A könyv olvasásánál ez az első pont, ahol komolyabban meg kell torpannom. Wiedermann Paretónak tulajdonítja a gondolatot, én kicsit másképp emlékszem a 80/20-as szabályra.
"A cél elérése érdekében hozott intézkedések hatékonysága orrnehéz. Az eredmények 30 százalékát a kitűzött intervallum első egy százaléka hozza, az első 5 százalékban 50 százalék, az összes eredmény 80 százaléka az intervallum első 20 százalékában valósul meg. Matolcsy komolyan vallja-e nézetet, és szinte valamennyi feladat végrehajtását ezek szerint ütemezi."
Ebben a formában ez így nehezen értelmezhető. Ha egy hét a kitűzött intervallum, akkor keddig megtörténnek a nagy dolgok, ha meg egy nap, akkor már délelőtt? És ha egy év? A dolog már csak azért is zavarba ejtő, mert állítólag erre a szabályra hivatkozva öntötték bele a nyugdíjpénzeket az adósságcsökkentésbe. Mert valami "naggyal kell kezdeni."
Bizonytalan lépésekkel haladok tovább.
Kik, miért és hogyan támadták meg Magyarországot? Hogyan cselezte ki Matolcsy György a ravaszkodó spekulánsokat? Hogyan rakta össze öt perc alatt egy papírfecnin a költségvetést? Milyen barátokat és ellenségeket szerzett Brüsszelben? Mért tört össze Simor András egy poharat a Parlamentben? Minden kiderül Wiedermann Helga most megjelent Sakk és Póker című könyvéből, amelynek elolvasását percről percre tudósítjuk.
Az Alcyon Plejádok "ALCYON PLEJÁDOK 9. Az elit összeomlása és a Bilderberg-csoport, NWO és a fényes lények megmentő akciója" című ismeretterjesztő Youtube-videója a következőképpen magyarázta ki önmagát:
Az Új Világrend (NWO "hatalmi visszaéléseinek" vizsgálatát folytatva szeretnénk kifejteni, hogy mi történik "a monarchiákkal" amelyekről, úgy tűnik, hogy szintén nem "jó úton haladnak". Például, Beatrix, királynő úgy döntött, hogy "elhagyja a trónját". Ne felejtsük el, hogy Beatrix királynő "egy náci SS hivatalnok lánya", aki a "Bilderberg Klubot" alapította mely találkozóinak a királynő máig is "rendszeres résztvevője". Ezenfelül, "a világot irányító klub tiszteletbeli tagja", és David Rockefellerrel együtt, a találkozóik szervezője".
Most pedig jöjjön, aminek jönnie kell:
Érdekes történetről emlékezik meg Csath Magdolna, Pongrátz Gergely-érdemkeresztes közgazdász. 1996-ban ugyanis a Bilderberg-csoport találkozója Torontóban volt, ahol viszont váratlan dolog történt: kiszivárgott, hogy a csoport fel akarja osztani Kanadát. A terv szerint Quebec tartomány elszakadt volna, és Kanada maradéka az USA-hoz csatlakozott volna.
A média ezt Csath szerint viszont csúnyán elhallgatta, mivel a a médiabirodalom döntő hányada a Bilderberg csoport tagjainak tulajdona. A terv viszont valahogy kiszivárgott az egyik legnagyobb kanadai újsághoz, a Toronto Starhoz. A kanadaiak pedig Csath szerint kemény emberek, ezért "az egyszerű dolgozók, írók, kiadók, újságírók, sőt rádió- és TV riporterek is fittyet hányva annak, hogy kinek a tulajdonában vannak a lapok, a TV és rádió csatornák, világgá kürtölték az igazságot, amit azután az emberek nagyon hamar és széles körben ismertek meg".
Így akadályozták meg a gyíkok Bilderberg-csoport támadását.
De vissza a valóságba! Az ECOFIN dönteni készült a hiányeljárással kapcsolatban. A sorsdöntő tanácsi üléseken ilyen kérdésekben mindig szavaznak. A magyar Külügyminisztérium azonban az ülést megelőző percekben arra próbálta rábeszélni Matolcsyt, hogy ne kérjen szavazást.
Bár ez hazaárulással lett volna egyenértékű, és a miniszter világossá tette, hogy mindenképpen szavazást fog kérni, akkor is, ha egyedül marad és mindenki leszavazza, a Külügyminisztérium képviselői ragaszkodtak ahhoz, hogy ne kockáztassa meg a teljes vereséget. A külügyi oktatás közben megszólalt Matolcsy telefonja, a vonal másik végén Orbán Viktor volt.
A miniszterelnök egyenesen és világosan beszélt: mindenképpen kérjél szavazást. Ekkor derült ki, egyformán gondolkodtak most is, mint mindig. Több ezer kilométer távolságra is működött az a szoros szellemi kapcsolat Orbán Viktor és Matolcsy György között, amely ott áll, ha láthatatlanul is, Magyarország elmúlt években elért gazdaságpolitikai sikerei mögött.
A miniszter elég keményen lobbizott az európai pénzügyminisztereknél, hogy ne döntsenek számunkra hátrányosan a túlzottdeficit-eljárásról. Tényleg minden trükköt bevetett, ez egy nagyon izgalmas rész, ajánlom mindenkinek. Minden szpojlerezés nélkül csak annyi, hogy ebben is van küldönccel érkező papírfecni, titokzatos telefonhívások, és dohogó Olli Rehn.
Wiedermann Helga a könyv végén még ír egy kicsit arról, hogy Matolcsy hogyan lett jegybankelnök, és hogy erről mindenki le akarta beszélni Orbánt, de Orbán nem hagyta magát. De külön megemlékezik az Index hírportálról, szerinte nagyon sok rosszat írtunk a gazdasági miniszterről.
Például ezt.
De külön kiemeli egykori kollégánkat, Baksa Rolandot, akit az Index mintha kizárólag rájuk állította volna. A könyv írója így emlékszik:
Újságírónk kizárólag a régi Pénzügyminisztérium épületéből igyekezett minden belső használatra készült munkaanyagot megszerezni, hogy azokból olyan cikkeket gyártson, amelyek szakmai körökben megrökönyödést váltanak ki. Pár hónapon belül azonban sikerült ezeket a belülről szivárgó információs csatornákat lezárnunk, így muníció híján emberünk támadása is alábbhagyott.
De az Index "támadásainál" is jobban fájt, amikor "Matolcsy György lejárató kampányába a Magyar Nemzet is bekapcsolódott". Ezt már övön aluli támadásnak tartotta Wiedermann.
Vége a könyvnek.
Wiedermann Helga Sakk és Póker könyve fontos kordokumentum egy a vesztében is győztes kormányról és az erőkkel dacoló miniszteréről, tényleg érdekes olvasmány.