A magyar pályát taóval uralhatja a 2Rule, ennél többre aligha lesz képes

A hazai sportszerpiacon új konkurenst kap az Adidas, a Nike és társaik a Mészáros Lőrinc által gründolt 2Rule nevű márka formájában. Amikor bejelentették a nagy terveket, saját holnapot ugyan például még nem tudott felmutatni a 2Rule - azóta egyébként már elérhetővé vált a 2Rule.com -, de a márkát tulajdonló Magyar Sportszergyártó (MS) Zrt. három magyar NB1-es csapattal, a Haladással, a Puskás Akadémiával és Diósgyőrrel már le is szerződött.

A cég egyelőre még tényleg elég kezdeti stádiumban van, Kővári Ágnes, az MS vezérigazgatója májusban még úgy tárgyalt, hogy nem tudta megmondani, mennyiért fogja értékesíteni a termékeit. Ennek ellenére a héten már komoly marketingkampány kezdődött, megjelent egy tévészpot Dárdai Pál főszereplésével, aztán az M4-en sikerült olimpiai bajnok vívónk, Szilágyi Áron beleegyezése nélkül vele népszerűsíteni a márkát.

A Lehet Más a Politika pedig azért fordul a médiahatósághoz, mert az MTVA M4Sport nevű sporttelevízójában vasárnap este vetített GÓÓÓL című műsorban a műsorvezető a zakóján jól látható 2Rule-kitűzőt viselt, a párt szerint viszont ez olyan termékmegjelenítés, ami esetében fel kellett volna tüntetni, hogy a cég fizetett érte.

A marketinggépezet tehát már jól láthatóan dübörög, viszont felmerül a kérdés, hogy mire lehet elég ez? Letarolja a 2Rule a magyar sportszerpiacot? És ezután jöhet a világpiac meghódítása? És mennyire reális az a terv, hogy újraélesszék a tetszhalott magyar könnyűipart? Az iparágra rálátó forrásokkal beszélgettünk, és ezek alapján próbáltunk meg ezekre a kérdésekre válaszolni.

A hazai piac meghódításához elég lehet a politikai hátszél

Az egyik forrásunk szerint a cég a hazai piacon jó eséllyel indul, ugyanis a sportcsapatok megrendelései olyan fix keresletet jelentenek, amik kedvezőbb piaci helyzetbe hozzák a céget annál, mintha például a lakossági fogyasztók ízlésétől függene a sikerük.

Kővári Ágnes, a 2Rule-t Magyar Sportszergyártó (MS) Zrt. vezérigazgató konkrétan nem beszélt eddig arról, hogy tervben lenne a nemzetközi terjeszkedés, ugyanakkor a névválasztás alapján felmerül, hogy hosszabb távon gondolkodhatnak ilyesmiben. Az is árulkodó, hogy a reklámarcukról Kővári pont azt emelte ki, hogy "Dárdai Pál neve a sportban Magyarországot jelenti".

Egy korábban saját márkával próbálkozó magyar vállalkozó a 2Rule piacképességét latolgató kérdésünkre azt mondta, teljesen esélytelennek tartja, hogy a vállalkozás a nemzetközi piacon sikeres legyen,

A kisebb cégek szerinte legfeljebb oldalszegmensekbe tudnak beszállni, mint amilyen például a túraruházat, de előbb-utóbb itt is komoly kihívást jelentenek a nagy multik, amik méretükből adódóan komoly versenyelőnnyel rendelkeznek.

A másik forrásunk szerint nem lehetetlen egy sportszermárka felfuttatása, ugyanakkor valószínűleg egy 10 milliós piac túl kicsi ahhoz, hogy csupán erre támaszkodva nemzetközi szinten is versenyképessé váljon egy cég. A nemzetközi terjeszkedéshez nagyon komoly marketingre van szükség, ami nem kevés pénzbe kerül, emellett pedig a egy sportszergyártó csak úgy maradhat meg a globális piacon, ha széles termékkínálattal tud jelen lenni a saját szegmensében.

Az iparági forrásaink azzal a tervvel kapcsolatban is eléggé szkeptikusak voltak, hogy a 2Rule segítségével feltámasszák a magyar könnyűipart. Kővári Ágnes arra vonatkozó tervét, hogy három év alatt 90 százalékosra növeljék a jelenlegi 20-30 százalékról a magyarországi gyártás arányát, megvalósíthatónak tartja, de

EU-s pénzekből megcsinálnak egy varrodát, valahogy legyártják a mezeket, amiket akkor is megvesznek a focicsapatok, ha hordhatatlan, így persze lehetséges, hogy elérjék a 90 százalékot

- mondta erről.

Magyarországon jelenleg az a néhány varroda, ami még működik, drágább, high fashion márkáknak dolgozik, aminek az az oka, hogy az olcsóbb termékeket a magyar bérköltségek mellett nem lehet kigazdálkodni. Abban a szegmensben, ahova a 2Rule tervez gyártani, a cégek általában Kelet-Ázsiában varratnak, Kínában az alacsonyabb bérköltségek mellett ugyanakkor csak nagyobb mennyiségben vállalnak munkákat a helyi varrodák, ráadásul az utóbbi években itt a bérköltségek növekedése miatt egyre inkább más országokba, például Indonéziába helyeződött át a termelés.

Az egyik forrásunk szerint ha csak pár csapatot tervez öltöztetni a 2Rule, akkor reális lehet magyar varrodával varrasson az alapanyagokat importálva - jelenleg török és kínai anyagokat importál a cég egyébként -, azonban

A magyar textilipar újraélesztésének ezen kívül is van még egy komoly gátja: ahogy az a magyar divatcégekről írt nagyobb cikkünkből is kiderül, a hazai gyártást az is komolyan megnehezíti, hogy egyrészt hiányoznak azok a textilipari szakemberek, akik a gyártás folyamatában vesznek részt, másrészt azok az iskolák, ahol kiképzik őket.

Nem lehetetlen sportszergyártó multit csinálni Kelet-Európában

Kővári Ágnes azt is elmondta a márka beindítása kapcsán, hogy "semmi mást nem tesznek, mint amit az összes többi nemzet tesz körülöttünk", hiszen a "lengyelek, franciák évek óta saját márkát menedzselnek a sportban, illetve például az olaszoknál, a németeknél, a szerbeknél, az ukránoknál, a hollandoknál is nemzeti termékekben lépnek pályára a válogatott sportolók."

A régióból egyébként tényleg van példa olyan cégre, ami minőségben is képes versenyezni a nyugati multikkal, és nem pusztán politikai kapcsolatoknak köszönheti, hogy valahogy elvan a hazai piacán, ez pedig a lengyel OTCF, aminek a sportmárkája a 4F, és a lengyel csapatokon kívül Lengyelországban és az egész régióban sokan hordják a termékeiket.

Az 1995-ben indult vállalkozásnak mára csak Lengyelországban 200 saját boltja van, de emellett 27 európai országban vannak jelen a termékeik 300 boltban. A régióban 2016-ban kezdtek el komolyabban terjeszkedni, Csehországban, Lettországban, Szlovákiában és Romániában is vannak 4F-márkaboltok, idén nyáron pedig megnyitották az első ázsiai boltjukat Thaiföldön.

Igor Klaja, az OTCF alapítója a Forbesnak azt mondta, nincs egy adott recept, amitől egy hasonló cég sikeres tud lenni a világpiacon is, a 4F sikere igazából több dologból jött össze. Klaja szerint a legalább két nagy stratégia van: az egyik lényege, hogy mindenféle marketingeszköz kombinációjával válik ismertté a márka, beleértve a tévéreklámokat, az utcai hirdetéseket és az internetet is. A másik pedig a Zarát forgalmazó Inditex módszere, ami a sok és figyelemfelkeltő kirakattal felszerelt bolttal hívta fel magára a potenciális vásárlók figyelmét. A 2Rule annyiban egyébként már az 4F stratégiáját követi, hogy sokak által ismert és kedvelt sportolót választott reklámarcának, ugyanakkor Klaja elmondása alapján ez a 4F-nek nem volt elég a sikerhez.

A lengyel üzletember szerint a 4F-nek mindkét stratégiára építenie kellett, hogy sikeres legyen. A bevételeik megugrásához végül az járult hozzá, hogy már olyan sok boltjuk volt, hogy az emberek elkezdték észrevenni, és a támogatott sportolóik a cég ruháit hordták. Emellett ugyanakkor Klaja azt is megemlítette, hogy az is elengedhetetlen volt a márka felfuttatásához, hogy bár nem fast fashion cégként működnek, de pont úgy tudták belőni az áraikat és a kollekciók váltásának tempóját, hogy viszonylag gyorsan dobjanak új árut a piacra, de ez még ne menjen a minőség rovására.

És bár Klaja erről nem beszélt, amikor forrásainkat a lengyel cégről kérdeztük,

Kereslet az lenne rá

A regionális realitásoktól eltekintve egyébként globálisan nézve mostanában ideális a piaci helyzet egy új sportszermárka beindításához, ugyanis miközben a divatipar egészének nem igazán megy jól, a sportruházat alkategóriában évről évre átlagon felüli a forgalom. 

Az Euromonitor felmérése alapján miközben 2017-ben átlagosan négy százalékkal nőtt a divatipar forgalma, a sportruházatok alkategóriája 6,8 százalékos éves növekedéssel húzta feljebb az iparági átlagot.

A sportruházat forgalomnövekedése így már ötödik éve nyomja le az összes többi kategória forgalomnövekedésének mértékét, és ennek az az oka, hogy egyre többen hordanak sportruházatot hétköznapi viseletként.

Főleg az olyan keleti piacokon volt nagy a forgalom, mint Kína, Thaiföld vagy India, és bár iparági elemzők egyébként már évek óta arról beszélnek, hogy nagyon telített a piac, és ezért a sportruházat forgalomnövekedésének lassan le kéne csillapodnia, de ez egyelőre megint csak egy várakozás maradt az adatok alapján.

B-terv

A sikerhez persze nem csak a piaci versenyen keresztül lehet eljutni. Különösen igaz ez Magyarországon, ahol a fontosabb sportszövetségek és sportszakmai szervezetek működésére igen erős befolyása van a helyi és állami szintű politikának. Ennek jegyében mára szinte az összes jelentősebb sportszövetség és sportszervezet vezetése közvetlenül kötődik a kormánypárthoz vagy a vele szoros kapcsolatban álló üzletemberekhez, azaz a NER-hez. A NER pályáján pedig határozottan eltérő szabályok érvényesülnek, mint a normál piaci versenyben.

Ez egyrészt következik a többségi tulajdonos személyéből, akinek vállalkozásai, illetve gazdasági holdudvara mindenki másnál többet kaszált a sportba ömlő százmilliárdokból, főként az infrastrukturális fejlesztésekben való igen aktív részvételnek köszönhetően.

A nagy sportberuházások, például a stadionépítések volumenéhez képest első pillantásra aprópénznek tűnik a szakszövetségek és sportegyesületek ellátása a megfelelő sportuházattal, sporteszközökkel. A valóságban azonban igen jelentős pénzek mozognak ma már ezen a területen is, és ahogy a stadionokra, sportcsarnokokra és uszodákra költött összeg, ezek a pénzek is szinte teljes egészében az államtól származnak.

Segíthet a jó öreg tao

Jelentős részük a társasági adó felajánlásán keresztül, azaz tao-támogatás formájában érkezik a felhasználókhoz, amit a helyi önkormányzattól, központi állami szervektől, állami vállalatoktól, illetve a kormányzathoz kötődő nagyvállalatoktól érkező támogatás egészít ki, adott esetben akár mind egyszerre. 

Ma már hat sportágban lehet taózni, nevezetesen kosár-, kézi-, vízi- és röplabdában, valamint a labdarúgásban és jégkorongban. A programon keresztül a labdarúgásba áramlott a legtöbb pénz eddig, bár a kézilabda rohamosan zárkózik, amióta Kocsis Máté vezeti a szövetséget.

Ami a labdarúgást illeti, a tao-program indulása óta eltelt nem egész hét évben mintegy 272 milliárd forintnyi támogatási igény került jóváhagyásra. A jóváhagyott támogatások összértéke, illetve a ténylegesen elköltött pénzek összege is évről-évre megbízhatóan növekszik, csak a második támogatási időszak előremutatóan magas igényei szinesítik a tendenciát.

Mondhatni a taós pénzek növekedésében legalább akkora potenciál rejtőzik, mint a globális sportuházat iránti kereslet emelkedésében. Utóbbi volumene az elmúlt hat év számai alapján összesen mintegy 45 százalékkal bővült, míg

23,7 milliárd forintról 41 milliárdra emelkedve. Ennek a pénznek persze csak egy bizonyos hányadát költötték a kedvezményezettek olyasmire, amit a 2Rule kínálni tud. A taón keresztül a pályázók tárgyi eszköz-beruházás, illetve utánpótlásneveléshez kapcsolódó kiadások címén kérhetnek pénzt sportfelszerelésekre és  sporteszközökre. 

Az MLSZ által kiadott 2018-as Tao gráf adatai szerint a 2017-18-as időszakban tárgyi eszközök beszerzése keretében 8,45 milliárd forint jutott a "sportszer és egyéb" kategóriára. Fontos, hogy az MLSZ felosztása szerint ebben a kategóriában a pályakarbatartó gépek, illetve a sportegészségügyi felszerelések is benne vannak, ezen eszközök pedig egyelőre nem lelhetők fel a Magyar Sportmárka Zrt. termékpalettáján. Így a taózó szervezetek akkor is kénytelenek máshonnan megrendelni őket, ha egyébként a 2Rule-hoz húzná őket a szívük.

Ugyanakkor azt sem szabad elfelejteni, hogy ez a 8,46 milliárd forint csak a beruházási érték 70 százalékát jelenti, az önrésszel kiegészített teljes összeg valamivel meghaladja a 12 milliárd forintot.

Utánpótlásnevelés címén a 2017-18-as időszakban nagyjából 2 milliárd forint támogatás jutott sporteszközökre, itt viszonylag tisztán csak olyan dolgok tartoznak a kategóriába, amik nem idegenek a 2Rule profiljától. Az utánpótlásra kapott tao-támogatás 90  százalék os intenzitású, így a teljes összeg kicsivel 2,2 milliárd forint felett van.

Vagyis a szakszövetség, illetve a klubok és egyesületek által benyújtott sportfejlesztési programok keretében a 2017-18-as évadban megközelítőleg 14,4 milliárd forintot költhetnek el sportszerek és sporteszközök beszerzésére,  csak a labdarúgásban. Konzervatív becsléssel is legalább ennek fele, azaz bő 7 milliárd forint mehet olyasmire, amit jövőre már simán rendelhetnének akár a 2Ruletól is a csapatok, persze csak ha valamiért pont ez a cég jutna eszükbe.

További bíztató jel Mészáros vállalkozása számára, hogy a labdarúgásban jelentősen növekszik a sporteszközökre fordított támogatások aránya, hála a tárgyi eszköz-beruházásoknak, amiknek kezdetben 18-19 százalékát kérték erre a célra, míg a legutóbbi évadban ez az arány  már 32 százalék volt .

Azaz nemcsak egyre több pénz jut a taón keresztül a magyar fociba, de ezen belül is egyre több olyan forint van, amire a 2Rule vadászhat.

Bár a dolog valószínűleg sokkal jobban fog hasonlítani a libatömésre.

(Borítókép: Balogh Zoltán / MTI)