E-útdíj: akarat van, semmi más nincs

Több mint egy hónapja, hogy eredménytelenül zárult az elektronikus útdíj befizetésére kiírt közbeszerzés, miután a győztesként kihirdetett Getronics némi tétovázás után – aminek részeként egy hónap haladékot is kapott az államtól – visszalépett. És miután a tendert kiíró Állami Autópálya Kezelő Zrt. második helyezettet (aki a helyébe léphetett volna) nem nevezett meg a decemberi eredményhirdetéskor, január közepén kudarcnak tűnt az idén 75 milliárd forintos költségvetési bevétellel kecsegtető rendszer elindítása, aminek koordinálása és lebonyolítása időközben átkerült az ÁAK-tól a fejlesztési minisztériumhoz.

Néhány nappal kséőbb Orbán Viktor miniszterelnök egy vidéki rendezvényen arról beszélt, hogy „jó mulatság volt, de még egyszer ezt a kabarét nem adjuk elő”, kifogásolva a közbeszerzés eredménytelenségét és a győztes meghátrálása okozta bonyodalmakat (az eljáráson egyébként a visszalépett győztes mellett hét másik pályázó vett részt). Ehelyett, mondta akkor a miniszterelnök, az állam maga fogja kiépíteni az elektronikus útdíjrendszert, de ennek módjáról – mennyi pénzből, milyen vállalat, milyen technikával, milyen határidőkkel, milyen kapacitásokkal – semmit nem mondott. Csak annyit jelentett ki, hogy a költségvetésben rendelkezésre fog állni az a bevétel, amelynek az e-útdíjból kell befolynia.

A miniszterelnök szavai óta majd egy hónap telt el – és minisztériumi forrásaink szerint semmi más nem történt, mint az, hogy most már nem januárt írunk, hanem februárt. Bár a Magyar Közlönyben a héten megjelent egy kormányhatározat, az továbbra sem tartalmazott semmi érdemi információt, „ebből még mi sem tudtuk meg, hogy akkor most ki mikor és mit fog csinálni” – mondta egy, az üggyel kapcsolatban lévő forrásunk.

A kormányhatározat csak azt szögezi le, amit eddig is tudni lehetett, hogy az útdíjrendszernek el kell indulnia július 1-jén, és hozzáteszi, hogy június elején el kell indulnia a próbaüzemnek. Emellett olyan alapvetések vannak benne, hogy május 31-ig biztosítani kell „a rendszer üzemeltetéséhez szükséges, megfelelően képzett személyi állományt” – de hogy magát a rendszert, ami majd üzemeltetnének (a határozat szerint az ÁAK), ki fogja kialakítani, azt hogyan bízzák meg, ha nem akarnak közbeszereztetni, arról egy szó sincs. „Pánik van: Viktor megmondta, hogy ez kell, így aztán meg kell csinálni, ezért itt most nagyon sokan féltik a széküket, és mondogatják, hogy beledöglünk, ha nem lesz meg” – hallottuk egy, az előkészítésen dolgozó szakembertől.

Az NFM az üggyel kapcsolatos kérdésünkre szűkszavúan és érdemi információ nélkül annyit válaszolt: „A megtett úttal arányos elektronikus díjszedési rendszerrel kapcsolatosan folyamatban vannak az egyeztetések. A Kormány döntéséig a minisztériumnak nem áll módjában érdemi tájékoztatást nyújtani a kérdésben.” A beruházás környékén megfordult szakértők is hasonló élményekről számolnak be „Ha útdíjról van szó, mindenki lefagy, elhallgat” – mondta egy piaci szereplő illetékese. Pletykák persze a hivatalos tájékoztatás hiánya ellenére – vagyis inkább épp amiatt – vannak arról, hogy milyen háttérfolyamatok és alkudozások zajlanak.

A korábbi közbeszerzésen indulók közül tudomásunk szerint az elmúlt hetekben többel is folytattak informális háttéregyeztetéseket a minisztériumban – nemcsak a verseny utolsó fázisáig állva maradt, részben magyar érdekeltségű cégekkel, hanem korábban elutasított külföldiekkel is –, illetve bejelentkeztek a munkára a tenderen nem indult cégek is. Egy, a lapunk birtokába került dokumentum szerint a közbeszerzés egyik résztvevője, a Kapsch AG január végén, Orbán bejelentése után, levélben tett javaslatot a rendszer kiépítésére a fejlesztési miniszternek. Ebben a többek között cseh, lengyel és osztrák e-útdíjfizetést lebonyolító cég azt írta, hogy lényegében teljesíthetetlenek a kormányzati elvárások, nem lehet július 1-jére mind a 6318 kilométeren elindítani az elektronikus, használatarányos díjszedést.

A vállalat szerint ennek alapvetően három oka van: nincs olyan informatikai háttér, központi IT-adatbázis az országban, amelybe az úthasználati adatokat rögzíteni lehetne, nincs elég idő és kellő gyártói kapacitás a járművekbe szerelendő, az úthasználatot rögzítő úgynevezett GNSS OBU eszközök elkészítésére, de problémának nevezték azt is, hogy a „a megvalósítás alapját képező szerződés(rendszer) nem állt elő”. Szerintük az egyetlen megoldás egy fokozatos bevezetés lehetne, az úthálózat egy korlátozottabb részén – alapvetően a gyorsforgalmi utakon, ahonnan a nemzetközi tapasztalatok szerint az útdíjbevétel 60-70 százaléka származik – elindulhatna az egy év alatt teljessé tehető útdíjszedés, de az adatokat a közbeszerzésben elvárt magyarországi tárolás helyett (legalábbis az általuk javasolt rendszerben) a kezdeti időszakban akkor is külföldön tárolnák.

Arról, hogy a minisztériumban érdemben foglalkoztak-e javaslattal, nincs információink, de forrásunk szerint ez az út nehezen járhatónak tűnik. „Magáncéget közbeszerzés nélkül nehezen lehetne megbízni, bár néha már arról is hallani, hogy felmerült: államtitokká kellene nyilvánítani az egész beruházást, mert anélkül könnyen maga alá temethet minket ez az egész ügy.” Erre utaló jelek egyelőre nincsenek, de az sem látszik, az állam milyen módon teremtené meg az informatikai és főleg a gyártókapacitásokat saját hatáskörben, méghozzá néhány hét alatt. Abban ugyanis szinte egységes a szakemberek álláspontja, hogy ha március első felében nem indulnak meg az érdemi előkészületek, akkor „születhet itt akárhány kormányhatározat, hamarabb lesz fizetőkapu a felcsúti focipályán, mint az M1-esen”.

Hacsak nem egy látszólagos e-útdíjrendszert teremtünk meg, teszik hozzá, és például az nem lesz, hogy egyes ellenőrzőpontokon a tachométer-állásokat rögzítik, és az alapján fizettetik majd meg az úthasználat díját. „Végül is így egy csomó közmunkást fel lehetne majd venni, de hogy ez elektronikus útdíj, azt csak az hinné el, aki biciklivel vagy lovaskocsival jár dolgozni.”