Marianna
5 °C
13 °C
Index - In English In English Eng

Megmagyarázták a magyar gazdasági csodát

2013.01.30. 07:32 Módosítva: 2013.02.04. 11:49
A megszorítás nem azt jelenti 2010 óta, mint előtte – derült ki abból a válaszból, amint a nemzetgazdasági tárcától kaptunk. A Matolcsy György vezette NGM nemrég megszorítások nélkül elért gazdasági sikerekkel büszkélkedett, szerintük ugyanis csak a szociális támogatások, a bér és nyugdíj csökkentése a megszorítás, viszont általában a költségvetési kiigazítás vagy az adóterhek emelése nem az. Viszont a sajátos értelmezésüknek sem tudnak megfelelni; így is voltak megszorítások az elmúlt években.

A Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) a napokban azt közölte, hogy „Magyarország a legsikeresebb az Európai Unióban az államadósság csökkentésében. A rendkívüli megszorító intézkedéseket alkalmazó Görögország után hazánk érte el a legnagyobb adósságcsökkentést, ráadásul megszorítások nélkül”.

Meglepődött? Mi igen. Tavaly csökkentek a reálbérek, tavaly és idén egyaránt nőttek az adóterhek, közben a gazdaság recesszióban van – ilyenkor a megszorításon kívül nemigen van eszköz az adósság csökkentésére.

Az államadósságtól egyébként persze több módon is meg lehet szabadulni. Például úgy, hogy visszafizetjük a tartozást (ez általában állami vagyonleépüléssel jár), kinövekedjük (ehhez gazdasági növekedés kell), elinfláljuk (ehhez a kiadások emelkedését jóval meghaladó infláció kell), vagy csődöt jelentünk. Nálunk a sok devizaadósság miatt a komoly elinflálás akadályokba ütközik, a visszafizetés a nyugdíjállamosítás után leállt, növekedés helyett tavaly recesszió volt – ami logikusan még növeli is a GDP arányában kimutatott adósságszintet –, és államcsőd sem történt.

Ötödik lehetőségként ott van a kiigazítás (megszorítás) is, aminek a lényege, hogy az állam bevételeinek a szintjét valahogy egyensúlyba kell hozni a kiadások (és a kamatköltségek) szintjével. Ehhez mindig olyan lépésekre van szükség, melyek eredményeként valahonnan többet vesznek el, mint korábban, illetve valamire kevesebbet költenek, mint korábban. A Fidesz ellenzékben ezeket a lépéseket – amelyeket legalább 2005 óta folyamatosan alkalmaz a magyar gazdaságpolitika – minden esetben megszorításnak nevezte. Meglepőnek tűnt, hogy ilyen lépések ne történtek volna 2010 óta, hát kérdeztünk.

Hogy lehet ez?

A közlemény kapcsán az alábbi kérdést küldtük el az NGM-nek. Hogyan lehet az,

  • hogy megszorítások nélkül,
  • gazdasági visszaesés mellett,
  • és a nyugdíjmegtakarítások felhasználása miatt jelentősebb állami vagyont sem elköltve

képesek voltunk csökkenteni az adósságrátát? Nem lehet, hogy mégis volt itt megszorítás? - kérdeztük. Nemrég megkaptuk a választ, ezt kivételesen szó szerint közöljük.

NGM: Senki nem él rosszabbul!

A Nemzetgazdasági Minisztérium értelmezése szerint a «megszorítás» szó – a nemzetközi közgazdasági szaknyelvben használt jelentéstartalmának megfelelően – a nyugdíjak, bérek és szociális ellátások csökkentését jelenti.

Görögország például klasszikusan ezt az utat követte, de egyre több európai ország kényszerült ilyen intézkedésekhez nyúlni. Nem is kell azonban ennyire messzire mennünk: Bajnai Gordon gazdaságpolitikáján keresztül is megismerhettük, mit jelent a megszorítás: kormányzása alatt több mint hat százalékkal csökkent a nyugdíjak reálértéke, átütemezték a nyugdíjkorrekciót, eltörölték a 13. havi nyugdíjat, szigorításokat vezettek be a családi juttatásokban, a gyes és gyed három helyett csak két évig járt, felfüggesztették a lakástámogatásokat, csökkentették a táppénz összegét és elfogadták az ingatlanadót.

Ezzel szemben a jelenlegi kormány úgy volt képes megteremteni a költségvetési stabilitást és csökkenteni az államadósságot, hogy közben a személyi jövedelemadó csökkentésével, a családi adókedvezménnyel és a munkahelyvédelmi akciótervvel százmilliárdokat hagy a háztartásoknál. Új adórendszerünk arányos, teljesítmény-ösztönző, foglalkoztatást serkentő és családbarát, amelynél az adóterhelés súlypontja a jövedelmeket terhelő adókról egyre inkább a fogyasztást, forgalmat terhelő adókra helyeződött át.

Ezzel párhuzamosan a kormány azoktól kért magasabb áldozatvállalást, akik korábban a terhekből kisebb részt vettek ki, viszont jó a teherbíró képességük (bankok, multinacionális vállalatok, nagy távközlési és energiaellátó cégek).

Felhívom szíves figyelmét, hogy az elmúlt évben úgy csökkent Magyarországon az államadósság mértéke, és maradt jelentősen 3 százalék alatt az államháztartás hiánya, hogy közben a nyugdíjak megőrizték vásárlóerejüket, a munkajövedelmek pedig átlagosan 6,2 százalékkal nőttek. A Munkahelyvédelmi Akcióterv az éves GDP közel 1 százalékával csökkenti a munkára rakódó terheket, amellyel egymillió munkavállaló állása vált biztosabbá.

Idén a rezsidíjak 10 százalékos csökkentése minden háztartás számára több tízezer forintos plusz megtakarítást jelent, a minimálbér 98 ezer forintra történő emelésével a legalacsonyabb jövedelműek juttatásai az inflációt meghaladó mértékben növekednek, és a nyugdíjak reálértéke is emelkedhet."

Abrakadabra

Az NGM tehát azt mondja, hogy Magyarországon az elmúlt években nem csökkentek sem a nyugdíjak, sem a bérek, sem a szociális ellátások, és ennyi elég is ahhoz, hogy igaz legyen az a rendszeresen elismételt kormányzati állítás, miszerint megszorítás sem volt. Egyúttal azt is állítja a szaktárca, hogy megszorítás csak az, amikor ezek a juttatások csökkennek, ahogy volt ez a Bajnai-kabinet idején. A definíció felállításával azonban több baj is van.

Az egyik, hogy a kormány nem következetesen használja a megszorítás fogalmát. Nem is olyan régen – a kormányváltás előtt – ugyanis a Fidesz kommunikációjában még a legapróbb kiigazító lépés is megszorítás volt, akár kiadáscsökkentő, akár bevételnövelő intézkedésről volt szó, akár érintette az a felsorolt területeket, akár nem.

A Fidesz.hu archívuma a „megszorítás” kifejezésre 2781 darab találatot ad: az előző ciklusokban kis túlzással minden kormányzati lépést – a konkrét pénzosztást leszámítva – megszorításként értékelt a Fidesz, tehát nem csak azokat, amelyek közvetlenül a társadalmi juttatások csökkenésében csapódtak le. Megszorítás volt az akkori értelmezésben a gyógyszerkassza megvágása – ami most is megtörtént –, a felsőoktatás átalakítására tett kísérletek – amik most is megtörténtek –, az egészségügyi dolgozók megpiszkálása, a zsákfalukba vezető vasútvonalak többnyire sikertelen lezárási kísérlete (amelyekkel ráadásul kevesebb vonat is állt le, mint amennyit a tavaly tavaszi menetrend-változtatással leállítottak).

Megszorítás volt továbbá bármilyen próbálkozás, ami az állami-önkormányzati viszonyrendszert igyekezett átalakítani – ami most is megtörtént –, megszorítás volt a közszféra bér- és létszámstopja – ami most is megtörtént –, a segélyezettek juttatásainak minden felülvizsgálati kísérlete – ami most is megtörtént –, de már a felemlegetése is. És a legfontosabbat hagytuk a végére: megszorítás volt minden adóemelés vagy adóemelési kísérlet, hiszen a Fidesz belátta, amit most a kormány nem, hogy ezeket előbb-utóbb mindenképpen az emberek és a magyar vállalkozások fizetik meg.

Az egykulcsos személyi jövedelemadó tényleg százmilliárdokkal többet hagyott a munkavállalók egy csoportjánál, viszont az adójóváírás megszüntetése fájdalmas volt a munkavállalók egy másik csoportjának, míg például az áfaemelés ugyenzt visszavette a társadalom szélesebb rétegeitől, nemcsak azoktól, akik jól jártak az szja-csökkentésével. Ezzel lényegében az szja-csökkentés finanszírozását a kormány részben olyan társadalmi csoportokra hárította, akik a kisebb adót és a családi kedvezményt nem feltétlenül kapják meg – és ez nekik mindenképpen megszorítást jelent.

Máshonnan nézve máshogy fekszik

A fenti logikát követve, az ellenzéki Fidesz-szótárban minden bizonnyal a szintén százmilliárdokra rúgó banki tranzakcós adó is megszorítás lenne, hiszen ezt a sarcot a bankok felvállaltan átterhelik az ügyfeleikre. A lakossági rezsicsökkentésről ugyanígy tudni lehet, hogy azt a vállalkozások fizetik meg, úgyhogy nem tartjuk elképzelhetetlennek, hogy ha a Fidesz kommunikációs érdekei éppen azt kívánnák (ellenzékben), akkor ezt az intézkedést is egy egyszerű trükknek állítaná be.

Az alábbi táblázatban összegyűjtöttük a kormány összes csomagjának összes lépést 2011 tavasza óta. Ezek között több olyan is van, amire a 2010 előtti Fidesz a mostani kormánnyal szemben simán azt mondaná, hogy ez bizony megszorítás a javából.

 Megszorító csomagok költségvetési hatása 2012-ben (becsült hatás, milliárd forint)
1. Széll Kálmán-terv 1.0 (2011. április)
 455
a, foglalkoztatás és munkaerőpiac 
158
b, nyugdíjrendszer
42
c, közösségi közlekedés
26
d, felsőoktatás 
12
e, gyógyszerkassza
83
f, állami és önkormányzati finanszírozás
44
g, bankadó
90
2. Konvergenciaprogram (2011. április)
 305
a, közszféra illetménybefagyasztása
43
b, szociális segélyek befagyasztása
8
c, tartalékbefagyasztás
13
d, stabilitási alap zárolása 
230
3. Pótlólagos intézkedések (2011 szeptember)
 656
 a, kiadási oldal
168
fejezeti kezeléső előirányzatok csökkentése
4,4
útpénztár-támogatás eltörlése
30,8
állami feladatok leadása
110
állami vagyonnal kapcsolatos kiadások csökkentése
5
önkormányzatok szociális segélyezésének átalakítása
18,4
 b, bevételi oldal
488
25 százalékos áfakulcs 27-re emelése
150
autólizing-áfavisszaigénylés eltörlése
-10
munkavállalói járulékok 1 százalékos emelése 
83
baleseti adó bevezetése 
27
minimálbér utáni járulék másfélszeresére emelése
29
cégautóadó emelés
20
jövedéki adóemelés
50
társasági adó, veszteségelhatárolás korlátozás
31
játékadó emelése
32
üzleti ajándék és reprezentációs költségek elszámolása
15
gépjárműszerzési illeték megemelése 
6,5
hamburgeradó-emelés
10
termékadó növelés 
36
illetékemelés 4,2
rendszámtábla-szabályozás változása
12
 4. A 2012-es költségvetés 2011. decemberi újratervezése
 120
a, minisztériumi zárolások
52
b, jövedéki adó emelése (plusz áfavonzat)
20
c, nyugdíjjárulék átirányítása 
48
 5. Tartalékzárolás
 200
6. Széll Kálmán-terv 2.0 + 2012-es konvergenciaprogram (2012 április)
 150
a, költségvetési szervek, fejezeti előirányzatok csökkentése 
40
b, gyógyszertámogatások megvágása 
10
c, helyi önkormányzatok egyenlegjavulása 
60
d, távközlési szolgáltatási adó kivetése 
30
e, fordított áfa a mezőgazdaságban 
10
f, állami cégek osztalékfizetésének emelése
1,5
g, önkormányzati dologi kiadások befagyasztása 
3
7. Központi közigazgatást és háttérintézményeket érintő zárolások (2012 október) 
 133
 ÖSSZESEN  2019
 Forrás: Portfolio.hu, Index

És a 2013-ra szóló két októberi csomag intézkedései:

 Bevételnövelő intézkedések (első csomag)  Ennyit vár tőle a kormány (milliárd)
Tranzakciós illeték emelése (MNB nélkül) 60
Pénztárgépek elektronikus bekötése 95
Fordított áfa a sertéságazatban 10
Kisvállalati adózás 15
TB-járulékplafon eltörlése 51
 Összesen:  231
 Bevételnövelő intézkedések (második csomag)  
A bankadót nem felezik meg. 72
Tranzakciós illeték további emelése 90
Államkincstár adójának emelése 40
Iparűzés adóalap kiszámításának változása 35
Közműadó 30
Nő a cafeteria adókulcsa. 40
NAV egyedi számlák ellenőrzése 60
 Összesen  367
 Kiadáscsökkentő intézkedések (összesen)  
Nyugdíj/bér egyszerre nem 30
EU-s társfinanszírozás csökkentése 55
Elmaradó béremelés 73
Segélyplafon 8
 Összesen  166
 Teljes megszorítás  764

Hókuszpókusz

Szintén problémás, hogy az NGM csak simán ellátásokról, és nem az ellátások értékéről beszél. Ez utóbbi azért fontos, mert az intézkedéseik hatásvizsgálatakor érdemes az inflációs hatásokat is figyelembe venni, különben nem kapunk reális képet. Képzeljük csak el például, hogy az infláció 30 százalék (láttunk már ilyen a kilencvenes évek közepén) és a bérek, nyugdíjak, szociális ellátások 15 százalékkal nőnek. Fantasztikus emelés – kommunikálhatná bármelyik kormány –, de mégis, az életszínvonal tankönyvszerűen (és a mindennapokban megtapasztalhatóan is) csökken egy ilyen helyzetben, nem is keveset.

Ezért egyszerűen nem korrekt, ha a bérstatisztikák összehasonlításánál az inflációs hatásokat nem vesszük figyelembe. Az infláció ráadásul egy adó (amit például az áfa- és a jövedéki adók emelésével lehet növelni), csak nehezebb észrevenni, mint a közvetlen adóemeléseket.

A 6,2, ami csak 3,6

És ehhez képest mit emel ki az NGM-válaszlevele? „A nyugdíjak megőrizték vásárlóerejüket, a munkajövedelmek pedig átlagosan 6,2 százalékkal nőttek.” Előbbi a választások közeledtével nem meglepő, idén a nyugdíjasok reálérték-javulásra is számíthatnak. De nézzük meg, hogy mi a helyzet azokkal, akik megtermelik a nyugdíjak, és minden más közösségi kiadás fedezetét.

A KSH legfrisebb adatai szerint igaz ugyan, hogy a bruttó kerese­tek közfoglalkoztatottak nélkül 6,3 százalékkal meghaladták a 2011. január–novemberi szintet tavaly. Sőt, a nettó keresetek átlaga 3,6 százalékkal emelkedett. Mindez szép, csak az a gond, hogy valójában mindkét szám a fizetés értékének csökkenését jelzi, hiszen novemberben 5,2 százalékos volt a fogyasztói árak emelkedése – vagyis a tényleges, megkapott bér emelkedése jócskán elmarad az árak emelkedésétől.

De még pontosabb, ha nem a teljes, csak a közszféra bérstatisztikáját nézzük meg, hiszen ez tükrözi pontosan a kormány tetteit. A kormánynak ugyanis elméletben a versenyszféra béreire nincs befolyása (bár láttunk már kivételt), csak közvetett módon, a közszféra béremelésein keresztül. Itt szintén csökkenést látunk: átlagosan 4 százalékos volt a bruttó emel­kedés, a nettó fizetések 2,3 százalékkal nőttek. Ez majdnem 3 százalékos vásárlóerő-csökkenést jelent.

Új lett a szótár

Ha tehát nem csak a nominális, hanem az infláció hatásaival is korrigált bérváltozásokat vesszük alapul, akkor azt mondhatjuk, hogy az NGM a saját maga által – egyébként is nagyon szűken értelmezett – megszortás-definíciónak sem tud megfelelni.

A nyugdíjak elvileg ugyan tényleg nem csökkentek, viszont nagyon sokak rokkantsági nyugdíja mégis kisebb lett a rokkantfelülvizsgálat miatt, így összességében mégis kevesebbet költ az állam nyugdíjra, mint egy vagy két éve. A szociális ellátórendszerből szintén vettek ki pénzt (ezek nem feltétlenül hibás lépések), illetve a vásárlóerő magas infláción keresztül történő visszafogása is megtörtént. Mindehhez a korábbi kormányzati ciklusokhoz képest példátlanul sok kiigazítás társult, melyek a Széll-terv 1.0-át kivéve főként adóemelésekre épültek.

Mindezek azok a nem-megszorítások, amik a kormányváltás előtti Fidesz-szótárban még megszorítást jelentettek.