Ez a mi Zalánk – ahogy Schlemmer és Morandini látta

172355
2019.03.03. 14:24 Módosítva: 2019.03.03. 14:41
Gyakran ér minket az a kritika, hogy a Fortepan egy urbánus gyűjtemény. Tele városfotókkal, azok közül is jellemzően Budapesttel. Ami igaz is. A Fortepan minden harmadik képe Budapesten készült. A fotók egy másik harmada vagy nagyvárosokban, vagy külföldön, vagy a strandon. A harmadik harmad lehetne a vidéki Magyarországé, beleértve a háborúk frontvonalait, meg az ide-oda szabdalt történelmi Magyarország vidékeit.

A Fortepan a legnagyobb, szabadon használható, magyar nyelvű online fotóarchívum. Az Indexen a Fortepan szerkesztőivel együttműködve mutatjuk be a legizgalmasabb gyűjteményeket a huszadik századi magyar, amatőr fotósok hagyatékaiból.

Lehetne párezer fotónk molnárokról, kovácsokról, vasutasokról, cselédekről vagy napszámosokról. Azokról, akik életükben egyetlen fényképet sem készítettek, és legtöbbükről egyetlen fénykép sem készült. Lehetnének képeink az ormánsági aprófalvakról, a kunsági tanyavilágról, településekről, ahol a hatvanas évekig nem hogy fényképezőgép, de áram, köves út vagy iskola sem volt.

Ha valaki életében először látja a Fortepant, a keresőbe nagy valószínűséggel a születési helyét fogja beírni. Egy szót, ami gyerekkorában a teljes világot jelentette, Ambrózfalvát, Kiskőszeget, Darázst. És nekünk egyetlen képünk sincs róla. 

Az Index Mi Vidékünk projektje egy kísérlet nekünk is. Keressük azokat a vidéki helytörténeti gyűjteményeket, múzeumokat, levéltárakat, ahol feltáratlan fotóhagyatékokat őriznek. Üvegnegatívokat, vagy ismeretlen szerzőjű síkfilmeket. Egy patikus, lelkész, vagy gazdálkodó fotóit a településről és lakóiról, vagy csak a szőlőhegyről, szikesről, országútról. Szívesen vállalkoznánk ezeknek a kisebb-nagyobb hagyatékoknak a digitalizálására és megosztására. Amit itt látnak, az az első példa: pár kocka a Göcseji Múzeum üvegnegatív-gyűjteményéből, Morandini Tamás olasz származású zalaegerszegi építész és veje, dr. Schlemmer József fotóiból. A teljesebb anyag heteken belül a Fortepanon is látható lesz.

Köszönjük a kollégák önzetlenségét és fantasztikus képleírásait! Folytassuk.

Az 1950-ben létrejött Göcseji Múzeum késői alapítású, viszonylag kicsi műtárgyállományú múzeum, azonban az elsők között van az általuk őrzött anyag digitalizálásában és mindenki számára elérhetővé tételében. Húsz évig a néprajzos dr. Szentmihályi Imre vezette az intézményt. A   Hungaricana-n szabadon böngészhető az általa készített több ezer fotó, melyek nagyobb része az akkor még hagyományos göcseji faluképet, a népi építészet azóta elpusztult emlékeit örökíti meg. A múzeum Történeti Gyűjteményén belül kezelik az eredeti forrásértékű képek gyűjteményét, a közel ötezer kép  2004 óta érhető el egy intézményen belüli, jól kereshető adatbázisban. A Fortepan megkeresésére rögtön igent mondtak, mert ahogy a múzeumot vezető Kaján Imre mondta, ők a digitalizálásban, az értékek nyilvános megosztásában hisznek és abban, hogy sokszor fotókon keresztül lehet a legjobban elmesélni egy történetet. Az évek során rendezett kiállításokkal és az ahhoz kapcsolódó tárgygyűjtésekkel sikerült elérni, hogy egyre többen keresik meg a múzeumot régi fotókkal is. A Göcseji Múzeum épülete most felújítás alatt áll, a tervek szerint két év múlva költözhetnek vissza, addig is új várostörténeti kiállítást készítenek elő, és ők viszik el a múzeumot, például iskolai múzeumpedagógiai foglalkozások keretében, a diákokhoz, érdeklődőkhöz.

Borítókép: A  babakocsiban Morandini Tamás unokája, az 1929-ben született Schlemmer Tamás és tejtestvére.

Külön köszönet Megyeri Annának a fotókhoz tartozó adatokért, történetekért, képaláírásokért és Béres Katalinnak a beszélgetésért. A Morandini építészcsaládról szól Megyeri Anna A földre építek, az égben bízom című könyve (2010).