Mol: Hernádi Zsolt nem vesztegetett
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!További Magyar cikkek
"Ami a horvát médiában megjelent, az mind találgatás és szóbeszéd. A Molnak semmilyen hivatalos információja egy esetleges nyomozásról az ügyben nincs" – reagált a Mol a Jutarnji List horvát ügyészségi forrásokra hivatkozó cikkének állításaira.
A cikk szerint Hernádi Zsolt megvesztegette Ivo Sanader korábbi horvát miniszterelnököt, hogy a Mol úgy vehesse át az INA 47,26 százalékát, hogy a horvát állam leválasztja a cégről a veszteséges gázágazatot. Az ügyben vizsgálódó horvát ügyészség szerint a horvát kormány erről döntő ülésén Sanader és helyettese, Damir Polančec személyesen győzködték a többi kormánytagot arról, a gázüzletág leválasztása jó biznisz lesz a horvát államnak. Az ügyészség szerint ennek fejében a Mol vezére tízmillió eurót utalt át Ivo Sanadernek.
Offshore cégeken keresztül
A vesztegetési pénzt állításuk szerint a Mol két ciprusi offshore cége, a Cerena Holding Limited és a Hungary Oil Product Limited fizette ki a horvát miniszterelnökhöz közel álló Robert Ježić svájci offshore-cégének, a XenoplastShipping AG-nak. Az utalások első, 2,6 millió eurós részletét a lap, illetve az ügyészség szerint 2009. július 17-én, a második, 2,4 millió eurós részletet július 18-án utalták.
Ivo Sanader 2009. szeptember 1-jén mondott le váratlanul a miniszterelnökségről, hivatalosan szeptember 6-ig maradt kormányfő. (Az ügy részleteit ismertető Jutarnji List-cikkben Hernádi Zsoltot Hernádi Zoltánnak hívják, a Hungary Oil Product Limited nevében a Hungaryt y helyett i-vel írják, és egy teljes hónapot tévednek Sanader lemondási időpontjával kapcsolatban, augusztus 1-re datálva azt, így összefüggésbe hozva a július közepi tranzakciókkal.)
Ivo Sanader lemondását sokan korrupciós ügyekkel hozták összefüggésbe. Megjegyzendő azonban, hogy amikor 2003-ban hatalomra került, az igazság bajnokaként tartották számon. Ő volt az, akinek vezetésével pártja, a HDZ leszámolt a múlttal és a Franjo Tudjman-éra utolsó pár évét uraló hercegovinai politikai-gazdasági csoporttal, a hercegovác maffiával. Ez idő alatt sokak érdekeit sérthette.
Cáfol a Mol
A Sanader-ügy, az osztrákok kiadják Horvátországnak
Ivo Sanader volt miniszterelnök ellen korrupció gyanújával folytat vizsgálatot a horvát ügyészség. Sanader ellen azután merült fel a gyanú, hogy 2010 márciusában őrizetbe vették volt helyettesét, Damir Polančecet, akit akkor a Podravka privatizációjával kapcsolatos korrupcióval vádoltak. A hírek ugyanakkor már akkor is az INA eladása körüli vizsgálatokról szóltak. Sanadert, aki miniszterelnöki lemondása után 2010-ben újra képviselői mandátumot szerzett a horvát parlamentben, decemberben vádolta meg az ügyészség, és ekkor döntött a parlament mentelmi joga felfüggesztéséről is. A döntés előtt Sanader Szlovéniába távozott, de másnap, 2010. december 10-én Ausztriában elfogták, és kiadatási őrizetbe helyezték. A salzburgi bíróság május 9-én már döntött kiadatásáról, ezt azonban Sanader ügyvédje megfellebbezte. A fellebbezést azonban hétfőn ügyvédje visszavonta, így a kiadatása jogerőssé vált. Az osztrák igazságügyi miniszter két héten belül dönt a kiadatásról.
Ahogy a Mol felbukkanása is. Legalábbis az INA mostani vezetéséhez közeli forrásaink szerint a magyar olajcég az irányítás átvétele után több beszállítói szerződést is felülvizsgált, nem egy esetben 60 százalékkal csökkentve az addigi kifizetéseket. "Milliárd kunás tételről (1 kuna = 36 forint) beszélünk. Most már nem lehet az INA pénzén jachtot venni, az INA hitelkártyájával Chelsea-meccsre menni. Ez sokak érdekét sértette" – helyezte új megvilágításba a vádakat forrásunk.
A Molnál az Indexnek azt mondták: soha semmilyen kifizetés, vagy arról szóló egyezség nem történt, sem közvetlenül, sem közvetetten, sem az INA privatizációja során, sem azt követően, a horvát politikai élet egyetlen szereplőjével vagy döntéshozójával sem. "Társaságunk határozottan visszautasítja az ezzel összefüggésben tett gyanúsításokat, amelyekkel szemben szigorú jogi eszközökkel fel fog lépni" – közölte a cég.
Lassú hódítások
Az INA a Molnak annak idején a terjeszkedés kapuját jelentette Bosznia, Montenegró, Koszovó, Albánia és Szerbia felé, ráadásul az Adria-kőolajvezeték alternatív nyersanyagforrás is volt az orosz olajjal szemben. Ehhez jött a horvát vállalat komoly kutatási és kitermelői tevékenysége, amire a Molnak amúgy is régóta fájt a foga. További szinergiát reméltek – az időközben szintén a Molba integrált – TVK olefintermelésének és az INA naftatermelésének összehangolásától is, a finomítás közben képződő nafta ugyanis alapanyagként használható a festék- és gyógyszergyártásban.
Emellett a százhalombattai és pozsonyi finomítók termelésével összehangolva az INA két finomítóját a Mol az összes olyan piacát, ahol töltőállomásokkal rendelkezik, el tudja látni kőolajtermékekkel.
Legyőzve az OMV-t
Tulajdonrészt a Mol 2003-ban szerzett az INA-ban, a horvát állami vállalatért az OMV-vel szállt ringbe. A tenderen 85 millió dollárral kínált többet, mint az osztrákok, és nagyjából százmillióval többet, mint amennyit a pakett az elemzők szerint ért, így 25 százalék plusz egy részvény nagyságú részesedést szerzett a társaságban. A megállapodás szerint a Mol öt évig nem növelhette a részesedését a cégben, és három évig nem csökkenthette az INA alkalmazottainak létszámát.
A veszteséges gázüzletág
A Mol és a horvát állam között az egyik vitás ügy a gázüzletág kiszervezése volt, a Mol vezetése ugyanis nem szívesen folytatná tovább a hatósági árazás miatt folyamatosan veszteséges tevékenységet. A kormány ígéretet tett arra, hogy 2009 végéig átveszi az üzletágat, ezt azonban később 2010 végére halasztották. Egyelőre azonban ez sem történt meg.
A gázüzletág a folyamatos állami beavatkozások, a mesterségesen alacsonyan tartott lakossági árak miatt sokáig itthon is komoly veszteségeket okozott a Molnak, az évezred elején ez volt a kormány és a cég menedzsmentje között a legfőbb konfliktusforrás. A helyzetet végül csak úgy sikerült rendezni, hogy eladták az üzletágat az E.Onnak, amelynek egyébként azóta jórészt szintén csak veszteséget okoz a nagykereskedelmet bonyolító cég. Az állami visszavásárlásról évek óta tárgyalások folynak, a tervek szerint az állami tulajdonban lévő Magyar Villamos Művekhez kerül.
Az öt év letelte után, 2008-ban folytatta az integrációt, 2008 októberében 47,15 százalékra növelte a részesedését, így 44,83 százalékával a horvát állam kisebbségbe került. Egy évre rá a magyar vállalat már az operatív irányítást is átvette, 2009 január végén részvényesi megállapodást kötött arról, hogy az INA hatfős igazgatóságába három főt delegálhatnak a magyarok, köztük az elnököt, akinek szavazata egyenlőség esetén dönt. A horvát kormány szintén három főt delegál a testületbe, ugyanakkor vétójoga van. (A vétójog a Mol többségi tulajdonával is megmaradna, ilyenformán a helyzeten érdemben nem változtatna, ha Hernádiéknak sikerülne megszerezniük a többséghez hiányzó pakettet.)
A hiányzó többség
A Mol az utóbbi évben többször is megpróbálta megvenni a többséghez hiányzó részvényeket, ezt a törekvést azonban a horvát belpolitika rendszerint megcsáklyázta. Emlékezetes: amikor a Mol december közepén a nyolcszázalékos közkézhányadot szerette volna megvenni, a 800 910 darab részvényért egyenként 2800 kunát – a tőzsdei árnál 60 százalékkal többet – ajánlott. A bejelentés után elsősorban a horvát nyugdíjalapok vásárolni kezdték az INA-részvényeket, 3200 kunás szintig srófolva az árat.
Később a horvát pénzügyi felügyelet felfüggesztette az INA részvényeivel való kereskedést, a Molt pedig tőzsdei manipulációval vádolta meg. A felügyelet szerint a cég a tavaly decemberi nyilvános ajánlattételi felhívással a korábbi ajánlattételi áron akart értékpapírokhoz jutni, miközben titokban igyekezett megszerezni a papírok több mint 50 százalékát. A Mol a múlt héten kérelmezte a horvát pénzügyi felügyelet döntésének bírósági felülvizsgálatát és megsemmisítését.
Nemzeti jelszavak
A Mol közleménye szerint a két éve átvett irányítás eredménye, hogy ma az INA sokkal versenyképesebb vállalat, ami többek között a beruházásokon és beszerzéseken elért 10-60 százalékos megtakarításoknak is köszönhető. Nyilvánvaló, hogy ennek az átalakulásnak vesztesei is vannak.
"Azon kereskedők és beszállítók sokasága, akik immár nem tudnak a piaci ár fölött extra profitot realizálni és a korábban megszokott módon az Inával baráti vagy politikai alapon üzletelni. Azok, akiknek lehetőségük volt arra is, hogy az INA-val szemben fennálló tartozásukat ne fizessék évekig. A vesztesek többnyire ugyanazok, akik személyes érdekeiket előszeretettel rejtik az úgynevezett nemzeti érdek jelszava mögé" – írják.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
