Bajnai-csomag: az első lépés a jó irányba

A napokban a sajtóban keringő lépéssorozatnál keményebbre sikeredett a Bajnai-csomag, vagyis abból azok a kiadáslefaragó intézkedések, amelyeket a szocialista és szabad demokrata képviselőknek politikai nyilatkozat formájában kézjegyükkel el kellett látniuk. Ha minden meg is valósul belőlük, az azt jelenti, hogy az eddig bejelentett spórolási lépéseken túl további 250-300 milliárd forinttal mérséklődnének az idei államháztartási kiadások, kalkulál Orbán Gábor.

Az Aegon Alapkezelő kötvényportfólió-menedzsere hozzáteszi, hogy a csomag 2010-ben további több százmilliárd forinttal apasztaná a kiadásokat. Ezek révén a kamatkiadások nélkül számított államháztartási pozíciónk akkorát javulna, olyan nagy többletet mutathat fel, hogy azzal az államadósság fenntartható pályára állna.

Forián Szabó Gergely is úgy véli, hogy a csomag eloszlathatja a valutaválság és az adósságspirál kialakulása keltette aggodalmakat, már ha a politikai nyilatkozatban foglalt lépések mind megvalósulnak. Ezzel kapcsolatban azonban vannak félelmek a piacon, hiszen az elmúlt években többször visszariadtak a politikusok a határozott cselekvéstől, fűzi hozzá a Pioneer Investment befektetési igazgatója.

A csomag a másik nagy problémát, a gyenge és az elmúlt években egyre romló – hosszú távú – növekedési problémát nem oldja meg, bár az is igaz, hogy nagyobb mozgásteret teremthet egy jövőbeli növekedésorientált gazdaságpolitikához.

Az eddig ismert csomag elég egyoldalú

A Bajnai-csomagban nincsen szó adóintézkedésekről, a parlament pedig épp egy hete állította meg a Gyurcsány-csomag adórészének tárgyalását, így hivatalosan nem tudni, hogy a formálódó új kabinet mit tervez adóügyekben. A két szakértő ennek ellenére nem hiányolja a politikai nyilatkozat formájú Bajnai-csomagból az adóintézkedéseket.

Ezt azzal indokolják, hogy egyrészt egy, a kemény kiadáslefaragó lépések parlamenti elfogadását szolgáló dokumentumnak csak a politikailag legnehezebben keresztülvihető intézkedéseket kell magába foglalnia, és azért sem célszerű hosszú listával előállni, mert akkor egy-két kifogásolt tervezett lépés alááshat egy jó intézkedéssorozatot is. És egy hét alatt nehéz is komplex csomaggal előrukkolni.

A két közgazdász arra számít, hogy ha adottnak vesszük a költségvetési peremfeltételt, akkor a parlament előtt heverő adócsomaghoz hasonlóan idén nullszaldós adóátrendezést valósít meg az új kormány, a munkát terhelő elvonásokat mérsékli a fogyasztási adók kárára. Az IMF-nél vállalt három százalék alatti idei államháztartási hiány nem tartható egy, az adóelvonási szintet mérséklő adócsomaggal, érvel Orbán.

Az azonban nem egyértelmű, hogy nem mozdulhat-e el az idei hiánycél. A választól függ, hogy idén lejjebb lehetne-e szállítani az elvonási szintet. Most úgy látszik, hogy a gazdasági visszaesés rajtunk kívül álló okok miatt jóval nagyobb lehet annál, mint amekkorát feltételezve vállaltuk a három százalék alatti idei államháztartási deficitet.

A kiadáslefaragási csomag eltávolítja az országot az adósságspiráltól; a kiadásoldali vágás szerkezete is viszonylag jó, és a munkakínálat növelésével a potenciális gazdasági növekedési ütemünket is valamivel feljebb tolhatja, vélekedik Orbán Gábor, ezek így összességében talán már elég muníciót jelentenek ahhoz, hogy az IMF-hez, az EU-hoz és a Világbankhoz forduljunk egy kisebb idei fiskális lazítási igénnyel. Így elvileg idén meg lehetne lépni egy kismértékű, a gazdasági recessziót enyhítő, a munkavállalásra ösztönző adócsökkentést.

Az idei adóhelyzet tehát nem egyértelmű, a 2010-es mozgásteret már jobban lehet látni. Jövőre már elképzelhető, hogy pár százmilliárd forintos adóterher-enyhítés mellett tör lándzsát a kabinet, mondja Forián Szabó, amivel a kormány jobban tudná stimulálni a növekedést.

Háromból kettő

Egy gazdaságpolitikai programnak három célt kell egyszerre szolgálnia ahhoz, hogy azt mondhassuk, minden rendben van vele, mondja Duronelly Péter. A rövid távú, hetekben, hónapokban mérhető időtávú cél ebben a helyzetben a forint stabilizálása, fejti ki a Budapest Alapkezelő befektetési igazgatója. Erre a kormánynak csak közvetett hatása van, csak úgy tudja a hazai valutát segíteni, ha intézkedései középtávon hitelesek a piac szemében. Ez a középtávú cél pillanatnyilag az, hogy az adósságpályánk fenntartható legyen.

Ha nem változna semmi, úgy erős a kockázata, hogy az állam a korábbinál nagyobb reálkamatokért tudja csak finanszírozni magát. Ez mostani gyenge potenciális növekedési ütemünkkel és költségvetési egyenlegünkkel együtt Duronelly szerint azt jelenti, hogy bizony „az államadósságot illetően komoly fenntarthatósági aggályok fogalmazódhatnak meg”.

Ezekkel a gondokkal az eddig ismert részletek alapján a Bajnai-csomag valamennyire megbirkózik. A hosszú távú célt azonban, vagyis a potenciális növekedési ütem javítását nem nagyon tudja teljesíteni: csak marginálisan javítja a gazdaság növekedési képességét, de ahhoz kevés, hogy hosszú távú gazdasági kilátásaink érdemben javuljanak.

A nagyobb gazdasági növekedésnek még a képességét is csak olyan összehangolt programmal lehetne érzékelhetően javítani, amelyik nemcsak az inaktívak jutattatásait szűkíti jelentősen, hanem oktatási és egészségügyi intézkedéseket is tartalmaz, ráadásul adólépéseivel a munkavállalást is ösztönzi, magyarázza a befektetési igazgató.

A „potenciális növekedést” nemcsak egyféleképpen lehet emelni, több átfogó csomaggal is lehet javítani a gazdaság növekedési képességét, és hogy az aktuális kormányzat melyiket választja, az értékrend, ideológia kérdése. Ezért a hosszú távú célt egy szakértői kormány nem tutudja szolgálni, csak egy olyan kabinet, amely egy vagy több pártra támaszkodik. Emellett az átfogó, több területet átalakító programnak időigénye is van, már csak ezért sem tudja érdemben javítani a potenciális növekedési ütemet a Bajnai-csomag, indokol Duronelly.

Ha puhítani kezdik, a piac büntetni fog

Azt a Budapest Alapkezelő befektetési igazgatója, Duronelly sem tagadja, hogy mindent egybevéve a csomag a legutóbbi kormányzati próbálkozáshoz képest előremutató, és másik két kollégájához hasonlóan úgy látja, hogy a csomag erősítheti a Magyarország és a forint iránti piaci bizalmat. Még akkor is igaz ez, ha a csomagban van néhány eléggé megfoghatatlan, számszerűsíthetetlen ígéret is, mint például a „közmédia támogatásának mérséklése" vagy a „közösségi közlekedéshez kapcsolódó támogatások csökkentése".

A piacon kiépült az a várakozás, hogy a belengetett Bajnai-csomag átmegy a parlamenten, és olyan formában, ahogyan a dokumentumban olvasható, emeli ki Forián Szabó Gergely. Ezért aztán ha azt érzékelnék a befektetők, hogy elkezdik puhítani a lépéssorozatot, akár csak egy-két intézkedés is kikerülne az aláírt politikai nyilatkozatból annak előterjesztett változatához képest, akkor az nagyon rossz visszhangot kapna a piacon. Az MSZP a Bajnai-csomaggal elindult egy irányba, amiről csak „nagy arcvesztéssel" térhetne le.