Zsuzsanna
-1 °C
10 °C
Index - In English In English Eng

Ez most a világ legnagyobb tőzsdei sztorija

000 Hkg10096052
2014.09.19. 16:50
A történelem harmadik legnagyobb tőzsdei részvénykibocsátását csinálta meg az Alibaba, amivel 21,8 milliárd dollárt kerestek. A cég gyakorlatilag dominálja Kína online kereskedelmi piacát, és az elemzők még hazai pályán is növekedést várnak, bár az Amazont és az Ebayt is megszorongathatják a világpiacon. A legnagyobb kockázatot viszont a kínai kormány jelenti, amely egy rosszabb pillanatában lenullázhatja a céget. Kérdés, hogy ez elriasztja-e majd a befektetőket.

21,8 milliárd dollárt keresett a kínai e-kereskedelmi óriás, az Alibaba eddig a cég pénteki tőzsdei részvénykibocsátásával, amellyel minden eddig tőzsdére lépő amerikai céget megelőzött. A cég így 167,6 milliárd dollárt ér, és csak két kínai bank, az Agricultural Bank of China és az ICBC részvénykibocsátása előzte meg, 22 és 22,1 milliárd dollárral.

Jelenleg úgy tűnik, hogy ennél jóval többet fognak keresni, mivel a bevezetési árhoz képest akár 20-30 százalékot is ugorhat az ára az első tőzsdei napján.

A cég, amit gyakran emlegetnek a Google, az Ebay és az Amazon keverékeként, ezzel nemcsak a Szilícium-völgyet, de a teljes kínai gazdaságot is felforgathatja azzal, hogy bevezették a részvényeiket a New York-i tőzsdére.

Egyelőre úgy tűnik, hogy a befektetők nagyon lelkesek, viszont olyan buktatók vannak az Alibaba-sztoriban, amelyek pillanatok alatt lenullázhatják a cég értékét. Egyelőre úgy tűnik, hogy sokan be merik vállalni ezeket a kockázatokat.

De miért megy egyáltalán tőzsdére a cég?

Nagyjából azért, hogy pénzhez jusson, de azért nem ennyire egyszerű a dolog. A cégek kétfajták lehetnek: nyíltak és zártak. Amikor egy cég zárt, akkor tulajdonosai saját bevételeiken túl hiteleken keresztül tudnak pénzhez jutni, cserébe nem sokat kell elárulniuk a cégük működéséről az alapvető infókon kívül, amikről a hatóságoknak kell tudniuk, hogy kiszűrjék a csalókat.

Amikor viszont egy cég nyílt, bárki vehet a részvényeiből, viszont cserébe a részvénytulajdonosokat be kell avatni bizonyos alapvető üzleti infókba. A legtöbb kisvállalkozás zárt, de attól, hogy egy cég nagyra nő, még nem feltétlenül vezetik be a tőzsdére: az IKEA-ról például biztos nem gondolta volna, de egy zárt részvénytársaság.

A tőzsdére lépés viszont pont emiatt egy elég komoly bizalmi kérdés. A leendő új részvényesek ugyanis nem látnak bele a cég működésébe, ezért nagyon sok múlik azon, hogy a tulajdonos mennyire hiteles sztorival tud előjönni arról, hogy mégis miért éri meg a cégébe fektetni.

Egyszer már elbuktak, most nem akarnak

Mégis mi ez az Alibaba?

Online vásárlással, online fizetési rendszerekkel, cégek közötti értékesítéssel, szállítmányozással, nagykereskedelemmel és felhőalapú számítógépes rendszerekkel. És ezzel rengeteget keresnek. Felhőalapú szolgáltatásaik is vannak, de az igazán nagy pénz a kínai Ebayből, a Taobaóból jön, amely egyike az internet 20 leglátogatottabb oldalának: itt főleg kínaiak árulhatják egymásnak a cuccaikat. A másik nagyon jól futó oldaluk pedig a Tmall, ahol olyan nyugati cégek is kereskednek, mint a a Nike, a Levi's és a Disney.

Az Alibaba-részvények kibocsátási árát 66 és 68 dollár között határozták meg, de most úgy tűnik, bőven nyolcvan felé is mehet az ár az első napi tapasztalatok alapján. 

De mit vártak az elemzők a kibocsátás előtt?

Aswath Damodaran a New York-i Egyetem Stern Üzleti Iskolájának professzora, a vállalatértékelés egyik sztárja 161 milliárd dollárra értékelte a vállalatot, így arra tippelt, hogy a részvénykibocsátás után a cég értéke bőven 160 milliárd fölé kúszhat. Más elemzők viszont attól sem riadtak vissza, hogy akár 200 milliárd dollárra taksálják a vállalat értékét a tőzsdei bevezetés után.

A vállalat ehhez képest 155 milliárdra értékelte önmagát, amellyel a most 160 milliárdot érő Amazon mögé fér fel a legértékesebb techcégek listáján.

Ez viszont az Economist cikke szerint szerénységről árulkodik. A lap találgatása szerint a cég azért nem akarta túlárazni a részvényeit, mert nem akarta úgy elbukni a részvénykibocsátást, ahogy a Facebook. A túlárazott Facebook-részvények ugyanis zuhanni kezdtek a 2012-es kibocsátás után, amit azóta persze behozott a cég, de mégis bukásként könyvelték el. Az is óvatosságra inti a menedzsmentet, hogy sok amerikai befektető ferde szemmel nézhet a kínai cégekre, hiszen más kínai cégek részvénykibocsátásaival is akadtak gondok a közelmúltban.

A vezetés azért is lehet ennyire óvatos, mert a cég egyik oldala, a cégek közti kereskedelemmel foglalkozó Alibaba.com hongkongi tőzsdére való bevezetésekor annyira felülárazták a cég részvényeit, hogy végül nem is vezették be a tőzsdére a vállalatot.

Nem a levegőbe beszélnek

Pedig a cég elég meggyőző eredményeket tud felmutatni: a kínai internetes kereskedelem piacának nyolcvan százalékát dominálja, és felhasználóinak száma kétszerese annak, amennyit a két legnagyobb versenytársa, az Amazon és az Ebay együttesen tud felmutatni.

2013-ban 250 milliárd dollárnyi forgalmat bonyolított le, míg az Amazon például csak százat, viszont Jeff Bezos cégéhez képest előnye, hogy még nem ad el közvetlenül termékeket, csak fórumot kínál az egymással és cégekkel bizniszelő kínaiak számára. Ha ezt a bizniszt is beindítják, az további növekedési lehetőséget jelent majd.

Az sem elhanyagolható tényező, hogy hogy az Alibaba dominálja a világ legnagyobb okostelefon-piacát, és a kínaiak számítógépek szempontjából is hatalmas keresletet jelentenek. Az árbevétel tehát a közeljövőben masszívan nőni fog.

És itt kell megemlíteni a részvény túlárazottsága mellett kardoskodók egy komoly érvét, mégpedig azt, hogy a cég kínai monopolpozícióját sikeréhes és innovatív helyi cégek fogják kikezdeni: olyan cégek, mint a JD, a Baidu és a Tencent. Ezek mellett gondot jelenthet még, hogy a kínai Kommunista Párt nem biztos, hogy örülni fog annak, ha az Alibaba, amelyik már most gigantikus mennyiségű adatot halmozott fel a kínaiakról, még nagyobbra nő.

Akkor vegyek Alibaba-részvényeket?

– teszi fel Damoradan a kérdést, amit legalább egy gondolatkísérlet erejéig mi is feltehetünk.

A döntés előtt viszont még érdemes két dolgot áttekinteni, mivel ezek közül az egyik óriási buktatója lehet az egész Alibaba-sztorinak, a másik pedig a klasszikus tőzsdei cégektől eltérő feltételekkel állítja szembe a részvénytulajdonost, ami szintén elbizonytalaníthatja azt, aki jó helyen akarja tudni a pénzét.

Emiatt dőlhet a kártyavár

Kezdjük a kevésbé rosszal: a tőzsdére bevezetett cégeknek értelemszerűen bárki tulajdonosuk lehet, aki már egy részvényt is megvásárol. Emiatt azért, hogy beleszólhassanak abba, hogy mi legyen a tulajdonukban lévő céggel, általában legalább arra lehetőségük van, hogy megszavazzák az igazgatósági tanács tagjait. Az Alibaba viszont teljesen szokatlan módon valahogy elérte, hogy a NYSE úgy fogadja be a céget, hogy a cég belső előírásai alapján a tanácsot egy meghatározott csoport választja, így a részvényeseknek nem sok beleszólásuk lesz a cég ügyeibe. Ugyanezt egyébként a hongkongi tőzsde nem engedte meg a cégnek.

Ez minimum fura, de bevállalható kockázat. Amiből viszont tényleg nagyon nagy gáz lehet, az az, hogy a részvénytulajdonos valójában nem az Alibaba tulajdonosa lesz, hanem egy kajmán-szigeteki offshore cég. Ez egyébként a kínai cégek sajátos szabályozása miatt van így, és azért alakult ki, hogy a kormány a számára politikai szempontból érzékeny iparágakat – mint az internet és a telekommunikáció – megfelelő módon tudja kézben tartani.

Az ilyen cégek ezért két részből állnak: egy kínai részből, amely a valós céget jelenti, és egy külföldön bejegyzett cégből, amiben nem kínaiak is tulajdont szerezhetnek, és százszázalékos irányítási joga van a kínai cég felett.

Kínában azonban gyorsan változhatnak a dolgok, ha nem fogják tudni fenntartani azt az elképesztő tempójú növekedést, amit évtizedek óta diktálnak. És ha a kormány valamiért úgy döntene, hogy már nem garantálja a kajmán-szigeteki cégnek az irányítási jogokat, a részvényesek pillanatok alatt egy lenullázott cég tulajdonosaivá válhatnak.