Méltó-e az emberhez a nyugdíj-államosítás?

A legkülönfélébb ügyekben semmisített meg törvényeket az Alkotmánybíróság (AB) az emberi méltóságra hivatkozva az elmúlt húsz évben.

Szakértők szerint az AB jogköreinek megcsonkítása miatt a magánnyugdíjpénztárak felszámolását is csak az emberi méltóságra hivatkozva lehet támadni, a döntést azonban az AB-nek újszerű érveléssel kellene alátámasztania. (A dolgot valójában a magántulajdonhoz fűződő jog megsértése kapcsán kellene vizsgálni, de ezt a fegyvert a kormány kivette az AB kezéből).

Bátorságpróba

Az emberi méltósághoz való jogból azonban elméletileg kiolvasztható a magántulajdonhoz való jog. Ezt az AB egy 1990-es határozata támasztja alá, ami kimondja (a dokumentum utolsó bekezdése a fontos), hogy „az Alkotmánybíróság az emberi méltósághoz való jogot az ún. általános személyiségi jog egyik megfogalmazásának tekinti... Az általános személyiségi jog anyajog, azaz olyan... alapjog, amelyet mind az Alkotmánybíróság, mind a bíróságok minden esetben felhívhatnak az egyén autonómiájának védelmére, ha az adott tényállásra a konkrét, nevesített alapjogok egyike sem alkalmazható.”

Egy névtelenséget kérő alkotmányjogász szerint az emberi méltósághoz nagyon is hozzátartozik a magántulajdon védelme, a helyzet mégsem ennyire egyszerű. Az idézett szöveg szerint ugyanis az emberi méltóság alapjogából csak olyan jogok vezethetők le, amiket külön nem említ az alkotmány. A magántulajdont pedig említi, csak éppen az AB nem vizsgálhatja ezt jogköreinek korlátozása után.

A kérdés tehát az, hogy az AB vállalja-e, hogy az emberi méltóságból egy, az alkotmányban külön is nevesített alapjogot vezessen le. Ezzel precedenst teremtene, ilyenre ugyanis még nem volt példa, sőt arra sem, hogy a magántulajdont más alapjogra hivatkozva védjék (persze, az AB korlátozásáig erre a megkerülős cselre soha nem is volt szükség).

Ha a lépést bevállalja az AB, azzal visszafordíthatná a nyugdíjállamosítást. A döntés háromezer milliárd forintot szippantana el az államkasszától – ezért sem túl esélyes a forgatókönyv.

Figyelnek a büdzsére?

De érdekli-e, érdekelheti-e az Alkotmánybíróságot egy jogi döntés gazdasági következménye?

Lövétei István alkotmányjogász szerint bár a bírák nem mondták ki, de mindkét közelmúltban hozott döntésnél, a köztisztviselőkről illetve a kormánytisztviselőkről szóló határozatoknál is mérlegelték döntésük költségvetési hatásait is, pedig ezek eltörpültek a nyugdíjügy háromezer milliárdja mellett. „Ezek tükrében lehetetlen, hogy most visszamenőleges határozatot hozzanak.”

Egy másik, ugyancsak neve mellőzését kérő szakértő az Indexnek ezzel kapcsolatban azt mondta: biztos, hogy ilyen szempontokra is figyelemmel lesz a bíróság, de az is, hogy a nyilvános indoklásban ez nem szerepel majd. A korábbi adódöntések és Bokros-csomag esetében is olyan érvelési stratégiát alkalmaztak, ami elkerülte a gazdasági célszerűség problémáját.

Lövétei István is egyetért azzal, hogy a decemberi nyugdíjtörvény kilőhető az emberi méltóságra vonatkozó alapjoggal, legalábbis elviekben. A jogszabály a maradókat és az állami nyugdíjrendszerbe visszalépőket is diszkriminálja, hiszen a törvényalkotó igen rövid időt hagyott a döntésre (lényegében egy hónapot), nyilatkozattétel nélkül automatikusan sorolt embereket az állami rendszerbe, ahonnan kirekesztette a maradókat függetlenül a korábbi járulék-befizetéseiktől.

Lövétei szerint az emberi méltóságból mégsem lehet közvetlenül levezetni a magántulajdonhoz fűződő jogot (pontosan a fenti aggályok miatt), ráadásul a törvényt csak részben is elkaszáló döntés nyílt konfrontáció lenne a kormánnyal. „Simán lehet, hogy a politika két mondattal szélnek eresztené az AB-t egy kedvezőtlen döntés után.”

Beleszól a politika?

„Ha az az állítás, hogy egy tisztességes AB elkaszálná a nyugdíjtörvényt, de a színfalak mögötti politikai nyomás miatt nem merik ezt megtenni, akkor nem gondolom, hogy ez a leírás jól jellemezné a helyzetet” – mondja ugyanakkor egyik, névtelenséget kérő szakértőnk. Szerinte most inkább az a helyzet, hogy a hatáskörszűkítés maga jelent egy erős korlátot az AB tevékenységén, és semmilyen színfalak mögötti nyomás nem kell ahhoz, hogy a bíróság ne meszelje el a nyugdíjtörvényt. Az AB nyugodtan érvelhet úgy, hogy nem áll módjában hatályon kívül helyezni a törvényt. Ez a hatályos jognak egy viszonylag pozitivista értelmezésével jogilag jól védhető álláspont lenne. Ahhoz kellene inkább egy bátrabb, kiterjesztő értelmezés, hogy az AB megsemmisítse a nyugdíjtörvényt, mondja, miközben hozzáteszi: az AB eddigi gyakorlatra értelmében a nyugdíjreform nyilvánvalóan alkotmányellenes. Sérti a tulajdonhoz való jogot, és a diszkrimináció tilalmát.

A múltat eltörölni?

Ha ki is mondanák az alkotmányellenességet, nem valószínű, hogy ezt visszamenőleges hatállyal tennék, ezért lényeges változás így sem, úgy sem történhet, mondja Lövétei István. A visszamenő hatályú határozathozatalt a köztisztviselőkről illetve a kormánytisztviselőkről szóló döntéseknél sem vállalt be az AB, így hiába állapított meg alkotmányellenességet mindkét esetben, a sértetteken ezzel már nem segített. (Amúgy a testület mindkét esetben hivatkozott az emberi méltósághoz való alapjogra.)

Egy másik alkotmányjogász szerint elképzelhető, hogy a testület megvárja az új alaptörvény elfogadását és a testület átalakítását, vagy legfeljebb azt lépi meg, hogy visszaadja a pénztártagoknak az állami nyugdíjjogosultságukat. Ennek nem lenne közvetlen költségvetési hatása, ugyanakkor az állami rendszert választó 2,9 millió embernél jóval előnyösebb helyzetbe hozná a kasszákat választó százezret.

Az emberi méltóság két évtizede

Bár az emberi méltóság alapján a magántulajdont védelmező ügyre nincs példa az alkotmánybíráskodás hazai történetében, 1990 óta számtalan fontos ügyben került elő ez az alapjog.

Az AB 1990-ben az emberi méltóságra hivatkozva törölte el a halálbüntetést, 1996 márciusában erre alapozva mondta ki, hogy nem kell hatósági erkölcsi bizonyítványt csatolni az egyetemi felvételi jelentkezéshez.

2007-ben szintén a méltóságra hivatkozva nyilvánította alkotmányellenesnek a titkos információgyűjtést, egy évvel később ezen az alapon semmisítette meg a gyűlöletbeszéd büntethetőségének szigorítása és a véleményszabadság korlátozása kapcsán hozott törvényeket, illetve ezzel védte meg a bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló jogszabály is.

Az AB és az adóügyek

Ha az AB költségvetés-ügyi megzabolázását már a kilencvenes években alkalmazzák (a Horn-kormánynak is megvolt az ehhez szükséges parlamenti kétharmada), úgy évente legalább 200 milliárddal több pénzt vehetne ki az állam a zsebünkből.

Mint megírtuk, csaknem tucatnyi különböző adónem került a testület elé 2006 óta, ezek egy része nem is állta ki az alkotmányosság próbáját. Az AB-nak köszönhetően vérzett el az első Gyurcsány-csomagból a házipénztáradó, illetve az elvárt jövedelmet (nyereséget) adóztató törvényi szabályozás is (csak ez a döntés évi 50–55 milliárdot spórolt meg a cégeknek). 2009 decemberében a családi pótlék megadóztatását tartotta alkotmányellenesnek a testület, amivel tízmilliárd forintot hagyott a gyereket nevelő adózóknál.

Két ingatlanos adótörvényt is megsemmisített az AB. 2008-ban az alaptörvénybe ütközőnek mondta a luxusadó-törvényt – valamint az építmény- és telekadó néhány passzusát –, illetve a vagyonadó lakóingatlanokra vonatkozó részét is (ez utóbbi 60-70 milliárdos lyukat ütött a költségvetésen).

A régmúlt példái közül a Bokros-csomag megtorpedózása a legemlékezetesebb. Az alkotmánybírák a nagyjából 170 milliárdos költségvetési hatással tervezett csomag közel negyedét, negyvenmilliárdot kaszáltak el. Ha Horn Gyuláék a lázári megoldást választják, az AB nem akadályozhatta volna meg a családi pótlékkal és a táppénzzel kapcsolatos szigorításokat és kivethette volna a kormány a honoráriumokra is az akkor még 44 százalékos tb-járulékot is.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!