Jobban élünk vagy rosszabbul?

Több bontott csirkét de kevesebb kenyeret, közel húszor annyi színestévét, de kevesebb benzint vehet az átlagmagyar ma, mint 1978-ban -- derült ki az Index korábbi elemzéséből. Bár az egyes termékek fizetésekhez mért árának alakulása alapján is úgy tűnt, a statisztika szerint jobban élünk ma, mint a rendszerváltás előtt, biztosra akartunk menni: összehasonlítottuk a reálbéreket is, ezúttal 1980-ig ugorva vissza az időben, persze nem feledkezve meg a jelenlegi és az előző ciklus összehasonlításáról sem.

Medgyessy-Gyurcsány vs. Orbán

Gyors ütemben nő a reálkereset - a kormány júliusban egy fizetett hirdetésben is közzétette azt az ábrát, mely szerint a kormányalakítás évét, azaz 2002-t alapul véve 17,8 százalékkal emelkedtek a reálkeresetek.

Mindez (kiegészítve azzal, hogy a Fidesz-időszakban csak 10 százalékos volt a növekedés) arra az ellenzéki vádra volt válasz, miszerint 2004-ben csökkentek a reálbérek. Kinek van igaza? Mindenkinek. A kormány egy bázisévhez hasonlítva hosszabb távot emel ki, és arról beszél, hogy 2002-höz képest mi a helyzet, míg a Fidesz azt a tényt hangsúlyozza, hogy a 2003-hoz képest 2004-ben kevesebbet ért a pénzünk. A nettó reálbérindex ugyanis tavaly 99 százalék volt.

Azaz a ciklus közepén voltaképpen csökkentek a reálbérek - ilyenre pedig 1997 óta valóban nem volt példa, azóta minden évben, ha csak néhány százalékkal is, de emelkedett a keresetek értéke. Az Index azonban követte a kormány logikáját, és hosszabb távra vetített: ha nem a mostani parlamenti ciklus, hanem a múlt rendszer utolsó évét vesszük bázisul, az derül ki, hogy az 1989-es reálbérekhez képest ma 10 százalékkal sem érnek többet a fizetések, ráadásul csak 2002-ben értük el először a rendszerváltás előtti reálbérszintet, ha úgy tetszik életszínvonalat.

Az elmúlt 25 évben több mint 2100 százalékos volt az infláció, az új rendszerben, azaz 1990 óta 704 százalék. Egy forint ma tehát kevesebb mint a nyolcadát éri, mint 1990-ben. A nettó átlagbér 1990-2004 között 10 108 forintról 93 783 forintra, azaz a 9,27-szeresére nőtt. "Az átlag magyarnak" tehát kilencszer annyi pénze van, ami azonban nyolcad annyit ér. Igen, végül is jól jártunk, de ez nem volt mindig így. A reálkereseti index szerint 2002-ben értek a bérek először újra annyit, mint a múlt rendszer utolsó évében: ha 1989-et vesszük száz százaléknak, a nettó reálbérek értéke folyamatosan csökkent a kilencvenes évek második feléig, majd lassú növekedésnek indulva 2002-ben érte el először a '89-es szintet.

Kádári nosztalgia

6984 forint - ennyi volt a személyi jövedelemadó bevezetésének első évében, 1988-ban a nettó átlagkereset Magyarországon. Akkoriban már jócskán lefelé haladtunk az életszínvonalat mérő létrán, az infláció közel 16 százalékos volt, de mégis: a lejtőnek még csak a kezdetét érezhettük. A múlt rendszer utolsó tíz évében hiába nőtt összesen több mint száz százalékkal az infláció, azaz ért egy forint kicsit kevesebb, mint fele annyit 1989-ben, mint 1980-ban, a bérek -- legalábbis a statisztikai adatok szerint -- lépést tartottak a folyamattal. Így aztán olyan esztendő is akadt, amikor a reálbérek (a bérnövekedésből kiszűrve az inflációt) még emelkedtek is. A KSH adataiból kiderül, 1981-ben és 1982-ben, illetve '86-ban és '87-ben a megelőző évhez képest emelkedett a reálkereset.

Lefelé a lejtőn

Az előző évhez viszonyított reálkereset növekedésnek ezen a ponton, 1987-ben kellett búcsút mondani. A rendszerváltáson átívelően, egészen 1996-ig eltérő mértékben, de mindig csökkent a reálbér. Az infláció 1991-ben volt a legmagasabb, 35 százalékos, és ugyanezen évhez köthető a legnagyobb (nettó reálkeresettel kalkulált) életszínvonal-esés is: az átlag magyar hiába keresett nettó 25 százalékkal többet, 10 108 forint helyett 12 948 forintot, pénze csak az előző évi 93 százalékát érte. A reálbérek csökkenése 1994-ben egy pillanatra megtorpant: a választások előtt bejelentett fizetésemeléseknek köszönhetően az átlagos nettó kereset 27,3 százalékkal emelkedett az előző évhez képest, míg az infláció "csak" 18,8 százalék volt, így a nettó reálbérek értéke 7,2 százalékkal emelkedett.

Először mínuszban hat év után

A mélypontot 1996-ban értük el. Az átlag magyar fizetésének reálértéke ekkor 74,3 százaléka volt a hét évvel azelőttinek, tehát az 1989-esnek. Ezután, 1997-től kezdve minden évben - leszámítva 2004-et - nőtt az előző évhez viszonyított reálkereset, előbb jellemzően 1,5-3 százalékkal, majd 2001-ben már 6,4, 2002-ben 13,6, 2003-ban 9,2 százalékkal. A hatéves menetelés 2002-ben "hozta meg gyümölcsét": míg 2001-ben még csak a '89-es bérek 89,4 százalékát érték a fizetések, egy évvel később már 101,5 százalékát. 2003-ban 110,9 százalékát, tavaly - köszönhetően a reálbércsökkenésnek - 109,8 százalékát.

Pusztán e számokat figyelembe véve tehát az elmúlt 16 évben 2003-ban volt a legmasabb az életszínvonal, igaz, a statisztika szerint távolról sem olyan jelentősen múlta felül az 1989-es szintet, mint azt anno várták. Ami azt a vitát illeti, hogy az Orbán- vagy a Medgyessy-Gyurcsány-kormány alatt éltünk e jobban, a számok alapján egyértelmű a válasz: 2002 óta előbb közel tíz szalékot javult az életszínvonal, majd egyet ugyan romlott, de magasabb, mint 2002-ben vagy azt megelőzően bármikor.

Nem lehet csak számokra hagyatkozni

Egyáltalán nem lehet az életszínvonalat kizárólag a kereseti indexekkel jellemezni - hangsúlyozta az Indexnek Kozák Ákos, aki szerint a rendszerváltás előtti és utáni időszak ilyetén összehasonlítása számszakilag ugyan lehet pontos, de nem tükrözi a valóságot. A fogyasztói szokásokat kutató GFK Hungária vezérigazgatója szerint egyértelmű, hogy az életszínvonal minősége emelkedett a rendszerváltást követően: a hozzáférhető javak köre ugrásszerűen bővült. A kilencvenes évek első felében készült olyan felmérés, miszerint a piacgazdaság első éveiben évente 1000-1500 új márkanevet kellett megtanulnia a magyar lakosságnak. Ezzel párhuzamosan korábban presztízsterméknek számító javak köztermékké váltak: előbb a videó, majd a dvd-lejátszó, újabban a mosogatógép.

Az idén már közel fél millió magyar megy Horvátországba nyaralni, egy ilyen tényt nem lehet figyelmen kívül hagyni - emelte ki Kozák Ákos, aki szerint kizárólag a KSH rendelkezésére álló adatok alapján ez aligha lenne lehetséges. "Mint fogyasztáskutatással foglalkozó szakember sokszor nem tartom relevánsnak a bérre vonatkozó statisztikákat" - mondta a vezérigazgató, aki szerint a felmérések, a fogyasztás alakulása azt mutatja, hogy akár egyharmaddal is nagyobb lehet a háztartások kiadási képessége, mint az a hivatalos kereseti adatokból következne. A magyarázat Kozák Ákos szerint csak részben köszönhető a szürke gazdaságnak, a fekete munkának: a lakosság jelentős részénél képződött tőkejövedelem, például ingatlanok felértékelődéséből és eladásából. Az elmúlt néhány évben pedig a fogyasztási hitelek széleskörű elterjedése is segítette az életszínvonal emelkedését.

Írja meg nekünk pár sorban, hogy élt tizenöt évvel ezelőtt, hogy él ma, és hogy Ön szerint mi a változás oka!