OECD: Veszélyes a kormány nyugdíjdöntése

A parlament elfogadta a nyugdíjtörvényt. Mit gondol a döntésről?

Ezek az intézkedések ugyan rövidtávon segítenek a pénzügyi helyzet megszilárdításában, de a hosszú távú pénzügyi fenntarthatóság kárára mennek. A második pillér kiiktatása az államra hárítja a jövőbeni nyugdíjak összes költségét. A lépés ráadásul akadályozza a szabályozó környezet stabilitását és a hazai tőkepiacok fejlődését, valamint negatívan befolyásolja a befektetési hajlandóságot is.

Magyarország esetében úgy látszik, hogy a tágabb motiváció a nyugdíjreform mögött az, hogy pénzügyileg helyet csináljanak a tervezett adócsökkentéseknek, csakhogy ezt a kiadások csökkentéséből kellett volna fedezni.

Hogyan érinti az átalakítás a nyugdíjrendszer fenntarthatóságát?

Bár a második pillér megszűntetése segíthet az államadósság csökkentésében és ideiglenesen csökkentheti a nemzetközi finanszírozási szükségletet, ugyanakkor csökkenti a kormány érdekeltségét abban, hogy hosszú távon is megoldja a pénzügyi stabilitás problémáit. A döntés ráadásul növeli a kormány hallgatólagos felelősségét a nyugdíjasokkal szemben és alááshatja az emberek bizalmát a nyugdíjrendszer fenntarthatóságában, stabilitásában.

A nehéz gazdasági idők nem indokolják a korábbi reformok visszafordítását, éppen ellenkezőleg, bizonytalan időkben még nagyobb figyelmet kell fordítani arra, hogy ne növeljük a bizonytalanságot azzal, hogy visszaállítjuk a reformok előtti állapotot, ez ugyanis aláássa a bizalmat.

Ez a mostani nyugdíjreform ráadásul egy időben megy végbe a Költségvetési Tanács és az Alkotmánybíróság szerepének csökkentésével, ami csökkenti a fékek és ellensúlyok szerepét, tehát még tovább gyengítheti a bizalmat.

Nemzetközi viszonylatban mennyire számítanak drasztikusnak a magyar intézkedések?

A második pillér lebontása a legradikálisabb intézkedés, amit az elmúlt időszakban OECD tagországnál láttunk. Mindazonáltal, nem európai fejlődő országok, mint Argentína, akik csődbe mentek az államadósságok miatt, a második pillér teljes felszámolása mellett döntöttek.

Észtország beszüntette a szociális hozzájárulást a második pillérbe, de tervbe van véve az adófizetők kompenzálása. Lengyelország csak később dönt a pontos intézkedésekről, de azt már lehet tudni, hogy a kormány ott is gyengíteni akarja a második pillért. Az OECD abban reménykedik, hogy a lengyel kormány figyelembe veszi a hosszú távú következményeket ahelyett, hogy a rövid távú előnyök bűvöletbe ejtenék.

A jövőben visszafordítható lesz ez a döntés?

Semmi sem tart örökké. Mindazonáltal, a második pillér visszaállítása nehéz lenne. A kormánynak pénzügyi forrásokra lenne szüksége ahhoz, hogy kárpótolja az egykori második pillér tagjait. Az elejéről is lehet kezdeni az egészet, de akkor az elmúlt 15 év a semmiért volt.

Most mindenki azt kérdezi, hogy kasszatag maradjon vagy az államot válassza?

Az, hogy érdemes-e visszatérni az első pillérbe azon is múlik, hogy mikor megyek nyugdíjba és mennyi vagyont halmoztam fel a második pillérben 1998 óta. A kormány ebben óriási szerepet játszik, ugyanis neki kellene elmagyarázni az embereknek, hogy mik az előnyök és a hátrányok, tiszta és átlátható információk közzétételével, alapos felvilágosító munkával.

Ha az új rendszer biztosítja ugyanazt a várható nyugdíjat, akkor nem kell aggódni. De ha a várható nyugdíj kevesebb lesz, akkor lehet, hogy azok, akik csak az államra számíthatnak, jobban teszik, ha csatlakoznak egy önkéntes magánpénztárhoz is.

Ezért olyan fontos, hogy az új reform előnyeit és hátrányait teljesen átláthatóvá tegyék és elég időt hagyjanak az embereknek ezeknek a kérdéseknek a megfontolására. Arra kérni az embereket, hogy ezt néhány hét alatt tegyék meg nyilvánvalóan nem szakszerű.