Mészáros Lőrinc az Indexnek: Még nagyobbat szeretnénk alkotni

Mészáros Lőrinc mások mellett arról is beszélt lapunknak,

• hogyan kezeli a 2010-es kormányváltás óta a vagyongyarapodását érintő támadásokat;
• mit gondol a nemzeti tőkésosztály valódi szerepéről a magyar gazdaságban;
• hogyan priorizálja a teendőit, amikor már több mint 350 vállalkozás és 40 ezer munkavállaló van a keze alatt;
• milyen irányban fejlődnének, terjeszkednének a következő években az építőiparban, a mezőgazdaságban, az élelmiszeriparban és a turizmusban;
• mikor lép tőzsdére vagy vesz bankot külföldön az MBH Bank Nyrt;
• reálisan hová érkezhet meg az Opus Global Nyrt. részvényeinek árfolyama;
• mit gondol a magántőkealapról, mint befektetési formáról;
• illetve mi volt a legnehezebb feladat a futballban a Puskás Akadémia alapítása óta.

Amikor tavaly novemberben megkérdeztem Tiborcz Istvántól, hogy hol tartana ma, ha nem a miniszterelnök lenne az apósa, azt felelte, reméli, ugyanitt, de valószínűleg kevesebben ismernék a nevét. És Mészáros Lőrinc hol lenne ma, ha nem élvezi felcsúti gyermekkori barátja, Orbán Viktor bizalmát?

A mi kapcsolatunk barátság, ami a bizalmon alapszik, de külön úton járunk, hiszen a miniszterelnök úr 1989 óta politikus, én pedig 1992 óta vagyok vállalkozó. Ebben tettem egy kis kitérőt, hisz 2011-től majdnem két cikluson át polgármester voltam Felcsúton, igaz, a gazdasági tevékenységemet akkor sem adtam fel, amikor szolgáltam a településemet. A gazdasági fejlődésem nem két nap alatt történt meg, hanem az elmúlt 32 év munkájával jutottam el idáig. A vállalkozói világ minden lépcsőfokát megjártam, hiszen voltam kis-, közép- és nagyvállalkozó is. Ebben voltak jobb és kevésbé jó időszakok, de napról napra mindent annak rendeltem alá, hogy mindig legalább egy lépéssel előrébb tudjak jutni az utamon.

Az alapvető személyét illető kritika mégis onnan ered, hogy a látványos vagyongyarapodása egybeesik a 2010-es kormányváltással, a Fidesz újbóli hatalomra kerülésével. De egy kicsit visszatekerve az idő kerekét: települési gázhálózatépítés volt az eredeti profilja. Hogyan jellemezné vállalkozói léte első időszakát, a rendszerváltás utáni éveket, az első, 1998 és 2002 között regnáló Orbán-kormánnyal bezárólag?

A kommunizmus idején még nem tudhattuk, milyen egy vállalkozást működtetni, a piacgazdaságban részt venni. Aztán a rendszerváltást követő vállalkozói szabadsággal volt, aki tudott mit kezdeni, más nem, és egész életében alkalmazott maradt. Amikor 1992-ben elindítottuk az első céget, az egy tanulási folyamat volt. Viccesen azt szoktam mondani a barátaimnak, hogy nem tudtuk, hogy mi már akkor fővállalkozók voltunk, mert ez a szó még nem volt ismert, pedig a létrehozott kft.-ben alvállalkozókat gyűjtöttünk magunk köré. Az építőiparban kezdtünk tevékenykedni, gázhálózatokat építettünk, és valóban nagy lökést adott az infrastrukturális fejlődés, ami az 1990-es években indult az országban. Ez nekem is kedvező volt, hiszen eleinte 20-30 alkalmazottal el tudtuk végezni a munkákat, de ahogy jöttek a feladatok, már több száz emberre volt szükség.

A 2000-es évek elején viszont hullámvölgybe került a cége, véletlen egybeesés lenne, hogy éppen a szocialista kormányok nyolc évében fogyott ön körül a levegő?

Azért 2007-2008 körül már enyhült a nyomás, addigra megint sikerült milliárdos megrendelésekhez jutni, ráadásul ellenszélben, lakóparkok teljes infrastrukturális kiépítését nyertük el. Erre azért is vagyok büszke, mert kijelenthető, a szocialisták idején üldözötté váltak a jobboldali vállalkozók, köztük én is. Az elvileg véletlenszerű ellenőrzések gyakorlatilag állandóan minket találtak meg, próbáltak ellehetetleníteni, de ez nem sikerült. A 2010-es választások után az Orbán-kormány tervei tiszták, világosak voltak, és be is váltak. Határozott cél volt ugyanis, hogy ne csak a külföldi tulajdonú, multinacionális vállalatok tudjanak Magyarországon fejlődni, hanem a magyar vállalkozók is kiteljesedhessenek. Ez egyben óriási rizikó volt, hiszen ha a gazdasági élet szereplői túlságosan megerősödnek, azok veszélyessé is válhatnak a regnáló kormányra, de ezt felvállalták, hogy egészséges hazai-nemzetközi viszonyokat teremtsenek a versenyszférában.

Minden út Felcsútra vezet?

Ahogy 2010-től jöttek a megrendelések, s az érdekeltségei egyre nagyobbra nőttek, úgy a közéletben is felkapott figurává vált. Hivatkoztak önre milliárdos gázszerelőként, oligarchaként, felcsúti kisgömböcként, Orbán strómanjaként. Humoristák és karikaturisták is visszatérően foglalkoznak önnel. Volt olyan jelző, ami különösen bántotta, vagy épp ellenkezőleg, esetleg akadt olyan, amit kifejezetten szellemesnek talált?

Egy munkahelyen is van beszólás, cinizmus, viccelődés, ez azzal együtt sem visel meg, hogy kicsit nagyobb játszótéren játszom. Sőt, néhány mém kifejezetten vicces, amibe az interneten belebotlik az ember. Némelyiken jót nevetek én is, de az energiáimat sokkal inkább a munka köti le, a fejlődés, a tervezés, a stratégiaalkotás.

Mikor és miről beszélt legutóbb Orbán Viktorral? Mennyire intenzív a kapcsolatuk?

Legutóbb néhány hete. Mindketten sokat dolgozunk, de így is relatíve intenzív a kapcsolatunk. Napokig tudnánk beszélni sportról, futballról, „közös gyermekünkről”, a Puskás Akadémiáról. Persze ugyanígy téma a család, a gyerekek, szóba kerül a politika is, megpróbálunk együtt ebédelni, ha van időnk. Nem egyszerű összehozni, mert rengeteg elfoglaltságom van nekem is, neki még több.

Orbán Viktor tavaly májusban töltötte be a 60-at, megkérdezhetem, hogy mivel lepte meg?

Megkérdezheti, de maradjon inkább titok. Maradjunk annyiban, hogy nagyon szép ajándékot kaptak tőlünk, nemcsak a miniszterelnök úr, hanem a felesége is, hiszen ő is ünnepelt, habár hölgyek esetében nem mondjuk ki a kort.

Egy korábbi interjúban (Demokrata, 2017) azt mondta, másfél-két évtizedig napi 18-20 órát dolgozott. Bár ez kicsit soknak tűnik, aki akar és tud is ennyit dolgozni, az ön szerint nagy valószínűséggel milliárdos lesz?

Nem törvényszerű a milliárdossá válás, de azért érdemes sokat dolgozni, mert azzal tud csak előrejutni az ember. A munkaórák számánál fontosabb kérdés a hatékonyság, mert hiába dolgozik valaki sokat, ha nem hatékony a munkája. Azt gondolom, hogy hatékonyan dolgozom, és a vállalkozásaimat mindig hatékonyan fejlesztettem. A vállalkozásaimra költöttem az összes jövedelmemet, és nem a luxusra az elején, hiszen tisztában voltam azzal, hogy csak úgy tudok előre haladni, ha minden megtermelt forintot visszaforgatok a vállalkozásaimba.

Több kormánytag, a legutóbb Lázár János is arról beszélt, Mészáros Lőrinccel az a baj, hogy nincs több belőle. Mi ebből a tanulság?

Valóban, legutóbb Lázár János miniszter úr fogalmazott úgy egy konferencián, hogy több Mészáros Lőrincre és Szijj Lászlóra van szüksége Magyarországnak. Nagyra becsülöm Lázár Jánost, nagy munkabírású ember, adni kell a szavára, hiteles, amit mond, és ő az a miniszter, aki most már jó ideje kiáll a magyar vállalkozások mellett, és támogatja őket mindenben.

A kegyelmi ügy váratlan mellékszereplője lett Magyar Péter, aki február óta uralja a közéletet. Érdekes, hogy korábban például a szintén a jobboldali holdudvarhoz sorolt Pesty László is Mészáros Lőrincezett, a volt igazságügyi miniszter exférje viszont ezt nem tette meg, miközben előszeretettel üzen Rogán Antalnak és Tiborcz Istvánnak is. Ennek mi lehet az oka?

Bár a bankunkban felügyelőbizottsági tag volt, Magyar Pétert én személyesen nem ismerem, nem is avatkozom bele az ügyeibe. A nevét is csak onnan ismertem, hogy Varga Judit volt férje. Ő a politikai színpadon van, én a gazdasági életben élek, nincs közös pontunk. Ha valakinek én vagyok a témája, azt nem veszem támadásnak, Pesty László esetében sem, aki egyébként egy vicces ember. Lehet, hogy nekik ez a dolguk, hogy a köz érdeklődését fenntartsák, nekem meg az, hogy a vállalataim minél sikeresebbek legyenek.

Szerteágazó cégbirodalom élén

A Mészáros Csoport alapítójaként, tulajdonosaként több mint 350 céget irányít, több mint 40 ezer munkavállalójuk van, számon tudja tartani valamennyi érdekeltségét? Ha évente egy teljes nap figyelmet szentel egy-egy vállalkozásnak, akkor se marad sok szabadideje. Hogyan képzeljük el egy átlagos napját?

Pontosítanom kell, mert közel 400 vállalkozásunk van. A növekedést le kell követnie a szervezetfejlesztésnek is, ami az esetünkben megtörtént. Mert míg egy személyben kezelhető méretű egy cég, addig a tulajdonos egyben az ügyvezető, ismernie kell minden alkalmazottat, naponta kézi irányítással vinni a folyó ügyeket. De ahogy nő a vállalkozás, egy tulajdonosnak úgy van egyre kevesebb ideje, energiája mikroszinten belemenni részletekbe. Ma már a Mészáros Csoportban én sem tudok az operatív irányítással foglalkozni, az a menedzserek dolga, akiknek ez a kisujjukban van. Kiváló menedzsereket foglalkoztatunk, fantasztikus munkát végeznek. Nekem a stratégiát kell velük átbeszélni, egy tulajdonosnak az a szerepe, hogy kiadja az éves tervet, és utána elszámoltassa a menedzsereket, hogyan teljesítettek az árbevétel, az eredményesség tekintetében. Mindez nem azt jelenti, hogy heti egy napot dolgozom, és a többi időmet a családommal, a hobbijaimmal töltöm. Még ma is minden reggel felkelek hatkor, és bejövök dolgozni. Erre próbáltam tanítani a gyermekeimet is, hogy a felelősség rajtunk van. Általában a hét elején a budapesti székházunkban vagyok, utána pedig a felcsúti irodámban, ott vannak a megbeszéléseim. Megpróbálom a hétvégéket felszabadítani, azt a családdal, a feleségemmel, a gyerekeimmel és az unokáimmal tölteni. Ez az élet igazán fontos része, ami nekem évtizedekig nem igazán adatott meg, alig láttam a gyerekeimet, mert állandóan a munkával voltam elfoglalva.

Ha már dicsérte a menedzsereit, a legbelső köréhez tartozó embereket meg tudja számolni a két kezén?

Annál azért többen vannak, 40-50 fő. Valamekkora rotáció van, de a jelentős részükkel már legalább 10-12 éve együtt dolgozom. Eleinte kimondottan nehéz volt topmenedzsereket igazolni, mert nem elég az anyagi megbecsülés, szakmailag is perspektívát kell kínálni. Nekik is bizonyítanunk kellett, hogy itt egy olyan vállalatcsoport épül, ahová kihívás elmenni dolgozni. Azóta fordult a kocka, ma már elhessegetni kell a topmenedzsereket, nem idecsábítani, nagyon meg vagyok elégedve a vezetői stábbal.

Magyarországon kívül kell már növekedni

Egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek a külföldi terjeszkedésre, a közelmúltban például két stratégiai ágazatban is történt akvizíció, egyrészt az agráriumban, egy horvát gyümölcstermesztő vállalat (Rabo) felvásárlásával, másrészt egy boszniai cementgyár (Lukavac) megszerzésével. Milyen további ajtókat nyitnak ezek az üzletek?

A cégcsoport fejlődése az országhatárokon belül már korlátozott, ezért stratégiai cél a külföldi terjeszkedés, jellemzően azokban az iparágakban, amelyekben idehaza is erősek vagyunk. Ilyen terület a mezőgazdaság, a hazai első hely mellett nyitunk a régiós piacokra, márpedig a Rabo a legnagyobb horvátországi almatermelő cég, akvirálása profilba illő. A Lukavac cementgyár megszerzése talán ennél is egyértelműbb: az alapanyag-ellátás köztudottan nehézkes az építőiparban, elképesztő volatilitás jellemzi a beszerzéseket, a saját gyártóbázissal csökken a kiszolgáltatottság. Ez egy kiváló kifektetésnek ígérkezik, a vállalat eredménytermelő képessége már most sokkal jobbnak tűnik, mint amikor először megvizsgáltuk.

Mikor és melyek lehetnek a nemzetközi piacszerzés következő állomásai?

A szállodaiparban Horvátország és Montenegró mellett Ausztriában már vannak érdekeltségeink, de megyünk tovább, például Rijeka mellett, Iciciben ötcsillagos luxusszállodát építünk, amit 20 évig a Marriott üzemeltet majd. A turizmus mellett a mezőgazdaságban és az építőiparban is készen állunk a terjeszkedésre, akvizíciós tárgyalásainkkal a régiós piacokra fókuszálunk. Mára tartunk ott, hogy megengedhessük magunknak jól működő vállalatok megvásárlását, mert a tapasztalat azt mutatja, hogy a lepusztultak rehabilitációja, újraépítése olyan hosszú folyamat, ami túl sok idő, túl sok pénz. Elsősorban Európában terjeszkedünk, de Észak-Afrikában, Líbiában, illetve a Közel-Keleten, Ománban is vannak érdekeltségeink. Haladunk előre, több komoly akvizíció előtt állunk, ami még nem nyilvános, de az első fél évben több is lezárulhat.

Amiről most beszélünk, azt Orbán Viktor úgy hívja: a magyar gazdaságpolitika harmadik fázisa. Ez az a szakasz, amikor a magyar cégek már olyan erősek, hogy haza tudják hozni külföldről a profitot. Ez kellene, hogy legyen a nemzeti tőkésosztály értékmérője is, aki például itthon tud autópályát építeni, az legyen rá képes külföldön is. Ennek tükrében a Mészáros Csoport nemzetközileg mennyire versenyképes?

A magunkénak érezzük ezt az irányvonalat, annál is inkább, mert hét-nyolc ágazatban vagyunk itthon vagy piacvezetők vagy a szűk élboly tagjai, bővülni érdemben már csak külföldön tudunk. Belátható időn belül a nemzetközi szerepvállalásunknak kell a nagyobb forgalmat generálnia. Szélesedni, vagyis újabb iparágakba belevágni már nem szeretnénk, amiben viszont erősek vagyunk, abban cél a kifektetés. Így sem könnyű a szektorokon átívelő feladatokat összefogni, koordinálni. Viszonyításképp szétnéztem Európában, ennyinemű tevékenységgel foglalkozó cégcsoportból csak egyetlen egy van a miénken kívül, Törökországban. A legtöbb családi cégből lett nagyvállalat megáll egy vagy két iparágnál, szerénytelenül mondhatjuk, hogy ennél a tízmilliós piacnál mi már messzebbre tekintünk, még nagyobbat szeretnénk alkotni. Van egy apparátusunk, amely folyamatosan a külföldi lehetőségeket keresi, vizsgálja, monitorozza. Ha például az infrastrukturális fejlesztéseket nézzük, azon dolgozunk, hogy a meglévő erőforrásainkat, képességeinket a nemzetközi piaci igények kielégítésével is kiaknázzuk, akár önállóan, akár egy partnercéggel közös vállalatot alkotva. Az a célunk, hogy ha építünk, akár utat, hidat, vasutat vagy éppen metrót, azzal bármelyik másik országban is ugyanolyan versenyképesek legyünk, olyan ajánlatot tegyünk, hogy minket válasszanak.

Ugyanakkor ahogy Magyarországon helyzeti előnyben vannak a magyar cégek, úgy Ausztriában az osztrákok, Franciaországban a franciák, és még sorolhatnánk.

Így igaz. És ne feledjük, akár hazai, akár uniós finanszírozási forrású egy nagy építőipari projekt, végeredményben minden esetben az adott állam írja ki a felhívást, és mi ezekből szeretnénk minél többet elhozni máshonnan is. Valamilyen szinten minden ország védi a nemzeti vállalatain keresztül a maga érdekeit, de nincs az a protekcionista gazdaságpolitika, amiben ne tudnánk versenyre késztetni a konkurenciát. Versenyhelyzet van, itthon és mindenhol máshol is.

A megrendelésekért meg kell dolgozni, versenyezni, elnyerni, majd első osztályú minőségben, határidőre, pluszköltség nélkül elvégezni a munkát – állva a sarat a külföldi tulajdonú, multinacionális vállalatokkal szemben is.

Ahogy a koronavírus-járványnak, úgy az orosz-ukrán háborúnak sem könnyű megvonni a mérlegét. Mégis az elmúlt éveket összegezve, melyik milyen hatást gyakorolt a cégcsoportra?

Ahogy a lakosságot, úgy a gazdaságot is teljesen váratlanul érte a pandémia, a fegyveres konfliktusnak pedig még ha voltak is előjelei, reálisan senki sem számolt ezzel a forgatókönyvvel. A Coviddal érkező bezártság, a távmunka eleve egy új élethelyzet elé állította az embereket, nem csak a felnőtteket, hanem a gyerekeket is, gondoljunk csak a távoktatásra. Erre az időszakra a vállalkozások sem tudtak felkészülni, a turizmus elsőként állt a földbe. Van 25 szállodánk, de egy részét akkor be kellett zárni, és elküldeni a munkaerőt. Az iparban pedig nincs home office, az építőiparban különösen, úgy nem lehet építeni utat, hidat, vasutat. Rengeteg veszteségünk volt, nagyon fájdalmas időszak, de túljutottunk rajta, és amikor már azt hittük, vettünk egy nagy levegőt, és mehetünk tovább, jött a háború, és vele együtt beütött az energiaválság. Megkötött szerződésállományokat kellett átrendezni, miután többszörös gáz- és áramárakkal szembesültünk. Voltak nehéz pillanatok, de pozitív maradtam, mert olyan léket nem kapott a vállalatcsoportunk hajója, amit ne lehetett volna betömni. Azóta az energiaárak konszolidálódtak, a turizmus szárnyal. A mezőgazdaság felett viszont még mindig rossz idők járnak, különösen a növénytermesztésben. Özönlik be az ukrán gabona Európába, ami az önköltség alatti terményértékesítést kényszerített ki, komoly károkat okozva.

Mészáros Lőrinc vs. Csányi Sándor

2023-ban újra első helyen végzett a leggazdagabb magyarok listáján, megelőzve Csányi Sándort: 591,3 milliárd forint kontra 573,7. Reálisnak tartja ezt a becslést, illetve foglalkoztatja ez a párharc?

Fontos tisztázni, hogy a vagyonbecslés véletlenül sem egyenlő a készpénzállománnyal, egy cégcsoport felértékelése pedig meglehetősen összetett kihívás, de különösebben nem foglalkoztatnak az efféle listák. Biztos jó olvasmány egy ilyen összeállítás, de a valós gazdasági világ egész más. Csányi Sándorhoz barátság fűz, nem hiszem, hogy ezen a színtéren rivalizálnánk. Van persze olyan terület, ahol versenyzünk, ilyen például a bankszektor.

Kíváncsiságból megnéztem, 2014-ben még „csak” 7,7 milliárd forintra becsülték a vagyonát. Kifejezetten a G-nap, 2015. február 6-a miatt érdekelt. Ha Simicska Lajos akkor nem fordul szembe a miniszterelnökkel, egészen másképp alakul önnek is az elmúlt nyolc-tíz éve?

Nem hiszem, hogy ez a vita gazdasági kérdés volt, sokkal inkább politikai természetű, aminek a végkifejletét ismerjük. Az én életemet nem befolyásolta ez az ügy.

Tavaly májusra fejeződött be a bankfúzió, miután egyesült a Budapest Bank, a Takarékbank, az MKB, ráadásként pedig időközben bejött a képbe a Sberbank is. Ennek eredményeképpen létrejött az ország második legnagyobb magyar tulajdonú hitelintézete, az MBH Bank Nyrt. Tulajdonosként mennyire elégedett az eddigi eredményekkel, belátható időn belül maguk mögé utasíthatják az OTP-t? Ha ez a cél, ennek szükséges velejárója a tőzsdére lépés és a külföldi terjeszkedés?

Gondos előkészítés végkifejlete az MBH Bank létrejötte, amit rengeteg munka előzött meg, egy egész Európában egyedülálló fúzióról beszélünk. Zökkenőmentesen zajlott le a folyamat, a 2,5 millió ügyfél megtartásával. Nekünk a legfontosabb az ügyfelek kiszolgálása, akár lakossági, vállalati vagy önkormányzati szektorról beszélünk. Az átmenet tökéletes volt, a célokat elértük, a határidőket betartva teljesítettek a kollégák mindent, tehát minden percre pontosan úgy történt, ahogy megterveztük. Ugyanakkor a migráció óriási kihívás, három informatikai rendszert összegyúrni eggyé meglehetősen komplex, 2025-re fejeződhet be. Az új termékek bevezetése már az új, közös platformon történik. Nagyon elégedett vagyok, remélem, a többi tulajdonos is az, kiváló menedzsment irányítja a bankot. Az egyetlen célunk az lehet, hogy Barna Zsolt elnök-vezérigazgató vezetésével elérjük az első helyet a bankszektorban. Jelenleg a második legnagyobb bank vagyunk Magyarországon az OTP mögött. Itt valóban van egy verseny közöttünk Csányi Sándor barátommal, de ez egy egészséges verseny, győzzön a jobbik! Ők hosszú ideje külföldi kifektetésekkel haladnak, ránk a mostani sikeres stabilizáció után még rengeteg munka vár. Igaz, erős alap, hogy 2023-ban kimagasló teljesítményt ért el a bankcsoport, több százmilliárd forintos eredményt hoz – és már a tőzsdén van. Előbb-utóbb a közkézhányad arányát emelnünk kell, ami a következő évek tervei között van, ahogy a külföldi bankok vásárlása is. Öt év alatt megerősödünk a nemzetközi térben is.

Ezzel együtt úgy tűnik, egyelőre belföldön is működik még a vadászösztön.

Valóban belföldön is gondolkodunk nagyobb piacrészben és több ügyfélben. Ennek markáns lenyomata volt a közelmúltban a Duna Takarék 98, illetve a Fundamenta-Lakáskassza 76 százalékos tulajdonrészének megvásárlása. Mindezek levezénylése a fúzióval időbeli átfedésben. Fontos az ügyfélszerzés, de a kiszolgálásuk, megtartásuk még fontosabb. A fiókhálózatot és az alkalmazotti létszámot is úgy racionalizáltuk, hogy ne legyenek súrlódások. Ma még szükség van a fokozott személyes jelenlétre a fiókokban, de ez idővel jelentősen változik, éppen ezért a termékfejlesztést már most ennek rendeljük alá, élen a digitális bankolás terén érkező újdonságokkal.

A bankszektor mellett érintett a biztosításközvetítő piacon is Keszthelyi Erik partnereként, a Hungarikum Alkusz társtulajdonosaként. Öt tagvállalat csatlakozásával itt több mint 500 ezer ügyféllel bíró cégcsoport állt fel, azóta idén januárban elstartolt digitális biztosításközvetítő rendszer is. Milyen távlatokat lát, mennyiben fér ez össze azzal, hogy van életbiztosítója, a CIG Pannónia?

A kettő nem zárja ki egymást. Pénzügyi befektetőként kerültem Keszthelyi Erik mellé, láttam benne a potenciált, a CIG Pannónia tulajdonrészem is jó kezekbe került, hiszen megduplázta az előző évi eredményét. Erősek az alkuszi pozícióink, és a digitális jelenlét is indokolt volt, hiszen Magyarországon évente több mint 90 ezer új biztosítást kötnek, ezek egyre nagyobb részét online. A biztosítási piacon csak a stratégiai kérdésekkel foglalkozom, a napi operatív ügyekbe nem avatkozom bele, azokat kézben tartja a tulajdonostársam, akiben megbízom.

Opus Global: 500 forint feletti papírok?

A gazdaglisták készítői Mészáros Lőrinc legtranszparensebb vagyonelemeként tartják számon az Opus Global Nyrt.-t. Az árfolyam 400 forint körül van, miközben tavaly májusban alig 100 forinton kereskedtek a befektetési holding papírjaival. A mostani szárnyalás csak egy hirtelen kiugrás vagy hosszútávon is fennmaradhat?

Először is: minden vállalkozásom transzparens, nem csak az Opus, amely egy nyílt végű részvénytársaság. A többi blue chip egy-egy könnyen azonosítható területen működik, mint a bankszektor, a gyógyszergyártás, az olajipar, illetve a távközlés. Az Opus ezzel szemben többnemű tevékenységet folytat, élen járva az építőiparban, az energetikában, a mezőgazdaságban, élelmiszeriparban és a turizmusban is. Idő kellett ahhoz, hogy ilyen széles skálán mozogva elnyerjük a több ezer befektető bizalmát. De ma már ott tart az Opus, hogy 1000 milliárd forint fölött van a mérlegfőösszege, a 2023-as 45 milliárd forintos eredmény pedig kiváló a bőven 600 milliárd forint feletti árbevétel mellett. A papír valós értéke 500 forint fölött kellene, hogy legyen, bízom benne, hogy ezt el fogja érni a vállalat a befektetők nagy örömére. Lélfai Koppány vezérigazgató alatt rakétasebességgel fejlődik a vállalat. De ehhez szükség volt arra is, hogy az expanzió után a konszolidációra is jusson kellő figyelem, az új üzletek keresésénél is fontosabb sokszor az addig megszerzett vállalatok rendbetétele és a piaci pozíciók megszilárdítása, amihez elengedhetetlen a hatékonyság növelése és a szervezetben rejlő szinergiák kihasználása. Ambiciózusak a célok, amelyek a dinamikusan fejlődő, stabil vállalatok további felfelé ívelő pályájára építenek, így abban bízom, hogy osztalékfizető részvényekről tudunk majd előbb-utóbb beszélni. Amikor ez megtörténik, az egy újabb óriási lépés lesz. Az Opus filozófiája és struktúrája rendben van, a stratégia pedig előremutató, nem véletlenül emelkedik ilyen mértékben a papír ára. Lehet építeni olyan vállalatok bevételeire és eredményességi mutatóira, mint a Tigáz, Titász, a Hunguest, a Mészáros és Mészáros Zrt., a Wamsler, a Kall vagy a Viresol.

Gyakori téma itthon az Európai Ügyészség, de lett helyette Integritás Hatóságunk. Jövőre viszont létrejön frankfurti központtal egy új uniós hivatal, amely a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása ellen áll fel (angolul Anti-Money Laundering Authority, röviden AMLA). Itthon is számos kritika érte a magántőkealapokat, milyen hatása lesz annak, ha ez az új szerv valóban utána megy, kik a tőkealapok rejtőzködő tulajdonosai? Van, lehet félnivalója?

Ez egy teljesen legitim befektetési forma, szó sincs rejtőzködésről. Nekem is van több magántőkealapom, egyiket sem rejtegetjük, tulajdonrészeket, értékpapírokat birtokolunk rajtuk keresztül. Nem véletlenül használják ezt a megoldást a befektetők, hiszen kedvező adózási forma van mögötte, de ez szabályos, elfogadott, mi magunk is használjuk.

Ez működik a világban mindenütt, ezek nem offshore cégek. Aki összemossa velük a magántőkealapokat, az súlyos hibát követ el. Nekem csak legális, transzparens jövedelmem van, amit osztalék formájában veszek ki a vállalataimból, hogy aztán ezt felhasználhassam, akár befektessem egy magántőkealapba.

Kulcsterület az agrárium, a turizmus, az élelmiszeripar is

Magyarország sokak szemében még ma is agrárország, a Mészáros Csoport is nagy erőket mozgat meg a területen. Egyre több öntözőtelep van a kezük alatt, de van már a termény minőségét hosszú távon megőrző gabonatároló silójuk is. Milyen további lehetőségeket lát a magyar mezőgazdaságban rejlő potenciál kiaknázásában?

Összesen 65 ezer hektáron gazdálkodunk, ezzel a legnagyobb agrárvállalkozók vagyunk Magyarországon. Ez a legmunkásabb szektor, mert hiába van meg a szükséges tudás és technológia, az időjárást most még nehezen tudjuk befolyásolni. A Talentis Agróban már csaknem 8000 hektárnyi öntözött terület van, egyáltalán nem mindegy, hogy a termőföld mesterséges öntözés alá van vonva vagy kiszolgáltatva az időjárásnak, hangsúlyos most ezeknek a területeknek a növelése. A növénytermesztésben ebben látjuk a kiváló termelőképesség kulcsát, hiszen nem csak kukoricát, búzát, napraforgót tudunk termelni, hanem szántóföldi zöldségeket, így paradicsomot, borsót, csemegekukoricát, ezeknek azért más a profittermelő képessége. Ahol csak lehet, öntözött területeket kell kialakítani, hiszen ott a termelési volumen megnő, s azzal arányosan az eredményesség is. Nagyon sok forrást áldozunk erre. Nincs más megoldás, hiszen az elmúlt évtizedekben az Egyesült Államok lekörözte Európát, így Magyarországot is, miután olyan technológiákat alkalmazva növelte a hatékonyságot, ami kevesebb energiát és humán erőforrást igényelt. A hazai, illetve uniós agrártámogatások nélkül nehezen lennének fenntarthatók a gazdaságok, hiszen a földek nem nagy mennyiségben vannak magánkézben, a bérleti díjak magasak, ennek a kitermelhetősége nem egyszerű. Valaminek történnie kellett, mi a gazdaságok összevonásával, közös beszerzésekkel próbáltunk hatékonyabbá válni, a földek forgatása helyett precíziós művelési technológiát alkalmazunk, kevesebb üzemanyaggal. A hatékonyságnövelést szolgálják a hűtött silók, tárolók építése is, hogy kevesebb legyen a veszteség.

Eközben azért az állattenyésztésben sem ülnek hátratett kézzel. Ott mi most a csapásirány?

Mára két fő ágazatunk van, mert rá kellett jönnünk, hogy kis volumenben nem lehet gazdaságosan működni. Ezt a leckét a tojással tanultuk meg: ott a nagy volumen 2-3 milliós tojóállomány, miközben nekünk csak pár százezres volt, amivel nem tudtunk érdemi piaci befolyást nyerni, ezért fel is számoltuk azt az érdekeltséget. Inkább a szarvasmarhákra fókuszálunk, a 8500-as aktív tejelőállománnyal a legnagyobbak vagyunk, a pulykaágazatban pedig 5 millió darabos éves feldolgozási mutatóval 85 százalék körüli a részesedésünk. Az agráriumban különösen fontos a több lábon állás, mert óriásiak a hullámok. A tevékenységek kompenzálják egymást: van, hogy a tej ára kiváló, de a terményé lentebb van, máskor fordítva. Éppen a rendkívüli hullámhegyek és – völgyek miatt ötéves ciklusokban nézzük a mezőgazdaságot, ami a feldolgozóiparral együtt durván 450-500 milliárd forintos forgalmat tud Magyarországon biztosítani. Az élelmiszeriparban legalább 80 százalékos exporthányaddal egyértelműen a nemzetközi piacokra termel a Kall Ingredients Tiszapüspökiben, illetve a Viresol Visontán. A Kall kukoricát dolgoz fel, izocukrot, melléktermékként alkoholt, takarmányt állít elő, ahol nulla százalék a hulladék, ez tehát egy környezetbarát ügy. A Viresol adja a búzakeményítőt, de a melléktermékgyártás miatt a zero waste elv ott sem sérül. A szarvasi pulykafeldolgozó üzemünk, a Gallicoop ugyancsak jelentős mértékben exportpiacokat szolgál ki a belföldi kereslet kielégítése mellett, több mint 100 milliárd forintos forgalmat ért el 2023-ban. A Gallicoopnál több tízmilliárdos fejlesztésbe vágunk a vágósor automatizálásával, a Kall és a Viresol esetében a beruházások iránya az energiafüggetlenség, amit saját kazánok telepítésével kívánunk előmozdítani.

Fontos területük a már említett turizmus, amit részben már érintettünk. Egyre több szálloda kerül a keze alá, az újak építése mellett a felújítások is látványos ütemben haladnak. Mennyi támogatást kaptak hozzá?

Elnyertünk 17 milliárd forintnyi támogatást a Hunguesttel a Kisfaludy-programban, amiből végül 14 maradt, mert több pályázatot felfüggesztett a kormány. Arról gyakran megfeledkeznek a kritikusok, hogy az összberuházás 50 milliárd forint volt, vagyis 36 milliárdot hozzá kellett tenni önerőből az elnyert forráshoz. A beruházások 2024 végére, 2025 elejére teljesen befejeződnek, 25-ből 15 szálloda teljesen megújul. A szállodáink mintegy 80 százaléka saját tulajdon, de a hatékonyságnövelést szem előtt tartva a folytatásban nagyobb szerepet kapnak a bérlemények.

Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter szerint három házi feladata van Magyarországnak: az energia, az infrastruktúra és a munkaerő. Az első kettő munkát hozhat a Mészáros Csoportnak, a harmadik viszont kihívás, meg tudja erősíteni, hogy külföldi munkavállalókra immár a cégcsoportjában is szükség van? Úgy hallani, a turizmusban és az élelmiszeriparban kinyílt előttük a kapu. Igaz ez?

A mi filozófiánk az, hogy magyar embereket kell foglalkoztatni, ezt próbáljuk is betartani. Nálunk két helyen dolgoznak külföldiek, ázsiai vendégmunkások. A Gallicoopot amikor felvásároltuk, már dolgoztak ott mongolok, kvázi örököltük őket, de beilleszkedtek, megbízhatóak, és ez a legfontosabb. Néhány szállodában a Hunguestnél is vannak külföldi munkavállalók, köztük filippinók is, azokat a munkanemeket töltjük fel általuk a szállodaiparban, amelyekre nehéz magyar dolgozókat találni. Összesen beszélünk 400-500 emberről, a cégcsoport munkavállalóinak alig 1 százalékát adják.

A kormány célja az élelmiszeriparban a teljes vertikális integráció elérése, azaz a piac megszervezése a termeléstől egészen a kereskedelemig. Van olyan kiskereskedelmi lánc, amely felkeltette az érdeklődését?

Fontos része lenne az életünknek a kiskereskedelem, de felépíteni egy új brandet, egy új hálózatot ha nem is lehetetlen, de valószínűleg annyi pénzt égetnénk el, hogy az felelőtlenség lenne.

Most inkább az élelmiszeriparra fókuszálunk, igaz, a kiskereskedelemmel beszállítóként jóformán csak a Gallicooppal vagyunk közvetlen kapcsolatban, még a tejágazat révén sem, hiszen bár nagy volumenben, de nyerstejet adunk el, nem pedig tejtermékeket gyártunk. A meglévő áruházláncok megvásárlása vagy azokban üzletrész szerzése hosszú ideje terv, de önmérsékletre int, hogy kockázatos szektorról beszélünk, ha csökken a fogyasztás, az itt rögtön lecsapódik.

Nehéz olyan területet mondani, amelyben valamilyen formában nincs jelen. Új elem a céghálóban a humán-egészségüggyel foglalkozó Superhuman Center Kft. és a Team Travel utazási iroda. Elárulna ezekről az új irányokról néhány részletet?

A feleségem egyik végzettsége köztudottan orvos, és bár már jó ideje nem dolgozik orvosként, közel áll a szívéhez az egészségügy, ebben sokat segít nekem, koordinálja az egészségügyi vállalkozásainkat. Lehet, hogy az említett cég új, a magánegészségügyi érintettség nem az, hiszen a Gyógyító Magyarok Kft. egyik tulajdonosaként 2020 óta már benne vagyok. A sportegészségügyi ellátásra specializálódunk, ez egy szűk szegmens. A rendelők, amiket nyitunk, bárki számára elérhetőek, de élsportolók, köztük olimpikonok egészségügyi állapotát is felügyeljük, beleértve a sportsérülések kezelését. Az utazási iroda különösebb magyarázatra nem szorul, ez egy pluszszolgáltatás, ami beleillik a turisztikai portfóliónkba.

Élet a futballban – és azon túl

Térjünk át a futballra! A Puskás Akadémiát létrehozó alapítványnak 2004 óta az elnöke, 2026-ban pedig már 20 éves lesz az akadémia. Jelenleg három ide köthető futballista tagja az A-válogatott keretének, Sallai Roland, Kleinheisler László és Nagy Zsolt, így ők a műhely „csúcstermékei”. Korábban szó volt több tucat topligás játékos kineveléséről, de NB I-es csapatról nem. Mennyire elégedett azzal, ahol most tartanak?

Nagyon büszkék vagyunk rájuk. Voltak elődeink az utánpótlásképzésben, elsősorban az MTK-ra gondolok, de mérföldkő volt a Puskás Akadémia 2006-os megalapítása a magyar futballban, miután a tehetséggondozás évtizedekig elhanyagolt terület volt. Az NB I. eredetileg valóban nem volt egyáltalán cél, de be kellett látnunk, hogy a piramis csúcsára is szükség van ahhoz, hogy ide tudjuk csábítani a legjobbakat, hiszen egy alig kétezer lelkes falu merítésben máskülönben nem versenyezhet a nagy múltú budapesti klubok mögött álló, majd kétmilliós nagyvárossal. Megmosolyogják, amikor azt mondom, világszínvonalú az akadémiánk, pedig nem a levegőbe beszélek, viszonyításképpen láttam az európai topklubok, így a Real Madrid, a Barcelona, a Bayern München vagy éppen az Arsenal műhelyeit. Az infrastruktúra és a szakmai munka világszínvonalú, de a tehetség megtalálása a legnehezebb feladat. Főleg abban a korban, amikor a gyerekek gyakran ki sem mozdulnak a szobájukból. Egy 10 milliós piacon nagyobb kihívás ez, mint egy 60-80 millióson. Nagyon jó rendszerünk van, 15 évesen lehet bekerülni, egészen az U19-ig ott pallérozódnak, de persze az igazi fokmérő az, hogy utána mire viszik. Büszkék vagyunk rá, hogy tele van az NB I és az NB II Puskás Akadémia-növendékkel, és nemzetközi szinten is egyre többen megállják a helyüket, gondolok a magyarnál erősebb bajnokságokra és a válogatottra. Reméljük, ez a három fiú az Európa-bajnokságon is bizonyít majd.

A helyszínen szurkol Németországban? Ön szerint meddig juthat Marco Rossi csapata?

Nagyon erős a csoport, de szerintem okozunk meglepetést. Nagyon szeretném, hogy továbbjussunk, utána pedig az egyenes kieséses szakaszban már bármi lehet. Minden magyar Eb-meccsen ott leszünk, Kölnben, Stuttgartban, bárhol, ahová vezet a csapat útja.

Anno ön is futballozott Felcsúton, manapság a sport milyen szerepet tölt be a civil életében?

Úgy érzem, jó kondiban vagyok, ami elsősorban annak köszönhető, hogy heti háromszor edzőteremben vagyok, ez alkalmanként intenzív másfél-két órát jelent, személyi edzővel. Emellett járjuk a természetet a feleségemmel, legalább 10-15 kilométeres gyalogtúrákat teszünk erdei környezetben. Van tehát bőven mozgás az életemben, és amikor tehetem, alkalmanként vadászni is eljárok.

Többször beszélt arról, hogy a felesége, Várkonyi Andrea a legnagyobb támasza. De az üzleti életben is kikérik egymás tanácsát?

Az egészségügy mellett a kommunikáció, marketing terén is hasznos meglátásai vannak, amiket mindig meghallgatok, de mivel az üzleti világban több mint 30 éve jelen vagyok, abban ő kér tőlem tanácsot, hallgat rám, ha elmondom, mit gondolok egy aktuális helyzetről, egy megoldandó feladatról, ami az általa koordinált vállalkozásoknál adódik. Jól működünk, boldog, kiegyensúlyozott házasságban élek, aminek azt hiszem, ez is a természetes velejárója.

A több száz milliárdos vagyon a társadalom felé is nagy felelősség. Filantrópként elsősorban kiket, milyen közösségeket támogat?

A Mészáros Csoport életében, de nekünk személyesen is küldetésünk, hogy segítsünk másoknak. Több milliárd forintot adományozunk éves szinten, amiben kiemelt szerepe van a cégcsoporthoz tartozó Pro Filii Alapítványnak. Felelősséget érzünk a társadalom leginkább kiszolgáltatott rétegei, azon belül is a rászoruló gyermekek és családjaik iránt. Több formában segítünk, beleértve nagycsaládosok nyári üdültetését, az élelmiszercsomagokat, de a magánszemélyek mellett több civil és nonprofit szervezetet is támogatunk. Hangsúlyos elem a karitatív tevékenységünkben a High-Tech Suli Program is, már 35 iskolában szereltünk fel digitális tantermeket és támogattunk tanárokat. Emellett mivel lokálpatrióta vagyok, szívügyem a Felcsúton és környékén, a Vál-völgyben élők boldogulása. Az első lakáshoz jutást 1-5 millió forinttal segítjük, emellett oktatási ösztöndíjak érhetők el. Az egyetemisták, főiskolások havi 100 ezer forintot is kaphatnak, a középiskolások tanulmányi eredményektől függően legfeljebb 50-et, de a program már az általános iskola felső tagozatában is elérhető, ott havi 25-30 ezer forint a plafon. Próbálom segíteni a családokat, mert a jövő a gyermekeké, de a felelősség a miénk.

(Borítókép: Mészáros Lőrinc. Fotó: Kondella Mihály)