Iskolai telefonböjt, és ami mögötte van: ezért jó, és ezért nehéz betartani

Ahogy arról az Index is beszámolt, 2024. augusztus 9-én jelent meg a Magyar Közlönyben az iskolákba be nem vihető és korlátozottan bevihető tárgyakra vonatkozó egységes szabályozás.

Használatban korlátozott eszköznek minősülnek a telekommunikációs eszközök – különösen a mobiltelefonok –, a kép- vagy hangrögzítésre alkalmas eszközök és az internet elérésre alkalmas okoseszközök. Tanítási nap folyamán az általános iskola 1–8 évfolyamán, a gimnázium 5–12. évfolyamán, a szakgimnázium 9–13. évfolyamán.

(Ahogy arról beszámoltunk, nemcsak a diákok, de a pedagógusok számára is korlátozzák a mobiltelefon-használatot, emellett a Nemzeti alaptantervből [NAT], valamint az Óvodai Alapprogramból is vizsgázniuk kell.)

Hat érv a korlátozás mellett

A törvény és a kormányrendelet-tervezet jelentős előrelépést jelent a gyermekek, kamaszok és fiatalok mentális egészségének védelmében, amelyet számos tudományos, szakmai és szakértői érv, kutatás, tanulmány támaszt alá – állapította meg közös állásfoglalásában Hal Melinda klinikai szakpszichológus, illetve Pöltl Ákos családbiztonsági szakértő, akik 6 pontban foglalták össze a legfontosabb tudományos hátterű, gazdasági, pszichológiai szakmai érveket az okoseszközök, különösen az okostelefonok nevelés-oktatási intézményi korlátozása mellett:

1. Az UNESCO (Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete) 2023 júliusában megjelent, Technológia az oktatásban – GEM Report 2023 című globális oktatási monitoringjelentésében többek között az okostelefonok globális iskolai tilalmát javasolja, annak érdekében, hogy ismét a tanulók érdekei kerülhessenek előtérbe. Az okostelefonokat ki kell tiltani az iskolákból, hogy ne tudják elvonni a gyerekek figyelmét, javuljanak tanulási képességeik, és kevesebb online zaklatás érje őket – fogalmaz a jelentés. A jelentés szerint a világ mintegy 200 különböző oktatási rendszerét elemezve mára 4 országból 1 kitiltotta a telefonokat az iskolákból, törvények vagy ajánlások révén. Kitér arra is, hogy az alkalmazó intézmények esetén javultak az iskolai eredmények.
2. A 2023. december 5-én kiadott PISA-jelentés (Programme for International Student Assessment – Nemzetközi Tanulói Teljesítménymérés Program) szerint minden harmadik diáknak elvonja a figyelmét a digitális eszköz, amikor iskolában használja azt.
3. Az okoseszközök jelentős, a normálisnál lényegesen magasabb dopamin- (örömhormon) emelkedést okoznak, ezáltal minden más iskolai oktatási tevékenységet unalmasabbá, érdektelenebbé tesznek. (He, Q., Turel, O., & Bechara, A., 2021) A serdülő agy esetén elmondható, hogy hamarabb fejlődik a jutalmazásért, mint a gátlásért vagy önkontroll képességeiért felelős agyterület. Emellett a serdülők agyára erőteljesebben hat a dopamin, és még inkább addiktív esetükben az okoseszköz, mint érett agyi struktúrák esetén. (Montag and Walla, 2016)
4. Az okoseszközök és okostelefonok iskolai jelenléte csökkenti a diákok közötti beszélgetéseket, interakciókat, személyes kapcsolatot, ami elengedhetetlen a megfelelő idegrendszeri fejlődésükhöz, ahogyan szociális készségeik és érzelmi intelligenciájuk hatékonyságában is negatív szerepet játszik (Kates, Wu, & Coryn, 2018).
5. Az okoseszközök figyelemelvonási képessége nem csupán a használat közben, hanem már ez eszközök elérhető közelségének tudatában is végbemegy. Ezért az okoseszközöket nem elég az iskolatáskába elrakni, szükséges az intézménybe lépve összegyűjteni és elzárva tárolni (Ward et al.,2017).
6. A személyes képernyők tanórai használata maga után vonja az „elérhetetlenség feloldását”, vagyis a fiatalok igen gyorsan a tanórai feladatról szórakoztató tevékenységekre váltanak (Lepp, Barkley & Karpinski, 2015).

Több funkciót is elveszítenek

A Nemzeti Pedagógus Kar egyetért a központi szabályozással, ami a különböző jogszabályokban megfogalmazott tiltott eszközök köznevelési intézménybe való bevitelének tilalmát rendeli el. Ugyanakkor technikai nehézségeket lát a szabályozás betartása körül, míg a diákok számos más, immár okostelefonhoz kötött funkciót veszítenek el eszközük leadásával.

Mindannyian tapasztaljuk, hogy vannak diákok, akik az intézményekben nem feltétlenül kizárólag a tanítási órához kapcsolódó témához használják a mobiltelefonjaikat. A köznevelési intézmények többsége azonban folyamatosan alkalmazkodva a tapasztalt problémákra házirendben szabályozta az eszközök használatát

– jegyzi meg az NPK Index számára eljuttatott állásfoglalásában.

A Covid-időszak óta egyre több olyan alkalmazás jelent meg, ami a tanítási órákon változatosabb módszertani eljárásokat tesz lehetővé a mobileszközök használatával. Az okostankönyvek, a világhálón elérhető különböző szakmai anyagok mind segíthetik az egyes tananyagrészek jobb megértését, valamint a gyakorlást is. A pedagógusok értékelésének egyre nagyobb része megköveteli a mobileszközök tanórai bevonását, a változatosabb tanári eszköztár kialakítását.

A mobiltelefonok ilyen mértékű elterjedése a szolgáltatókat is arra bátorította, hogy egyre több funkciója legyen az eszközöknek. Így ma már a diákok:

• utazáshoz használt jegyei, bérletei is többségében ezen vannak,
• ezzel fizetnek a boltban, az iskolai büfében, a pénzügyi tudatosság keretében erre buzdítják őket,
• sokan a telefonon tárolják a menzajegyüket,
• helyettesíti a számológépet, függvénytáblázatot,
• elérhetőek rajta a feladatgyűjtemények is, így nem kell egyszerre több segédanyagot hozni a táskában,
• elérhetőek azok a segédanyagok, amelyeket tanáraik megosztottak velük a korábbiakban az erre kialakított felületeken.

Kamutelefon, okosóra – technikai nehézségek

A mobiltelefonok begyűjtése, illetve szükséges kiosztása esetén több probléma is felmerül, amelyek elsősorban az általános iskola felső tagozatát, illetve a középiskolákat érintik. „Számítani kell arra, hogy az egységes bevezetés (reggeli leadás, tárolókba helyezés) komoly indulatokat fog kiváltani, hiszen a megszervezés és az ezzel járó jelentős többletmunka a pedagógusokra újabb, ráadásul nehezen megvalósítható terhet ró. Ha mindig az osztályfőnöknek kell leadni, kiadni, akkor ez lehetetlenné teszi az ő egyéb feladatainak ellátását. Ha mindig más tanár adja ki (akinek az óráján kell az eszköz), akkor kié lesz az eszközökért vállalt felelősség?” – mutat rá a NPK, amely az alábbi konkrét technikai nehézségekre hívja fel a figyelmet:

• Általános iskola felső tagozatában és a középiskolában az osztályfőnök reggel 8 óra előtt nem minden esetben van az iskolában, hiszen nem feltétlenül van első órája.
• Nagyon kevés olyan tanár van, akinek minden reggel van első órája, és ennek megfelelően háromnegyed 8-kor már ott van az iskolában.
• Ezekben a korosztályokban már elég sok óra bontott, illetve középiskolákban megjelennek a fakultációk, amelyeken van, hogy egy évfolyam összes osztályból járnak diákok. Ilyen esetekben sem az őket tanító szaktanár nem tudná kiosztani a szükséges eszközt, sem az osztályfőnök.
• Nehézség az is, hogy a fakultációs órák 1–2. vagy 6–7. órában vannak, így több olyan diák is van, aki később érkezik, illetve korábban megy el, hiszen az adott fakultációs sávban nincsen órája.
• Az előrehozott érettségit tevő diákok is kezdhetik később vagy fejezhetik be korábban a tanítást az osztályhoz képest. Illetve mi a helyzet a lyukasórában, amikor a tanítási órát nem zavarná, ha a házi feladat elvégzéséhez vagy más, a tanulmányait érintő témához jól jönne valamelyik alkalmazás?
• A táblagépek órai hasznosítása nem a legideálisabb, hiszen a termek többségében nincsen konnektor, amihez csatlakoztatni lehetne az akkumulátorok véges felhasználási ideje miatt;
• A már említett korosztályban nem minden osztálynak van osztályterme, illetve ugyanazt a termet a vándorlás miatt több osztály is használja, ami nehézkessé teszi az esetleges szekrénybe való betevést, illetve kivételt.
• Az iskolákban nincs olyan személy, aki ezt a feladatot az osztályfőnök helyett rendszeresen el tudná látni egy adott osztályban. Ha viszont mindig más a felelős, akkor ki vállalja az eszközökért a felelősséget?
• Hogyan lehet ellenőrizni, ha egy diák kamumobilt ad le, és a sajátját titokban használja?
• Milyen megítélés alá kerül az okosóra, ami az idő mellett sok minden másra is alkalmas?

Lehetetlennek tűnő küldetés

A tervezet szerint: „Az átvett tárgyat az átvétel időpontja szerinti állapotban kell visszaadni az (1) és (4) bekezdés szerinti személy részére.” Ez alapján átvételi jegyzőkönyvet kell kiállítani minden nap minden eszközről, hiszen a vitás helyzeteket csak így lehet egyértelműen rendezni (karcolások, törött képernyőfólia, stb.). „Ez nyilvánvalóan lehetetlen lesz!” – jegyzi meg az NPK.

A tiltott és használatában korlátozott tárgyakra vonatkozó előírások betartásának ellenőrzése a jogszabály 4.§-a szerint:

„(2) Ha arra utaló információ merül fel, hogy a tanuló az Nkt. 7. § (1) bekezdés b)–j) pontja szerinti nevelési-oktatási intézmény területén

a) az 1. § a) és c) pontja szerinti tiltott tárgyat vagy

b) használatában korlátozott tárgyat engedély nélkül tart birtokában, akkor a szabályok betartását a pedagógus jogosult ellenőrizni azzal, hogy

ba) elsősorban felszólítja a tanulót a tárgy átadására,

bb) – amennyiben felszólítás ellenére a tárgyat nem adja át – felszólítja a tanulót annak igazolására, hogy a tiltott vagy használatában korlátozott tárgy nincs a birtokában.”

Felmerül a kérdés, miként igazolja, hogy nincs a birtokában. Elég azt mondania, hogy nincsen nálam, vagy:

• Át lehet nézni a táskáját? – amit az NPK hasznosnak tartana;
• Ki kell forgatni a zsebeit?;
• Meg kell motozni? – ami elég abszurd az NPK szerint.

A tiltott tárgyaknál ez rendben van, hiszen ott az értesítendők között lesz olyan, akinek jogában áll elrendelni megfelelő intézkedést – jegyzik meg.

A tervezet tartalmaz egy kitételt, miszerint lehetséges „a tanuló részére a birtoklás és használat igazgató, valamint pedagógus általi engedélyezése”. A pedagóguskar értelmezésében ez valószínűleg azokra a tanulókra vonatkozik, akik valamilyen sérültség miatt rendszeresen kell, hogy használják a mobileszközt. „Ha nem, akkor felmerülhet a kérdés, hogy az igazgató akár egész tanévre engedélyezheti bárkinek a tanítási órákon a mobiltelefon használatát?” – vetik fel.

Az NPK szerint nem egyértelmű, hogy a tervezet vonatkozik-e a technikumokra, illetve a szakképző intézményekre, mivel a felsorolásban csak a szakgimnáziumok és a szakiskolák szerepelnek.

A házirendben szabályoznák

Összességében megkérdőjelezhetetlen, hogy a mindennapi életben és a mindennapi tanítási folyamatban használt eszközökről van szó, amelyek nélkül nem indulnak el iskolába a tanulók. Éppen ezért minden korosztályban az óvodától a középiskola végéig minden pedagógus (és szülő) felelőssége, hogy ezen eszközök felelősségteljes használatára nevelje a gyermekeket/tanulókat, és helyesnek tartjuk, hogy a kormány is foglalkozik ezzel a kérdéssel

– summázta a pedagóguskar.

„Figyelembe véve a megvalósíthatóságot és az életszerűséget a Nemzeti Pedagógus Kar elnöksége a használatban korlátozott tárgyak körének (elsősorban mobiltelefon) szabályozását az intézményi házirendekben javasolja rendezni, aminek kötelezőségét tartalmazhatná a rendelet. Az ebben megfogalmazott szabályozáshoz lehetne ajánlást készíteni, meglétét a fenntartó ellenőrzi, amely rendszeres időközökben tájékozódik annak betartásáról. A tanulságokat, problémákat folyamatosan egyeztetni szükséges” – javasolják.

(Borítókép:  Matteo Rossetti / Archivio Matteo Rossetti / Mondadori Portfolio  / Getty Images)