Van-e élet az IMF nélkül?

Jól ismert rejtői fordulat, hogy a léha aranyifjú egyszer csak összerúgja a port az ő költekező életmódját addig finanszírozó gazdag nagybácsival, gyámmal, nevelőszülővel, satöbbi. A főhős megtehetné, hogy eleget tesz a nagybácsi, gyám, satöbbi követelményeinek, azonban ehelyett megy a saját feje után (aztán hamar nincstelenné válik, jön a légió, satöbbi).

Nos, Magyarország itt tart most. Választhat, eleget tesz-e a nagybácsik, Brüsszel és az IMF elvárásainak – közülük most egyértelműen José bácsi tűnik szigorúbbnak –, és megkapja a pénzét, sok-sok pénzt, vagy megy a saját útján.

Elvileg választhat.

Gyakorlatilag aligha. Miután szerda este a Moody's után a világ legnagyobb hitelminősítője, a Standard & Poor's is a bóvli kategóriába sorolta le az országot, tovább nőtt a nyomás a kormányon, hogy januárban mindenképpen állapodjon meg az IMF-fel és az EU-val. A Barclays Capital szerint a leminősítés „konstruktívabb párbeszédre” késztetheti Magyarországot a hiteltárgyalásokon.

A tét nő: „természetesen a leminősítést a piacok esése fogja követni, az állampapírpiacra és a forintra eladói nyomás nehezedik majd, de a hosszabb hatásokat az határozza meg, mi lesz az IMF-tárgyalások kimenetele” – kommentálja az eseményt Gárgyán Eszter, a Citibank elemzője a Portfolio.hu-nak.

Azt már tudjuk, hogy az Európai Bizottság kemény feltételeket szab a magyar kormánynak a hitel folyósításáért cserébe. José Manuel Barroso kiszivárgott leveléből már kiderült, hogy az egykulcsos szja-t bebetonozó pénzügyi stabilitási és a jegybanktörvény visszavonásához biztosan ragaszkodik az unió, de kifogások vannak a végtörlesztés, a válságadók, a nyugdíjpénzek miatt is, és nem kizárt, hogy az uniós csúcson született megállapodáshoz való csatlakozás is szóba kerülhet a tárgyalásokon. Ahhoz, hogy a kormány ezeknek eleget tegyen, lényegében szembe kell fordulnia mindazzal, amit eddig kommunikált.

Semmit se tanultak

Erre azonban a dolgok mostani állása szerint semmi esély. Orbán Viktor többször is leszögezte, hogy a hitel mellett továbbra is megmarad az ország gazdaságpolitikai önállósága, és bár Rogán Antal már több módosító javaslatot is benyújtott a jegybanktörvényhez, Martonyi János nyilatkozata alapján azt nem vonja vissza a kormány.

Vagyis a magyar kormány láthatóan nem tanult az eddigi, már finomnak sem mondható utalásokból (az NGM egészen döbbenetes szerdai esti közleménye ékes bizonyítéka ennek). Borítékolható, hogy a Brüsszel által kifogásolt törvényeket idén, ha módosítva is, de elfogadja a parlament. Ez alapján akár kudarcba is fulladhatnának a Fellegi miniszter szerint még el sem kezdett tárgyalások, az Európai Bizottság delegációja megtehetné, hogy januárban vissza sem utazik Magyarországra.

Az unió persze léphet úgy is, hogy már január első napjaiban, nyomban a két kifogásolt törvény hatályba lépésekor eljárást indít Magyarország ellen az uniós jogot sértő szabályozás miatt, és ezzel egyidejűleg leül tárgyalni Magyarországgal. Valószínűleg a kormány is erre játszik – tudván, hogy egy újabb EU-tag adósságválsága Brüsszelnek sem hiányzik –, elemzők szerint ugyanis olyan kényszerhelyzetben vagyunk, hogy csak egy út van: a hitelszerződés megkötése.

Pozícióharc

„Az EU-IMF tárgyalás egy egyirányú utca, nem sok esélye van annak, hogy nem állapodunk meg velük” – vélte Romhányi Balázs, a Költségvetési Felelősség Intézet Budapest közgazdásza. Az IMF-től jelenleg körülbelül fele akkora kamatok mellett tudunk hitelt felvenni, mint amennyiért a piac kölcsönöz nekünk, ilyen kockázati felárak mellett ésszerű megállapodásra törekedni.

Szintén megegyezést vár Mellár Tamás közgazdász, aki szerint a kormány most mindössze a pozícióját próbálja erősíteni a januári tárgyalások megkezdése előtt, hogy később legyen miből engedni.

„Januárban jelentősen módosulhatnak az álláspontok, és mindenképpen lesz megegyezés, ennek nincs alternatívája” – mondta az Indexnek Mellár, aki szerint megállapodás hiányában a már nyárra fizetőképességi problémák merülnének fel Magyarországon, és a költségvetést sem lehetne tartani megfelelő finanszírozási források hiányában.

Nélkülük nem megy

„A tárgyalásokat várhatóan semelyik fél nem viszi szakításra, az EU-nak és az IMF-nek is érdeke, hogy megakadályozza egy közép-európai válsággóc kialakulását, mégis a magyar fél engedhet többet, mert kisebb a mozgástere, gyakorlatilag nincs más lehetősége, mint a megállapodás” – mondta Mellár.

Erre hívta fel a figyelmet a GKI Gazdaságkutató is, szerintük a megállapodás esetleges elmaradása a rendkívül negatív nemzetközi piaci reakciók miatt közvetlen fizetésképtelenségi veszéllyel járna. Az intézet ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy már az IMF-fel folytatott tárgyalások sikeres elkezdéséhez is elkerülhetetlen a változtatás, a hitelesség, a bizalom javítása, s a piacgazdasági elvekhez való visszatérés.

Katasztrófa-forgatókönyv

Elemzők szerint a megállapodás nélkül is jelentős a gazdasági visszaesés veszélye a következő évbe. A GKI szerint 1,5 százalékosnál is mélyebb visszaesés jöhet, és a Kopint-Tárki is minimális, 0,3 százalékos növekedést vár jövőre (a növekedési kilátások aggasztják többek között az S&P-t is a leminősítés indoklása szerint).

A megállapodás nélkül azonban ennél is borúsabb lehet a kép. A Kopint-Tárki előrejelzésének optimista alapfeltétele, hogy februárban létrejön a megállapodás az EU-IMF párossal, mondta Palócz Éva vezérigazgató, hozzátéve, hogy ellenkező esetben nem pesszimista változattal, hanem katasztrófa forgatókönyvvel kell számolni.

Elzáródó pénzcsapok

Hasonló a helyzet a tőkepiacokon is, itt azonban a várható reakciók nagyban függnek a globális hangulattól: ha éppen bizalmatlanok a feltörekvő országokkal szemben, akkor itt is katasztrofális következményekkel is járhat a tárgyalások kudarca.

„Ha megszakadna az IMF-tárgyalás, az felerõsíthetné a befektetõk esetleges távozásának negatív hatásait, ebben az esetben kétszámjegyû állampapírhozam és gyengülõ forintárfolyam jöhet” – mondta az Indexnek Duronelly Péter, a Budapest Alapkezelõ befektetési igazgatója. „Magyarország elzáródhat a piaci forrásoktól, a devizatartalékokból kellene finanszírozni a lejáró adósságot”.

Csöbörből vödörbe

Erre már történt is utalás a kormánypártok részéről: „Ha az EU végső soron megakadályozná az IMF-megállapodás aláírását, egy mozdulattal össze lehetne vonni a jegybankot és a PSZÁF-ot, és az MNB 35 milliárd eurós devizatartalékának egy részét lehetne használni a likviditás biztosítására” – vázolt egy vészforgatókönyvet kedden a Népszabadságnak egy ismert kormánypárti politikus.

Kétséges azonban, hogy ezzel meddig tudná elkerülni a csődöt az állam: a piacok tartósan elveszíthetik a bizalmukat a magyar állampapírpiacban, így a krízis akár tovább is tarthat, mint ameddig a jegybanki tartalékok elegendőek.

„Ahogy a helyzet jelentősen romlik, a piacok az IMF karjaiba hajthatják a magyar kormányt, azaz Budapest kénytelen lehet bármi áron, bármilyen feltételekkel hitelt kérni a Valutaalaptól” – idézi a Napi a Wall Street Journal-nek nyilatkozó Neil Shearinget, a londoni Capital Economics befektetési információs intézet közgazdászát.

Továbbra is az EU keménykedik

Így nagy lesz a tét a januári tárgyalások során, ahol Mellár Tamás szerint továbbra is az EU lehet a keményebb tárgyalópartner. A közgazdász szerint az IMF részletkérdésekbe kevésbé szól bele, neki fontosabb, hogy lásson egy konzisztens gazdaságpolitikai koncepciót, ami összeegyeztethető az európai normákkal – például ne finanszírozhassa a jegybank az államot, ne lehessen a jegybanki tartalékot más célokra felhasználni, és ne tegyen további terheket az állam a bankszektorra.

„Az EU ugyanakkor fent akarja tartani a közösséget, így be akarja vasalni a szabályokat” – mondta Mellár Tamás, aki szerint a különbség látható az amerikai és az európai válságkezelési technikák között is. Míg az Egyesült Államokban a Fed régóta rengeteg többletpénzt generál, addig ez Európában nem megengedett, és Magyarországnak sem fogják hagyni, hogy végrehajtson ilyen terveket.

Hasonló az ellenállás az egykulcsos szja alkotmányba rögzítése kapcsán is. Ez a lépés ráadásul Romhányi Balázs szerint nehezen érthető, hiszen abból sem politikai, sem gazdasági előny nem származik. „Mivel az Alkotmánybíróság már nem vizsgálhat adóval kapcsolatos kérdéseket, semmilyen jogkövetkezménye nem lenne annak, ha egy későbbi kormány felrúgná ezt a szabályt, és bevezetne egy teljesen új rendszert” – mutatott rá kérdésünkre.

Fájdalmas kúra jön

A konkrét jogszabályokon túl kemény alku vár a kormányra a hiánypálya kapcsán is. „Csak olyan terveket fog elfogadni az EU, ami nem egyszeri intézkedésekkel rendezi a hiányt” – mondta erről Mellár Tamás. Így nem jelentenek többé megoldást az olyan intézkedések, mint a nyugdíjpénzek idei átirányítása, vagy újabb válságadók kivetése.

Ez pedig fájdalmas lépések megtételére kényszerítheti a kormányt, hiszen az EU várhatóan ragaszkodni fog a 0,5 százalékos strukturális deficit mielőbbi eléréséhez. Márpedig ez jelenleg nálunk még a GDP 4-5 százaléka környékén mozog.

A megegyezéshez ráadásul nem csak gazdaságpolitikai változtatásokra van szükség: Duronelly Péter szerint úgy tűnik, hogy az európai és a magyar felsõvezetõk között személyes ellentétek is feszülnek, ez megnehezíti a megállapodást.