Minimum naivnak vagy baleknak tűnök

Hogy került az egész Sólyom-sztoriba?

Hurtyák Róbertet, a Sólyom másik alapítóját nagyjából öt éve ismerem, egy baráti vacsorán mutattak be minket egymásnak Békéscsabán. Utána nem volt szoros ez a kapcsolat, évekig nem is találkoztunk. Majd tavaly májusban megkeresett azzal, hogy Kardoskúton készítsünk fel egy vágóhidat arra, hogy muszlim vallási szokásoknak megfelelő „halal” típusú bárányvágásra legyen képes, a tőkehúst aztán Iránba exportálnánk. Ő többször járt már ott tárgyalni a lehetséges vevőkkel, viszont szüksége volt befektetőre, mivel a bankok elutasították. Én megvizsgáltam a projektet, és beszálltam, idén el is indulhat az üzlet.

Lucsik JánosFotó: Koszticsák Szilárd

Fotó: Koszticsák Szilárd

És tudta ellenőrizni a reménybeli iráni vevőket?

Hogyne, februárban voltam Iránban Hurtyák úrral, bemutatott a partnereknek. Most a héten (az interjú november 28-án zajlott) is Iránban tárgyalt, és újabb vevőket hozott, ez a dolog működni fog. Mindenesetre a vágóhíd miatt sokat dolgoztunk együtt, és idén februárban vagy márciusban ő mutatott be Vágó Józsefnek. Ő felvázolta nekem a Sólyom-projektet, amibe én azonnal beleszerettem.

 Vágó úr mutatott tanulmányokat, amik számadatokkal alátámasztva igazolták a várható utasszámot, repülési célpontokat és a többit. Én üzletembernek tartom magam, a kockázatvállalási készségem az átlagnál magasabb. Amikor ez az egész történet elindult tavasszal, akkor nekem ez egy vállalható kockázatú befektetésnek tűnt, persze nyilván akkor még nem ennyi pénzről volt szó. A fő motiváció viszont inkább az volt, hogy itt lehet egy olyan projekt, ami mögé felsorakozik az egész nemzet.

Akkor volt szó a titkos arab befektetőkről?

Képben voltak akkor már, de februártól májusig nagyon komoly befektetői tárgyalások mentek. Május 26-án Isztambulban pedig alá is írtuk ezt a befektetői megállapodást. Ez nem csupán egy szándéknyilatkozat volt, hanem egy több tíz oldalas shareholders agreement, ami részletesen tartalmazta, hogy melyik hónapban mennyit utalnak, azt mire lehet használni, hogyan lesznek tulajdonosok. Az első évre 12 millió eurót és 48 millió eurós hitelkeretet ígértek. Én addig elenyésző összeget fordítottam erre az egészre, amíg meg nem született ez a megállapodás.

Hogyan győződött meg arról, hogy ezek a befektetők valódiak?

Találkoztam velük Isztambulban és Dubajban is.

De öltönyös arabokat egyik helyen sem nehéz beszerezni. Leellenőrizte a cégeiket?

Ha arra gondolnak, akkor nem, nem kértem el az útlevelüket. De azért ha elmegyek egy tárgyalásra Magyarországon, és azt mondom, hogy Lucsik János vagyok, tőlem sem fogják elkérni a személyi igazolványomat.

Egy ilyen léptékű ügynél azért érdemes lehetett volna utánuk nézni.

Nézzék, az Ararat örmény brandynek úgy voltunk három évig a kizárólagos importőrei, hogy semmilyen érvényes szerződésünk nem volt. Az örmények nem is értették a kérdést, hogy minek az. Az örmény vagy éppen a keleti kultúrákban, az arab világban a bizalom az elsődleges szempont.

Holnapra akár mi is össze tudunk szervezni magának egy komoly üzleti tárgyalást jól öltözött és szakértőnek tűnő figurákkal.

De amíg nem írtuk alá a befektetői megállapodást, addig nem volt a dologban semmilyen kockázat. Egyszer elutaztam a gyönyörű Isztambulba, egyszer pedig Dubajba. Ott a Shangri-La hotelben szálltunk meg, a 44. emeleten lakosztályt béreltek nekünk, milyen kockázat volt benne? Semmiféle.

Ki volt ez a befektető?

Ez egy ománi turisztikai cég akik egy dubaji bankkal közösen finanszíroztak volna minket. A tárgyalás részben a szállodában, részben egy dubaji bankban volt. Ráadásul a tárgyalások is nagyon komolyan szakmaiak voltak. Olyan kérdéseket tettek fel, olyan aprólékos elemekbe mentek bele, hogy számomra tökéletesen biztos volt, hogy a tárgyalópartnereink tökéletes pénzintézeti szakemberek és tökéletes repülési szakemberek.

Bocsánat, de ön nem ért a repüléshez, honnan tudta, hogy ők igen?

Ezt azért még laikusként is éreztem. Olyanokról volt szó, hogy hány repülőgép milyen kihasználtsággal, mennyi repült órával, milyen költségekkel, engedélyekkel menjen.

Ennél azért létezik erősebb ellenőrzés.

Higgyék el, néhányszor végiggondoltam az elmúlt fél évet. Az elmúlt tíz évben én mint vezető, mint üzletember kialakítottam a saját üzleti és üzleti etikai felfogásomat. De most úgy látszik, hogy a metódusaim repedeznek. Viszont a saját bőrömből nem tudok kibújni, Müller Péter szavaival élve „inkább csalódok, ha kell, naponta százszor is, minthogy állandóan bizalmatlan legyek mindenkivel”. Ha arra kíváncsiak, hogy miben követtem el hibát, akkor én nem akarom azt mondani, hogy azzal, hogy úgy élem az életem, hogy megbízom az emberekben.

A befektetőket konkrétan ki hozta?

Hurtyák Róbert. Akkoriban ő már nemcsak Iránba járt, hanem a hússal üzletelt Ománban is és a környéken. Egyszerűen azt a megoldást választotta, hogy először szerez piacot, majd utána hozzá vágóhidat, ez így teljesen logikusnak tűnik.

És azt tudja, hogy az ötletgazda Vágó és Hurtyák honnan ismerték egymást korábbról?

Nem tudom. Ők kezdték el ezt szervezni, amikor én bejöttem a képbe, akkor már túl voltak egy-két tárgyaláson a befektetőjelöltekkel is. Vágóról egyébként sokan sok mindent elmondtak, de azért ő mégiscsak egy polgári repülési szakértő, tudja miről beszél. Vágó képviselte a szakmai oldalt, Hurtyák a befektetőit, és szükségük volt egy olyan magyar résztvevőre, aki az itthoni költségeket finanszírozza addig, amíg a légitársaság el nem indul. Ennek a várható kezdése augusztus eleje volt, minimális költségigénynek tűnt az üzlet várható mértékéhez képest. Ez vállalható kockázatnak tűnt.

De a befektető miért nem tudta finanszírozni a kezdeti költségeket, ha pár héttel később 12 millió eurót akart adni?

Ez egy nagyon jó kérdés, amire nem tudom a választ. A befektetőkkel én ugyan kétszer találkoztam, ezek érdemi tárgyalások voltak, de ezeket a megállapodásokat a Sólyom Airways nevében Vágó József volt jogosult letárgyalni és megkötni. Volt szó egymillió eurós kezdeti kölcsönről augusztus elején, de aztán ők ebből valamiért kihátráltak.

Az ománi befektetőnek minek dubaji bank?

Ennek a dubaji banknak elvileg egy ománi ember volt a tulajdonosa vagy igazgatója, aki érintett volt a turisztikai cégben is. De ha arra vonatkozik a kérdés, a bankszakember is tökéletesen képben volt az üzleti tervünkkel, nem úgy tűnt, mintha először találkoznának. Velük tárgyaltunk egyébként Isztambulban is.

És miért nem volt valami szankció arra az esetre, ha nem teljesítik a vállalásaikat? Ha egy lakást bérlek, akkor is szükségem van hasonlóra.

Őszintén szólva ezt a több tíz oldalas angol nyelvű szerződést ilyen részletesen nem ismerem, nem tudom, hogy abban milyen egyedi kikötések voltak. Olvastam, de pontosan erre a két mondatra már nem emlékszem. De nem bírósági úton kikényszeríthető befektetői megállapodást kötöttünk, hanem egy olyat, amiben tételesen napra pontosan benne volt a végrehajtási ütemezés. Mi egyébként el is kezdtük végrehajtani ezt, az első 3 millió eurós részlet feltétele a repülőgép aláírt bérleti szerződése volt, Vágó József ezt meg is kötötte napra pontosan.

Jó, akkor mennyit fizetett a hat lízingelt gépért?

A szerződés alapján egyszer gépenként 100 ezer dollárt a festésre, átszékezésre, műszaki költségekre, géptől függően 50-60 ezer dollár havi lízingdíjat, és gépenként háromhavi kauciónak megfelelő összeget. Ha ezt összeadjuk, ez jóval több, mint az a 160 millió forint, amit én betettem, de azért nem került sor minden gép kifizetésére. Hiszen nem utalt a befektető.

Mennyit fizetett ki addig?

Előtte összesen nagyjából az ügyvédek, az Avicraft megvétele, a Sólyom-logó és szlogenek az uniós levédetése 6 variációban, az informatikai rendszer és egyebek körülbelül összesen csak 20-30 millióba kerültek.

Mire kellett a beszállítói adatbázis egy nem működő cégnek?

A minősített beszállítói adatbázis arra jött létre, hogy a Sólyom Airwayst kiszolgálja. Abban a 90-120 napos időtartamban ugyanis, amíg a leadástól megkapja az ember repülési engedélyt, muszáj elkezdeni szervezni a beszerzéseket. Szóval ahhoz kellett az egész adatbázis, hogy az engedély után egy héttel már repülni tudjunk. Fontos, hogy semmi olyanért nem kértünk pénzt, ami utána nem teljesült. Nagy közbeszerzéseket bonyolító, jó nevű cégem van, bátran mondhatom, hogy az egész rendszer alapjaiban megegyezik a hazai közbeszerzési rendszerrel. Egyrészt transzparensen és valódi versenyeztetéssel akartuk kiválasztani beszállítóinkat, másrészt a közbeszerzésekhez hasonlóan előszűrni is akartuk a cégeket. A multik ugyanezt csinálják egyébként. (Az interjú után kapott információ szerint, a Sólyom Holding Kft. és Lucsik János megkezdték a beszállítói adatbázisba befizetők dokumentációs árának visszatérítését, és már több mint 4 millió forint értékben visszautalták a dokumentációk árát – a szerk.)

De mondjuk a Sólyom Holding rossz hírű partnere, a csalókkal teli Sales One Kft. hogy ment volna át a szűrésen?

Ők nem voltak részesei az adatbázisnak, nem is rendeltünk tőlük semmit. Ez egy egészen más mellékszála a Sólyom-sztorinak.

A Sales One Kft.-ről kérdezhetünk?

Arról nem szeretnék beszélni.

Miért?

Mert erről nem szeretnék beszélni.

Akkor ott tartottunk, hogy elkezdett létrejönni az adatbázis, amiért beszedtek némi pénzt.

Minden pályázati dokumentációnak van egy díja a pályáztatás költségei miatt, ez is így lett átemelve. Körülbelül 10 millió forint jött ebből be.

És mi lett a sorsa?

Egyáltalán nem saját zsebre ment, én pénzt egyik Sólyom-cégnél sem vettem ki semmilyen formában. Ezt a Sólyom Holding tagi kölcsönként továbbadta az Airwaysnek, és a dolgozók augusztusi bére szeptember 10-én ebből lett kifizetve. Én utaltam el, hiszen akkor még én voltam az ügyvezetője a Sólyom számviteli szolgáltató kft.-jének is.

Mit csinált ezalatt Vágó József és Hurtyák Róbert?

Tárgyaltak az irodabérlésről, a földi kiszolgálással, a reptérrel, rengeteg háttérmunkát végeztek ők is.

Mi történt akkor, amikor megvolt a szerződés, de mégse jött a biztosnak hitt pénz?

Ez volt az első pont, ahol nekem komolyan be kellett lépnem finanszírozóként. Egy óriási válsághelyzet volt, augusztus első hetében nem utaltak az arabok, de be volt jelentve, hogy augusztus 18-án hazajön az átfestett Álmos vezér nevű gép. Azért jelentettük be, mert augusztus elejére tudtuk, hogy minden ránk eső feladattal elkészülünk. A lízingcégnek is augusztus 10-i utalást adtunk meg, akik egyébként végtelenül korrekten jártak el, hiszen addig egy vasat se láttak tőlünk. Az emberek tűkön ültek, hogy mikor látják már a repülőt, egyszerűen nem tehettük meg, hogy csalódást okozunk. El kellett döntenem, hogy mennyire hiszek ebben a dologban. Az lett a megoldás, hogy lízingcég első 100 ezer dollárját kifizettem, hogy a gép haza tudjon jönni.

Ha Hurtyák hozta a befektetőt, akkor nem vonták őt felelősségre, amiért az azonnal kihátrált?

Nem kellett itt felelősségre vonni senkit. Történt ugyanis a háttérben egy másik dolog. Amikor már itt volt a gép, akkor négy pont miatt kifogást emelt a befektető a lízingszerződésben. Mi azt mondtuk neki, hogy az új kikötései nincsenek benne a befektetői szerződésben, és új határidőként a pénz utalására megadtuk nekik augusztus 29-ét. Nem utalták, felmondtuk a szerződést. De ezt sem úgy tettük, hogy lesz, ami lesz.

Fotó: Koszticsák Szilárd

Fotó: Koszticsák Szilárd

Elárulná az ománi turisztikai cég nevét?

Anélkül nem, hogy Hurtyák úrtól ne kérdezzem meg, elárulhatom-e.

Miért?

Amikor megjött a gép, akkor a reptéren Vágó József bemutatta nekünk Dobos Évát, akiről azt mondta, hogy ő Magyarország ománi konzulja. Ha megkérdezik, hogy utánanéztem-e, akkor azt kell mondanom, hogy máig sem tettem meg. (Ománban egyébként egy Saud Hamad Al-Taie nevű férfi a tiszteletbeli konzulunk – a szerk.) Ő elvileg azzal az üzenettel jött haza, hogy beszámolt a kinti kapcsolatainak a Sólyomról, és fogadni akar minket az Oman Air, szakmai befektetőként beszállnának akár. Ez nem is tűnt valószínűtlennek, hiszen pont abban két-három hétben sokat lehetett hallani arab légitársaságok kelet-európai felvásárlási szándékairól. Ezután Vágó József és Hurtyák Róbert ki is utaztak Ománba, ahol tárgyaltak az állami Oman Air vezetőjével és az ománi belügyminiszterrel is. Konkrét megállapodás nem született, de Vágónak és Hurtyáknak kifejezték befektetési szándékukat. Tehát rájuk számítottunk, amikor felmondtuk az eredeti megállapodást.

De ekkor már jött a szeptember, augusztusi bért is kellett fizetni, nem?

De, ezt megtettük a minőségi beszállítói adatbázisból befolyt tízmillióból.

Előreszaladtunk szeptember közepéig, de mennyit fizetett ki eddig?

A lízingcég közben augusztusban még jelezte, hogy felmondja a szerződést, mivel csak egy kis részét fizettük ki a gépeknek. Ekkor megkértem Vágó Józsefet, hogy hadd tárgyaljak most én az angol lízingcéggel, hat héten keresztül egyezkedtem velük. Végül belementek, hogy ütemezetten kelljen fizetni a gépeket, ahogy flottába állítjuk őket. Ekkor kifizettem a második gépért is a 100 ezer dolláros alapdíjat és 60 ezres első havi lízingdíjat. Illetve azért, hogy hazaengedjék az Álmos vezért, elkérték a háromhavi kauciót is, tehát összesen 440 ezer dollárt (mintegy 100 millió forintot) fizettem ki addigra csak a gépekért.

Miért csak október 10-én állította le a pénzcsapot?

Kiderült, vagy így utólag helyesebb, ha úgy mondom, én úgy tudtam, hogy a befektetővel nincs aláírás, itt pedig már mindenképp úgy éreztem, hogy meg kell hoznom egy nehéz döntést. Akkor álltam oda a dolgozók elé bejelenteni, hogy nincs több pénz.

Ezt csak ön gondolta így? Az üzlettársaival beszélt erről?

Azt nem tudom megmondani, hogy kinek mi járt a fejében. Az üzlettársaimmal sok mindenről beszélgettünk akkoriban.

Még ott sem került szóba, hogy volt-e valaha tényleges befektető?  Vagy hogy tényleg beszéltek-e az ománi belügyminiszterrel, aki esetleg a városban sem volt a megadott napon? Ezek a legtöbbször nem véletlenül szoktak kiderülni.

Olvastam én is ilyeneket, de ha hiszik, ha nem, annak se néztem utána, hogy az ománi belügyminiszter hol volt akkor.

És tudta, hogy Hurtyák azonnal le fog mondani, amint kiderül, hogy nincs pénz?

Én már előtte tudtam a lemondásáról, október 10-én délelőtt már az asztalomra tették a lemondását, nem indokolta. Én úgy gondolom, hogy a vágóhíd túl sok idejét vitte el.

És Vágó nem érezte felelősnek magát? Végül is Ön vitte el a balhét, amikor ő kórházba vonult.

Erről őt kell megkérdezni. De hadd mondjam el, perpillanat úgy tűnik, hogy minden, ami a Sólyom Airwaysszel történt, az fatális véletlenek sorozata.

Nem fél tovább bizniszelni velük?

Nem. Az ügyletet minősítem, nem a partnert.

Welsz Tamást már minősítette az Interpol.

Welsz nem a partnerem.

De ennek a körnek igen.

Akkor erről megint Hurtyák és Vágó urakat kell megkérdezni. Én egy hónappal később tudtam meg, hogy Hurtyák eladta a Sólyom Airwayst 3 millió forintért Welsz Tamásnak.

Hogyhogy nem tudta? Elfelejtettek szólni?

Ez egy olyan kérdés, amit majd fel fogok tenni Hurtyák Róbertnek. Egyébként október 9-én adták el, szóval amikor október 10-én bejelentettem a fizetésképtelenséget, akkor én már egy napja nem voltam semmi a cégnél, ez az amit november 10-én tudtam csak meg a sajtóból.

De ne állítsa be magát ennyire naivnak, nem kérdezte meg, hogy az mi volt, hogy október 9-én eladják a céget a tudta nélkül, 10-én gyorsan lemond az ezt végrehatjó ügyvezető, ön áll ki a dolgozók elé elmondani, hogy fizetésképtelenek, miközben a másik ügyvezető épp arra a délutánra kórházba vonul, majd egy hónap múlva a sajtóból értesül, hogy rég nincs is beleszólása semmibe?

Annyit tudok mondani, hogy higgyék el, ha valaki tisztában van a helyzet pikantériájával, akkor az én vagyok.

Azért ilyen óvatos, mert félti a vágóhidas pénzét?

Dehogy. Annak ehhez semmi köze, arra nagyságrendekkel kevesebb pénz ment.

De hogyan vehette meg a Sólyom Airwayst a Charity March, ha a Sólyom Airways a Sólyom Holding tulajdonában volt, aminek ön volt az ügyvezetője?

Úgy, hogy Hurtyák Róbert, mint ügyvezető igazgató, eladta. Amikor ő október 10-én lemondott, akkor a lemondása be lett nyújtva a cégbíróságra, hogy át lehessen vezetni a változást és őt, mint ügyvezetőt, töröljék. De a cégbíróság hiánypótlást rendelt el, de mivel a hiánypótlást nem teljesítették, az ő lemondása sem lett hatályos. Magyarul ő maradt a holding ügyvezető igazgatója. Ez számomra is november 5-én derült ki. De amikor október 9-én eladta a céget, akkor is még ügyvezető volt. Jogilag nem kérdőjelezhető meg Hurtyák úr döntése.

A Charity March vezetőjével, Welsz Tamással találkozott személyesen?

Jeleztem Hurtyák úrnak, hogy a sajtóból miről értesültem. Másnap Hurtyák összehozott nekem egy találkozót a Charity March vezetőjével, Welsz Tamással, akivel még egyszer találkoztam ugyanazon a héten. Welsz Tamás megnyugtatott, azt mondta: „János, a légitársaság repülni fog, a szükséges finanszírozási háttér megvan, és ön lesz az első, aki a pénzét meg fogja kapni.” Mondtam, hogy jó, akkor megvárom. Lehet, hogy egy külső szemlélőnek minimum naivnak vagy baleknak tűnök, de egyelőre ebben a történetben nem szenvedtem kárt. Hangsúlyozom: egyelőre. Mind a mai napig úgy tűnik, hogy a befektető mögé áll, a Sólyom Hungarian Airways repülni fog, amint a szükséges engedélyeket beszerzik, és ez egy sikeres történet lesz, némi vargabetűvel ugyan. A barátaim, ismerőseim között is vannak, akik nem értik, miért tűnik úgy, hogy ebből most kivonultam. Pedig nem vonultam ki, csak várok.

A pénzére?

Ez így nem jó kifejezés, mert önmagában a pénzem egy eszköz volt, hogy eljussunk idáig. Arra várok, hogy derüljön ki, az új befektető valóban meg akarja ezt a projektet valósítani, és beváltja-e azokat az ígéreteket, amit Vágó úrnak, Hurtyák úrnak vagy nekem tett. De ezeknek az ígéreteknek a határideje még nem járt le. Biztos, hogy lesz még egy-két fordulat, egy-két blikkfang, de azt nem tudom, hogy ezek milyen irányba fordítják majd a Sólyom történetét.

Már bocsánat, de most lesz egy elég könnyen tesztelhető határidő, a bérek kifizetése. Ha az új befektető sem fizet a hetvenvalahány alkalmazottnak bért, azért az elég érthető jelzés lesz.

Igen is, meg nem is. Először is a NAV irányába kell rendezni a tartozásokat. Ha önök azt mondják, hogy az előzmények ismeretében túlzottan optimista vagyok, akkor én ezt felvállalom.

De nemcsak az előzmények ismeretében mondjuk ezt. Hanem az alapján is, amit Welsz Tamásról tudunk. Az Interpol körözi. Mégis hogyan irányíthatná a Sólyomot, ha még egy külföldre tartó repülőre se ülhetne fel anélkül, hogy őrizetbe ne vegyék?

Nem ismerem Welsz Tamást, kétszer találkoztam vele életemben.

Ahogy nem ismerte alaposabban az állítólagos arab befektetőket sem, akiket szintén Hurtyákék mutattak be önnek.

Így van. Leültem, beszélgettem az arab befektetőkkel, de nem néztem utána annak, hogy kicsodák. Több cégem van, csináltam már mindent életemben, voltam már minden, csak akasztott ember nem. Mindezek után jött a Sólyom, ami totálisan fölforgatta az életemet. És történt egy nagyon érdekes dolog: elkezdtem egy új vállalkozást Maliban, ez a Mali Fejlesztési Holding. Fatális véletlen, hogy ez is éppen egy afrikai projekt. Amikor október 17-től 24-ig kint voltam Afrikában, majd hazajöttem, és kiderült, hogy van ez a Charity March nevű történet, és ők is Afrikában aktívak, akkor kívülről úgy tűnhetett, mintha ezt az afrikai befektetőt én intéztem volna, pedig a kettőnek semmi köze egymáshoz. Amikor Maliban voltam, október 23-án egy privát számról kaptam egy fenyegető hívást. Azt közölte a hívó, hogy ha nem szállok ki a Sólyomból, akkor tönkretesznek, lecsukatnak, lemosnak a térképről. Szó szerint ezt mondta az úriember. Amikor hazajöttem, feljelentést tettem a rendőrségen zaklatás miatt. Most jött meg a nyomozást megszüntető határozat. A rendőrség azzal érvel, hogy csak egyszer fenyegettek meg, az nem számít zaklatásnak. Nekem tíz év kemény munkám van abban, hogy idáig jutottam. Tehát tíz év vagy Sólyom? E között kell jelen pillanatban választanom. De én nagyon szeretném, hogy a Sólyom működjön. Ha kell, akkor ezért cimborálnék akár az ördöggel is.

De azzal, hogy Hurtyák Róbert az ön tudta nélkül eladta a Sólyom Airwayst a Charity Marchnak, a Sólyom Holding már nem tulajdonos. Így hiába cimborálna akár az ördöggel is, a légitársasághoz már elég kevés köze lenne.

Igaza van. De önök csak a mai helyzetet látják, azt nem, hogy holnap mi lesz.

Jó, ne vicceljünk, hát ennyi erővel holnap akár mi is a British Airways tulajdonosai lehetünk, ami nyilvánvaló hülyeség.

Hangsúlyozom: a mai helyzetet önök jól látják.

De miből gondolja, hogy ez a helyzet megváltozik?

Bízom a jó szerencsében.

Amikor az üzlettársai visszahívták önt a Sólyom Holding ügyvezetői székéből, akkor azt mivel indokolták?

Nem indokolták.

Ez a lehető legfurcsább. Hármuk közül csak ön rakott pénzt az üzletbe, a kirúgását nehéz nem hátba szúrásként értelmezni, főleg úgy, hogy Vágó és Hurtyák is tudja, mennyire szívügye önnek a Sólyom.

Önök, kívülállók számára valószínűleg ezt tényleg nem lehet másképp értelmezni. De azt ne felejtsük el, hogy én a Sólyom Holdingnak továbbra is tulajdonosa vagyok. Mivel az új befektetőt Hurtyák úr és Vágó úr hozta, azt gondolom, hogy ők azt látták szükségesnek, hogy ne én legyek az ügyvezető.

Ki fenyegethette meg?

Nem tudom.

Sejtése sincs?

Nincs. De nem tulajdonítok neki nagy jelentőséget. Ha a jövő úgy hozza, hogy még lehet szerepem a Sólyomban, akkor biztos el fogom vállalni.

Árulja már el: miért üzletel még mindig Hurtyák Róberttel? Szerintünk ez nemcsak nekünk érthetetlen, de azoknak is az lesz, akik majd ezt az interjút fogják olvasni.

Azért, mert van egy jó projekt, amit majd meg fogunk valósítani.

Feltételezzük, hogy már máskor is előfordult, hogy valaki átvágta.

Persze, de ez a vállalható kockázat határain belül van. És most nem a 160 millióról beszélek, hanem az elvről. Tudják, én utálok ezredik lenni a sorban, ezért mindig ki kell találnom valamit, ami új, innovatív, érdekes. Utálom az állóvizet. Én máshogy gondolkodom az üzlet világáról, mint mások. Ezért nem is tudok racionális magyarázatot adni, miért üzletelek mindezek után is Hurtyák úrral.

Tudja, hogy az a 160 millió forint mire ment el, amit befektetett a Sólyomba?

Igen, mindennek fillére pontosan megvolt a helye.

Hurtyák vagy Vágó kapott fizetést?

Úgy gondolom, hogy nem.

Tudja vagy csak gondolja?

Én nem utaltam nekik fizetést. A Holdingból egészen biztos nem kaptak fizetést. A Holding egyébként tagi kölcsön formájában adott pénzt a Sólyom Airwaysnek.

Tehát ezek szerint azt, hogy mire ment el pénz, ki kinek utalt, végig tisztán látta.

Nem. Szeptember 18-ig láttam át. De utána, amit adtam, 160 ezer dollárt, azt közvetlenül utaltam a lízingcégnek. Ezért gondolom, hogy ők nem vettek fel fizetést.

Maradt a Sólyom Airways számláján pénz szeptember 18-a után?

Nem gondolom, hogy maradt utána pénz, hiszen addig is én finanszíroztam a projektet. A 160 millióból addigra semmi nem maradt.

Mi a teendő, ha februárra felszámolják a Sólyom Airwayst?

Erre a kérdésre majd akkor fogok válaszolni, ha ez megtörténik. De szerintem a Sólyom repülni fog, erre fogadhatunk is akár egy üveg pezsgőben.

Rendben, fogadjunk.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!