No, kit szeressen ma a kormány?

Kis túlzással azt lehet mondani, hogy a legjobb lenne, ha a kormány a különböző megtakarítási formák után járó adókedvezményeket is kétharmados törvnyben rögzítené – vélik a Buda-Cash elemzői. Ehhez képest az idei változások iránya is ellentmondásos volt: miközben a kamatadó 20-ról 16 százalékra csökkent, a kormány 30 százalékról 20-ra mérsékelte a nyesz-számlára és az önkéntes nyugdíjpénztárba befizetett pénzek után járó adókedvezményt. Vagyis amit az adószabályok változásával nyertünk az egyik megtakarításnál, azt – vagy akár annál többet – elbuktuk egy másik változással.

A Buda-Cash szerint egyáltalán nem motiváló, hogy mindig változnak a szabályok, ráadásul meglehetősen ad hoc módon. Az emberek ugyanis félnek attól, hogy kedvezmények egyszer csak megszűnnek, és a pénzük bennragad egy elavulttá váló konstrukcóban úgy, hogy a változó szabályozás már más megtakarítási formáknak kedvez.

Példaként említhetjük az életbiztosítások után járó adókedvezmények változását. Régen a legjobb választás a megtakarításos, legalább tíz évre szóló életbiztosítás volt. Ennek kedvezménye előbb azonban leszűkült, majd mostanra eltűnt, így hosszabb távon már a nyugdíj előtakarékossági (nyesz-) és a tartós befektetési számla (tbsz) a nyerők.

De nem lehet tudni, hogy meddig lesz így, ami sokakat visszatart a takarékoskodástól. Ez érthető – mondják az elemzők – mert adókedvezmény nélkül már a nyesz és a tbsz sem tűnik jó választásnak.

Felforgatva

Tíz évvel ezelőtt a már említett életbiztosításoknak a mainál sokkal jobban kedvezett a szabályozás. A kivételezett pozíció azonban csak a 2000-es évek közepéig tartott (míg a befektetési jegyek szja-támogatása adókedvezménnyel, majd adóhitellel még hamarabb, lényegében a kilencvenes évek végére kifulladt).

A kezdetekkor a tartós, megtakarítással kombinált életbiztosítás hozam adómentes volt a saját befizetések 20 százalékáig, adókedvezmény maximum 50 ezer forintig járt. 2003-ban az adókedvezmény százezer forintra emelkedett, sőt, 2005-től azok, akik az addiginál magasabb díjat fizettek a biztosítónak, plusz tíz százalékos adókedvezményt kaptak hatmillió forintos éves jövedelemig.

A kedvezőtlen változások a második Gyurcsány-kormány megalakulása után jöttek. Akik 2006 szeptembere után kötöttek életbiztosítást, már a 20 százalékos kamatadó hatálya alá estek. 2007-től az adókedezményre jogosító jövedelemkorlát 3,4 millió forintra csökkent. 2009-től adókedvezmény már csak a befizetett éves díj 30 százaléka után járt, egy évre rá pedig teljesen megszűnt.

Az önkéntes nyugdíjpénztári kedvezmények csökkentése ennél lassabban játszódott le. 2001-ben a befizetett összeg 30 százaléka után adókedvezmény járt, ez maximum 100 ezer forint lehetett. Ennél is többet, 130 ezer forint adókedvezményt kaphattak azok, akik 2020 január 1. előtt érik el a nyugdíjkorhatárt. A minimálbérrel megegyező munkaadói befizetések (ennél a megtakarítási formánál ugyanis erre is van lehetőség) nem minősültek jövedelemnek, tehát nem is kellett adózni utánuk.

2006-tól itt is szigorítás jött: a magánszemélyek befizetéseik után adókedvezmény helyett adójóváírást kaptak pénztári számlájukra – igaz, ez a változás legalább az öngondoskodást szolgálta, hiszen azonnal elkölthető készpénz helyett a nyugdíjszámlára érkezett a pénz.

A tavaly adóévtől viszont a jóváírás a befizetett összeg 30 százalékáról 20 százalékára mérséklődött – a változással tehát az idei bevallás elkészítésekor szembesülhetett az önkéntes pénztári tag adózó –, vagyis a százezer forintos kedvezményt már csak jóval nagyobb befizetésre lehet megkapni.

A munkáltatói hozzájárulásokra kifizetett kedvezmények is folyamatosan szűkültek: 2007-től már csak a minimálbér feléig volt adómentes a munkaadótól a számlára érkező pénz, ami 2010-től béren kívüli juttatássá alakult és a 25 százalékos szja hatálya alá esett. Idén az adóteher 19 százalékra módosult.

Az új kedvenc: a tbsz

A nyugdíjkiegészítés másik formája a nyugdíj előtakarékossági számla (nyesz) 2006-tól létezik (részletek erről, a biztosításokról, nyugdíjpénztárakról és tbsz-ről és az állampapírokról itt).

A termék adókörnyezetét az önkéntes pénztárakéhoz igazították, a befizetések 30 százaléka, maximum 100 ezer forint adójóváírás járt vele, ami idén januártól szintén 20 százalékra csökkent.

Ha a felszámolása nem is, de a nyesz meggyengítése 2010-ben kezdődött a tartós befektetési számla (tbsz) bevezetésével. A szabályozás úgy változott, hogy a nyesz-számlán gyűlő megtakarítások átvezethetőek a tbsz-re, ráadásul az itt összegyűjtött befektetés hozamai 5 év után adómentesen, 3 év után pedig egy kedvezményes 10 százalékos kulccsal hozzáférhetők. Ezzel szemben a nyesz-megtakarítások csak a nyugdíjkorhatár elérésével mentesülnek a kamat- és árfolyamnyereség-adó hatálya alól.

Osztalékadó: az állatorvosi ló

Az árfolyamnyereség adóztatása egyébként szintén állandóan változik, különösen az osztalékadó története riasztó.

Az osztalék után a személyi jövedelemadó 2001-es kulcsai szerint 20 és 35 százalékkal kellett adózni, a felső sáv fölötti osztalékrész után pedig meg kellett fizetni a 11 százalékos egészségügyi hozzájárulást (eho) is. 2003 januárjában ugyan megszűnt az eho, de nem örülhettek sokáig az osztaléktulajdonosok.

2005 januárjában a fizetendő szja-kulcs 20-ról 25 százalékra emelkedett (a saját tőke 30 százalékát meghaladó osztalékrész után maradt a 35 százalékos felső kulcs), 2006-ban pedig visszajött a százalékos eho, igaz 4 százalékra csökkentve és 400 ezer forintos felső határig.

2006 szeptemberétől a tőzsdei papírok utáni osztalékra már csak 10 százalékos szja-t kellett fizetni, 2007 januárjától viszont az eho 14 százalékra emelkedett mindkét sávra 450 ezer forintig. 2009-től jött a 25 százalékos egységes szja, ami idén januárban minden osztalék után 16 százalékra csökkent.

A kamatadó története ehhez képest kicsit sem kacifántos: a 2006 szeptemberében bevezett 20 százalékos adókulcsot idén januárban 16 százalékra vitték.

Az árfolyamnyereség 2005 óta adózik, a kezdetekkor 25 százalékos sarc most szintén 16 százalék, miközben a 2006-os 400 ezer forintig terjedő 4 százalékos eho-terhelés 2007-ben 14 százalékra és 450 ezer forintra változott.

Húzd meg, ereszd meg

A fentiekből látható: az adókedvezmények osztogatása inkább egy-egy nekilendülés volt, hogy az éppen regnáló kormány deklarája, milyen fontos is az öngondoskodás. A változásokat azonban egy-két év után mindig újabb változás követte, a kiszámíthatatlanság tehát csöppet sem túlzás. Pedig az egyszerűsítésnél a stabilitás fontosabb – vélik a Buda Cash elemzői.

Szerintük az államnak meg kell értenie, ha az öngondoskodás széles körben elterjed, akkor hosszú távon kevesebb szociális transzfer terheli majd a költségvetés kiadási oldalát, tehát nagyon is érdemes ilyesmire adóforintokat áldozni.

Közben kialakulban van egy pénzügyileg tudatos réteg is, aki számol, kockáztat és dönt, legalábbis megpróbál optimális döntéseket hozni, amit csak stabil környezetben lehet. A kormányok erről hajlamosak megfeledkezni a költségvetés rövid távú érdekei miatt, de így nehéz lesz legyőzni azt a beidegződést, hogy mindenki mindent az államtól vár.