Putyin lázálmához kevés az orosz gazdaság

A múlt héten elhangzott közel egyórás beszéde egyértelműen bizonyítja, hogy Vlagyimir Putyinnak bonyolult, komplex érzései vannak Oroszország történelmi múltjával kapcsolatban. A kettősség, ami benne van, szintén historikus:

E két egymást kizáró eszme között nőtt fel. Jól látszik, hogy éppen aktuális érdekei mentén jól is használja e két retorikát. Most éppen az orosz nacionalizmus fülsiketítő zenéjét hallgathatjuk, viszont ez a lemez nem Oroszországban szól, hanem Ukrajnában.

A 2008-as bukaresti csúcstalálkozón már Ukrajnát „nagyon bonyolult államnak” nevezte, amit részben „Oroszországtól elvett területekből foltoztak össze”. Ekkor még úgy tűnt, hogy Ukrajna területi integritását elismeri. De a következő években a „kijevi probléma” egyre kidolgozottabb formában tért vissza, és elkezdték építeni a modern kori orosz birodalmi tudatot.

A Putyin által megnyitott „történelmi Oroszország” ólomnehéz kapuját most már nehéz lesz bezárni. A legutóbbi szavai és tettei azt sugallják, hogy radikális nacionalistává vált. Egyszer és mindenkorra az oroszok védelmezője lett, akit nem lehet pimaszul leinteni.

Oroszország izolált szovjet gazdaság lett

Az oroszok ukrajnai invázióját követően azonnal elkezdődött a gazdasági háború is: a Nyugat példátlan szankciókat vezetett be. A befektetők olyan gyorsan dobják az orosz eszközöket, ahogy csak tudják. Csak idén eddig a rubel az értékének egyharmadát veszítette el. A Capital Economics tanácsadó cég arra számít, hogy az orosz infláció hamarosan eléri a 15 százalékot, a GDP pedig idén 5 százalékkal fog csökkenni.

Az orosz piacok bedőlése sokakat meglepett, ugyanis Vlagyimir Putyin elnök éveken át építette Oroszország gazdasági védelmét. Rengetegen úgy számoltak, hogy az ország könnyedén ellen tud állni a büntetőintézkedéseknek. Putyin azt a látszatot keltette, hogy az orosz gazdaság nemcsak hogy protekcionista, de egy bástya is, ami ugyanúgy bírni fogja a sarkvidéki tundrát, mint a nyugati passzátszelet.

Ez a gazdasági bástya Oroszország közelmúltbeli kaotikus történelmének terméke is volt: a Szovjetunió 1991-es felbomlását követően brutális infláció jött, 1998-ban fizetésképtelenné váltak, aminek következtében a rubel értéke több mint kétharmadával esett vissza. Aztán 2014-ben a Krím-félsziget Oroszország általi megtámadását követően az olajárak összeomlottak, a nemzetközi szankciók recesszióba taszították a gazdaságot.

A moszkvai stratégia az volt, hogy a kőolajra és földgázra épülő gazdaságát diverzifikálják, csökkentik a nyugati technológiától és kereskedelemtől való függőségét, minimalizálják a külső adósságot, szigorú költségvetési és monetáris politikát folytatnak, és aranyat halmoznak fel.

Jött is a diadal: 2000 és 2019 között Oroszország szolgáltatási ipara a GDP 7 százalékpontjával nőtt az Economist számítása szerint, egyes területeken Oroszország technológiai függősége megszűnt a Nyugattal szemben, az orosz fizetési rendszer (MIR) 2020-ban a hazai kártyás tranzakciók negyedét tette ki úgy, hogy annak hírét öt évvel korábban még senki nem hallotta. Emellett a Világbank szerint a technológiaimport is csökkent az országban.

De Putyin nem tudott megszabadulni a gazdaságát körülfonó nyugati újításoktól, a csúcstechnológiáktól és az interkontinentális ellátási láncoktól. Az orosz import mintegy 30 százaléka a G7-országokból származik, ami alig különbözik a 2014-es adatoktól. Sőt, vannak elemzők, akik szerint a csipgyártásban és a számítógépgyártásban Oroszország továbbra is teljes mértékben az amerikai alkatrészektől függ. 

Erre nagyon jó példa, hogy az orosz pénzintézet bankkártyái a szankciók miatt az Apple Pay vagy a Google Pay rendszerrel nem működtek. Ez akkora fennakadást okozott a moszkvai metróban, hogy az emberek nem tudtak kijutni a fizetős forgóajtóktól.

Putyint a gazdasági büntetőintézkedések nem érdeklik, hiszen retorikájának egyik alaptétele a túlélés. Itt a fájdalom a lényeg, ahol a Nyugat miatt Oroszország mindig kibír valamit a történelem során.

Ő mint Oroszország elnöke annál jobban lesz minden pravoszláv védelmezője és az Orosz Birodalom restaurátora, minél jobban sanyargatják az országot. Ráadásul a retorikájukban a Nyugat eddig is „gyalázatosan figyelmen kívül hagyta őket”, ahogy Szergej Lavrov külügyminiszter meg is fogalmazta.

Át fog alakulni az orosz piac

Vlagyimir Putyin orosz elnököt többször figyelmeztették, hogy a Nyugat el fogja porlasztani a gazdaságát, ha megszállja Ukrajnát. Ennek ellenére ő mégis úgy döntött, hogy odaküldi a tankokat. Az Egyesült Államok és az Európai Unió, valamint szövetségeseik a maguk részéről nem leplezik, hogy Putyin szétverésére törekszenek.

A Kreml szóvivője, Dmitrij Peszkov elismeri, hogy a szankciók következményei már most fájdalmasak, úgy fogalmazott :

Az orosz gazdaság most komoly nyomás alatt van, komoly csapást kapott.

Hogy ezt átvészeljék, Moszkva tőkekontrollt vezet be, igyekszik megakadályozni, hogy a külföldi cégek kivonuljanak Oroszországból. Elenyésző azon közgazdászok száma, akik azt gondolják, hogy ezek az intézkedések vissza tudják tartani az áradatot.

Az olyan energetikai ipari cégek, mint a BP vagy a Shell, már bejelentették, hogy kiszállnak. Az ilyen jellegű távozásnak nemcsak pénzügyi dimenziói vannak, hiszen Oroszországnak szüksége van a csúcstechnológiára is.

Mindent egybevetve ez egy látványosan hirtelen elszakadás a nemzetközi gazdaságtól. Joe Biden amerikai elnök arra figyelmeztetett, hogy Putyin „hosszú távon nagy árat fog fizetni”, és hogy az orosz vezetőnek még „fogalma sincs, mi következik”. A kérdés most az, hogy Moszkva el tudja-e szigetelni szélesebb gazdaságát.

Pekingnek most valóban megvan a lehetőség, hogy Moszkva segítségére siessen. Az eredményes szankciók tekintetében ez kulcskérdés lesz. De ha ezzel magára vonja a Nyugat haragját, ő is elszeparálódik a Politico szerint.

Az orosz–ukrán háború eseményeit folyamatosan követjük, percről percre frissülő szombati cikkünket itt találja.

(Borítókép: Vlagyimir Putyin 2022. február 27-én. Fotó: Sergei GUNEYEV / SPUTNIK / AFP)