További Magyar cikkek
Eltérő számok
A helyzet részben azért nem egyszerű, mert nagyon sokféle érdek csap össze az elbocsátások körül, részben pedig azért, mert - az eltérő érdekek miatt - nagyon eltérő számokat vonultatnak fel az ügyben megszólalók.
A kormányzat álláspontja világos. A szeptember 17-i kormányszóvivő tájékoztatón az hangzott el, hogy a kormány a minisztériumokban tíz, a háttérintézményeikben hat százalékos létszámcsökkentést szeretne, és ettől a lépéstől "tisztán" húszmilliárd forintos megtakarítást vár el. Igaz, a rendelet szerint ettől +/- 25 százalékkal el lehet térni, de az eltérést "megfelelő indoklással kell alátámasztani" (bár ez már elég sok homályosításra ad okot, máris vannak érdekvédők, akik attól félnek, hogy a vége +25 lesz, pedig a hazai viszonyokat ismerve valószínűbb a mínusz).
Egyre több minisztériumi alkalmazott
De nézzük inkább a számokat! A magyar közszférában (az ágazati reformért felelős kormánymegbízott, Vadász János szavával: a közszolgálatban) a KSH szerint tavaly 808 777-en dolgoztak. A statisztika a "közigazgatás, védelem" kategóriába 311 000, az "általános közigazgatásba" 189 000 embert sorol - persze közülük nem mindenki a központi igazgatásban dolgozik -, miközben a "közoktatás" kategóriába mindössze 168 ezret. A Magyar Köztisztviselők és Közalkalmazottak Szakszervezete körülbelül százezer minisztériumi dolgozóról tud, ami szerintük egyáltalán nem sok; kevesebb például, mint az 1994-es létszám.
Ehhez képest legalábbis megdöbbentő adatokat sorolt fel Vadász János egy hétfői konferencián. Ezek szerint az agrártárcánál 1998 és 2002 között körülbelül hatszázzal nőtt az alkalmazottak száma, de a legtöbb minisztériumban legalább megduplázódott 1991 óta. Bár az érintett minisztériumokat nem nevezte meg, elmondta: van olyan tárca, ahol a csak az igazgatásban dolgozók száma az 1991-es mintegy 340-ről 1213-ra duzzadt (2002-es adat). Más minisztériumokban 493-ról 826-ra, 757-ről 1449-re, 306-ról 631-re nőtt az igazgatásban alkalmazottak száma.
Az Unió elbírja
A kormánymegbízott ugyanakkor nem sokallja általában a közszolgálati létszámot: azzal érvel, hogy az Európai Unióban több dolgozót bír el a közszféra. Az EU tizenöt tagországában a munkavállalók 24,4 százaléka dolgozik a közszférában. Nálunk ez az arány alig haladta meg tavaly a huszonegy százalékot. Nagyszerű, leállhatunk a leépítéssel, még így is aluladminisztráljuk magunkat - mondhatnánk. Különösen, ha azt vesszük, hogy Svédországban 32 százalékos ez az arány, Belgiumban és Dániában is meghaladja a harmincat.
Csakhogy ez a 24,4 százalékos átlag hatalmas, egyes országok közötti eltérést takar. Amíg a skandinávok megengedhetik maguknak, hogy minden harmadik munkavállalójuk közalkalmazott legyen, Ausztriában már csak 20,6 százalék ez az arány, a nemzeti össztermék alapján hozzánk közelebb eső országokban - Írországban, Portugáliában, Görögországban és Spanyolországban - húsz alatt marad. Nem meglepő: az EU-hoz később csatlakozó, szegényebb országok a gazdasági felzárkózás erőforrásait ugyanis az állam leépítésével teremtették elő.
Másfél százalékos spórolás
Mégis, az EU-adatok segítségével egész könnyen összerakható egy kis leépítés-ellenes stratégia. Különösen azért, mert ez az egész takarékosállam-színjáték, ebben a formájában nem sokat ér.
A mostani nyolcszázezer közdolgozó (köztisztviselő, közalkalmazott, közakármi) keresete ugyanis 2002-ben (a KSH és Vadász János adatai szerint) 1 325 831 034 000 (rövidebben: 1325 milliárd), munkajövedelme 1 381 105 490 000 (1381 milliárd) forint volt. Hangsúlyozom: nemcsak a minisztériumi dolgozóké, hanem mindenkié, a teljes közszféráé. Ehhez képest a kormány döntése szerint a minisztériumokban és a költségvetési (háttér-) intézményekben elrendelt tíz- (hat-) százalékos létszámleépítés hatására az állam várhatóan csak húszmilliárd forinttal kevesebb bért fizet ki jövőre.
Figyelem, nem elírás: nem kétszáz- (200), hanem húsz (20) milliárddal. Nos, ha ezt elosztjuk az 1325 milliárddal, akkor kiderült, hogy a központi igazgatás tízszázalékos leépítésével mindössze az ágazat tavalyi (az őszi nagy béremelést csak részben tartalmazó) keresetének 1,5, azaz másfél százalékát sikerül megspórolni. Ráadásul nem Magyarországon lennénk, ha ezeknek a leépítéseknek a többségét nem nyugdíjazással vagy bt-kbe "kiszervezéssel" oldanák meg (nesze neked, Munka törvénykönyve!), mondjon most bárki bármit.
A munkaadók szerint kevés
Nem csoda, hogy a munkaadók ezt a karcsúsítást alacsonynak tartják, és nyomban rálicitáltak. A Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége illetékese már másnap azt mondta, hogy a közszféra létszámát kétszázezerrel, vagyis a negyedével kellene csökkenteni. Ez szerintük ötszázmilliárdos megtakarítást jelentene (ez a 2002-es bérköltség 36 százaléka). Sőt, számításaik szerint az önkormányzatokra is ráférne egy tízszázalékos létszámcsökkentés, ami további ötvenháromezer ember elbocsátását, ezzel újabb háromszázharmincmilliárdos megtakarítást eredményezne.
A kontrát, ahogyan kell, követte a rekontra: a közdolgozók érdekképviselete szerint a vállalkozóknak nem velük kellene foglalkozniuk, hanem be kellene fizetniük a közterheket, ahelyett, hogy "szemérmetlenül foglalkoztassanak feketemunkásokat". Mire a magánszféra máris szubkontrázott, hogy igen ám, de nem csalnának annyian adót, ha azok (a drága állam és a sok közdolgozó miatt) nem lennének ilyen magasak. Közben a minisztériumokban a feladat jellegéhez illő intenzitással (vagyis sehogy sem) folyik az öncsonkítás előkészítése. És bár elvileg október 22-re minden kiderül, nagy tételben lehetne fogadni, hogy szerdán sem fogjuk megtudni, pontosan mennyi is az x (ahol x a közszféra karcsúsítással érintett mintegy száz szervezetének létszáma), és így mennyi lesz az a nagyjából 0,1x, ami akár 0,125x, akár 0,075x is lehet.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
