Nyugdíj: két nap maradt

A héten minden nyugdíjpénztári tagnak el kell döntenie, hogy pénztártag marad-e, vagy visszalép az állami nyugdíjrendszerbe. A döntést nemcsak a várható nyugdíj arányára vonatkozó bizonytalanság nehezíti, hanem az a kérdés is, hogy a bevételek nélkül maradt kasszák – miután a dolgok jelenlegi állása szerint több befizetés a rendszerbe legfeljebb csak önkéntesen érkezhet – meddig és miből tudják finanszírozni a működésüket. Azaz kérdés, milyen feltételekkel, meddig és hány kassza maradhat meg.

Csak ígérgetnek

A Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) eddig nem kezdeményezte annak a törvénynek a módosítását, ami kimondja, hogy azok, akik megtartják pénztártagságukat, csak a befizetéseik alapján járó állami nyugdíj 75 százalékát kaphatják meg. Holott a minisztérium közben folyamatosan arról beszél, hogy a magánpénztári tagok a mostantól kezdődő időszakra 100 százalékos állami nyugdíjat kaphatnak.

Az NGM-t a héten is megkérdeztük az ezzel kapcsolatos álláspontjáról. Szinte szó szerint azt közölték, amit két héttel ezelőtt mondta: „a tavaly év végi törvénymódosításhoz kapcsolódó, kisebb jelentőségű – a számítás részletszabályait az általánoshoz igazító – szabályozási változások a közeljövőben várhatóak a kérdésben”. Felvetésünkre, hogy nem gondolják-e, hogy a hónapok óta tartó halogatás egy szégyenletes, jogbizonytalanságot eredményező helyzetet szült, a szaktárca nem is reagált. Nem válaszoltak arra sem, és miért nem kezdeményezték eddig a törvénymódosítást,

Korábban egyébként az NGM azt sem ismerte el, hogy a hatályos törvény a pénztártagokat diszkriminálja. Most viszont már többször utaltak arra, hogy a jogszabályt pontosítani kell. Ha az NGM betartja, amit ígér, a tagok többségének megéri maradni.

Maradni, de hol?

A döntéshez persze nemcsak azt kellene tudni, hogy mennyi nyugdíjat kapunk ebben vagy abban az esetben, hanem azt is tudni, hogy mi lesz a kasszákkal, egyáltalán hol érdemes maradni, illetve, hogy a dolgok jelenlegi állása szerint melyik kassza szed majd a működését finanszírozó valamilyen adományt vagy tagdíjat.

Körképünk alapján azt tudjuk mondani: a hétvégi határidőig kilenc magánpénztár maradhat talpon – 2010 végén még tizenkilenc nyugdíjpénztár működött –, de ez nem jelenti azt, hogy fél év múlva is ennyien lesznek. Gyűjtésünk alapján a kasszák többsége kivár, mert egyelőre nem lehet tudni, hogy a jelenlegi százezer maradóból hányan lépnek vissza az állami rendszerbe, illetve, hogy milyen ütemben folytatódnak az összeolvadások vagy a végelszámolások.

Azt lehet mondani, hogy azok kasszák vannak most jobb helyzetben, amelyeknek több működési tartalékuk maradt, illetve, akiknek több tagjuk van. Utóbbi azért fontos, mert ahol több az ügyfél, ott az esetleges tagdíjak vagy adományok egy főre jutó összege alacsonyabb lehet. A fix fajlagos költségekből fakadó kiadások alakulása miatt pedig magasabb lehet a maradó tagok fizetési hajlandósága, így a pénztár túlélési esélye is.

Magánkassza	Létszám	Kötelező tagdíj (forint)	Önkéntes adomány (forint)
Allianz (Szövetség)	10 800	nincs	nincs
Aranykor	3100	nincs	1000-2000/hó (terv)
Axa	13 300	nincs	nincs
Budapest	2700	nincs	nincs
Dimenzió	3500	nem közölték	nem közölték
ING	19 200	nincs	4000/év
MKB	3300	nincs	nincs
OTP	17 600	5000/hó (2012 júniustól)	később lehet
Pannónia	3500	3000/hó	később lehet

Végső állomás

A kasszák megszűnése és koncentrációja már rég megkezdődött. Korábban megírtuk: a Quaestor nyugdíjpénztára a végelszámolási eljárás vége felé jár, a piacon a harmadik legnagyobbnak számító Aegon vezetősége is a végelszámolást javasolja a közgyűlésnek és az Erste kasszája is hasonlóan döntött – ez a pénztár nyáron fejezi be a működést. Az Életút és a Vasutas már tavaly a végelszámolást választották, a Generali nyugdíjpénztára pedig beolvadt a Dimenzióba.

Akinek a kasszája megszűnik, két dolgot tehet. Vagy másik pénztárat választ a végelszámolási eljárás megindításától számítva 30 napon belül, vagy nem tesz semmit, és akkor a megtakarítása automatikusan visszakerül a tisztán állami nyugdíjrendszerbe (ebben az esetben a reálhozam adómentesen felvehető), ő pedig biztosan teljes értékű állami nyugdíjat kap majd.

A négy talpon maradó nagyobb (10 ezres tagszám fölötti) pénztár közül – a Portfolio.hu elemzése szerint – az AXA és az Allianz van nehezebb helyzetben. Előbbi működését a cég tagvállalatai állják, végső döntés a fennmaradásról április-szeptember között várható. Legkevesebb tartaléka az Allianznak van, itt is csoporton belüli támogatással próbálják meg finanszírozni a további működést. A cég jelezte, magánpénztári ágának nevét Szövetségre változtatja. A névváltáson túl az Allianz tájékoztatása szerint a jogutód magánnyugdíjpénztár székhelyet is változtat, új munkaszervezetet alakít ki, új szolgáltatói partnereket kér fel, továbbá új vezető tisztségviselők megválasztása is várható.

Az ING korábban azt jelezte, hogy 2013-tól havonta minimum 500 forintos tagdíjat határoz meg, de végül a biztosító igazgatótanácsa úgy határozott, hogy nem vezet be minimumdíjat, mindenki annyit fizethet majd be, amennyit jónak lát, és a 4000 forintos adományt is csak önkéntes alapon várják. A pénztár ugyanakkor havi 4-8000 forint tagdíj befizetését javasolja tagjainak a magán-nyugdíjpénztári vagyon érdemi gyarapítása érdekében – hiszen a tagok által befizetett tagdíj 99,1 százaléka az egyéni számlákat növeli.

A tartalékokon a lényeg

A kisebb pénztárak közül az Aranykor és az MKB is jelentős tartalékot gyűjtött össze, utóbbi a májusi közgyűlési tájékoztatóban közli, hogy két évre elegendő tartaléka van, de a hosszú távú működéshez elengedhetetlen lesz a tagság hozzájárulása. Ennek összege attól függ, hogy hány pénztártag marad – közli a cég, tehát később itt is várható a tagdíj bevezetése.

Az Aranykor a múlt héten tartott közgyűlést, amelyen viszonylag magas, havi 1000-2000 forintos adományról volt szó, azonban a közgyűlési összefoglalóból nem derül ki, hogy ezt a tervezett összeget valóban bevezetik-e, és ha igen, mikortól. A pénztár idei, módosított pénzügyi tervében tagdíj viszont még nem szerepel.

A Budapest Nyugdíjpénztár is tartalékainak köszönhetően kedvezőbb helyzetből várhatja a következő hónapokat, viszont a Dimenzió és a Pannónia a nyilvános adatok szerint már nehezebb helyzetben van, még úgy is, hogy mint fentebb írtuk, a Dimenzióba a Generali, a Pannóniába pedig az Évgyűrűk és a Postás is beolvadt.

A Dimenzió közgyűlési előterjesztése szerint (pdf. 9.oldal) évente 160 millió forintot kellene gyűjteni a működési költségek finanszírozására, ami a 3500 fős taglétszámmal számolva évente 46 ezer forintos adományt jelent. A dokumentum szerint március közepéig 130 tag jelezte, hogy visszalép a tb-rendszerbe, a pénztár meglévő tartalékai pedig csak év végéig biztosítják a működést, aztán elfogy a pénz. A közgyűlés ezért mindent előkészített a végelszámoláshoz, ami legkorábban június 1-én kezdődhet meg, azonban a végső döntés egyelőre nem született meg.

A Pannónia esetében egy korábbi hírlevél arra utalt, miszerint évente 70 millió forintot kell a működésre fordítaniuk, ami éves szinten 20 ezer forintos adományt jelentene.

Mennyi az állami veszteség?

A működési veszteségek mellet a kasszák a hozamok termelésében sem jeleskedtek tavaly. A PSZÁF összesítése szerint a magánnyugdíjpénztárak klasszikus portfolióinak összesített, vagyonnal súlyozott nettó hozama 4,16 százalék, kiegyensúlyozott portfolióinak hozama mínusz 0,12 százalék, növekedési portfolióinak hozama pedig mínusz 3,89 százalék volt.

A szektor egészére nézve a vagyonnal súlyozott nettó átlaghozam mínusz 2,87 százalék volt. Ezért is érthető, hogy a kasszák vonakodtak eredményeik közzétételétől. Tartottak attól, hogy a veszteségeket látva sokan, akik tavaly a maradást választották most visszalépnek az állami rendszerbe, mondván, ennél az állami nyugdíj legalább biztosabb.

De a visszalépések hajrájában a Költségvetési Felelősségi Intézet Budapestet vezető Romhányi Balázstól váratlanul kaptak egy kis muníciót a kasszák. A közgazdász egy elemzésében kimutatta, hogy az államhoz került vagyon felügyeletével megbízott szervezet mínusz 9,6 százalékos negatív hozamot termelt. Ezzel az állam alulmúlta a legrosszabbul teljesítő OTP-s növekedési portfólió -7,9 százalékos éves hozamát. Romhányi megjegyezte: ebben a veszteségben a Mol részvények lejtmenete nincs is benne.

Nem annyi

Az állami adósságkezelő szerint azonban Romhányi számításaiba több hiba is csúszott. A kifizetett reálhozamokra például nem 216 milliárd forint, hanem 233 milliárd ment el, a bevont állampapírállomány mennyisége – amennyivel csökkent az államadósság mértéke – pedig nem 1387, hanem 1418 milliárd forintra rúgott (igaz, még így is marad 150-160 milliárdnyi veszteség). Az utóbbi eltérés oka, hogy az államadósságkezelő a papírok névértékével, Romhányi pedig a piaci értékkel számolt, ami az emelkedő hozamkörnyezetben kisebb volt a névértéknél - ezért ez a releváns adat.

Az ÁKK szerint a számítás módszertanilag is megkérdőjelezhető, ugyanis a nyugdíjreform-alap nem vagyonkezelőként működött, a feladata csupán az értékpapírok értékesítésére terjedt ki. A tavalyi tőzsdei lejtmenetben leértékelődő részvények értékvesztését nem tudták megakadályozni, viszont az átvettnél alacsonyabb áron nem akartak semmit eladni, ezért döntöttek úgy, hogy kivárják a portfolió felértékelődését. Az ÁKK szerint csak akkor lenne igaza Romhányinak, ha a papírok eladásával realizálták volna a veszteséget, de ez nem történt meg - állítják.

Büntetőeljárás az utolsó percre időzítve

Közben a Magyar Nemzet csütörtök reggel arról írt, hogy a napokban készülnek el az első büntetőfeljelentések a magánkasszák veszteséges gazdálkodása kapcsán. A lap szerint a vizsgálat alá vont magánkasszák 75 százaléka érintett a feljelentésekben, amelyek többsége hűtlen kezelés alapos gyanúját veti fel, de egyéb hiányosságokat lényegében az összes pénztárnál találtak. Az elkövetési érték jelenleg meghaladja a hatmilliárd forintot, de a további feljelentések után a teljes kárérték és az elmaradt vagyoni előny elérheti akár a tízmilliárdot is.

A kasszák veszteségének nagy része viszont ugyanúgy a tőzsdei lejtmenettel magyarázható, ahogy az ÁKK felügyelet alatt működő nyugdíjalapot érintő veszteségek is, ráadásul a portfóliók (kényszer)értékesítéséig a kasszák, az állami nyugdíjalaphoz hasonlóan, ezeket a mínuszokat nem reralizálják.