További Magyar cikkek
Túlsúlyos a bevételi oldal, nem látszanak a reformok, elmaradnak a strukturális átalakítások, bizonytalan a kiadások csökkenése - nagyjából ilyen kritikákat kapott zömmel külföldről a Gyurcsány-csomag, amelyet bejelentésekor a kormányfő hangsúlyozottan nem a költségvetés egyszerű kiigazításaként, hanem fordulatként és reformként aposztrofált. A kritikusok azonban éppen azt vetik fel, hogy utóbbi két elemből keveset látnak.
Tényleg csak adóemelésre játszik a kormány? Tényleg megalapozatlanok az új számok, a tervezett ezermilliárdos egyensúlyjavítás? Az Index által megkérdezett elemzők válaszaiból a következő kép körvonalazódik: az elszánás látszik, az irány lehetne jobb, de összejöhet a hiány radikális csökkentése. A lényegében az adóemeléseket takaró bevételi oldalon a számítások is rendben levőnek tűnnek, és elfogadhatóak a kiadási oldal tervei is - már ami látszik belőlük. Az ugyanis, hogy jövőre hogyan spórol az állam 400 milliárd forintot a kiadásokon, még a hazai viszonyokat a külföldieknél lényegesen jobban ismerő belföldi elemzők számára is teljesen homályos. Erről eddig alig adott információt a kormány. Éppen ennek, illetve az információhiány hatását tovább erősítő - az elmúlt években elért szinte teljes - hiteltelenségnek köszönhetőek a magyar elemzők szerint a folyamatos külföldi ostorcsapások.
Csak papíron 400 a 400 milliárd?
Semmi többet nem tudunk mondani - közölték a Pénzügyminisztérium sajtóosztályán, amikor az Index arról érdeklődött, milyen elemekből áll és elemenként körübelül mekkora összegű a Gyurcsány Ferenc által bejelentett programban az állami kiadások csökkentése. A kormánytól hivatalos információk így lényegében nincsenek a kérdésről, illetve kizárólag az Új Egyensúly programban foglaltakra lehet támaszkodni. Ebben viszont bár 400 milliárdnyi kiadáscsökkentést egy szakértő sem talált.
A kiadási oldalon gond nélkül el lehetne érni a jövőre megcélzott 400 milliárd forintos megtakarítást - mondta lapunknak Forián Szabó Gergely, a Pioneer Alapkezelő (korábbi nevén CA IB Alapkezelő) igazgatósági tagja. Ám azt is rögtön hozzátette: az is biztos, hogy a kiadáscsökkentés részleteiről és az ezeket megalapozó intézkedésekről egyelőre keveset tudni. Azt bécsi kollegájával, a Bank Austriánál dolgozó Tóth Gyulával együtt hangsúlyozták, hogy az összeg nagyobb része, 250 milliárd forint a kormányzati tájékoztatás szerint egyszerűen a kiadások befagyasztásából jön össze. Ráadásul - teszi hozzá Forián Szabó - az elmúlt években számos olyan kiadásbefagyasztást, illetve költségvetési zárolást hirdettek meg, amelyekből végül alig lett tényleges megtakarítás. Azt, hogy most az államigazgatás pontosan mely területeiről mennyit vonnak el - illetve tiltanak meg elkölteni a jelenlegi költségvetési keretekhez képest -, nem lehet tudni.
A kiadási oldalon elért megtakarításokat azért is nehéz becsülni - mondott konkrét példát az Indexnek Duronelly Péter, a Budapest Alapkezelő befektetési igazgatója -, mert azt ma aligha lehet megmondani, hogy a tanári kötelező óraszám emelése ténylegesen hány (pláne milyen fizetési kategóriába eső) pedagógus elbocsátásához vezet. De általában is igaz az, hangsúlyozta a szakértő, hogy a magyar államháztartás elmúlt X évi működése nem ad lehetőséget arra, hogy számos konkrét tervezett intézkedést illetően is részletesebb számításokat lehessen végezni.
Arányvita
Miközben arról, elég-e a 60-40 százalékos megosztás egyáltalán, még az általunk megkérdezett szakértők véleménye is megoszlik, Tóth Gyula szerint sokan ennyit sem vártak volna. Bartha Attila, a Kopint Datorg tudományos főmunkatársa szerint viszont nem túl szerencsés a bevételi oldalra hagyni a nagyobb hangsúlyt. Utóbbi részben ezzel összefüggésben egy másik, a külföldet aggasztó körülményre is felhívta a figyelmet. A csomag ilyen szerkezete az indokoltnál nagyobb mértékben lassítja a gazdasági növekedést. A kiigazítás miatt a GDP-növekedés visszaesése elkerülhetetlen, hiszen az állam kiadások visszafogása a beruházások visszafogásával is jár, de számos példa hozható olyan költségvetési egyensúlyjavító programokra, amelyeknél ezt a negatívumot a magánszektor bővülése ellensúlyozni tudta. Ennek két akadálya is látszik ma Magyarországon: egyfelől a forint gyengülésével párhuzamosan kamatemelés várható, ami nem kedvez a növekedésnek, az új működő tőkebefektetéseknek. Másfelől a vállalkozások terhei jelentősen nőnek, mivel a bevételi oldalon az állam az adózók körének hosszabb távon elkerülhetetlen szélesítése helyett inkább a jelenleg is aktív fizetőréteg további terhelését látta a gyorsabb megoldásnak.
A szent tehenek
Az átfogó reform nemcsak ezen a területen hiányzik: miközben a gázár-támogatási rendszer átalakítása jelentős és alapvetően a kiadási oldalt érintő reformlépés, a vizitdíj felvetése pedig ugyancsak üdvözlendő minden szakértő szerint, több területen egyelőre még jelei sem láthatók az átalakításnak. Azon túl, hogy nem tudni pontosan, mi történik majd például a MÁV-nál és az egészségügyben, minden megkérdezett által kiemelt hiányosságnak a nyugdíjrendszer átalakítása tűnik, amelyet többen a "szent tehén" jelzővel illettek. Bár a reform elkerülhetetlen, egyelőre jelzések sincsenek arra, milyen irányban képzeli el az átalakítást a kormány.
A nyugdíjreform hiánya nemcsak a hazai szakértőknek fáj: a Standard&Poor's összeállítása szerint a jelenlegi rendszerek alapján végzett modellszámítások azt mutatják, 2050-re Magyarországon halmozódik fel arányaiban a világon - Japán után - a második legnagyobb, a GDP 469 százalékát kitevő államadósság a finanszírozhatatlanná váló rendszer miatt. Az S&P egyéb téren is kritikusnak bizonyult Magyarországgal szemben: a csomag június 10-i bejelentése után pofonként jött a leminősítés, és azóta több nyilatkozatban is jelezték: "A magyar kormány költségvetési csomagjában túlsúlyos a bevételi oldal a kiadáscsökkentés rovására. Valószínűleg Bulgária és Románia is előbb lesz az euróövezet tagja, mint Magyarország."
Annak, hogy a külföldi kommentátorok negatívabb hangot ütnek meg a hazaiaknál, két oka lehet. Egyfelől a külföldi elemzők kevésbé merülnek el - kevésbé is tudnak elmerülni - egyes részletekben. Tóth Gyula szerint persze hiteles fiskális politika esetén elegendő a fő számokra vetni egy pillantást, csakhogy az elmúlt években a magyar adatokról rendre kiderült, nem felelnek meg a valóságnak. Ráadásul a részletek adott esetben nem is makroszinten rejtőznek - tette hozzá Bartha Attila. Egy külföldi elemzőben élesebben merülnek fel a kérdések, hogy fenntartható lesz-e a kiigazítás, a téli hónapokra eszkalálódhat-e a helyzet, tömegessé válhat-e a nem fizetők aránya a hiteleknél, a rezsinél, és emiatt esetleg nem lesz-e újabb gazdaságpolitikai fordulat.
Kommunikációs bakik
A csomag bejelentése után a kormány szervezett ugyan egy kifejezetten elemzőknek szánt háttértájékoztatót, ahol számos olyan intézkedést is vázoltak, amelyek június 10. utánkerültek nyilvánosságra (utaltak egyebek között a vizitdíj bevezetésére és a MÁV-vonalak megszüntetésére is). A résztvevők szerint a tájékoztató bár nem hozott konkrét eredményt a kiadási oldal lefaragásának számait illetően, mégis meggyőző volt abból szempontból, "hogy ezek most tényleg akarnak valamit, és a felvázolt terv nagyjából tartható". Ám ezen a prezentáción szinte kizárólag hazai elemzők vettek részt, ezért is volt nagy jelentősége - hatása még kevesebb - Gyurcsány és több minisztere egynapos, frankfurti és londoni fellépésének. Ugyanakkor a külföldi látogatásokig több hét telt el, mialatt a kormány számos kommunikációs hibát is vétett: emlékezetes Gyurcsány a forintot bedöntő, teljesen váratlan nyilatkozata, és nem használt az áfa körüli, Katona Tamás pénzügyi államtitkár "figyelmeztetésével" zárult polémia sem.
Már azt sem hiszik, amit látnak
A távolságnál fontosabb nehezítő körülmény azonban a hitelesség kérdése, illetve annak mára szinte teljes hiánya. "A fiskális hitelesség furcsán működik, a negatív és a pozitív folyamatokat is kicsit késve szokták lereagálni" - mondta Bartha Attila, utalva egyebek között az S&P leminősítésére is, amelyről Forián Szabó Gergely is megjegyezte: a cég utoljára 2000 decemberében minősítette fel Magyarországot, éppen akkor, amikortól a fiskális folyamatok negatív irányt vettek. Túl sokszor, túl sokat hitegettük már a külföldieket, úgy látszik, mostanra jutottunk el oda, hogy már akkor sem hisznek nekünk, ha konkrét intézkedéseket látnak - hangsúlyozta Duronelly Péter.
Kattintson a nagyításhoz!
Nagy kérdés tehát, hogyan, mennyi idő alatt sikerül visszaállítani a pénzügypolitika hitelét. Az ehhez vezető lépésekben nagyjából konszenzus van az általunk kérdezett szakértők között. Az már másik kérdés, ki hányadik lépés után várja a hitelesség feltámadását. A sorrend: fontos a június 10-én bejelentett csomag életbe lépéséhez szükséges jogszabály-módosítások elfogadása, a konvergenciaprogram elfogadható célokkal, illetve egy reális, a bejelentett megszorításokból nem engedő 2007-es költségvetés. Ma már a tizedszázalékoknak is nagy jelentőségük van, így fontos lenne, hogy az új kormány által jelentősen megemelt idei hiánycélt ne lépjük túl. Az év hátralevő részében "megspórolhatóak" azok a rossz előjeleket festő üzenetek is, amelyek az új hiánycél bejelentése után nem sokkal már a madárinfluenzára vagy egyéb váratlan körülményre hivatkozva azt a látszatot keltik, hogy esetleg az új szám sem tartható. Kiemelt jelentősége lesz a jövő évnek, ezen belül annak, hogy az előző időszak gyakorlatától eltérően 2007-re egész évben tarthatónak bizonyuló hiánycélt tűzzön ki a kormány. Ha fő mutatóink a jövő év végére egyeznek majd a mostani kormánycélokkal, az már a leglassabban reagáló külföldi elemzők számára is pozitív fordulatot kell jelentsen.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
