Ez a mi Zalánk – ahogy Schlemmer és Morandini látta

Zalaegerszeg, Jákum utca, 1906. Az építész Morandini Tamás saját háza, az udvar felől fényképezve. 

A 19. század második felében sokan vándoroltak ki Észak-Olaszországból, és közülük nem mindenki a tengeren túlra, hanem a kiegyezés után vasút- és más nagyobb építkezésekkel csábító Osztrák-Magyar Monarchiába. A Gemonából származó Morandini család építész, építőmester tagjai Zala megyét választották. Vállalkozói, tervezői pályafutásuk emlékét ma is álló középületek, római katolikus és evangélikus templomok, zsinagóga, egykori városháza, kórházak, laktanyák, lakóházak őrzik a történelmi Zala megyében, Somogyban és Horvátországban.

Az 1869-ben Gemonában Tommasoként anyakönyvezett Morandini Tamás Zürichben szerzett építész diplomát. Rövid ideig Nagykanizsán dolgozott, majd 1895-ben Zalaegerszegre költözött és élt 1921-es haláláig. Nagybátyjaival, a Csáktornyára (ma Horvátország) települt, téglagyártulajdonos Bálinttal és nagykanizsai székhelyű Románnal évtizedekig együtt dolgoztak az építőiparban. Morandini Tamás a dualizmus asszimilálódott, sikeres vállalkozója lett. 1900-ban lemondott olasz állampolgárságáról („szaporodik a magyar” – kommentálta akkor a helyi sajtó). Naplóját németül írta, magánleveleit a magyart és a németet keverve, a számlákat és a hivatalos iratokat viszont csakis magyarul.

A nagy háborúban a majdnem ötvenéves, olasz születésű Morandinit az olasz frontra vezényelték egy építész század vezetőjeként. Az Assa-völgyében, Ghertelében és Mandriellében felügyelte a Monarchia hadseregének szállítási útvonalán folyó munkálatokat. Nemcsak fényképeit, hanem családjának írt leveleit és kockás füzetbe jegyzett naplóját (benne minden egyes szállásának méreteivel) is őrzi a Göcseji Múzeum. „Végtelen sajnálattal hallottam, hogy a mieink és a német csapatok megszállták Gemonát. Hogy nézhet ki most az én kis szülővárosom. Sírni tudnék erre a szörnyű hírre” – áll egy 1917-es bejegyzésben.

„Ma volt az első mise az erre feldíszített pinetában. A pineta kerek, sátorszerű építmény. […] Még az olaszok építették ezeket, és talán tízet meghagytak. Így aztán az egyik pineta a templom, van két katolikus pap is”– tudjuk meg Morandini naplójából.

Dr. Schlemmer József orvos munkatársai a pesti klinikán, ahol az egyetem befejezését követően pályáját kezdte, 1920 körül.

Morandini 1895-ban vette feleségül a kanizsai Weber Máriát (1873-1944), egy német származású vaspálya-gépész mozdonyvezető lányát. A nagykanizsai esküvőt velencei nászút követte, majd Zalaegerszegre költöztek. A város egyik legrégebbi utcájában, a Jákum utcában vásároltak meg egy telket két házzal és a hozzájuk tartozó hatalmas kerttel. 1897-ben itt született Mária, 1900-ban Kornél, 1902-ben Eleonóra és 1903-ban Jolanda, a három lány az olasz királyi családban használt neveket kapott.

Morandini Tamás építész és építési vállalkozó (ül középen) és munkatársai. A kép a Gerei Ernő által tervezett zalaegerszegi evangélikus templom kivitelezése során készült. 

Áll balról Missoni Bernardino olasz építésvezető, mellette Barkó József építésvezető, a harmadik Horváth Ferenc cementkészítő, építési vállalkozó.

E lemez eredeti nagyítása 2015-ben került a Göcseji Múzeum gyűjteményébe a Pais családtól, akik egy udvarban éltek a cementöntő vállalkozóval. A képet Morandini Tamás építész küldte újévi köszöntésül, a következő felirattal: „Tekintetes Horváth Ferencz úrnak Zala-Egerszeg, Bottfy-utcza."

Morandini Tamás 1904-ben az egerszegi zsinagóga felépítése után kapott összegből a régi helyett új házat tervezett és épített a Jákum utcában. A kor minden kényelmével ellátott hatalmas házat a lebontottak helyén húzták fel, a két szűk telket összenyitották. A helyi védettség alatti Morandini-ház még áll, kovácsoltvas kapuzatán ma is ott az építtető MT monogramja. Morandini Tamásné élete végéig itt lakott, később Mária lánya és annak férje is. Morandini Kornél hivatásos katonatisztként esett el a második világháborúban. Eleonóra egy katonatiszt felesége lett, az ötvenes években tragikusan alakult az életük. Jolanda a híres egerszegi tanárhoz, Izsák Imre Gyulához ment férjhez.

Schlemmer József baráti társasága az I. világháború idején, amikor az ideiglenes katonai szanatóriumban ápolták Badacsonyban. 

Schlemmer József 1914-ben kezdte meg katonai szolgálatát, 1915-ben tüdőbaja miatt került a katonai szanatóriummá alakított badacsonyi Hableány szállóba.

A Schlemmer család rokonsága: Tóth Károly kádármester és családja a házuk udvarán Zalaszentgróton.

Schlemmer József egy munkára kirendelt orosz hadifogoly társaságában az Egerszeg-hegyen.

A Zalaegerszeg melletti Pózva község határában 1915-ben kezdte meg a Grósz és Fuchs cég (amelyben akkor Morandini Tamás is dolgozott) egy húszezer fős hadifogolytábor építését. A táborba először orosz, majd szerb, román és olasz foglyok kerültek. A hadifoglyokat szigorú szabályok betartása mellett kérvényezni lehetett munkaerőnek, gazdasági munkára vagy kereskedők, iparosok mellé segédmunkára. A kommünt követően a hely internálótáborként működött 1924-ig, majd tüdőszanatórium lett. Az utolsó barakkot a hatvanas években bontották le.

Morandini Tamás 1906 körül saját tervei szerint alpesi stílusú nyaralót épített Egerszeg-hegyen, mert már akkor is úgy volt, hogy itt mindenkinek hegye van, nem ám telke. Amikor Morandini 1910-ben a lendvai esernyőgyár építése után csaknem tönkrement, a kétszobás nyaralót és városi bérházait el kellett adnia – csak a Jákum utcai házat sikerült megtartania. Ezután az egerszegi Fuchs és Grósz építésziroda alkalmazottja lett. 1921-ben halt meg, Zalaegerszeg jeles polgáraként. Csaknem harminc éves pályafutása alatt Morandini Tamás kivitelezője volt például a csendőrlaktanyának (ma lakóház), a zsinagógának (ma Városi Hangverseny- és Kiállítóterem), az evangélikus templomnak, a polgári leányiskolának (ma Ady Endre Általános Iskola, Gimnázium és Alapfokú Művészeti Iskola), több városképet máig is meghatározó lakó- és üzletházat tervezett a késő eklektika stílusában. Halálakor így írt a Zalamegyei Ujság: „családja épen a szombat esti vonattal érkező Tormay Cecilia fogadására megjelent küldöttségben vett részt, mialatt Morandini Tamás műszaki irodájában, baráti körben szórakozott, s ott hirtelen rosszullét fogta el és pillanatok alatt meghalt. A lesújtó hírt családja a vasútállomáson tudta meg. […] Morandini Tamás egyike volt Zalaegerszeg legnépszerűbb polgárainak, […] s egyben messze vidéken – idegen vármegyékben is – keresett építész, elismert szaktekintély. Közéleti működését igazi magyar érzése irányította.”

A Göcseji Múzeum digitalizálásban résztvevő csapata: Dömötör Andrea, Béres Katalin, Megyeri Anna, Horváth Lilla, Hajós Bálint. Aki ül:  Kaján Imre igazgató.