A maradók eü-ellátás nélkül maradhatnak

A mostani becslések szerint hetvenezren lehetnek, akik maradnak a magánnyugdíjjpénztári rendszerben. Közülük nagyon sokan nem lesznek jogosultak nyugdíjasként a másoknak ingyenes egészségügyi szolgáltatást igénybe venni, háziorvoshoz járni, kórházba menni. Ez az egyik – szándékolt vagy véletlen, figyelmetlenségből fakadó – következménye a magánnyugdíjrendszer felszámolására indított állami akciónak. Ők, ha a jelenlegi szabályok fennmaradnak, idős korukban vagy kifizetik a kórházi ápolás árát, vagy havonta befizetnek maguk után egy plusz díjat.

Ha nincs nyugdíj, nincs ingyenkórház

A probléma abból fakad, hogy a hatályos törvények szerint egészségügyi ellátást idős korban az kaphat főszabályként, aki saját jogú nyugellátást (öregségi, rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjat), hozzátartozói nyugellátást (özvegyi nyugdíjat, árvaellátást, szülői nyugdíjat, baleseti hozzátartozói nyugellátást), illetve rehabilitációs járadékot kap. Aki most marad a magánnyugdíjpénztárban, és nincsen legalább tizenöt év szolgálati ideje, az egyszerűen nem kaphat saját jogú nyugellátást, még állami résznyugdíjat sem – hívták fel a figyelmet társadalombiztosítással foglalkozó, nevük elhallgatását kérő szakértők,

A kormányzati akarattal dacoló, hetvenezernyire becsülhető létszámból vélhetően sokan ebbe a kategóriába esnek: biztosan ide tartoznak azok, akik a magán-nyugdíjpénztári rendszer 1998-as indulásakor vagy azt követően léptek a munkaerőpiacra először, és azok is ebbe a halmazba tartoznak, akik ugyan korábban kezdtek dolgozni, de egy időre elveszítették munkahelyüket, ezért idén november végéig nem jön össze a 15 évnyi szolgálati idejük.

Szegénység vagy öngondoskodás

Ők tehát saját jogú nyugellátásra való jogosítvány híján egészségügyi ellátásra sem lesznek jogosultak. Elvileg lenne egy mentsvár: aki nem tud összegyűjteni a nyugdíjkorhatár eléréséig legalább 15 év szolgálati időt, annak megítélhet az állam - pontosabban az önkormányzat - időskorúak járadékának nevezett apanázst, és ez már jogosít egészségügyi ellátásra.

Az időskorúak járadékának odaítélése azonban nem automatikus: azok a valóban szegények részesülhetnek ebben, akiknek egyedülállóként a havi jövedelmük nem éri el az öregségi nyugdíjminimum 95 százalékát (most ez havi 27 ezer forintnál alig több), illetve a házasságban, élettársi viszonyban élők esetén az egy főre jutó jövedelem nem több az öregségi nyugdíjminimum 80 százalékánál (csaknem 23 ezer forintnál).

Az elégtelen szolgálati idővel rendelkező magán-nyugdíjpénztári tag erre az időskorúak járadékára sem számíthat, mert – hacsak nem minimálbéren vagy annál nem sokkal nagyobb béren lesz bejelentve élete végéig – a magánnyugdíjpénztárból őket megillető pénz ezt az alacsony összeghatárt meghaladja majd.

Az is feltételezhető, hogy sok magán-nyugdíjpénztári tag a magán-nyugdíjpénztári befizetésén felül más öngondoskodási formát is választ, önkéntes pénztárba utal havonta egy bizonyos összeget, vagy megtakarításait bankbetétben gyűjtögeti, részvényeket vásárol, befektetési jegyeket vesz. Nyugdíjas korában ezekből jövedelme származik, vagyis ezekkel együtt még inkább túl lesz a mostani mércével havi 23-27 ezer forintos összjövedelem-határon.

A házastárs elhalálozásával járna a jog

A magán-nyugdíjpénztári tagok nagy része tehát sem saját jogon, sem szociális alapon nem kaphat egészségügyi ellátást, és családi tragédia kell ahhoz, hogy mégis hozzájussanak a szolgáltatáshoz. A törvény szerint annak, akinek a nyugdíjas házastársa meghal, özvegyi nyugdíj jár élete végéig, az özvegyi nyugdíj pedig automatikusan feljogosítja az egészségügyi ellátásra. Kivéve, ha a házasságban mindketten magán-nyugdíjpénztári tagok: ilyenkor, ha bármelyikük hal meg, a másik nem kap özvegyi nyugdíjat és így egészségügyi ellátásra sem lesz jogosult.

A most a pénztárakban maradó tízezerekből több ezren, vagy akár pár tízezren abban a helyzetben találhatják magukat a nyugdíjkorhatár elérésekor, hogy a magánnyugdíjpénztárból felvett pénzükből és az amelletti felhalmozásukból fizetniük kell a kórházi ellátásért, a járóbeteg-ellátásért, vagy amikor a háziorvosukat felkeresik.

Ezt csak akkor lehet megúszni, ha a pénztártagok a nyugdíjba vonulástól kezdve havonta fix összegű díjat fizetnek az államnak. A most havi 5100 forintos egészségügyi szolgáltatási járulék befizetésével ugyanis egészségügyi szolgáltatásra való jogot lehet vásárolni.

Kapkodás eredménye?

A probléma létezéséről megkérdeztük az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóságot, azonban onnan szűk négy nap alatt nem érkezett válasz.

Azt nem tudni, hogy a magán-nyugdíjpénztári tagokat hátrányba hozó helyzet mi miatt állhat elő, az az elrettentést szolgálja-e. Forrásaink szerint valószínűbb, hogy a törvényelőkészítési és -hozási kapkodás számlájára írható. Az ONYF válaszának hiányában arról sincs információnk, hogy egyáltalán a kormányzat tudatában van-e ennek a lyuknak a létezéséről, és azt sem tudni, hogy szeretnék-e korrigálni a jövőben a lépést, az egészségügyi szempontból fennálló egyenlőtlenséget ki akarják-e küszöbölni.

Remény: a feketén dolgozók

A pénztárban maradók a törvényalkotói hiba felismerése és a korrekció szándéka mellett egy dologban mégis bízhatnak. A rendszerváltás után munkahelyüket elveszítő, ám a jövedelemhez jutás egyetlen felkínált lehetőségével élve hosszú évekig feketén dolgozó tömegek hamarosan elérik a nyugdíjkorhatárt, közülük sokaknak azonban ugyanúgy nem lesz meg a 15 évnyi szolgálati idejük, ahogyan a magánnyugdíjpénztárban maradók jelentős részének, de megtakarításaikból származó jövedelmük miatt időskorúak járadékát sem kapnak. Ráadásul az ilyen helyzetben levő feketén foglalkoztatott majdani nyugdíjasok jóval többen lesznek, mint a pénztártagok, így a politika számára fontosabb választói csoportot alkotnak.

Ezért aztán – okoskodnak nyugdíjszakértők – előbb-utóbb miattuk az állam vélhetően hoz egy olyan szabályt, hogy mégis hozzájuthassanak valamilyen formában egészségügyi ellátáshoz. Így a feketén dolgozók farvizén a pénztártagok is kaphatnak egészségügyi ellátást.