Nyolc éve elkészült, azóta üresen pusztul

Hét-nyolc éve készült el és azóta pusztul a Rác gyűjtőnévvel leírható szálloda, illetve fürdő, miközben az ígéretes gellérthegyi siklóprojekt már az építkezések megindítása előtt megbicsaklott.

Az építmények még nem üzemelnek, de az érintett cégek mögött több fordulat történt, mint Jókai Mór híres, részvénytársaságos regényében, a Fekete gyémántokban

– meséli az események folyásáról egy érintett.

Kezdjük a történetet a siklóprojekttel, amelyet többen is nézegettek mostanában. Ha egyszer meglesz a sikló finanszírozása, és valóban elindulhat az építkezés, akkor onnantól állítólag 13 hónap alatt elkészülhet a Rác szállodától az Orom utcáig alagútban közlekedő, majd a felszínre kiérkezve egészen a Citadelláig felszaladó kötöttpályás jármű. A 300 méteres pályán 40 férőhelyes kabinok közlekednének, a sikló útja csak 2 percet venne igénybe.

A siklóprojektben a főváros is érdekelt, 25 százalék erejéig a Budapesti Közlekedési Központ (BKK) a tulajdonos. A többi tulajdonos cég mögötti változásokat és a végső haszonhúzókat azonban nem könnyű kibogozni (ld. keretes írásunkat).

A cégek helyett azonban magánszemélyekre fordítva a történetet, jól látszik, hogy a sikló eredeti ötletgazdái (Prekuta Bálint és Valkó Csaba) helyett egy időben az ő közvetlen barátaik (Einspach Gábor és Horváth Gábor) birtokolták a siklócéget.

Aztán egy újabb körben már egy top 100-as hazai befektető, Albrecht Ottó Cashline Holding nevű cége látott fantáziát a vállalkozásban. Amennyire ismerjük a szándékokat, a Cashline Holding valóban jó üzletnek gondolta befektetni a siklóba, de azért tartott az esetleges ellenszéltől, márpedig az nagyon megnehezítette volna a befektetést, mert egy ilyen projekt rengeteg hatósági engedélyhez kötött.

Mivel a Cashline-csoportnak sem sikerült életet lehelni a projektbe, nemrégiben már ők is kiszálltak. Idén januártól a 2010 előtti MFB-vezetés egy-két prominense érkezett.  Albrecht az utóbbi időben olykor Leisztinger Tamással együtt fektetett be (ilyen ismert közös kísérletük volt a méretes Köki Terminál projekt), de azt többen is igyekeztek cáfolni, hogy Leisztinger ebbe a projektbe is belefolyt volna.

Régi MFB-sek

De akkor kik most a sikló gazdái? Ha megnézzük a cégregisztert, és jó néhány lépcsőt visszafejtünk, akkor az látszik, hogy a projekt építésze, vagyis Walton Imre most a siklócég vezetője. Mögötte tulajdonosként Horváth Gábor kétszeres olimpiai bajnok kajakozót, valamint egy Stark Capital Zrt. nevű céget találunk, amely végső soron Erős Dánielé.

A legfrissebb cégpapírokból már az is látszik, hogy Erős Dániel cége éppen eladja a siklóban aktív projektcéget (S-2018 Kft.), amelyet egy Farkas Andrea nevű hölgy fog megvenni.

Bonyolult? Igen, az.

Mindenesetre az S-2018 nevű céget

Adódhatna a következtetés, hogy Erős János, aki miután 2010-ben távozott az MFB-ből, átült a szemben levő irodaházba, és onnan intézi üzleti ügyeit, beszállt a projektbe. Ám úgy tudjuk, hogy a helyzet még ennél is összetettebb, Bató és Erős csak tanácsadók, és valahol az ismeretlenségben

Szerettük volna megkérdezni őt, hogy miért olyan szakembereket tolt maga előtt ennél a befektetésnél, akik éppen a baloldal regnálása idején voltak állami banknál vezetők, de vele nem tudtunk beszélni.

Tanácsadói azt javasolták neki, hogy amíg nem indul el a sikló, addig ne keressék az interjúk és a megjelenés lehetőségét. Mindenesetre képviselői szerint a keleti üzletember tudja, hogy mi van itt, ismeri a politikai viszonyokat, alaposan körbejárta a befektetése környezetét.

A hotel és a fürdő

Még az sem kizárt, hogy ez a titokzatos (vagy legalábbis általunk nem megismert) befektető lehet a megoldás a régóta pusztuló szálloda és fürdő gondjaira is. Ezekben a projektekben jelenleg a főváros van kulcspozícióban. Neki kell eldöntenie, hogy az MFB-től megvásárolt követelésekkel mit kezd, továbbértékesíti befektetőknek (érdeklődő bőven lenne), esetleg felszámolásból megveszi az ingatlanokat, vagy kényszeregyezséget köt.

Az MTI friss híre szerint Tarlós István főpolgármester és Bagdy Gábor főpolgármester-helyettes most egy olyan indítványt terjeszt a fővárosi közgyűlés elé, amely alapján a testület határozatot hozhat arról, hogy a Rác fürdő mielőbbi megnyitása érdekében a fővárosi önkormányzat a fürdő és a hotel teljes és egységes tulajdonjogát megszerezze. Ez nyilván nem lesz könnyű, vélhetően a felszámolás során a felszámolónak kell elárvereznie az értékeket, de az is jelzésértékű, hogy a főváros ezt ambicionálja.

Azt persze nem tudhatjuk, hogy ezek mindegyike külön csapat, vagy lesz-e olyan közöttük, amelyik közösen lép fel a következő hónapokban.

1. Maga a főváros?

Az egyik potenciális üzemeltető maga a főváros, illetve a későbbiekben vélhetően annak fürdővállalata. A Budapest Gyógyfürdői és Hévizei (BGYH) Zrt. ugyanis az elmúlt években Szőke László menedzser vezetésével nagyon magára talált. Sajnos csak a 2016-os az utolsó év, amelyről adatok láthatóak, de ekkor 11,6 milliárd forintos árbevétel mellett 3,4 milliárd forint nyereséget ért el a vállalkozás.

Luxusszálloda üzemeltetésére aligha lenne alkalmas a cég, de a fürdő működtetése passzolhatna a profilba, habár a prémiumkategóriában még nem mérette meg magát a BGYH. A fürdő beindítása még sok milliárdot igényelne (jelentős épületszerkezeti javítások szükségesek, vannak tartozások, elsősorban az MKB felé, illetve az elmaradt állagmegóvás miatt milliárdos értékben kellene költeni a nyitás előkészítésére).

A főváros 2,4 milliárd forintért vette meg 2014-ben az MFB-től a 7,6 milliárd forint összegű követelést. (az MFB 4,5 milliárd forint veszteséget könyvelt el). A főváros választhatja azt, hogy további költségekkel maga nyit meg, vagy azt, hogy ebben a fázisban már némi nyereséggel kiszáll, mert mint látni fogjuk 3 milliárd forint körüli ajánlatai már eddig is voltak, illetve vannak erre a követelésre (és így a fürdő, illetve a szálloda kontrolljára).

2. Titokzatos nábob

A második lehetséges tulajdonos a Bató Csaba és Erős János tanácsadói képviseletével fellépő titokzatos keleti befektető, akinek állítólag lenne forrása. A befektető állítólag egy tehermentessé tett, vagyis egy csődegyezségen átvitt céget szívesen megvenne, és biztosítaná a felújításhoz szükséges forrásokat. Úgy tudjuk, hogy tokkal-vonóval 5 milliárd forint körüli összeget fektetne be, amellyel a fürdő és szálloda megnyitható lenne.

3. Arabok

Volt egy harmadik elképzelés is, ebben a főváros két részletben, előbb 8,9 millió, majd 0,2 millió euróhoz jutott volna hozzá, és a szálloda egy felszámolási eljárás során kerülhetett volna arab üzleti körökhöz. Miután az MTI közreadta, hogy a főváros az egész szállodát szeretné megszerezni, gyanítható, hogy ez az elképzelés már lekerült a napirendről. 

A konkrét összeg (9,1 millió euró) azért volt érdekes, mert 2016 nyarán eurócentre ugyanennyit helyezett letétbe egy budapesti bankban Csen Zso-ven (Chen Ruowen – TowerCrest Real Estate Group), vagyis egy kínai ingatlanbefektető hölgy. Vele azonban azóta sem tárgyalt érdemben a főváros.

4. Bizalmasok

Végül akad egy negyedik, egy politikailag támogatott kör is, akiknek a neve nem bukkan fel a dokumentumokban. Korábban elsősorban Tiborcz István, Szivek Norbert, illetve Komonczi Zsolt nevét hallottuk annak a megoldásnak a leírása kapcsán, amely szerint ez, a projektben amúgy szolid többséget szerző kör lett volna képes megolajozni az indulást.

Ám az a konstrukció, amelyben a fenti embereknek lett volna háttérszerepük, váratlanul elhasalt, pedig már a fővárosi közgyűlést is majdnem megjárta a vonatkozó előterjesztés. Ez a kör azóta már nem egységes, kissé szétszéledt. Van aki már elengedné a projektet, más még vinné, de őket sem lehet teljesen leírni.

A kínai Svájcig futott

Nincs viszont már a képben Csen Zso-ven. Prekuta Bálint elmondta az Indexnek, hogy a dúsgazdag kínai hölgy, aki korábban 9,1 millió eurós (vagyis a mostani, „arab” befektetéssel pontosan egyező összegű) vételi ajánlatot tett a fürdőre, állítólag megsértődött.

Úgy tudjuk azt vette zokon, hogy miközben Nyugat-Európában őt mint több százmillió eurót elköltő befektetőt körberajongják, addig itthon, hiába a szlogenek szerinti keleti nyitás, nem foglalkoztak vele érdemben.

Ha már átruccant Európába, azért vásárolt, állítólag egy St. Moritzban (Svájc) induló hatalmas projektbe fogott bele (igaz, mi nem találtuk meg az interneten ennek a befektetésnek a lenyomatát).