Nem kell félni az elvárt adótól

A minimálbér kétszeresével egyenlő minimum járulékalap és az elvárt adó – két olyan szabály, amelyet a kormány a fekete- és szürkegazdaság elleni harc jegyében az elmúlt egy év során vezetett be. Az a közös jellemzőjük, hogy mesterséges minimumszintet állítanak fel: minden adóalanynak legalább az alsó korlát után kell megfizetnie a járulékokat, illetve a társasági, valamint a személyi jövedelemadót. Aki mégis a minimumnál kevesebb után akarja leróni a közterheket, az könnyen szembe találhatja magát egy adóellenőrrel.

A szóban forgó két rendelkezést az ihlette, hogy nem elfogadható a pillanatnyi helyzet, miszerint az adóköteles jövedelemmel rendelkező magánszemélyek között jóval egymillió felett van azok száma, akik papíron csupán a minimálbér környékén keresnek. Az sem normális, hogy szintén papíron az egyéni vállalkozók kétharmada veszteséges, míg a társas vállalkozások közel fele nem fizet adót. Ezek egy része nyilvánvalóan csal, eltitkolja valós jövedelmét, ezért a minimumszint felállításával és az adóhatósági fenyegetettséggel igyekeznek a csalóktól a korábbinál több pénzt beszedni.

A miniszterelnök és a pénzügyi tárca illetékesei több ízben meghirdették az előírásokat, arról azonban hallgatnak, hogy pár év múlva el kell ezeket törölni, mivel akkorra már nemhogy nem hoznak többletbevételt a költségvetésnek, de az is könnyen előfordulhat, hogy inkább bevételkiesést okoznak.

Az elvárt adó előde

Az elvárt adóként elhíresült, minimumadóra átkeresztelt szabály kísértetiesen hasonlít egy a kilencvenes években megalkotott előírásra – von párhuzamot Vámosi-Nagy Szabolcs, az Ernst & Young adószakértője, aki több mint egy évtizeden át volt az APEH elnökhelyettese. A körülmények a maihoz hasonlóak voltak, vagyis a kisvállalkozások fele veszteségesnek mutatta magát. Az akkori rendelkezés úgy szólt, hogy az állami adóhatóságnak az adott év vége felé az egyéni vállalkozókra vonatkozóan közzé kellett tennie a megelőző évről szóló bevallások alapján a szakmai átlagszámokat, mégpedig településtípusonként. Az APEH által összeállított kimutatásban szerepelt, hogy például a kisvárosokban működő fodrászoknál mennyi volt az átlagos jövedelem. A közzététel mögötti szándék az volt, hogy a szakmai átlagszám alá ne kerüljön sokkal a vállalkozó, mivel aki jóval az átlag alatt teljesített, az felszólítást kapott az adóhivataltól. A mostani vagyonosodási vizsgálathoz hasonlító procedúra során arról érdeklődtek a revizorok, hogy ha rosszul ment a bolt, akkor vajon miből élt az illető.

November környékén izzottak a vonalak az APEH-nél, mivel a könyvelők roppant mód érdeklődtek, mikor teszik közzé a szakmai átlagszámlistát. Az adatok ismeretében aztán a könyvelők igyekeztek annyi bevételt és kiadást feltüntetni a könyvelésben december végéig, hogy ügyfelüket ne zaklassa az adóhivatal az újabb lista összeállítása után.

Az első egy-két évben sikeres volt a szabály, amit a nagyfokú könyvelői érdeklődés mellett az támaszt alá, hogy összességében több adó folyt be ettől a körtől, mondja Vámosi-Nagy. A harmadik-negyedik évtől kezdve azonban azt tapasztalták, hogy már nem jött pluszbevétel. Az átlag felettiek közül sokan lejjebb mentek, csak az átlagnak megfelelő jövedelemről adtak számot. 2001 táján ezért az előírást megszüntette a kormányzat.

Néhány évet ki kell bírni

Eddigi tapasztalatai azt mondatják a mostani lépést üdvözlő szakértővel, hogy kezdetben valóban többen és többet fognak bevallani az elvárt adó miatt. Inkább fizetnek, csak ne vegzálja őket revizor. Az igazi fenyegetettséget az elvárt adóval összefüggésben egyébként nem is a társas vagy egyéni vállalkozás működésével kapcsolatos ellenőrzés jelenti Vámosi-Nagy szerint, hanem a tulajdonost érintő esetleges vagyonosodási vizsgálat. Aztán néhány esztendő múlva, az újdonság varázsának elmúltával többletbevételt már nem fog hozni a rendelkezés.

Ugyanígy vélekedik Oszkó Péter, a Deloitte vezérigazgatója is: kezdetben sokan nem vállalják fel a kockázatot, amit egy adóellenőrzés jelent, ám pár év múlva megtalálják a kiskapukat az ügyeskedők, és egy ilyen technikai korlátozást simán kijátszanak.

Ami a tavaly szeptemberben bevezetett minimum járulékalapot illeti, esetében érzékelhető a többletbevétel. A Pénzügyminisztérium tájékoztatása szerint az előírás hatására közel 110 ezer ember emelte bevallott jövedelmét a korábbi minimálbér körüli szintről a minimálbér kétszeresének megfelelő minimum járulékalap összegére. Így havonta pár milliárd forintra tehető a szabálynak tulajdonított pluszbevétel, ami éves szinten az Index becslése alapján 15-40 milliárd forintnyi többletbevételt jelent az államnak. A PM lapunk megkeresésére nem tudott információval szolgálni arról, hogy a bevezetéstől eltelt majdnem egy év alatt a havi pluszbevétel alakulása egyenletes volt-e, vagy már tapasztalható visszaesés.

Lentről fel, fentről le

A szakértők itt is úgy látják, néhány év múlva többletbevétel már nem fog származni a minimum járulékalapból sem. A limit felettiek egy része a valóságosnál kisebb, de a korlátot meghaladó jövedelmet szerepeltet majd papíron, vagy pedig – ami lényegében ugyanezt jelenti – papíron szerényebb keresetnövekedést harcol ki magának évente a ténylegesnél, figyelve, hogy mindig a minimumszint felett legyen a jövedelme.

A szaktárca a két szóban forgó szabály pár év múlva esedékes megszüntetését firtató kérdésünkre csak annyit reagált: eddig sikeresnek bizonyultak a passzusok, eltörlésükre nincs kormányzati szándék.