Jogászok harcolnak a magyar államért
További Magyar cikkek
Pénteken tárgyalta a Közbeszerzési Döntőbizottság a Katona János Ügyvédi Irodának azt a jogorvoslati kérelmét, amivel a magyar államot képviselő pénzügyminisztérium egy közbeszerzési eljárásának augusztus 17-én kihirdetett eredményét támadta meg. A magyar államot képviselő PM a francia állam tulajdonában lévő EDF International által a hazánk ellen indított nemzetközi választott bírósági eljárás jogi tanácsadási és képviseleti tevékenységének ellátására írt ki közbeszerzést, aminek győztese a BNT Szabo Tom Burmeister és a Mannheimer Schwartling ügyvédi iroda párosa lett, megelőzve a Katona ügyvédi irodát.
Mi az a htm-per?
A kilencvenes évek közepén, a villamosenergia-szektor privatizációja idején születtek a hosszútávú villamosenergia-vásárlási megállapodások (htm-ek) a külföldi tulajdonba került erőművek és az állami tulajdonú MVM között. Az energiapiaci liberalizáció és az uniós csatlakozás miatt ezeknek a megállapodásoknak számos versenyjogi problémája merült fel. Az Európai Bizottság 2005-ben indult, tavaly zárult vizsgálata azt állapította meg, hogy a htm-ek az erőműveknek nyújtott, a közösségi jog előírásaiba ütköző állami támogatásnak minősülnek. Hazánk tavaly ősszel fogadta el azt a törvényt, amely megszüntette a htm-eket, ezt követően fordult az EDF – a Budapesti Erőmű tulajdonosa – nemzetközi választottbírósághoz. A franciák az Energia Chartára hivatkoznak, amely kimondja: egy beruházó jogorvoslatot kérhet a beruházásait sértő állami döntések ellen. Két másik erőmű is perel a htm-ek megszüntetése miatt, abban a két ügyben a Katona ügyvédi iroda képviseli a magyar államot.
A tender győztese az öt pályázóból összességében a második legdrágább ajánlatot kínálta, bár önmagában nem a legmagasabb óradíjjal jelentkezett. A pályázaton ugyanis három elbírálási szempont volt: az ajánlatkérés szerint 40-40 százalékos súllyal vették figyelembe a szakmai koncepciót és a pályázó által ajánlott óradíjat, valamint 20 százalékos súllyal az adott pályázó által vállalt óramennyiséget (tehát hogy egy évben hány órát tervez az üggyel foglalkozni).
A győztes a legalacsonyabb óradíjat, ugyanakkor a legmagasabb éves óraszámot ajánlotta. A két szám szorzata alapján az ajánlatok az évi 40 és 700 millió forintos költség között szóródtak, a győztes munkája várhatóan évi 400 millió forintba kerül majd; ennek az árnak akár a nyolcadrészéért is lett volna jelentkező a munkára.
A közbeszerzési eljáráson második helyen végzett Katona ügyvédi iroda – amely a második legkedvezőbb óradíjat ajánlotta, a szakmai rangsorban is második helyen végzett, és harmadával kevesebb munkaórát vállalt volna – nagyjából tucatnyi kifogást felsorakoztatva kért jogorvoslatot a PM döntése ellen (a Közbeszerzési Döntőbizottság pénteken tartott tárgyalást). A tender második helyezettje képviseli egyébként a magyar államot két másik, szintén a htm-ek megszüntetése miatt indult eljárásban.
Az Index már szeptember 9-én szerette volna megtudni a pénzügyminisztériumtól, miért a második legdrágább ajánlatot benyújtó pályázót választotta. A tárca sajtóosztályától akkor azt a választ kaptuk, hogy "a közbeszerzési eljárásban az ajánlatkérő pénzügyminisztérium a bírálati szemponttal összhangban az összességében legelőnyösebb ajánlatot nyilvánította nyertesnek".
A minisztérium azt is közölte, a bírálat során "értékelte az óradíj és költségátalány, mint finanszírozási elemek 1000 órára vetített értékét (szolgáltatás éves értéke I. bírálati részszempont), az ajánlattevők által az éves szinten maximálisan kiszámlázandó óraszámot (II. bírálati részszempont), és az ajánlattevők szakmai tapasztalatára épített módszertant (III. bírálati részszempont), mint szakmai elemet". A tárca írásos tájékoztatása szerint "a nyertes konzorcium által tett ajánlat a fenti 3 bírálati résszempont közül 2 részszempont (I. és III.) esetében a legjobbnak bizonyult, és összességében is a legmagasabb pontszámot érte el".
A szakmai elemmel kapcsolatban egyébként érdekességként megjegyzendő, hogy a BNT Szabó Tom Burmeister részt vett a ferihegyi FUF-perben – az ADC-csoport egy jogszabálymódosítás miatt esett el a lehetőségtől, hogy a reptér üzemeltetésében részt vehessen –, amelyben a magyar államot végül 75 millió dolláros kártérítésre kötelezték. A pénzügyminisztérium ezzel kapcsolatban azt emelte ki, hogy a BNT csak "az eljárás legvégső fázisában került bevonásra, amikor már érdemi lehetősége nem volt a stratégia átalakítására", és érdemként említették meg, hogy a 100 milliós követelés helyett csak 75 milliót kellett végül fizetni.