Csökken a népesség, mégis építjük a lakásokat

Magyarország népessége 1980-ban 10 709 463 fő volt, 2008-ban pedig 10 045 000 fő, tehát az elmúlt 28 évben majdnem hétszázezer fővel csökkent a népesség az országban. Ugyanebben az időszakban a lakások száma hétszázezerrel nőtt, 1980-ban még 3,542 millió volt, 2007-ben 4,238 millió lakás volt az országban a KSH adatai szerint. Bár a néhány évvel ezelőtti lakásépítési láz némileg alábbhagyott, még mindig nagyon sok új lakóépület épül – a használatbavételi engedélyek száma 2004-ben tetőzött 43 913 darabbal, de tavaly is 36 159-t adtak ki. A fejlesztők optimisták, nem félnek attól, hogy a nyakukon maradna az ingatan az egyre csökkenő népesség miatt, tavaly 44 276 építési engedélyt adtak ki az országban, ebből 11 065 darabot Budapesten.

Nincs már lakáshiány

A lakásállomány ilyen nagy arányú növekedése lehetőséget teremtett azoknak a háztartásoknak a szétválásához, melyek korábban kényszerűségből laktak együtt, mert nem volt megfelelő a lakáskínálat. Legfőképpen ezzel magyarázható, hogy az utóbbi években elaprózódtak a háztartások – jelentősen nőtt az egyszemélyes-, és nagyon lecsökkent a többcsaládos háztartások száma.

Ha a számokat nézzük kiderül, hogy harminc évvel ezelőtt a száz lakásra jutó népesség összesen 302 fő volt, tavaly ez 237-re csökkent, vagyis jelentősen csökkent az egy fedél alatt élők száma. Ez jelentős előrelépés, ugyanakkor a nyugat-európai átlaghoz képest még mindig zsúfoltnak mondhatók a magyar lakások. Az uniós norma szerint zsúfoltnak tekintjük azt a lakást, melyben egy szobára egynél több személy jut. A KSH 2005-ben készített Lakások, lakáskörülmények (pdf) című kutatásából kiderül, hogy 2005-ben a lakott lakások 28 százaléka tartozott ebbe a kategóriába, de a magyar gyakorlat szerint ennek a negyede még "elfogadható sűrűségűnek" számít, vagyis ezekben a lakásokban szobánként egynél több, de legfeljebb két személy él. Túlzsúfolt a lakások négy százaléka volt, vagyis ezekben szobánként kettőnél több személy élt.

Nem elhanyagolható szempont, hogy ebben az időszakban felgyorsult a kisebb községekből a városokba irányuló vándorlás. Gazdasági vagy egyéb okok miatt nagyon sokan költöztek a nagyobb településekre vagy városokba – sok régióban elnéptelenedő falvakat hagyva maguk után –, így ők potenciális vásárlóként jelentek meg a piacon.

Egyszemélyes háztartások

A többgenerációs együttélési formák már nagyon ritkák Magyarországon. A lakások túlnyomó többségében egy háztartás él, két vagy több háztartás már csak a lakások három százalékában van. Kutatások azt mutatják, hogy a fiatalok már nem élnek szívesen együtt a szüleikkel – korábban sem, de akkor még nem volt elegendő lakás a különváláshoz –, ráadásul más közép-európai országokhoz képest a magyarok függetlenednek a leghamarabb.

Fontos tényező, hogy Magyarországon nagyon magas azoknak a lakásoknak az aránya, ahol a tulajdonos lakik. 2005-ben a lakások 91-92 százaléka volt ilyen, főbérlőként él hét százalék, a lakások egy százalékában laktak albérlőként az emberek. A KSH adatai szerint (pdf) 1990-ben még 720 ezer önkormányzati lakás volt az országban, 1999-ben már csak 220 ezer, vagyis félmillió lakás került a bérlők tulajdonába.

A KSH adatai szerint 2005-ben a két személy által lakott lakások száma volt a leggyakoribb, ez 1,137 millió lakást jelentett, vagyis 29 százalékot. 1990. és 2001. között 40 ezerrel nőtt az ilyen lakások száma, 2001. és 2005. között 76 ezerrel. Ha a korösszetételt nézzük, akkor a fiatalkorúak és a középkorúak együttélése a legjellemzőbb, vagyis a gyereket nevelő családok kategóriája – a lakások 37 százaléka ilyen.

Fontos jelenség, hogy 1960 óta jelentősen megnőtt a háztartásukat egyedül vezetők száma, 2006-ben a háztartások 29 százaléka volt egyszemélyes, 15 százalékponttal több, mint ötven évvel ezelőtt. Vagyis most már minden harmadik lakásban egy ember lakik. A tanulmány szerint a tanulással eltöltött évek számának emelkedése, a házasságkötési idő kitolódása növeli az egyedül élő fiatal nők és férfiak számát (itt a fiatalok elköltözése mellett szerepet játszik, hogy sok idős marad egyedül a házastárs halála után, ők is növelik az egyszemélyes háztartások számát). A régiók közül Közép-Magyarorszáson a legmagasabb az egyszemélyes háztartások száma, minden harmadik háztartás egy személyből áll (Budapesten 40 százalék, Pest megyében 21 százalék).

Javuló körülmények

A fentiek azt is jelentik, hogy javultak a háztartások életkörülményei is. Az elmúlt harminc évben 450 ezerrel csökkent az egyszobás lakások száma, a kétszobás lakások száma nem változott, de több mint duplájára nőtt a három vagy annál több szobás lakások száma.

Ha a lakások ellátottságát nézzük, itt is jelentős változást láthatunk. 1980-ban még csak a lakások kétharmada volt vízvezetékkel, csatornával ellátott, ma több mint kilencven százaléka. Harminc éve még csak a lakások alig hatvan százalékában volt fürdőszoba, alig több mint ötven százalékában vízöblítéses wc, ma majdnem a lakások kilencven százaléka fürdőszobás és 86 százalékában van vízöblítéses wc. 1980-ban a lakások negyedében volt vezetékes gáz, ma hetven százalékban.