Nagyon nem mindegy, ki lesz az MNB elnöke

2007.02.09. 10:56
A jegybankelnökcsere mellett az MNB legfőbb döntéshozó szerve, a kamatokról határozó monetáris tanács is alaposan átalakul a következő hónapokban. Az alapkezelők mégis az inflációs célkövetésre alapuló monetáris politikára és az év végéig beinduló kamatcsökkentésre, 7-7,5 százalék közötti kamatszintre számítanak. Nem hibázhatnak, de nem is kell számítani erre - mondják a leendő új vezetésről a piaci szakértők. Még nem tudni biztosan, hogy Gyurcsány Ferenc miniszterelnök hétfőn megnevezi-e, kit jelöl a jegybank élére.

Nemcsak a jegybankelnök lesz új, hanem a legfőbb döntéshozó testület, a kamatokról határozó monetáris tanács összetétele is jelentősen megváltozik az idén. Az új elnök automatikusan tagja lesz a testületnek, amelyből Járai Zsigmond jelenlegi elnök mellett még februárban távozik Szapáry György alelnök, majd júliusban két másik, Járai köreihez, a szigorú kamatpolitikát hirdető héjákhoz sorolt alelnök, Adamecz Péter és Auth Henrik is búcsúzik. A jelenleg 13 fős, túl népes testületet tagjainak számát csökkentik, a jegybanktörvény értelmében a három távozó helyére csak júliusban kerül egy új alelnök. A többi alelnök nem lesz tagja a monetáris tanácsnak.

Amelyben így arányaiban megnő azoknak a száma, akiket Gyurcsány Ferenc delegált a testületbe kormányfőként 2005 márciusában. Tette ezt a jegybank függetlenségének megingatásáról szóló ellenzéki, köztársasági elnöki és MNB-s kritikák ellenére. Az Index által megkérdezett piaci szereplők, alapkezelők mégis arra számítanak: marad a szigorú, az inflációs célkövetésen alapuló monetáris politika, nem lesz a költségvetési kiigazítás nehézségeit enyhítő, megalapozatlan kamatcsökkentés.

Félig teli, félig üres

A héják kontra galambok, vagy más megfogalmazásban a pesszimisták és az optimisták különbségtétel már nem igazán állja meg a helyét a tanácsban, az ilyen típusú - kell-e kamatot emelni, és milyen mértékben a kockázatok miatt - viták bár jelen vannak, nem osztják élesen ketté a jelenlegi testületet sem. "Inkább egymáshoz képest, mint önmagukban lehet az egyes tagokat héjának vagy galambnak minősíteni" - mondta Duronelly Péter, a Budapest Alapkezelő befektetési igazgatója az Indexnek, aki szerint látszik, hogy az inflációs célkövetés, a modern jegybanki politika mellett minden tag elkötelezett.


A Monetáris Tanács jelenlegi tagjai, kinevezéseik

Az ember elnökei

Ezért is mondja Heim Péter, az Aegon Alapkezelő elnök-vezérigazgatója, hogy bár az egyensúly módosul a tanácsban, a piaci reakciók - és így akár egy esetleges monetáris politikai lépéskényszer - szempontjából lényegesen fontosabb, ki lesz a tanácsban csak egy szavazattal bíró elnök. Heim Péter szerint nem véletlen, hogy a piac figyelme elsősorban erre irányul, különösen azután, hogy az eddig felbukkant lehetséges jelöltek közül alig akad jónak mondható választás. Az alapkezelő úgy látja, a forintárfolyamot és a kamatszinteket mozgatni képes befektetők számára Simor Andrásnak, a Deloitte vezérigazgatójának, vagy Hamecz Istvánnak, az MNB jelenlegi ügyvezető igazgatójának a kinevezése lenne a legjobb üzenet.

Előbbi elsősorban integratív személyisége, utóbbi monetáris szakmai tapasztalata miatt számíthat kedvező fogadtatásra. A jelenleg még esélyeseknek tartottak névsorából a szakértő Karvalits Ferencet tartja még - elsősorban integrativitása miatt - elképzelhető jelöltnek, míg Bodnár Zoltánról, az Eximbank vezérigazgatójáról úgy véli, jogász végzettsége illetve korábbi, a Nemzeti Autópálya Rt-nél betöltött vezérigazgatói posztja túl sok, egy jegybankelnök számára felesleges támadási felületet biztosíthat.

Ezzel együtt Heim Péter szerint nem mellékes, ki lesz az az alelnök, aki a monetáris tanácsban is helyet kap: a legjobb választás az alapkezelő szerint az MNB jelenlegi szakmai stábjából a posztra emelt személy lehetne.

A hitelesség megér egy kis pluszt

Nem számít a monetáris politika fellazulására Forián Szabó Gergely, a Pioneer Alapkezelő igazgatósági tagja sem. Sőt: ha a kormányhoz túl lojálisnak tartott elnök kerülne a jegybank élére, elképzelhető, hogy a piac bizalmának megszerzése érdekében egy ma még nem várt kamatemelést is szorgalmaznia kellene. Ezt a hitelességépítő törekvést a tanács is támogatná, főleg, ha meginogna a bizalom. Hangsúlyozta ugyanakkor: nem tartja valószínűnek, hogy a Pénzügyminisztérium visszatér a korábbi szereptévesztéséhez, amikor megpróbált nyomást gyakorolni a monetáris politika irányítóira.

A szakértő szerint a kormánynak az elmúlt években fel kellett ismerne: lehet, hogy a fiskális szigor kiváltotta növekedési áldozat rövid távon kisebb lenne, ha a monetáris politika alacsonyabb jegybanki kamatszintre törekedne, de ennek súlyos ára lehet. A piac szemében ez a hozzáállás az inflációs kilátások elbizonytalanodását és a forintba vetett bizalom megingását okozhatja, ami a hosszabb futamidejű államkötvényektől elvárt hozam emelkedéséhez vezethet. A magas államadósság miatt a túlzottan laza jegybanki politika összességében inkább növeli, mintsem csökkenti a költségvetés kamatterheit, s ronthatná az ország külső megítélését.

Nyári vágás jöhet

Forián Szabó Gergely szerint ha a vezetőváltás nem okoz komolyabb sokkhatást a piacon, az év második felében már csökkenhet az alapkamat. Ha az első negyedévről szóló, májusban megjelenő adatok nem árulkodnak túl magas bérinflációról, és túl leszünk a következő hónapokban várható inflációs csúcson, a másfél-két éves időtávra már kedvező inflációs kilátásokat figyelembe véve akár a nyáron sor kerülhet az első kisebb kamatvágásra. Ha a nemzetközi környezet is kedvezően alakul, az év végére 7 százalék körüli szint is elképzelhető.

Az új iskola a jó iskola

Abban mindhárom szakértő egyetért: az inflációs célkövetés rendszerétől, a modern monetáris politikától nem szabad eltérni. Bár neveket ezzel kapcsolatban nem említettek, egy olyan, inkább csak korábban esélyesnek tartott jelölt van, akitől a piac leginkább azért tartana, mert a régi iskola, a gazdasági növekedést, a fiskális politika átmeneti nehézségeinek leküzdésében való segítségnyújtást is szem előtt tartó monetáris politika híve. Surányi György nemrégiben a Népszabadságban megjelent, a jegybanki politikát bíráló írásában nemcsak annak módját - például a 2004-es, többek által is túl lassúnak tartott kamatenyhítést -, hanem alapját és célját minősítette elhibázottnak. Jól mutatja az mt e tekintetben már idézett egységét a 2005-ben kinevezett tanácstag, Bihari Péter Népszabadságban megjelent válasza, miszerint "biztosan kifordult a sarkából a világ, ha egy volt jegybankelnök az infláció erőteljes letöréséért bírálja a jegybankot". (Surányi az SZDSZ favoritjának számít, erre utal, hogy Kuncze Gábor a több elfogadhatónak mondott jelölt közül egyedül őt említette név szerint. Ugyanakkor piaci pletykák szerint a szabad demokraták vannak igazán ellene a Gyurcsány által megkedvelt, a konvergenciaprogram kidolgozásához a jegybanki hátteret, segítséget biztosító Hamecz István jelölésének.)

Az is látszik, hogy a tanács épít a jegybank piaci körökben nagyra tartott szakmai stábjára, és ez is az inflációs célkövetés melletti kitartást erősíti. Ha esetleg meginog a piac, bizonytalanság látszik az új elnök személye miatt, a tanács "összezár", és képes a most elkerülhetőnek látszó kamatemelésre.

Indulás a béka alól

Az biztos: bárki legyen az új elnök, első szavait árgus szemekkel lesik majd. Különös tekintettel arra, hogy olyan előd nyomdokaiba lép, akinek az inflációs célkövetésben szerzett érdemeit elismerik a piacon, kommunikációját szinte egyöntetűen pocséknak minősítették. Duronelly Péter szerint Járai Zsigmond az utóbbi hónapokban mutatott megnyilvánulásaival végképp súlytalanná tette kommunikációját. Miközben az Európai Központi Bank első embere, Jean Claude Trichet legnagyobb erényének megszólalásainak erejét tartják, a verbális intervenció eszköze Magyarországon nem is létezik.

Az új elnök ezzel együtt indulhat tiszta lappal, de Duronelly szerint nagyon fontos lenne, hogy patikamérlegen mérje ki mondandóját. Alaposan beszélje át a jegybanki stábbal és írja meg előre megszólalásait, olvassa fel, és ne kezdjen hirtelen gondolatokat megosztani a közönségével, mert minden egyes szavával egy hosszabb időszak hitelességét alapozhatja meg vagy veszítheti el.