Nem kell sírni, ha egy nagy cég elmegy

Az Európai Bíróság az uniós joggal ellentétesnek minősítette a lex VW-t. Mennyire általános probléma az államilag előírt szavazatkorlátozás? Mennyire segíti az EU a tőzsdék fejlődését azzal, hogy segít a tőke szabad áramlásának?

A döntés részleteit nem ismerem. Az bizonyos, hogy logikus, a határok lebontását, a tőke szabad áramlását segítő ítélet született. Nyilván ez a döntés is elősegíti a versenyt, szíűkíti a protekcionizmus lehetőségét, és kihat más országok gyakorlatára is.

Felteszem, tudja, hogy a döntés Magyarországon különösen érdekes, mert éppen elfogadott a parlament egy lex Mol néven elhíresült törvényt.

Nem tudom kommentálni a lex Molt. Tagja vagyok a bécsi és a budapesti tőzsde igazgatóságának is, nem tehetem meg, hogy minősítem a Mol és az OMV küzdelmét. Általánosságban azt tudom mondani, hogy az állami beavatkozás sosem jó a piacnak. Az EU bizonyára megvizsgálja majd a szabályozást. Nem tudom, mi lesz ennek az eredménye. Az biztos, hogy a törvény felkeltette Brüsszel érdeklődését.

Éppen mint a két tőzsde igazgatóságának tagját mégis kérdeznem kell a Mol és OMV küzdelméről. Legalább arról, milyen hatással lenne a tőzsdék forgalmára az esetleges egyesülés.

Mindez elméleti felvetés, de ha megtörténne az egyesülés, a cég tulajdonosai és vezetői döntenék el, melyik tőzsdén szeretnének jelen lenni. Nekem az az érzésem, hogy alighanem mindkét tőzsdén ott lenne az új cég. Elég nagy is lenne ahhoz, hogy itt is, ott is kellő likviditással forogjanak a papírjai.

A Budapesti Értéktőzsdén a forgalom nyolcvan százalékát adja a Mol és az OTP. Nem kellene jelentős visszaeséstől tartani akár akkor is, ha két helyen kereskednének a papírokkal?

Ez megint elméleti felvetés, de nézzük. Igaz, hogy a Mol ma nagyon jelentős szerepet játszik a BÉT forgalmában, de nem feledkezhetünk meg arról, hogy több mint negyvenszázaléknyi részvény van a cég saját tulajdonában, illetve baráti vállalatoknál, és további húsz százalék az OMV-nél. Ez azt jelenti, hogy a valóban közkézen forgó részvények mennyisége erősen limitált. Elképzelhető, hogy egy egyesült cég akár nagyobb forgalmat generálna Budapesten is, mint most a Mol, de ennek az ellenkezője is előfordulhat. Ezt ma nem lehet megmondani. Általában nem vagyok nagy híve annak, hogy egy céget több helyen jegyezzenek, de kivételt jelent, ha komoly, jelentős érdekeltségek vannak több országban. Érdekessé tenné a helyzetet az is, hogy a következő években itt még forinttal, Bécsben euróval folyna a kereskedés, ami az árfolyam-ingadozás miatt külön lökést adhatna.

A bécsi tőzsdén is a budapestihez hasonlóan koncentrált a forgalom?

Kicsit kevésbé, de ott is néhány nagy cég dominál. Budapesten négy-öt részvény, Bécsben hét-nyolc adja a forgalom több mint négyötödét. De idén elvesztettük a Bank Austriát, amely tavaly még a tőzsdei forgalom tizenöt százalékát adta, ám miután átvette az Unicredit, alig kétszázaléknyi közkézhányados részvénye forog nálunk. Ezzel együtt majdnem tizenöt százalékos növekedést tudtunk elérni az idén, szóval nincs értelme azon sírni, hogy egy-egy nagy cég elmegy. Újakat kell szerezni.

Az árak mennek fel, ki kell mennünk, ki kell nyitnunk a piacot a "remote memberek", a más országokban dolgozó kereskedők előtt. Ma már a bécsi börzén dolgozó üzletkötők több mint fele valójában valamelyik világvárosban ül valahol a számítógépe előtt, és közvetlen vonalon kereskedik Bécsben. Mára ez a típusú kereskedés adja a forgalom hatvan százalékát, olyan nagy házak vannak jelen Bécsben így, mint a Merrill Lynch vagy a Goldman Sachs és a JP Morgan.

Ezt mennyi idő alatt sikerült elérniük?

2001-ben volt a kezdet, 2002-ben az ilyen típusú kereskedés még csak a forgalmunk tizenöt százalékát adta. De nemcsak erről van szó. Ugyanakkor roadshow-kra indultunk, hogy bemutassuk és vonzóvá tegyük a bécsi tőzsdén jegyzett cégeket. Hat-nyolc ilyet csinálunk évente, szerte a világban, és elérünk sok intézményi befektetőt. Ők is kíváncsiak, és ezzel párhuzamosan a nemzetközi kereskedők érdeklődése is nőtt.

A BÉT vajon miért nem teszi ugyanezt?

Folyik erről egyeztetés. Én már két éve, amikor az igazgatóság tagja lettem, felvetettem ezt. Az igazgatóság még vizsgálja a kérdést. T tagja a budapesti tőzsdének egy prágai és egy bécsi brókerház is, tehát a lehetőség adott. Viszont nem elég itt ülni és várni, hogy a kereskedők maguktól érdeklődjenek, elébük kell menni, és ide kell csábítani őket. A budapesti és a bécsi tőzsde szorosabb együttműködése erre kiváló lehetőséget biztosítana.

Annyit kéne tennünk, hogy kiépítünk egy közvetlen összeköttetést a két tőzsde között, és így mindazok a tagok, akiket mi évek alatt összegyűjtöttünk, megjelenhetnének a BÉT-en. És fordítva is, az itteni kereskedők aktívitásából a bécsi tőzsde is profitálna. Épp kedden voltam Londonban, és a Merrill Lynch kifejezetten e felől a lehetőség felől érdeklődött. Látszik, hogy már lenne igényük arra, hogy jelen legyenek Budapesten.

És ezt olyan nehéz lenne megtenniük?

Alapvetően technikai kérdésről van szó. Nagyon drága a kereskedéshez szükséges közvetlen kapcsolat kiépítése és fenntartása Budapest és London között. Bécsben mi a Xetra hálózatot használjuk, amely egész Európát lefedi. Így egy londoni brókernek csak a saját irodája és a londoni hozzáférési pont közötti kapcsolatért kell fizetnie, ami olcsó.

Bukaresttel szorosabb a kapcsolatuk, mint Budapesttel?

Az irány hasonló, de még csak most kezdtük a kapcsolat kiépítését. Hasonló megállapodásaink vannak mindkét tőzsdével, például adatforgalmazásra, de a bukaresti tőzsdében nem is vagyunk tulajdonosok.

Miért nem jött létre szorosabb kapcsolat Bécs és Budapest között elmúlt két évben?

Mindennek megvan a maga ideje. Néha úgy érzem, a BÉT vezetése talán kicsit sokat hezitál. Lehetne néhány dolog gyorsabb, de csak annyit tudok tenni, hogy felhívom a figyelmüket az előnyökre, amelyeket mi már élvezünk, például a távtagság révén. De mondhatom példaként az adatforgalmazásunkat is: a bécsi börze adatait 26,5 ezer professzionális végfelhasználónak közvetítjük. A BÉT ennél jóval kevesebb helyre jut el. Márpedig az ilyen típusú láthatóság nagyon fontos a kereskedők figyelmének felkeltéséhez.

Tulajdonosként elégedett a BÉT nyereségével?

Igen, minden évben szép növekedést mutat a forgalom és a nyereség is.

Ez azt jelenti, hogy önálló maradhat a BÉT?

Igen. Sok olyan ügy van, amelyben a szorosabb együttműködés mindkét börzének előnyös volna, de hiszek abban, hogy a tőzsdének egy adott piacon helyben kell lennie. Itt van a helyi média, az elemzők, a brókerek, akik kifejezetten erre piacra koncentrálnak, és az ő figyelmük nélkül nincs igazi kereskedés. Kell szoros együttműködés, integráció az adatforgalmazásban, a tőzsdék marketingjében. Hosszabb távon akár közös vezetés és a közös rendszer is elképzelhető, de arra szükség van, hogy egy adott ország cégeit az adott ország tőzsdéjén jegyezzék.

Két éve, amikor az osztrák konzorcium, amelynek tagja a bécsi börze is, tulajdont szerzett a BÉT-ben, arról is voltak hírek, hogy egyetlen nagy, régiós tőzsdét hoznának létre, bevonva Prágát és Varsót is.

Sosem beszéltünk arról, hogy egybeolvasszuk a tőzsdéket, csak a szoros szövetség kialakítását vetettük fel. Ennek több akadálya is volt és van: a prágai börze teljesen privatizált, és a tagok, a tulajdonosok jelezték, nem érdekli őket a lehetőség, nem engednek be távtagokat, zártak kifelé. Ezt el kell fogadnunk. A varsói tőzsde még mindig százszázalékos állami tulajdonban van, és bár szó volt két éve a privatizációról, sőt annak előkészítése is megkezdődött, a választások után ez teljesen lekerült a napirendről. Meglátjuk, hogy az újabb választások eredményeképpen megnyílik-e ismét a lehetőség.

Mekkora részesedést szeretnének Varsóban?

Amekkorát lehetséges. 51 százalék lenne az igazi.

Tervezik, hogy részesedést szereznek más régiós tőzsdékben is?

Igen, ha lehetőség nyílik rá. A régió majd minden országának tőzsdéjével vannak együttműködési megállapodásaink. Varsót már említettem, Bulgáriában is 44 százalékos az állami tulajdon a tőzsdében, aminek privatizációja most egy politikai krízis miatt halasztódik. De a teljesen magánkézben levő, brókercégek tulajdonában álló szlovén tőzsdével kapcsolatban is felmerült, hogy egy 51 százalékos csomag elérhetővé válik, így Ljubjanában is szeretnénk megjelenni. Számítunk rá, hogy meghívnak minket a tárgyalásokra.

A magyar tőzsde vezetése programot hirdetett a hazai vállalakozások tőzsdére lépésének ösztönzésére. Ugyanakkor a tőzsde mégsem viszi saját magát tőzsdére, pedig ez alighanem a legjobb példa lehetne arra, hogy tessék megnézni, érdemes. Nem lát itt ellentmondást?

Egyáltalán nem. Ha bármilyen cégről beszélünk, amely a tőzsdére lépés mellett dönt, alapvetően két lehetőség van. Az egyik, hogy egy kisebb részvénycsomagot tesz elérhetővé. Ez nyilván nem túl érdekes. Ha viszont ötven százalék feletti a tőzsdén elérhető részvények aránya, az egyfajta sebezhetőséget jelent. Az elmúlt években több tőzsde felvásárlását is láttuk, elég a frankfurtira vagy a londonira gondolni. És láthattuk azt is, hogy megjelentek befektetők, akik tulajdonosként a rövid távú profitban érdekeltek. Azon túl, hogy általában ellenérzéseket vált ki a nemzeti tőzsdék felvásárlása az adott országban, a rövid távú haszonra törekvés kizárja, hogy a tőzsde eleget tegyen a helyi gazdaság fejlesztésére vonatkozó alapvető feladatának. Elég csak az oktatás kérdésére gondolni: egy hedge fund aligha fogadná el, hogy a BÉT jelentős összeget költ az oktatásra, pedig a befektetési kultúrát tekintve még fejlődő országokban erre nagy szükség van.