Hiába a pánikkeltés, 2017-ben magára talált Európa

Bár erre az év elején még kevés esély látszott, 2017 végül meglepően jól sikerült gazdaságilag: a válság óta most nőtt a leggyorsabban Európa, Kína stabilizálódott, Donald Trump nemhogy nem döntötte be, kicsit még jót is tett Amerikának, a világkereskedelem magára talált, világszerte nagyot mentek a tőzsdék, és egyelőre az európai konjunktúrára felkapaszkodva Magyarország is egész jól elvan.

Persze ehhez kellett az is, hogy 2008 óta elég alacsonyak a növekedési elvárások, ezért már olyan számok is pozitív meglepetést okoznak, amelyek tíz évvel ezelőtt még gyengének minősültek volna. Másfelől hiába hozott le egy egész normális évet a világgazdaság, azért bőven vannak viharfelhők is.

Trump bármikor húzhat egy meglepőt, az EU-Kína-Amerika hármas egyre keményebben marja egymást a világgazdasági kormányzás kapcsán, az idei növekedés alapját jelentő európai fogyasztás beindulásához monetáris trükkök százai kellettek, de a másik nagy reményünk, Kína is futóhomokon táncol; azt pedig még senki nem tudja megmondani.

Viszont a fentieket ugyanúgy el lehetett mondani egy évvel ezelőtt, mint ma, úgyhogy a kilátások nem romlottak. És látszólag idén a tavalyinál sokkal kevesebben vannak, akik valamiféle kataklizmaként élték meg az elmúlt évet, bár ők vélhetően nem a növekedési számok miatt, hanem azért érzik jobban magukat, mert kevesebb világsztár halt meg 2017-ben, mint 2016-ban.

Európa visszatért

A gazdasági elemzők mindazonáltal a sztárok helyett a számokat nézik, és az alapján egészen elégedettek. Az Európai Bizottság becslése szerint az eurózóna idén 2,2 százalékos növekedést produkált, ami tízéves csúcs: bár az utóbbi három évben is 2 százalék körül mozgott a bővülés üteme, ennél magasabb legutóbb a válság előtt, 2006-ban volt.

A kellemes meglepetés elsősorban annak köszönhető, hogy idén Európa elkezdett látványosan kikecmeregni a tíz éve permanens válságból, és az utóbbi évek megszorítási és adósságtörlesztési hullámának lecsengésűek újra lett pénzük az embereknek és kormányoknak egy kicsit többet költeni. A nagy politikai kockázatokból sem lett semmi, a brexitből hiába csináltak a britek kutyakomédiát, szépen elcsordogált komolyabb hatások nélkül. Az euró pedig egész évben hasított.

Európának köszönhetően  újra beindult a globális kereskedelem is, amely az elmúlt évtizedekben a növekedés legfőbb forrása volt a világban. Az európai hatás mértékét jelzi, hogy az uniós árubehozatal 2017-ben annyival nőtt, mint a kínai és az amerikai együttvéve. A Nemzetközi Valutaalap szerint

Mi sem panaszkodhatunk

Nagyot ment idén az EU keleti fertálya is, Románia például egészen elképesztő (bár mindenki szerint fenntarthatatlan ütemű és összetételű) növekedést hozott. A magyar gazdaság sem panaszkodhatott: ha bejön az Európai Bizottság 3,7 százalékos növekedési becslése 2017-re, az azt jelenti, hogy

A bérek különösen brutális, 10 százalékos emelkedést mutattak, ami miatt a fogyasztás is jól alakul. Ugyanakkor sajnos az is igaz, hogy hiába szépek a magyar növekedési adatok, régiós szinten mégis szinte minden mutatóban sereghajtók vagyunk, azaz míg magunkhoz képest növekszünk, a minket körülvevő országoktól valójában lemaradunk.

Másrészt ennél húsba vágóbb dolog, hogy a növekedés beindulásával az infláció is elkezdett felfelé kúszni, bár a 10 százalékos béremelkedésnél persze jóval kisebb mértékben.

Trump visszafogta magát

Bár nem volt kiemelkedően jó éve, de nem nagyon panaszkodhat az Egyesült Államok sem. Hiába tartottak sokan (köztük mi is) teljes fejetlenségtől és összeomlástól az amerikai elnökválasztás után, Donald Trump alatt az Egyesült Államok gazdasága szintén 2,2 százalékot nőtt a tavalyi 1,5 után.

Persze ehhez az is kellett, hogy

Így aztán elmaradt a kereskedelmi háborút Kínával és Mexikóval. Eközben a pénzvilágnak és az amerikai nagyvállalatoknak jobban ment a soruk Trump alatt, a tőzsde gyakorlatilag kéthetente döntött történelmi csúcsot. 

A Bloomberg gyűjtése szerint Trump alatt javult az Egyesült Államokban a magánbefektetések növekedési üteme, más szóval van benne valami igazság, hogy az üzletbarátabb elnök jót tett a vállalatok beruházási kedvének.

Valamelyest nőtt az ipari munkahelyek száma is, ami Trump nagy választási ígérete volt, bár azért itt annyira nem rózsás a helyzet: egy év alatt 190 ezer új ipari állás jött létre, ami nagyjából egy százalékos növekedést jelent. Miközben tiz évvel ezelőtt, George W. Bush alatt a mostaninál kétmillióval több embert foglalkoztatott az amerikai ipar. Mindenesetre a republikánusok szerint az év végén elfogadott adóreformjuk további lökést adhat a foglalkoztatásnak és a GDP-nek.

Kína nyugton maradt

Kínában is megállt a növekedés lassulása, valamivel jobban ment a szekerük, mint tavaly. Rendben lement a kommunista párt ötévente megtartott tisztújító kongresszusa is, ami azért is fontos, mert előtte mindig politikai csatározások bénítják a döntéshozatalt, utána viszont jellemzően megindulnak a reformok. Persze valamelyest árnyalja a képet, hogy közben az világgazdaság nagy reménysége ezerrel menetel vissza a maói időket idéző, keményvonalas diktatúrába. Eközben pedig a világ dolgaiba is nagyobb befolyást akar szerezni magának.

A világ (ha az EU-t egybe számoljuk) negyedik legnagyobb gazdasága, Japán is felszállt a nemzetközi növekedési vonatra, az ottani mércével korrektnek mondható 1,5 százalékkal nőtt a GDP-je idén a tavalyi 1 százalék után. A világgazdaság egésze pedig 3,6 százalékos pluszban zárt, ami egészen egészséges, és szintén magasabb a tavalyi adatnál (3,2).

Úgy néz ki,

és a fejlődő országok is rendben vannak: az adatok alapján ők is egyre többet importálnak és fogyasztanak, ami megerősítheti az unióból kiinduló konjunktúrát.

Vannak azért kockázatok

Persze azért nem volt minden ilyen rózsás 2017-ben, és bőven vannak olyan kockázatok,  amelyek jövőre elronthatják az optimizmust mind Európában, mind a világban:

• Németországban példátlan módon nem sikerült kormányt alakítani;
• Ausztriában visszatért a kormányba a szélsőjobbos Szabadságpárt;
• Lengyelország még a Fidesznél is keményebben túltolta a szabadságharcot Brüsszellel;
• Spanyolország éppen szétszakadni készül;
• Trump állapota bár stabilizálódott, de azért mindig benne van a borulás lehetősége;
• a kinaiaknak egyre nagyobb az étvágyuk;
• miközben Kim Dzsongun és Donald Trump személyében két, atomfegyverekkel rendelkező szájhős tartja rettegésben a világot;
• a piacok még mindig gyorsabban szállnak rá bármilyen bűzölgő pénzügyi termékre, mint a legyek a harmincöt fokban; más szóval kérdés, mi lesz a nagy bitcoin-láz vége.
• De sokak szerint a tőzsdei optimizmus is túl erőteljes, és lassan jön a kiigazítás.

De makroszinten sincs azért minden rendben, ahogy a világkereskedelem magára találása mögött is bőven vannak feszültségek: Európa és Amerika töke egyre inkább kezd telelenni Kínával. Elkezdett beindulni az infláció is, és a fejlett világ jegybankjai vélhetően idén elkezdik egy kicsit szigorítani az elmúlt évek szuperlaza monetáris politikáját. Ami azért is érdekes, mert a kilábalás legfőbb támasza pont az volt, hogy az amerikai, japán és európai központi bank ezerrel nyomtatta a pénzt az utóbbi években. A nyugati bérek még mindig nem nőnek olyan erősen, és hiába néznek ki jól a GDP- és a tőzsdei adatok, ezek mögött ott van, hogy elsősorbam a vagyonosabb réteg kaszál rajtuk, miközben az egyenlőtlenségek tovább növekednek. 

De a fejlődő világban sincs minden rendben, a kínai pénzüyi rendszer továbbra is teljesen kiismerhetetlen, és bőven gyűlnek benne a feszültségek: nemrég egy kínai jegybankár már arról beszélt, hogy hagyni kellene csődbe menni az ekladósodott önkormányzatokat, ahogy Amerikában is hagyták bedőlni Detroitot.

Tehát a világvége-váróknak bőven lesz muníció 2018-ban is, viszont azért rossz hír számukra, hogy 2017 meglepően jól alakult, és úgy tűnik, nagyobb az esélye annak, hogy ez legalább jövőre is kitart, mint annak, hogy nem.

Borítókép: fényfestés a Brandenburgi kapun, Berlinben. Fotó: Odd Andersen / AFP.