Újra kitörhet a jegybankháború

"Olyan kormányra van szükség, amely nemcsak a kormányzást, de a jegybankot és a pénzügyi felügyeletet is megújítja, mert ezek együtt, közösen viselik a felelősséget a magyar gazdaság összedöntéséért" - mondta még februári évértékelő beszédében Orbán Viktor. Már ezen nyilatkozatból is érezhető volt, a két intézmény vezetése aligha maradhatna a helyén egy Fidesz-győzelem után az új kormány szándéka szerint. A leendő miniszterelnök a választások második fordulóját követő sajtótájékoztatóján azonban ennél is konkrétabban üzent: az MNB egy olyan intézmény kell legyen, amire büszkék lehetünk, "nem offshore lovagok szálláshelye az", mondta Orbán.

A piacokat aligha érheti meglepetésként a feszült Orbán-Simor viszony, noha a nyugalmat, a kiszámíthatóságot, a status quot szerető pénzügyi körök nem is feltétlen örülnek neki. Peter Attard Montalto, a Nomura feltörekvő piaci közgazdásza a Bloombergnek már február elején arról beszélt: a Magyar Nemzeti Bank konfliktusba keveredhet a következő kormánnyal, amely akár még arra is törekedhet, hogy eltávolítsa az elnöki székéből Simor Andrást. (A kormány és a jegybank közötti háborús helyzethez Magyarországon már hozzászokhattak a piacok, ld. cikkünk végén keretes írásunkat.)

Ez viszont jogilag nagyon nehezen keresztülvihető. A jegybanktörvény szerint az elnököt hat évre, a miniszterelnök javaslatára a köztársasági elnök nevezi ki (Simor 2007. március 3-án váltotta Járai Zsigmondot az MNB élén). Mandátuma lejárta előtt megbízatása csak lemondásával vagy halálával szűnik meg. A törvény szerint felmentésére - a miniszterelnök javaslatára a köztársasági elnök által - csak akkor van lehetőség, ha "nem felel meg a feladatai ellátásához szükséges feltételeknek, illetve súlyos kötelezettségszegést követ el." E kritériumokat nyilván nem lehet ráhúzni Simorra, akinek ráadásul joga van bíróság előtt megtámadni a felmentési javaslatot, melyet ez esetben a jogerős döntésig a köztársasági elnök nem is írhat alá.

De mi is a baj Simor Andrással?

Alapvetően nagy baj nincs vele, mondta lapunknak több piaci elemző is, bár ahhoz képest, hogy - pláne monetáris tapasztalata ellenére - milyen egybehangzóan jól fogadták a piacon kinevezését, inkább rontott bizonyítványán az eltelt három év alatt. Egy forrásunk erős közepesként értékelte teljesítményét, alapvetően a tavaly, azaz 2009 elején kibontakozó, valutaválsághoz közeli állapotért hibáztatva a jegybankot. Többek szerint túl korán kezdett kamatcsökkentésbe az MNB a 2008 október végi, rendkívüli 3 százalékpontos emelés után (január végére négy lépésben 2 százalékpontot vissza is adtak). De ennél fontosabb, hogy ebben az időszakban a jegybank vezetése és maga Simor is  többször túl sokat beszélt arról, hogy nem zavarja őket a forint árfolyama. Lényegében egybehangzónak tekinthető az a piaci vélemény, hogy - bár a forint és Magyarország amúgy is kiszolgáltatott helyzetben volt, és a válság e második nagy hullámában az összes feltörekvő piaci deviza gyengült - a forint második jelentős, 2009 eleji megcsúszásában szerepe volt az ilyen (utólag már a jegybank által is korrigálni próbált) nyilatkozatoknak.

2009. januárban az euró 265 forinton állt, három héttel később már 300 forint körül járt, március elején pedig 320 közelébe is elment az árfolyam. Más kérdés, hogy ráadásul a Fidesz ebben az időben éppen kamatcsökkentést szorgalmazott volna, támadták az MNB-t a 11,5 százalékra emelt kamat miatt is.

Többen felróják ugyanakkor azt is, hogy a jegybank a külföldi társintézményekkel összehasonlítva túl konzervatív: e kritikák lényege egyszerűsítve az, hogy az MNB tehetne többet is a hitelezés felpörgetése, a likviditási helyzet javítása érdekében. Az Indexnek adott interjújában az e nézetet osztó Heim Péter az MNB teljesítményét mindössze 2-es osztályzattal illette. "Végül is átment, nem bukott meg, sőt, voltak pillanatok, egy-egy nap amikor nagyon jó volt. De e pár pillanaton kívül olyan a produkciója, mintha nem történne semmi" - mondta a Századvég Gazdaságkutató Intézetet alapító közgazdász.

Offshore-ügy, morális válság

A Fidesznek két dolog fáj-fájhat még konkrétan Simorral kapcsolatban. Az egyik az úgynevezett offshore-ügy: Simor vagyonbevallásából tavaly derült ki, hogy Cipruson bejegyzett (jogilag nem is offshore) cégében tartja mintegy 900 millió forintos megtakarításait. Adójogilag ugyan nem volt kivetnivaló a történetben (bár a vagyonbevallás maga is hibás volt), morális oldalról azonban megtépázta Simor tekintélyét, ráadásul kezdeti reakciói sem az utóbb választott, a 'pénzt hazahozom, a céget felszámolom' megoldást vetítették előre. Orbán Viktor maga is felszólalt az ügyben, Simor pedig levélben kérte a Fidesz elnökét, hogy ne rombolja a jegybank tekintélyét.

Az itt megkopott morális tőkére pedig nagy szüksége lenne Simornak, hiszen az eltávolítása egyben szimbolikus gesztus is lenne a Fidesztől, mely a PSZÁF-ot és jegybankot (ld. Orbán már idézett nyilatkozata) egyaránt felelőssé tette azért, hogy a magyarok százezrei kiszolgáltatottá váltak a bankoknak és a devizahiteleknek. Pedig ez ügyben Simornak van mit felmutatnia a "jó oldalon": a jegybank az ügyben sokáig lényegében meg sem szólaló PSZÁF-nál lényegesen korábban és meglehetősen aktívan - igaz eredménytelenül - hívta fel a figyelmet a devizahitelezés egyéni és országos szinten jelentkező veszélyeire.

Simor plusz pontjai között lehetne számon tartani a politikai jellegű elszámoltatásnál, hogy bár - a törvényi előírásoknak megfelelően is - együttműködött a kormánnyal, többször kifejezetten kritikus volt a költségvetéssel szemben. Több forrásunk szerint pedig 2009 elejére eljutott oda, hogy magánlevélben lemondásra szólította fel Gyurcsány Ferencet. Információink szerint azonban a Fidesz sérelemként élte meg, hogy 2008 őszén, a válság kitörésekor az IMF-fel folytatott tárgyalások kapcsán nem megfelelően informálta az ellenzéki pártot.

Ki lesz a devizahitelesek bűnbakja?

Új kormány, új rendszer - minden eddig említett szempontot félretéve már csak a válságból való kilábalás, a múlttal való szakítás és a felelősségtől való elhatárolódás részeként politikailag is nagyon logikus lépés lenne a váltás, és nemcsak az MNB, hanem a kevésbé szem előtt lévő, de igen fontos PSZÁF, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete élén is. (Ráadásul a kétharmados hatalommal felruházott Fidesznek alighanem bosszantó, hogy egy évig még a monetáris tanács működésére sem tud közvetetten sem hatni: ott az MNB vezetésen kívül mára csak a négy, 2005-ben Gyurcsány javaslatára kinevezett tag ül, mandátumuk jövő márciusig szól, a törvény szerint addig új tagok kinevezésére nincs mód.)

A PSZÁF korábbi működésének kritikája, a bankok elképesztő erőfölényének biztosítása-helybenhagyása ráadásul nem egyszerű fideszes szólam: a Bajnai-kormány mind a felügyelet élén való személycserével, mind a megfogalmazott új, egyebek között banki kódex kidolgozására vonatkozó elvárásaival maga is jelezte, elégedetlen a szervezet korábbi működésével.

A két intézmény összevonása így több probléma együttes kezelését is jelentené, a PSZÁF megerősítése ugyanis nemzetközi elvárásként is felmerült már. Simor maga is javasolta az intézmény MNB alá rendelését, mely egyfelől a függetlenségét, másfelől jogosítványai kibővítését is jelenthette volna: az MNB-nek például van, a PSZÁF-nak ma sincs a pénzügyi szervezetekre kötelező rendeletalkotási joga, pedig ez utóbbi szükségességét egyebek között az IMF is felvetette.

Az összevonás ellen is szólnak ugyanakkor érvek - politikai szempontból egyebek között éppen az, hogy túl nagy, a kormánytól független hatalmi gócpont jöhet létre. Éppen ezért lehet kritikus, hogy ki is kerülne az új szervezet élére. Az átszervezéses személycserével kapcsolatban ugyanis megoszlanak a vélemények, különösen a tekintetben, hogy az Európai Központi Bank hogyan fogadna egy ilyen megoldást. Bírálat már a 2004-es jegybanktörvény-módosításnál is érkezett Frankfurtból, ráadásul Szász Károly leváltása azt mutatja, hogy a hazai joggyakorlat sem kezeli egyszerű esetként az ilyen ügyeket (persze egy évekkel későbbi ítélettel kapcsolatos esetleges kisebb vihart aligha számítanak ma jelentős áldozatként a kétharmados pártban).

A bizonytalanság és a hidegháború árt a forintnak

Az mindenesetre szinte biztos, hogy így vagy úgy, de jobb lenne mielőbb dűlőre vinni a dolgot: a forint, a pénzpiacok a bizonytalanságot szeretik a legkevésbé. Így a mostani nyilatkozatokból körvonalazódó - Orbán offshore-lovagozása után Pokorni Zoltán Fidesz alelnök a TV2 Mokka kedd reggeli adásában lényegében lemondásra szólította fel Simort - lemondásba-hajszolós technika aligha tenne jót az árfolyamnak, de a kormány megítélésének sem.

A gyors döntés és megoldás melletti érv lehet az is: bár könnyen elképzelhető, hogy az alapból a nyugalmat, a változatlanságot kedvelő piaci szereplők átmenetileg hangoskodnának a jegybanki vezércsere miatt, de ha egyébként egy elfogadható gazdasági programot, és egy, az esetleg a PSZÁF-al  összevont új intézmény élére alkalmas személyt mutat fel az új kormány, akkor az esetleges negatív hullámok hamar elülhetnek. A forint hosszabb távon nem egy személycsere miatt lesz gyengébb vagy erősebb - szólhat a váltást nem feltétlen szükségesnek tartó, de azt önmagában nem is ördögtől valónak minősítő piaci érvelés. Ráadásul az sem feltétlen elvetendő gondolat, hogy egy új szereppel, jogkörökkel felruházott intézmény vezetése esetleg más vezetőt igényel - bár a piac aligha tiltakozna egy a mostani vezetés irányítása alatt létrejövő új monetáris főhatóság ellen sem.

Simor András nem hátrál

Simor András mindenesetre több őt ismerő forrásunk szerint is meglehetősen elszántnak tűnik. Ahogy az volt már eddig is, például az éppen a vagyonbevallása kapcsán őt ért, akkor egyébként a Fidesz és az MSZP részéről egyaránt érkező támadások idején is. A jegybankelnök információink szerint az akkori esetből is tanulva örült az MNB-ben egy éve kommunikációs tanácsadóként szerződtetett Braun Róbert érkezésének. Pedig Medgyessy volt főtanácsadójának (ha igaz, a "háborús helyzetre" való felkészülés jegyében történt) alkalmazása eddig annyiban visszaütött, hogy szerződésének ténye önmagában hírként, ráadásul egyfajta, a jegybank és Simor függetlenségének megkérdőjelezésére alkalmas tényként jelent meg, érdekes módon csak idén tavasszal a jobboldali sajtóban. Az egyebek között a D209-es ügynökbotrányon Medgyessyt átsegítő Braun keze ráadásul sokkal jobban meg van kötve jelenlegi pozíciójában.

Simor ugyanis, ha forrásaink szerint fel is készült a harcra, aligha engedheti meg magának a visszatámadást, és eszközeit is nagyon meg kell válogatnia. Ennek megfelelően Orbán Viktor hétfői offshore-lovagozására mindössze azzal válaszolt, hogy "a Fidesz elnökének kijelentései a politika világába tartoznak", melyeket nem kíván kommentálni. Információink szerint ráadásul külső szövetségesre sem igen számíthat: a PSZÁF elnök Farkas Ádám forrásaink szerint felkészült arra, hogy egy évre kapta meg a felügyeletet, és bár eltávolítani törvényesen őt is csaknem lehetetlen, a függetlenséget hangoztató küzdelem helyett valószínűbb, hogy ha kérik, kész lesz felajánlani lemondását.

Megvárják, mint mondana az EU?

A kivárás, a szándékok egyértelmű bejelentésének hiányának egyik magyarázata az is lehet, hogy az új kormánynak mielőbb hivatalosan is meg kell kezdenie a tárgyalásokat az IMF-el, és ami még fontosabb lehet, az EU-val és az EKB-val a hitelszerződésekről, a hiány esetleges elengedéséről. A nemzetközi szervezetek márpedig összességében inkább elégedettek a válságkezeléssel, benne az MNB és Simor szerepével. Az EKB ráadásul kifejezetten érzékeny a jegybankok függetlenségének szavatolására. Ez utóbbinak kimondott részét képezi az elnök személyes függetlensége, melybe beleértendő az eltávolítására vonatkozó szigorú szabályok betartása. 2004-ben Olaszországban Berlusconi miniszterelnöknek egyszer már beletört a bicskája egy, a Fidesz tervei között vélhetően szereplő intézményi átszervezéssel indokolt jegybankelnökcserébe, igaz, eurózóna tagként az olasz jegybank elnöke és az intézmény lényegesen szorosabb kapcsolatban állt a mellette komolyan kiálló EKB-val.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!