Görögországban csap össze Putyin Brüsszellel

461880494
2015.01.30. 15:52
Még alig alakult meg az új görög kormány, máris egy csomó minden történt, amitől a befektetők pánikolnak. Máris lefújtak például egy pár intézkedést, amit a hitelezőik vártak volna tőlük. Közben viszont nem csak a hitelről van szó: egy ideig úgy tűnt, beigazolódik az, amitől a nyugat-európai politikusok féltek, és a görögök beállnak az oroszok mögé. Az is lehet persze, hogy az egész csak az EU-EKB-IMF-hitel újratárgyalásáért folytatott játszma része, de közben látszik az orosz szál az új görög kormányban. Vajon indokolt a pánik? Tényleg oroszpárti az új görög kormány, vagy csak jól taktikáznak? És a legfontosabb, mi lesz a hitellel?

Még csak néhány intézkedést hozott a görög választásokat vasárnap megnyerő Sziriza, de a piacok már pánikolnak a baloldali párt győzelme miatt. Szerda este Standard & Poor's nemzetközi hitelminősítő jelezte, hogy leminősítheti a görög adósságállomány besorolását, a Fitch pedig még a múlt héten rontotta negatívra Görögország adósbesorolását.

Az S&P és a Fitch is valami olyasmivel indokolta a pesszimizmusát, hogy a Sziriza olyan ígéretekkel kampányolt, mint például a minimálbér emelése, a tervezett költségvetési többletre irányuló cél fellazítása, vagy a nyugdíjak emelése. Ez pedig szerintük nem felel meg az IMF-ből, az Európai Bizottságból és az Európai Központi Bankból álló trojka elvarásainak, amit a pénzügyi mentőövért cserébe szabtak meg a pénzügyi válságba került országgal szemben még korábban, az előző kormányok idején. 

De nem csak a hitelminősítők nem örültek az új kormánynak: amikor kedden Alekszisz Ciprasz, az új miniszterelnök bemutatta a kormány tagjait, az athéni tőzsde indexe több mint hat százalékot esett. De tényleg indokolt ez a pánik? Egyáltalán mi történt a görög politikában a radikális baloldali Sziriza vasárnapi választási győzelme óta?

Jobb-bal, jobb-bal, nem értünk egyet, de leszámolunk a trojkával

A Szirizának az elnyertnél több parlamenti helyre volt szüksége a kormányalakításhoz, ezért koalíciót kellett kötniük. Eredetileg leginkább azt várta mindenki, hogy a Szirizánál kevésbé balos To Potamival szövetkeznek majd. Ennek ellenére viszonylag gyorsan megegyeztek a jobboldali nacionalista Független Görögökkel. 

A hitel

Ahogy a válság betette a lábát Európába, a görög állam egyre nehezebben tudta magát finanszírozni, hiszen ahogy kiderült, hogy a görög gazdasággal is nagy bajok lesznek, a befektetők egyre drágábban voltak csak hajlandóak görög államkötvényeket venni. Ez az egész odáig durvult, hogy mivel már senki nem volt hajlandó a görögöket pénzelni, az államcsőd elkerülése érdekében 2010-ben a görög kormány 110 milliárd eurós mentőövet kapott az IMF-ből, a Bizottságból és az EKB-ből álló trojkától. 

Mivel a dolgok nem mentek túl jól, ehhez egy évvel később még hozzácsaptak egy 130 milliárdos hitelcsomagot. Ez így összesen 240 milliárd euró, ami a görög mentőövet az egyik legdurvább ilyen hitellé teszi, amit valaha ország kapott. Összehasonlításképpen: az ország GDP-je tavaly kicsivel volt több mint 182 milliárd euró, tehát nem érte el a hitel teljes összegét.A pénz persze nem volt ingyen, cserébe brutális megszorításokat kellett végrehajtani, ami a közszférában durva leépítésekkel és bércsökkentésekkel járt, de kiterjedt mindenféle szociális juttatások visszavágására, volt benne egy csomó adóemelés, és az állami vagyon jelentős részét is ki kellett árusítani.

A hitel legnagyobb része a lejáró hitelek teljesítésére ment el (81,3 milliárd euró), szintén sokba került a görög bankok feltőkésítése (48,2 milliárd euró), hiteltörlesztésre (45,9 milliárd euró), és a kamatok törlesztése (40,6 milliárd). Az állami költségvetés mindössze 27 milliárd eurót használt fel a hitelből.

Ez később megnehezítheti majd a közös kormányzást, hiszen a választásokon 4,8 százalékot elérő, 13 mandátumot kapó jobboldali párt bevándorlás- és multikultiellenes, és szívesen látná az ortodox egyház nagyobb befolyását a görög oktatási rendszerben. Ezen kívül a homofób és idegengyűlölő megnyilvánulásoktól sem riadnak vissza. Az egyetlen közös pont a két párt között a megszorítások elutasítása, és az, hogy valamit kezdeni akarnak a trojka hitelével.

Bár a hitellel kapcsolatban még nem született komoly döntés, a kormány addig sem tétlenkedett.

Az új energiaügyi miniszter például egyből bejelentette, hogy leállítják az állami energiacég privatizációját, amit az előző kormány a nemzetközi hitelért cserébe vállalt. Erre a tőzsde a kormányalakításhoz hasonlóan katasztrofálisan reagált: egy nap alatt kilenc százalékot esett a tőzsdeindex - 2012 szeptembere óta nem látott mélységbe.

De nem ez volt az egyetlen trojkával szembemenő lépésük. Azt is bejelentették, hogy nem adják el a pireuszi kikötő még görög állami tulajdonban lévő részét. A 67 százalékos részesedésre többek között egy kínai állami cég, a Cosco-csoport is pályázott, ők egyébként korábban kisebbségi részesedést szereztek a kikötőben.

De nem csak a privatizáció leállításával kapcsolatos intézkedéseik voltak: a kormány programjában az is szerepel, hogy az a tízezer állami alkalmazott, aki a megszorítások miatt vesztette el a munkahelyét, újra munkába állhat. Az elmúlt időszakban a kirúgott közszolgák jelképeivé váltak a tüntetések állandó szereplői, a piros gumikesztyűs takarítónők, akiket a pénzügyminisztériumból bocsátottak el (róluk egyébként a BBC közölt érdekes riportot, ezt itt olvashatja). A kormány most azt jelentette be, hogy ők lesznek az elsők, akik visszakapják a munkahelyüket.

És mi a helyzet a hitellel?

Milyen hitelt akar Varufakisz?

„Ha elfogadjuk az Európai Bizottság előrejelzését, miszerint a következő húsz évben a görög gazdaság átlagosan évi öt százalékos növekedésre lesz képes, és ez reálisan be is következik, akkor a főként várhatóan állami intézményi, nemzetközi intézményi befektetők jól járnak, mert évi ötszázalékos kamatjövedelemre tehetnek szert"– mondta a gazdaságpolitikus egy interjúban. A gazdasági miniszter szerint ha mindez nem valósulna meg, akkor a hitelezőknek kevesebbel kellene beérniük, de így legalább osztoznának az esetleges, nem irreális görög gazdasági sikerekből, de semmiképpen sem lennének érdekeltek Görögország kudarcában.

Ahogy azt várni lehetett, a pénzügyminiszteri posztot a párton belül mérsékelt technokratának tartott Janisz Varufakisz kapta meg. Varufakisz korábban Athénban, Angliában és az USA-ban is tanított közgazdaságtant, és kifejezetten sokat foglalkozott az eurózónával. Róla már korábban is tudni lehetett, hogy nem támogatja az eurózóna elhagyását, és arra sem számít, hogy a trojka hajlandó lesz elengedni a hitelt.

Három lényeges dolog viszont kiderült:

  • az egyik, hogy a görögök valószínűleg azt fogják javasolni, hogy bocsássanak ki a a görög GDP-növekedés üteméhez kötött feltételeket tartalmazó államkötvényeket. Ezt Varufakisz már korábban is emlegette, mert szerinte így a trojka is érdekelt lenne abban, hogy a görög gazdaság fenntartható növekedésbe kezdjen.
  • A másik pedig az, hogy a korábbi kormányoktól eltérően az új kormánykoalíció nem a trojkával, hanem a hitelt adó egyes nemzetállamokkal egyenként akar tárgyalni, mert szerintük így jobban tudják majd érvényesíteni az érdekeiket a tárgyalóasztalnál.
  • Varufakisz a korábbi ígértekkel összhangban azt is elmondta, hogy abban benne vannak, hogy nagyjából nulla közelébe hozzák ki a költségvetés elsődleges egyenlegét, de szerintük indokolatlan a trojka által elvárt többlet, így ezen is változtatni akarnak.

Mi lenne, ha kilépnének az eurózónából?

A National Bank of Greece 2012-ben készített egy hatástanulmányt arról, hogy milyen hatásai lennének, ha a görögök feladnák az eurót, és bevezetnék a drachmát. Eszerint a 2012-es szinthez képest a kilépés 55 szézalékkal csökkentette volna az egy főre eső jövedelmet, a drachma 65 százalékkal értékelődött volna le az euróval szemben, kettőről 30 százalékra nőtt volna az infláció, miközben 22 százalékra nőtt volna a gazdasági visszaesés és 22-ről 34 százalékra a munkanélküliségi ráta. A kilépés hatásai valószínűleg most sem lennének kevésbé drasztikusak.

A nemzetközi sajtó és a kormányalakítás hírére reagáló kormányok megosztottak voltak a görög hitel ügyében: sokan - köztük a német pénzügyminiszterJean-Claude Juncker, a Bizottság elnöke, vagy Jeroen Dijsselbloem, az eurózóna vezetője - arra figyelmeztették a görögöket, hogy szó sem lehet a hitel feltételeinek megváltoztatásáról. Viszont sokan nyitottabbak az ötletre, sőt egyenesen a hitel részleges leírását látják megoldásnak.

A piacok mindenesetre a kezdeti pánik után kicsit megnyugodtak: az Európai Parlament elnöke, Martin Schulze csütörtökön Ciprasszal tárgyalt, a napot az athéni tőzsde pedig három százalékos erősödéssel zárta. Valójában viszont még semmi konkrétum nem derült ki a hitel újratárgyalásáról: jövő héten valószínűleg már többet fogunk tudni, hiszen Varufakisz Angilában, Olaszországban és Franciaországban is tárgyal majd a hitelezőkkel.

Új barátja lett az oroszoknak?

Ha a nyugat-európai politikusok haja már a hitelek újratárgyalásának gondolatától égnek állt, akkor a kormány megalakulása után a felálló hajuk hullásnak indulhatott, amikor az első lépések alapján beigazolódni látszott a félelmük, hogy az új kormánykoalíció kőkemény oroszbarát politikát vihet majd.

Cipraszék ugyanis szerdán közleményben utasították el az uniós kormányfők aznapi nyilatkozatát, amelyben Oroszországgal szembeni újabb szankciókat helyeztek kilátásba a mauripoli bombázás miatt. Mindezt csak fokozta, hogy Ciprasz hivatalba lépése után először nem mással, mint az athéni orosz nagykövettel találkozott.

Pénteken aztán a görögök hirtelen visszatáncoltak a korábbi álláspontjukból, és rábólintottak a tervezett szankciókra, amikbe végül nem kerültek be újabb kereskedelmi és pénzügyi korlátozások, csak újabb nevek kerültek fel az EU-s feketelistára. 

Nikosz Kociasz görög külügyminiszter végül azzal magyarázta a kezdeti görög ellenállást, hogy nem a döntés tartalmával volt bajuk, csak azzal, ahogy a döntést meghozták. Kociasz szerint ugyanis nem igazságos az, hogy a kisebb tagállamoknak nincs akkora beleszólása a közös döntésekbe, mint a nagyoknak.

Reálpolitikusok vagy Putyin kutyái

Egyelőre nemigen lehet megítélni, hogy az új görög kormány mennyire tekinthető oroszbarátnak, azonban spekulálni lehet.

Az események egyik lehetséges értelmezése az, hogy az új koalíció legfontosabb célja a hitel újratárgyalása, és ezért bármit meg is tesznek.

Németország ráadásul az egyik legnagyobb hitelezője az országnak, és azt is tudni lehet, hogy a németek nem lelkesednek igazán az újabb orosz szankciókért, mert úgy érzik, már így is sokat vesztett velük a német gazdaság.

Így lehetséges, hogy a görögök csak a németekkel szemben tettek gesztust a szankciók ellenzésével,

ami jól jött volna később a hitel újratárgyalásakor.

Viszont közben egyre többet lehet tudni a Sziriza és a Független Görögök egyes tagjainak orosz kapcsolatairól. Ciprasz többször is tett olyan nyilatkozatokat, amiben elítélte az Oroszország elleni EU-s szankciókat és az ukrán-orosz konfliktusban is tett Ukrajnát kritizáló kijelentéseket.

Ki az az Alekszandr Dugin?

Fasiszta filozófus és politikatudós, az Eurázsia Mozgalom vezetője. Azt vallja, hogy Oroszországnak ki kell terjesztenie a befolyását a volt szovjet tagköztársaságokra. A multipoláris világrend híve, amelyben szerinte az oroszoknak birodalmat kell létrehozniuk, amely szemben áll a Nyugattal és Kínával. Elméletei az utóbbi években meghatározóvá váltak Oroszországban, az által kívánatosnak tartott külpolitika rímel Putyin ukrajnai törekvéseire és az Eurázsai Gazdasági Unió létrehozására is. 

A szirizás Nikolasz Kociasszal kapcsolatban azt szokták emlegetni, amikor 2013-ban a szélsőjobboldai Alekszander Dugint hívta el a pireuszi egyetemre előadást tartani, aki ott a görög-orosz testvériségről beszélt. Kociasz persze tagadja, hogy bármi köze lenne az orosz szélsőjobbhoz, szerinte egy közös fényképen kívül semmi nem köti össze őt Duginnal.

A másik gyakran emelgetett szál pedig az új védelmi miniszter, a Független Görögök képviselője, Panosz Kammenosz kapcsolata Konsztantyin Malofejev putyinista oligarchával, akit az EU tiltólistára is tett, amiért szerintük kelet-ukrajnai oroszpárti felkelőket pénzel.

Van tehát mitől aggódniuk a nyugat-európai politikusoknak, de egyelőre nem sokat tudunk arról, hogy mekkora politikai és gazdasági kockázattal kell majd számolniuk, és hogy egyes görög lépések mögött az orosz befolyás, vagy a hitel újratárgyalásának szándéka áll.