Dísz tér Zala György Honvéd-szobrával. Nagyon furcsa látvány lehetett 1894-ben az épp egy évvel korábban felállított alkotás, mely Buda 1849-es visszafoglalásának állított emléket alig pár száz méterre a királyi palotától, mely hivatalosan Ferenc József rezidenciája volt. A szobor mögötti kedves fogadó helyére húsz évvel később egy négyemeletes szecessziós monstrumot húztak fel, mely a világháborúban elpusztult. A mai modern betonház arányaival és cseréptetőjével inkább megidézi az itt látható hangulatot. (Fotó:
Fromm Géza / FORTEPAN)
Erről a képről nem csak azt nem tudjuk hol készült, de azt sem, hogy pontosan mit is ábrázol. Talán csak annyit mondott Kiss László a barátainak, hogy "bolondozzatok csak, aztán majd meglátjátok, milyen csuda fotográfiát készítek rólatok". És úgy is lett. (Fotó:
Fromm Géza / FORTEPAN)
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon