Devizahitelek: most mi a teendő?

Nagy most a háborgás a kormány múlt héten benyújtott devizahiteles törvényjavaslata körül. A Kúria korábbi álláspontját felülbírálva lehetővé tette, hogy a kormány semmissé tegye az árfolyamrést, és az egyoldalú kamatemeléseket is semmisnek feltételezze. Így ez a két pont egész egyszerűen kiszedhető a szerződésekből. A kormány pedig így is tett, és most arra készül a törvényjavaslatban, hogy deviza- és forinthitel-magánszerződések százezreit írja át.

Az biztos, hogy azoknál, akik kedvezményes árfolyamon végtörlesztettek, tárgytalan az egész kérdés. Az egyoldalú kametemelések miatt viszont az összes magyarországi hitelszerződés függő helyzetbe került: a banknak mindenhol le kell majd vonniuk a tartozásból és a soron következő törlesztőrészletekből is.

Ehhez képest sok kérdés maradt nyitva, köztük az, hogy mit érdemes most csinálni. Vegyük végig őket sorban:

• Visszakapok-e pénzt, ha igen, mennyit, és mikor?
• Abbahagyhatom-e a fizetést?
• Mi lesz velem, ha pereltem?
• Tényleg forintosítani fogják az összes szerződést?

Tehát akkor csökkenni fog a tőketartozásom és a törlesztőrészletem is. De mennyivel?

Ha szabad felhasználású devizahitele van, akkor már mától, július 1-jétől is csökkenni fog a törlesztőrészlete – igaz, csak kis mértékben, nagyjából 1 százalékkal. A bankok ugyanis a tavaly elfogadott hitelintézeti törvény előírása miatt máris áttérnek az MNB középárfolyamára ezeknél a hiteleknél is, ahogy a lakáshiteleknél már négy évvel korábban megtették.

A most elfogadás előtt álló törvény hatására viszont csak lassan fog kiderülni, hogy hogyan változott meg a helyzet. Az adósok addig csak tippelhetnek.

Itt mindenkinek elő kell venni a papírjait, és számolnia kell – és így sem lehet pontosan megmondani, hogy a bankok mire fognak jutni. Mert alapvetően ők fogják megmondani, hogy mennyivel tartozunk kevesebbel, és mennyivel kell a jövőben kevesebbet fizetnünk.

Az árfolyamrés egyik részét viszonylag egyszerű kiszámolni.

• Meg kell nézni, hogy a bank eredetileg mennyit folyósított forintban.
• Ezt a forintösszeget el kell osztani a bankunk aznapi eladási forint/svájci frank árfolyamával,
• majd az MNB középárfolyamával (amit itt tud megnézni).
• Ezt a két számot pedig ki kell vonni egymásból.

Tehát ha mondjuk folyósított a bank 2007-ben 7 millió forintot egy svájci frankos devizahitel-szerződés szerint, az aznapi 150 forintos eladási árfolyam mellett, az MNB svájci frank középárfolyama viszont 151 forint volt, akkor visszajár 291 akkori svájci frank, tehát 43,9 ezer forint. Ha nagyobb volt a különbség a két árfolyam között, akkor valamivel nagyobb. Elég nagy volt a szórás egyébként a bankok között: fél és 4 százalékos eltérés volt az árfolyamok között.

Ámde nem csak a folyósításnál volt árfolyamrés, hanem a törlesztésnél is. Itt minden havi törlesztésnél meg kell néznünk, hogy mekkora volt a különbség a bank akkori vételi árfolyama és az MNB-közép között, és apránként összeadni a számokat. Ha lakáshitelünk van, akkor csak 2010-ig, hiszen ekkortól már középárfolyamon számították a törlesztőt – a többi hitelnél viszont egészen máig.

Ennél bonyolultabb számítás az egyoldalú kamatemelés hatása. A bankok 2008 nyara után több hullámban egészen jelentősen emelték az ügyfelek által fizetett kamatokat. Olyan is volt, hogy nem emeltek ugyan kamatot, de hiába csökkentek az országkockázatok, nem csökkentették őket. Nem világos a törvényből, hogy most vissza kell-e térni a szerződéskötéskor megállapított kamathoz, vagy sem.

Mivel az ügyfelek felé nem volt igazán átlátható, hogy hogyan számolták a bankok a kamatfelárat, ezért most szintén nehéz lenne csak a törlesztési értesítők alapján számolgatni. De alapvetően itt is össze kell adni havonta azt a tőkére vetítve évente 1-3 százalékos többletet, amennyivel többet fizettek a banknak az évek folyamán.

Ok, de mégis mennyire számítsak, és mikor fog ez kiderülni?

A bankok kaptak egy kis időt a számolgatásra, az árfolyamrésnél például három hónapot. Ráadásul az a törvény még nem is készült el, ami meghatározná, egészen pontosan mi alapján kell majd számolniuk. Az egyoldalú kamatemeléseknél pedig elsőre még próbálkozhatnak a bíróságon, számolni talán ráérnek a peres út után is.

Mint fentebb láttuk, több százezer lakossági devizahitel-szerződés van, ha az összes forint- és vállalati szerződést is hozzávesszük, akkor már milliónál is jóval több. Ezeket egyenként végignézni a bankoknak is nehéz feladat, valószínűleg nem is fognak túlzottan mással foglalkozni a következő hónapokban.

Az MNB valószínűleg szúrópróbaszerűen ellenőrizni fogja a bankokat, de még ők sem tudják pontosan megmondani, hogy kinek mennyi járhat vissza. Erre utalhat, hogy míg a piaci becslések a teljes bankrendszer szintjén 400 milliárd forint körül ingadoztak, addig az MNB alelnöke a napokban elég nagy hibahatárral, 600-900 milliárd forint közötti hatásról beszélt (ez utóbbiba talán beleértette a forintosítás későbbi hatását is).

Nem biztos még az sem, hogy mikortól tarthatjuk elévültnek a bankok tisztességtelenségét. Rogán Antal fideszes frakcióvezető tegnap azt ígérte, hogy ezt egy módosító javaslat fogja tisztázni a közeljövőben, méghozzá természetesen a bankokkal szemben lehető legszigorúbb módon.

Rogán arról is beszélt, hogy azt is csak egy jövőbeli törvényben fogják kiötletelni, hogy a banknak készpénzt kelljen-e visszaadnia az adósoknak, vagy a tőketartozásból írják-e le a visszajáró összeget. Ez az adósok nettó pénzügyi vagyona szempontjából mindegy, de a vásárlóerejük szempontjából egyáltalán nem.

Mi lesz, ha nem fizetek, amíg bizonytalan a helyzet?

Nagy baj.

Nincs mit tenni, bízni kell, hogy idővel a bank le fogja vonni a tartozásból a jogtalanul beszedett pénzeket. Amíg viszont ezt nem állapítja meg, fizetni kell változatlanul. Aki felhagy a fizetéssel, rövid idő alatt kezelhetetlen tartozást halmozhat fel.

Mi lesz a perköltségemmel, ha korábban bepereltem a bankomat?

Ez most egy elég fontos kérdés. Nem mindegy, hogy az a több ezer adós, aki perre ment a bankjával, vissza fogja-e kapni az eddig felhalmozott több tízezer forintos perköltségét. A bíróságok pergyőzelem esetén nekik ítélnék a perköltséget.

A törvény elfogadásával viszont el fogja veszteni az alapján ez a rengeteg per, amit az árfolyamrés és az egyoldalú kamatemelések miatt indítottak. A kormány törvényjavaslatának 16. paragrafusában pedig az szerepel, hogy a törvény „fel fogja függeszteni” ezeknek a pereknek a tárgyalását. Egészen addig, amíg nem lesz egy „külön törvényben tárgyalt intézkedés”.

Így aztán elképzelhető, hogy a kormány egy új törvényben előírja majd a bankoknak, hogy fizesse meg az adósok perköltségeit, de az is, hogy nem. Utóbbi esetében csúnyán cserbenhagynák a pereskedőket.

Jó lesz, ha tényleg forintosítani fogják ősszel a devizahiteleket?

Nem biztos. A kormány és a kormánypárt környékén gyakran felmerült az utóbbi időben, hogy az árfolyamkockázaton is jobban kellett volna osztoznia a bankoknak az adósokkal.

Ezért a kormány már meg is ígérte, hogy ősszel forintosítani fogják az összes devizahitelt, karácsonyra pedig már ismeretlen lesz az a fogalom. Méghozzá kedvezményes árfolyamon – csakhogy a Kúria ítélete a másik két ponttal ellentétben erre az átváltásra már nem jogosítja fel a kormányt.

Az árfolyamkockázat azért igazán fontos, mert a tőketartozás emiatt szállt el (a törlesztőrészlet viszont nagyjából ugyanakkora mértékben ugrott meg a kamatemelések, mint az árfolyamváltozás miatt). Viszont ez kétélű fegyver: a forint nemcsak gyengülni tud, hanem elvileg erősödni is, márpedig ha forintosítanánk, akkor az esetleges forinterősödést már nem tudnák kihasználni az adósok.

Nagy Márton, az MNB pénzügyi stabilitásért felelős ügyvezető igazgatója pedig arra a következtetésre jutott még négy éve ebben a tanulmányban, hogy a hitelek egyszeri forintosítása egyáltalán nem szüntetné meg az ország sérülékenységét, hanem akár még növelné is azt. A lakosság nyitott devizapozícióját (és az ezzel járó kockázatokat) egyszerűen megvenné valamelyik másik gazdasági szektor. Ha az állam, akkor még jobban eladósodnánk, ha pedig külföldi befektetők, akkor a kockázati felárak miatt még többet kellene fizetnünk.