Ó de boldog voltam, hogy Közép-Európában élünk!

JavorIstvan05
2019.06.02. 20:19 Módosítva: 2019.06.02. 22:47
Jávor István illegális repülő egyetemi előadások hatására utazott Erdélybe, hogy szociofotókat készítsen az itthon ismeretlen romániai viszonyokról. A Kádár-kori Magyarországon hivatalos megjelenésről szó sem lehetett, a képek szamizdatban terjedtek.

A Fortepan a legnagyobb, szabadon használható, magyar nyelvű online fotóarchívum. Az Indexen a Fortepan szerkesztőivel együttműködve mutatjuk be a legizgalmasabb gyűjteményeket a huszadik századi magyar, amatőr fotósok hagyatékaiból.

Jávor Istvánt ma dokumentumfilmesként ismerjük, de fotósként kezdte. Érettségi után a Fényképész Szövetkezetben tanult; fotós szakmunkásként mindent elvállalt, volt gombügynök és egy használtcikk-kereskedő sofőrje is. A hetvenes-nyolcvanas években már számtalan magyar játékfilm standfotósa.

Akkori szerelme révén Jávor kapcsolatba került a Kádár-rendszer demokratikus ellenzékével. 1979-től Óra utcai lakásán rendszeresen tartottak repülő egyetemi előadásokat, beszélgetéseket. Néha száz-százötvenen (beleszámítva néhány beszervezett III/III-as ügynököt is) hallgatták például Szabó Miklóst, Kis Jánost, Hegedüs Andrást.  Itt találkozott az Erdélyből nemrég áttelepült Tamás Gáspár Miklóssal, és az ő előadásai miatt kezdett Romániába járni: szociofotókat akart készíteni a magyarországinál keményebb diktatúráról. Láthatóvá akarta tenni Ceauşescu országát, ahol a benzinhiány miatt üresek voltak az utak, sokszor volt áramszünet, az élelmiszerboltokban szinte csak halkonzerv és száraztészta állt a polcon, és ahol a román rendőrök többször elvették a filmtekercsét. Jávor 1980 és 1985 között járta Erdélyt, néhányszor a Székelyföldre és a moldvai csángókhoz is eljutott.

„A dolog igazából arról szólt, hogy egy-egy »átrándulás« alkalmával más-más terepre jussak el, másfajta embereket ismerhessek meg, legyenek azok Gábor-cigányok vagy a pesti fülnek nehezen érthető beszédű csángók vagy balánbányai szénporos bányászok. Bármilyen közösségbe mentem, feltétel nélküli szeretetet, nyitottságot találtam, amelyben semmi póz nem volt. A szeretetnek olyan megnyilvánulásait, amire nagyon jó volt odamenni. Ezek már elkoptatott szavak, de odaát magyarnak lenni, az egyúttal helytállást is jelentett. A kevés idegen szóval élő nyelvhasználat, a végtelen őszinteség, és a civilizáció ártalmai sem rongálták az életet”– emlékezett Jávor az Indexnek.

Az Erdélyben készült fotókból egy albumot állított össze, de mivel politikai okokból könyv formában nem jelenhetett meg, szamizdatként terjedt. A fotókat átfordította vetíthető dia formátumra is, és a kiválogatott képekből készült három szettből egyet Nyugatra juttatott.

A képeket néhány jótékony célú SZETA (Szegényeket Támogató Alap) rendezvényen hangos-vetített formában is bemutatta. A vetített verzió kiegészült korabeli romániai újságidézetekkel, fiatal erdélyi költők verseinek részleteivel és egy erdélyi általános iskolai tanár ismerőstől kapott fogalmazásrészletekkel. Volt egy idős zongorista-énekes a Tabáni Kakasban, az ő műsorából néhány háború előtti számot is tett az összeállításba.

A képekből később illegális kiállítás született, Erd-éj címmel. A három sorozat diából kettő a házkutatások során eltűnt. A Fortepanon látható és a Nemzeti Galéria kiállításán most bemutatott sorozat az egyetlen fennmaradt példány.

A Fortepan-kiállítás képei és történetei közül Jávor István Erdélye a következő, a fotókhoz a vetített verzió szemelvényeiből válogattunk.

A Fortepan 110 ezer képéből 200 kiemelkedő fotót és 16, a képekhez tartozó történetet mutat be a Minden múlt a múltam című kiállítás. Néhány történetet az Indexen is olvashat a következő hetekben. Ha az összesre kíváncsi és a Fortepan saját történetét is szeretné megismerni, szeretettel várjuk 2019. augusztus 25-ig a Magyar Nemzeti Galériában.