Hol van a 8000 milliárd forint?

"A napokban kaptunk levelet az egyik operatív program úgynevezett közreműködő szervezetétől (ksz) – ezek foglalkoznak a pályázatok befogadásával és elbírálásával vagy annak előkészítésével –, amelyben azt közölték velünk: az egyik pályázathoz azonnali hiánypótlást kell benyújtanunk. Ez a szervezet három hete befogadta a pályázatot, vagyis formailag és tartalmilag is megfelelőnek találta. Aztán három hétig nem csinált semmit, és amikor most rájöttek, hogy hibáztak, nem öt vagy nyolc munkanapon belüli, hanem azonnali hiánypótlást követelnek, ami egy teljesen nonszensz dolog" – említett egy konkrét példát Essősy Zsombor, a Magyar Pályázatkészítő Iroda Zrt. vezérigazgatója arról, miért és hogyan akadozik az uniós támogatások magyarországi kifizetése; ha Önnek is vannak kedvezőtlen tapasztalatai, ne habozzon, írja meg!.

Nincsenek nyilvános szabályok

A budapesti cég esete nem egyedi: "nagyon nehézkesek a kifizetések, ezért egészen elképesztő helyzetek jönnek létre; volt például olyan pályázóm, aki kifutott a megvalósításra rendelkezésre álló két évből, mert ennyi alatt sem fizettek neki" – említ példát egy Békés megyei pályázati tanácsadó. Dancs László praxisában előfordult például olyan gazdaságfejlesztési pályázat, amelyben a kifizetési kérelem benyújtása után négy fordulóban, négy különböző hiánypótlási felszólítást küldött a ksz. Márpedig amíg minden hiánypótlást nem nyújtanak be, addig nem ketyeg az óra, csak az utolsó beadását követően kezdik számolni a kifizetésre rendelkezésre álló hatvan napot.

Dancs szerint ez is jelzi: rögzíteni kellene egy nyilvános eljárásrendben, hogy csak egyszer lehessen hiánypótoltatni, azt követően a pályázatot vagy a kifizetési kérelmet elfogadottnak kellene tekinteni. Jelenleg ilyen publikus eljárásrend nincs, így az ember úgy érzi, mintha a közreműködő szervezeteknek utasításba adták volna: húzzák az időt, tartsák bizonytalanságban a pályázókat, mondja. Példaként említik: volt olyan hiánypótlása, amikor két hasonló dokumentumban szerepelt ugyanaz a hiba. Azonban csak az egyiket küldték vissza hiánypótlásra, "ilyenkor vakarhatja az ember a fejét: most akkor adja be nekik a másikat is, vagy bízzon abban, hogy azt nem vették észre, és kockáztassa azt, hogy emiatt később újabb hetekig állhat az ügy".

A pályázók és pályázati tanácsadók általános tapasztalata, hogy az egész rendszer túlbürokratizált, és nem segíti az elszámolásokat, a pénzhez jutást. Pedig pénz elvileg lenne bőven: az európai közös kasszából 2007 és 2013 között – ami, a kétéves elszámolási határidő miatt lényegében 2015-nek számít – hazánk az Új Magyarország fejlesztési terv (ÚMFT) részeként összesen mintegy 30 milliárd eurónyi, nagyjából 8000 milliárd forintnyi fejlesztési támogatást kaphat (a forintban kifejezett érték az árfolyamváltozások miatt bizonytalan, mint erről korábban írtunk).

8000, 565, 30

A pénz azonban eddig igencsak csordogálva érkezik az országba: noha a hét (kilenc) éves ciklusból másfél év már eltelt, a pályázatírók információi szerint május végéig a 10 milliárd forintot sem érte el az az összeg, ami az országba érkezett. Ezt a fejlesztések és a támogatások elosztásának koordinálásával foglalkozó Nemzeti Fejlesztési Ügynökség úgy pontosította: "2008. június 30-ai adatok szerint közel 30 milliárd forint kifizetés történt az ÚMFT keretében". Ha ennek az egésze a pályázókhoz került volna, akkor csak a fejlesztési pénzek kevesebb, mint 4 ezrelékét kapták volna meg a másfél év alatt.

Rádásul ennek a pénznek is csak egy része érkezett meg a pályázókhoz. A pályázati tanácsadók szerint 2-3 milliárd forintra rúghat az az összeg, amit a közreműködő szervezetek, az uniós pénzek elosztásával foglalkozó közintézmények fenntartására és működésére megy el. Eközben viszont, mint az az NFÜ honlapján is olvasható "az Új Magyarország Fejlesztési Terv (ÚMFT) keretében, a nettó 100 millió forint teljesítési értéket meghaladó szerződésekhez kapcsolódóan még nem történt kifizetés".

A fejlesztési ügynökség ugyanakkor inkább azt hangoztatja, hogy mennyi támogatást ítéltek oda – a honlapjának nyitóoldalán lévő uniós számláló is ezt méri, és már 565 milliárd fölött jár –, valamint azt, hogy a támogatásra jogosult 5400 projektből "több mint 3600 projektgazdával kötöttünk támogatási szerződést 360 milliárd forint értékben". Ebből a pénzből mindössze 4,08 milliárd forintot kötöttek le arra a 25 kiemelt projektre, amely az összesen 364 kiemeltprojekt-javaslatból eddig támogatást kapott.

Rábélyegezni, ráírni, aláírni

Ám nemcsak a kifizetésekkel, hanem a pályázatok benyújtásától az elbíráláson át a szerződések megkötéséig és a kifizetésig a rendszer szinte minden elemével problémák vannak, mondják a tanácsadók. Ugyanakkor Essősy elismeri: magukat a pályázókat is nehéz rászoktatni a rendre, arra, hogy bizonyos dokumentumoknak vannak bizonyos formai kritériumai. "Egy számla csak akkor szabályos, ha rajta van a vevő irányítószáma" – említ egy olyan példát, amin saját pályázóival is többször meg kellett már küzdenie.

A pályázók dolgát persze a bürokratikus előírások egyáltalán sem segítik. Egy 48 ezres agrárfejlesztési program számláját hat-hét dokumentummal együtt kell benyújtani, ami számtalan hibalehetőséget rejt magában. "Előfordult, hogy visszaküldtek egy készpénzfizetési számlát azzal, hogy érvénytelen, mert nincs rábélyegezve, hogy fizetve. Aztán azzal, hogy érvénytelen, mert nem lett ráírva, hogy utólag lett rábélyegezve, hogy fizetve. Aztán azzal, hogy érvénytelen, mert nem lett aláírva az odaírt szöveg, miszerint utólag lett rábélyegezve, hogy fizetve" – említ már-már hihetetlen, de megtörtént esetet Dancs.

Essősy Zsombor nemcsak a ksz-ek segítőkészségének hiányát tartja súlyos problémának, hanem azt is, hogy a közreműködő szervezetek általában nem szolgáltóként, hanem hatóságként lépnek fel, megfélemlítve ezzel a pályázókat. Így aztán hiába fordul elő, hogy nem veszik komolyan a jogszabályokban előírt határidőket, vagy egyszerűen nem válaszolnak a megkeresésekre, a pályázók – főként a kisebb cégek – nem mernek keménykedni, mondván, nem jó ujjat húzni a hatóságokkal.

Visszaélnek a látszattal

Nemcsak nem jó, hanem bizonyos esetekben nem is lehet. Például rendszeres, hogy a támogatások kifizetése kicsúszik a már említett hatvan napos határidőből, ám "ekkor sincs semmi, a szerződésbe nem lehet belevenni az ilyen esetekre a kamatfizetési kötelezettséget" – mondja Dancs. A szerződés tervezetét a ksz ugyan kiküldi a nyertes pályázónak, hogy elolvashassa, ám azon nem módosíthat. "Ez egy abszolút egyoldalú szerződés, visszaélnek azzal, hogy úgy viselkedhetnek, mintha ők adnák a pénzt" – érzékelteti, mit érthetett a kollégája azon, hogy hatóságosdit játszanak.

Essősy is súlyos gondnak tartja, hogy a ksz-ek a jogszabályban rögzített határidőket csak az esetek 3-5 százalékában tartják be. Ezért akár perelni is lehetne az államot, mondják a szakértők, hozzátéve rögtön: persze perelni senki nem akar, mert fél, hogy ezzel – ha jogi értelemben nem is, gyakorlatilag – kizárná magát a későbbi pályázati lehetőségekből.

"Bár csúszások előfordulhatnak, a beérkező pályázatok nagy része normatív jellegű támogatás, ahol mindig a pályázati eljárás által meghatározott határidőn belül születnek a döntések" – reagált a határidőkkel kapcsolatos felvetésre az NFÜ. Az ügynökség emlékeztetett: a pályázat beérkezésétől a döntés közzétételéig és a projektgazda értesítéséig 50-120 napjuk van – attól függően, hány fordulós a projekt elbírálásra, és van-e bírálóbizottság vagy nincs –, de elismerik: egyes esetekben, például "amennyiben a beérkező projektjavaslatok száma meghaladja a tervezettet", az NFÜ jogosult arra, hogy "egy alkalommal, legfeljebb 60 nappal" meghosszabbítsa a határidőket.

Nem kéri az áfát, mert nem kérheti

A közreműködő szervezetek érthetetlen problémázásaira is számos példát tudnak említeni a pályázati tanácsadók. Egy alapítványnak nyilatkoznia kellett arról, hogy illetékmentes az illetéktörvény értelmében, egy másik pályázónak arról, hogy azért nem igényelte vissza a közlekedési támogatás áfáját, mert azt az áfatörvény nem engedi. Rendszeres az is: az építési törvény szerint nem építésiengedély-köteles felújításoknál nyilatkozatot kérnek az önkormányzattól arról, hogy a munkálatokhoz nem kell építési engedélyt kérni. Ahogy én értelmezem az államigazgatásról szóló törvényt, ezek nem jogszerű követelések, mondja Dancs.

Elrettentő példáknak Essősy Zsombor sincs híján: volt egy tavaly szeptemberben benyújtott pályázat, amelyre idén júniusban kaptak választ. És bár a válasz szerint nyertek, az ügyben azóta sem történt semmi, a szerződéstervezetet a mai napig nem kapták meg. Dancséknak van olyan pályázatuk, amelyet februárban bíráltak el, és júliusban kötötték meg a szerződését; pénz természetesen még nem érkezett.

Az előleg sem jó

Ugyanis még a szerződés aláírása sem jelenti azt, hogy a pályázó megnyugodhat: ezt követően leghamarabb 3-4 hónap múlva juthat pénzhez, ha 5-10 millió forintos projektről van szó, és akár egy év is eltelhet, ha 50-150 milliósról. Közben vagy saját forrásból kezdi el a munkát, előleget igényel – ha tud. Ezt ugyanis online lehet megtenni, egy bonyolult regisztrációs eljárás során. Dancs László egyik pályázója azonban épp a napokban járt úgy, hogy a megkapott jelszóval sem tudott belépni a honlapra, ahol kitölthetné az előlegkérő lapot. E-mailben kértek új jelszót, erre a tapasztalatok szerint 2-3 hét múlva kapnak választ, így már most borítékolható, hogy nem tudják lekérni az előleget.

Essősy szerint ráadásul nem is mindig érdemes előleget kérni. Ennek az összege ugyanis a beruházás összegének legfeljebb húsz százaléka lehet, és akár öt hónapig is eltarthat, amíg folyósítják. Azonban ameddig meg nem érkezik, el nem költik, és el nem számolnak vele, addig a teljes támogatási keretből nem igényelhetnek további pénzeket, így lényegében rosszabbul járnak, mintha önerőből kezdték volna el a beruházást.