Nem lesz itt nagy kapkodás

Nem a devizahiteles tömegek újabb végtörlesztésszerű kisegítése, hanem – információink szerint – az erről szóló kommunikáció fenntartása az igazán fontos. Az ügy ezzel inkább politikai síkra terelődhet, és a választási kampány része lehet.

Barátságos mederben

A Bankszövetség elnökségi tagjai és Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter közötti egyeztetésre rálátó, névtelenséget kérő forrásunk szerint az ügyben csütörtök délelőtt tartott egyeztetésen nyugodt volt a hangulat, a bankoknak akár ezermilliárdos veszteséget okozó drasztikus adósmentő terv nem került elő. „Semmilyen konkrét, és a kormányzati berkeben már elfogadott tervezetet nem hozott a miniszter” – hallottuk forrásunktól. „Sokkal inkább politikai ügy lesz ez, a kormánynak egyszerűen el kellett kezdeni foglalkozni a dologgal. Semmilyen hirtelen bejelentésre nem kell számítani, ezt az ügyet a kabinet most nem egy-két nap alatt fogja lezavarni.”

A háttérbeszélgetésből azt a következtetést vontuk le, hogy a kormány a korábbiakkal – például a végtörlesztés hirtelen bejelentésével ellentétben – most inkább az IMF-hitel kapcsán egy év alatt tökélyre fejlesztett stratégiát követheti: a devizahitelesek megmentésének szándékát napirenden tartva folyamatosan kommunikálja majd az újabb devizahiteles-mentőcsomaggal kapcsolatos terveit, de a tényleges intézkedés bejelentését egyeztetésnek, megoldáskeresésnek álcázva folyamatosan halogatja. Akár egészen a választásokig, vagy még tovább.

Elképzelhető, hogy a kabinet lép ugyan egy kisebbet, amire majd folyamatosan hivatkozhat a kampányban, de közben akár további, komolyabb lépések ígéretét lebegteti. Ezt az olvasatot erősíti, hogy egy sajtóinformáció szerint a kormány a szerdai ülésén elhangzott: a devizahiteles-akciót 3-5 éves „időtávon gondolja megvalósíthatónak”.

Politikai szempontból van ebben ráció: az országban ma közel 700 ezer embernek fontos ez a téma, százezreknek pedig igazán húsbavágó, mert vagy egyáltalán nem tudják már fizetni a hitelüket és a végrehajtás fenyegeti őket, vagy már nagyon közel állnak ehhez. Másrészt a devizahitelesek ügyét a Jobbik is felkarolja, a párt látványos utcai akciókat tervez. A kormány a mentőcsomag ígéretével most előre menekülve leginkább erre reagálhat, és a választók mozgósítására is alkalmas lehet a módszer.

A rettegés foka

Pedig nagy volt a rémület a bankok környékén, miután Navracsics Tibor közigazgatási és igazságügyi miniszter egy hete váratlanul bejelentette, hogy a kormány új devizahiteles-mentőakcióra készül, megannyi eddigi, a kormány által sikeresnek kommunikált kísérlet után.

A miniszter szavaiból úgy tűnt, hogy még az is elképzelhető, hogy a bankokkal törvényi úton lenyeletik az összes devizahiteleken keletkezett árfolyamveszteséget, amiből a bankoknak ezermilliárd forintos vesztesége is lehetett volna.

Aztán szerdán a kormány elé került egy sor teljesen különböző elképzelés, amelyek közül a helyzetről nem biztos, hogy teljesen jól informált kormányfő akarta kiválasztani a neki leginkább tetszőt. Ebből azonban egyelőre semmi nem lett, Varga egyeztetéssorozatot kezdeményezett a bankokkal, és egy homályos utalást tett arra, hogy a lakáscélú devizahiteleket ki kell vezetni. Varga egyébként a Fellegi Tamást követő IMF-ügyi tárca nélküli miniszterként komoly tapasztalatokat szerzett az állva haladásban, és mindennek a folyamatos kommunikálásában.

Mindezt a bankok egy cseppet sem bánják, a legradikálisabb adósmentő csomag kormányzati kikényszerítését ugyanis elvethetjük. De akkor mégis mi jöhet, ha a kormány előbb-utóbb valamit lép?

A bankok ezt akarják

Úgy tudjuk, a bankok a hét első felében már elküldték javaslataikat a kormánynak. A háttérmunkára rálátó forrásunk szerint a bankok a leginkább rászorulók egy részét mentenék. Ez a banki zsargonban nem a ténylegesen legnagyobb bajban lévőket jelenti – azt a 115 ezer embert, akiknek már felmondták a hitelszerződését – hanem a 90 napnál nagyobb törlesztési hátralékba csúszott, de még élő szerződéssel rendelkező adósokra utal. Ez körülbelül 120 ezer adóst jelent, és a bankok szándéka szerint közülük is csak azoknak kellene segítség, akik szociális alapon ténylegesen bajban vannak. Ők lehetnek a nagycsaládosok, az alacsony jövedelműek vagy azok, akik bizonyíthatóan elveszítették az állásukat.

A bankok persze mindig kicsiket léptek volna, miközben a kormány egy-egy akciójával mindig nagyobbat akart markolni. És az elmúlt években mindig az történt, amit a kormány akart. Ez várhatóan most sem fog változni, így az igazán fontos mégiscsak ez. Ezen a területen viszont csak találgatni tudunk.

A kormány vajon mit?

Varga Mihály tegnapi szavaiból igazából csak az derült ki, hogy a kormány mindenképpen szeretné kivezetni a devizahiteleket, tehát ezek forintosítására törekszik. Ez elvileg a radikálisabb verzió – tehát nem a Kúria ítéletéből eredő jogi problémát, az árfolyamrésből következő veszteségeket szeretnék csak kompenzálni, hanem az összehasonlíthatatlanul nagyobb árfolyamveszteséget. Másrészt három szempontból gyorsan szűkített is a grandiózus mentőakción a miniszter.

Nem lehetett véletlen, hogy devizahitelesek felét azonnal kizárta azzal, hogy csak a lakáscélú devizahitelek átváltásáról beszélt, szóval a szabad felhasználású, az autó- és a vállalkozói kölcsönök gyorsan kiestek – ami nem volt túl meglepő.

Azt is elmondta, hogy a mentőakció nem lehet annyira nagylelkű, hogy rosszabbul járjon az, aki annak idején devizahitel helyett forinthitelt vett fel. Majd hozzátette, hogy figyelembe kell venni a „stabilitási, időbeni és teherviselési szempontokat is”.

Mit jelenthet ez?

Ezek már nem olyan vad számok – kommentálta Samu János, a Concorde makroelemzője a felvázolt tervet. A bankrendszer szempontjából elképzelhető legrosszabb, ezermilliárd forintos veszteség a lakáshitelekkel eleve a felére, nagyjából 450 milliárdra olvad, ha pedig a kormány – mint a végtörlesztéskor – átvállalja a terhek felét, akkor már csak 225 milliárd forintos veszteségnél járunk.

Ez ugyan a magyar bankrendszer saját tőkéjének még mindig közel tíz százaléka, de talán már kezelhető mérték. Egyes bankoknál tőkeemelésekre lehet szükség, amit a magyar bankrendszer jelentős részénél a külföldi anyabankok oldhatnak majd meg – persze kérdés, hogy a sokadik pofon után is hajlandóak lesznek-e erre, vagy inkább gyorsan kerítenek egy vevőt, ami persze manapság nem egyszerű.

Viszont az egész okoskodást felülírja, ha tényleg nem járhatnak rosszabbul a forinthitelesek, mint a megmentett devizahitelesek. Ebben az esetben csak minimális méretű mentőcsomag jöhet.

Miért is?

Egy 2005-06 környékén felvett svájci frank hitel esetében az eredetileg alacsony kamatok miatt a törlesztés első éveiben jóval alacsonyabbak voltak törlesztők, mint egy hasonló nagyságú forinthitelnél. Az előny az elszálló árfolyam és a magasan tartott devizahitel-kamatok miatt mára sok szerződésnél nagyjából elolvadt, de sok szerződésnél még mindig a devizahitelesek vannak előnyben.

Ha tehát a kormány most megint segítene a devizahiteleseknek, akkor velük összevetve a forintadósok szaldója még csúnyábban festene. Az eddigi futamidő alatt ugyanis szinte mind többet fizettek bankjuknak, mint akik devizában adósodtak el, az ő terheiken azonban most sem enyhítenének. Varga, mint mondta, ezt nem szeretné. Persze akár az is egy megoldás lehet, ha a kormány most nem csak a devizahiteleseket segíti ki, hanem valahogyan megtámogatja a forintadósokat is, például egy új és olcsó lakáscélú forinthitellel, amibe át lehetne ülni.

Mi lesz az árfolyammal, megint rögzíthetik?

Nyitott kérdés, hogy Vargáék, ha egyszer lépnek, és mondjuk tényleg a devizahitelek forintosítását választják, milyen árfolyamon váltatnák át a devizahiteleket forintra. Jöhet a végtörlesztésnél alkalmazott piacitól eltérített árfolyam? A dolognak egyébként nem feltétlenül lenne forintgyengítő hatása, ha a devizahitelek lezárásához szükséges devizát a bankok az MNB-től nem piaci műveletek keretében vennék meg. Az új, támogatott forinthitelek kamata pedig ma már olyan közel van a mesterségesen magasan tartott devizahitel-kamatokhoz, hogy emiatt a törlesztők sem emelkednének. Az adósoknak így elméletileg csak az lenne a segítség, ha nem piaci, hanem rögzített áron váltanák át a hitelüket forintra, a piac árfolyamnál olcsóbban. Az árfolyamveszteséget pedig a bankok, az államháztartás és a hitelesek valamilyen arányban elosztanák. Ez persze csak egy elképzelt verzió a lehetséges megoldások közül.

A devizakitettséget Vargáék máshogy is csökkenthetnék: devizapozíciók nyitásával átvennék a devizakockázatot a háztartásoktól, így viszont nem történne más, csak az, hogy a lakosság helyett az állam viselné az árfolyam-ingadozás kockázatát. Ezt ugyan az állam elméletileg jobban tudja menedzselni, mert nagyobb a veszteségtűrő-képessége, de ezzel nemzetgazdasági szinten az ország devizakitettsége nem változna.

És hát nagyon is kérdéses, hogy a hedge fundok és profi befektetők számára is kemény terepnek számító devizapiacon hogyan spekulál majd az a kormány, amelyik egy lakóparkot (Ócsa) sem képes határidőre rendesen felépíteni. Ha ezeken a devizapozíciókon a kormány mondjuk veszít, akkor lényegében minden adófizető állja majd a számlát.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!