További Magyar cikkek
"Elöljáróban örömmel bevallom, hogy a Mol iránt valóban elfogult vagyok, mégpedig abszolút pozitív irányban. Manapság rendszeresen utazom Romániába, és ha tehetem, mindig Mol-kútnál tankolok! Román és magyar alkalmazottaik már ismerősként köszöntenek, és nemcsak jó minőségű üzemanyaggal kedveskednek, hanem legtöbbször tiszta mellékhelyiséggel is. Ez nagyon fontos része a vállalati kultúrának, és én ezt hallatlanul nagyra értékelem" – dicséri levele elején a Molt Bokros Lajos, de az Élet és Irodalomban közzétett, Kupa Mihálynak írt válaszában a volt pénzügyminiszter a továbbiakban megerősíti: a lex Mol a cég vezetőinek magánérdekét szolgáló törvény.
Bokros neveket nem említve, de előveszi az oligarchakártyát. Leszögezi: nincs szó arról, hogy – akár az orosz – oligarchák kizárólag saját érdekeiket tartanák szem előtt, vállalataik és munkavállalóik érdekével szemben. Ugyanakkor minden vállalatvezető a saját érdekeire is tekintettel van, a kérdés az, hogyan valósítható meg az optimális egyensúly.
Bebetonoz a lex Mol
Bokros szerint a lex Mollal az baj, "hogy kirívóan versenyellenes, hiszen most már a jog erejével zárja ki azt, hogy bármely új, külső tulajdonos valaha is ellenőrző paketthez jusson. És mindezt úgymond a magyar állam stratégiai érdekei védelmében!" A CEU vezérigazgatója felveti: "Lehet-e azt felelősséggel állítani, hogy egy állam stratégiai érdekei közé tartozik valamely konkrét magántulajdonosi csoport uralkodó pozícióban tartása? Van-e a kapitalizmusnak olyan meghatározása, amely az egyenlő esélyekkel folytatott nyílt verseny helyett konkrét magántulajdonosok irányító szerepét örökre bebetonozza?" A válasza: nyilvánvalóan nincs.
Bokros leszögezi, hogy Kupa Mihály állításával szemben a Molnál nem a pénzügyi befektetők, hanem a menedzsment uralkodik, amely félti pozícióját. A saját részvények vásárlásra és a lex Molra is azért volt szükség, mert "mert féltetek attól, hogy a pénzügyi befektetők egy része esetleg nem a Ti magánérdekeiteknek megfelelően cselekszik, és előnyös ajánlat esetén részvényeit eladja olyan tulajdonosoknak, akik a mai vezetés uralkodó pozícióját megkérdőjelezhetik."
Ki is az oligarcha?
Bokros szerint könyvtárnyi irodalom és az elmúlt 17 év tapasztalatai is alátámasztják, hogy menedzsment uralma kevésbé hatékony mind a stratégiai, mind a pénzügyi befektetők uralmánál. Ugyanezen szakirodalom leszögezi azt is, emlékeztet Bokros, hogy "az oligarchikus rend kiépülésének veszélyei akkor jelentkeznek különösen erősen, amikor a bennfentes menedzseruralom stratégiai fontosságú közüzemi vállalatok házatáján épül ki. Az oligarchikus rend jellemzője az állandó törekvés az államhatalom bekebelezésére (state capture), a parlament és a politikai pártok felfűzése konkrét magánérdekek járszalagjára, és a törvények elhajlítása személyes magánérdekek védelme céljából. Tragédia lenne, ha ez hazánkban kialakulna. Vészjósló jel, hogy sem a tőkepiac szereplői, sem a Budapesti Értéktőzsde vezetői nem mernek egyetlen szót sem szólni a lex Mol ellen."
Veszélyben a demokrácia
A volt pénzügyminiszter duplán volt kollegájának írott levélét azzal zárja: "Kedves Mihály, Te, akivel együtt dolgoztam az 1987-ben felszámolt Pénzügykutatási Intézetben, így képzelted a demokráciát? [...] Gondolj arra, hogyha a demokrácia sérül, és gyermekeink húsz év múlva megkérdezik majd, hogy mit tettünk a veszélyek láttán, akkor mit fogsz válaszolni."
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
