A kormány rángatja a magyar árakat

Idén januárban és februárban is közel nulla volt az infláció, azaz a fogyasztói árak átlagosan majdnem pont ugyanott álltak, ahol egy évvel korábban. Ilyen mértékű árstabilitást utoljára több mint negyven éve értünk el. Ezzel szemben a szocialista kormány alatt 2007-ben 8 százalék fölött is járt az infláció. Az ilyen magas infláció már káros, mert nehezíti a gazdasági tervezést, valamint csökkenti a nominálisan rögzített bérek vásárlóerejét, ezzel leginkább a szegényebbeket sújtva.

Fotó: Mohai Balázs

A magyar gazdaság teljesítményéről szóló sorozatunk újabb részében, a GDP és a bérek vizsgálata után, az inflációt vesszük szemügyre. Mi határozta meg az inflációt az elmúlt két politikai ciklusban? Mi a mai alacsony infláció oka? Várható, hogy sokáig alacsony marad?

Hogy a kérdéseinkre választ kapjunk, vizsgáljuk meg először az inflációt hosszabb távon és nemzetközi összehasonlításban! Az alábbi ábra a magyar, a visegrádi hármak (Csehország, Lengyelország és Szlovákia) átlagos, és az eurozóna átlagos éves inflációját mutatja.

Az ábrának több tanulsága is van. Az első, hogy az európai országok inflációs rátáinak láthatóan van egy közös komponense: bár az egyes országok inflációja eltér, a nagy tendenciákat, hosszabb ciklusokat tekintve viszonylag mégis együtt mozognak. Ennek oka, hogy az európai országok egymással szoros gazdasági kapcsolatban állnak, és hogy sok olyan tényező van, ami mindenhol ugyanúgy hat. Például 2013-ban mind a Brent típusú kőolaj világpiaci ára, mind az FAO élelmiszer-árindexe 5 százalékkal csökkent, ezzel sok országban lassítva az inflációt.

Az ábra második tanulsága, hogy a hazai és az európai infláció közötti nagyobb elnyílások többször is egybeestek az árakat érintő gazdaságpolitikai változásokkal. 2006-ban, 2009-ben és 2012 legelején is áfát emeltünk. Ezeket az emeléseket függőleges vonalak jelzik az ábrán, és jól látható, hogy az emelésekkel nagyjából egyidőben emelkedett meg lényegesen a magyar infláció a régiós országokhoz képest. (A 2006-os áfaemelést egy hónappal megelőzően még gázárakat is emeltünk.) Az is látható, hogy a szabályozási változások után 12 hónappal visszaesik az infláció, ami egyszeri áremeléseket sugall.

Az ábra arra mutat tehát, hogy a magyar inflációt az elmúlt két kormányzati ciklusban jelentős részben a mindenkori kormánynak az árakat illetve adókat módosító rendelkezései vezették.

Az ábra harmadik tanulsága pedig az, hogy hosszú évek reménytelennek tűnő versenyfutása után végre beértük az eurózónát és a régiós országokat: most nálunk is hozzájuk hasonlóan alacsony az infláció.

Van szerepe a kormányzati intézkedéseknek az alacsony inflációban is? Konkrétabban, a rezsicsökkentés miatt nincs ma infláció Magyarországon? Erre a kérdésre a második ábránk segít választ kapni.

Itt a magyar inflációt bontjuk szét maginflációra, szabályozott árakra, és egyéb tételekre. Mik ezek a komponensek? A maginfláció méri a piaci szolgáltatások, iparcikkek, feldolgozott élelmiszerek, alkohol és dohánytermékek árváltozásait. A maginflációt a jegybankok használják döntéshozataluk során: ez a komponens nem veszi figyelembe sem a leginkább ingadozó, sem a szabályozott árak hatását, és ezért jól megragadja a hosszabb távú inflációs trendeket. A szabályozott árak azok, amiket a kormányzat képes közvetlenül befolyásolni, ide tartoznak a gyógyszerárak és a rezsi is. Végül az egyéb tételek tartalmazzák a leginkább ingadozó feldolgozatlan élelmiszerárakat és energiaárakat.

Az ábra azt mutatja, hogy az infláció jelentős mérséklődését elsősorban az egyéb tételek és a szabályozott árak inflációjának csökkenése okozta. Egészen pontosan a 2012 szeptemberi (6,6 százalékos) és a 2014 februári (0,1 százalékos) inflációs ráták közötti különbség 43 százaléka magyarázható az egyéb tételek, és 33 százaléka a szabályozott árak inflációjának lassulásával. Az egyéb tételek lassuló inflációja jelentős részben a korábban már említett nemzetközi élelmiszer és olajárcsökkenéseknek tudható be, ami megnyilvánul a régió többi országának lassuló inflációjában is, ahogy az első ábrán láttuk.

Ami viszont egyedi magyar történet, az a szabályozott árak csökkenése, ami 2013-ban a legfontosabb meghatározója volt a magyar infláció lassulásának.

Az ábra tehát azt valószínűsíti, hogy a tavalyi inflációs siker elérésében komoly szerepe van a rezsicsökkentésnek. Ahogy korábbi években az árakat közvetetten befolyásoló kormánypolitika miatt távolodtunk el régiós versenytársainktól (ÁFA-emelés), most az árakat közvetlenül szabályozó kormánypolitika miatt kerülünk közel hozzájuk (rezsicsökkentés).

Összességében azt mondhatjuk, hogy az elmúlt két politikai ciklusban az infláció meglepően fontos meghatározója volt a kormány árbefolyásoló politikája. És mit várjunk hosszabb távon? A maginfláció viszonylagos stabilitása azt valószínűsíti, hogy a nulla közeli infláció átmeneti, és hogy hamarosan visszatérünk az alacsony, de azért néhány százalékos inflációs környezetbe.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!